Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-05 / 79. szám, kedd
22 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com Jó hőszigeteléssel fűtés nélkül is eredményes lehet A malacok utónevelése ISMERTETŐ Az utónevelés önálló technológiával jellemezhető termelési szakaszt jelent a malacnevelésben. Fázisváltozásra, vagyis az utónevelés szakaszolására akkor van szükség, ha a malacok kinövik az általuk használt berendezéseket. Az egyfázisú utónevelés a legáltalánosabban alkalmazott eljárás, mert jól kapcsolható a 4-5 hetes választáshoz. A malacokat a választás után külön utónevelő épületbe helyezik, ahol önetetéssel 80-100 napos korukig nevelhetők. A kétfázisú utónevelés alkalmazásával a választott malacokat két szakaszban, két épületben nevelik tovább. Az utónevelés két szakaszra osztását a korai (2-3 hetes) választás és a malacnevelés idejének kitolódása indokolja. Az egyfázisú utóneveléssel azonos értékű, vagy még kedvezőbb eredményű is lehet a kétfázisú utónevelés, ha az áttelepítés kíméletesen történik, és nem jár együtt a nagyobb törést okozó átfalkásítással, továbbá ha az utónevelés fázisához (a malacok igényéhez) igazodik a férőhely nagysága és a rekesz (ketrec) berendezése is. A malacok kétfázisú utónevelésének előnye főleg abban jut érvényre, hogy jól lehet alkalmazkodni a malacok férőhely igényéhez. Az eredményesség érdekében az utónevelés első fázisában 0,23-0,25 mVegyed, második fázisában pedig 0,33-0,35 mVegyed férőhely biztosítása indokolt a 30 kg körüli átlagos testtömeg eléréséig tartó utónevelésben. A malacok választáskori testtömegkülönbsége nagy, ami szoros állomány- és épületrotációval üzemelő sertéstelepeken jelentős gondot okoz. A világra jött malac nagy értéke miatt több figyelmet érdemes szentelni a fejlődésben visszamaradt malacok életben tartásának is. A kutatás alapján fejlődésben visszamaradottnak és az átlagostól eltérő igényűnek kell tekinteni azt a malacot, amely a választásra jel-' lemző fejlettségtől 30-35 'Fokai elmaradt. Például 30 napos választás esetén a 4 kg alatti malacok minősülnek fejlődésben visszamaradottnak. A fejlődésben lemaradt malacok jelentős része 1 kb. 80 %-a megmenthető, ha választás után elkülönítetten, külön légtérben helyezik el, és igényeik szerint takarmányozzák őket. Ezek a malacok normális fejlettségű társaikhoz képest 2-3 héttel meghosszabbított egyfázisú utónevelést igényelnek. A sertéstelepen célszerű lenne ezt a felnevelési módszert betervezni és kiterjedtebben alkalmazni. Jó hőszigetelésű épületekben a malacok utónevelése fűtés nélkül is eredményes lehet. Az energiatakarékos utónevelési módszer lényegét az izolált pihenőtér kialakítása képezi, amelyben a malacok hőtermelése jól hasznosítható. A fűtés nélküli utónevelésben az utónevelés kezdetén 13-15 °C körüli teremhőmérséklet fenntartására kell törekedni, mert- így biztosítható az izolált térben a kívánatos hőmérséklet. Az utónevelés végéig a teremhőmérséklet 5-10 °C-ra is csökkenhet. Ilyen teremhőmérséklet általában elérhető a jó hőszigetelésű- és hőtartó képességű épületben az utónevelés elején 3-5°C-nál nem hidegebb, az utónevelés végén még -5°C körüli külső hőmérséklet esetén is. Eddig a hőmérsékleti határig az izolációs módszer alkalmazásával a fűtési energia megtakarítható. A malacok egyfázisú, energiatakarékos utónevelési módszere elsősorban kisüzemi viszonyok között alkalmazható. (sertéstartás) (Képarchívum) A teheneknek táplálóigényük jelentős részét az első hetekben testtartalékaikból kell biztosítaniuk A tehenek takarmányozása (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) Napjainkban a tejtermelő teheneknek kellő mennyiségű és megfelelő minőségű takarmányt kell elfogyasztaniuk ahhoz, hogy kielégítsék táplálóanyag szükségletüket, és a genetikai képességeiknek megfelelően magas szintű tejhozamot adjanak. ÖSSZEFOGLALÓ A táplálóanyag-szükséglet termelési periódusonként nagyon változó, így például a szá- razonállás szükségletéhez viszonyítva csúcstermeléskor a táplálóanyag-igény többszörösén nagyobb. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a laktáció elején a kis takarmányfelvétel nem teszi lehetővé, hogy a magas termelésű tehén teljes táplálóanyag igényét a felvett takarmányból fedezze, állítják dr. Várhegyi József és Várhegyi Jó- zsefné e témához kapcsolódó szakmai írásukban, amelyet rövidítve ismertetünk. A fenti okok miatt a gyakorlati takarmányozásnak a következő elvárásoknak kell megfelelni: ♦ minél nagyobb mértékben fedeznie kell a szükségletet, ♦ el kell érni, hogy a súlyveszteség kicsi legyen, ♦ az emésztési zavarok lehetőségét minimalizálni kell, ♦ és fenn kell tartani a tehenek jó egészségi állapotát. A tejtermelés az ellés után gyorsan nő, és rendszerint 6. és 8. hét között éri el maximumát, míg a takarmányfelvétel csak a 12-15. héten éri el a legmagasabb szintet, következésképpen a nagy termelésű teheneknek táplálóigényük jelentős részét az első hetekben testtartalékaikból kell biztosítaniuk. Ha a testtartalékokból és a felvett takarmányból nem jutnak elegendő táplálóanyaghoz, úgy nem tudják kifejteni genetikai tejtermelő képességüket és lak- tációs termelésük kisebb lesz. Kevés termelő állatnak kell elviselnie olyan anyagcsere stresszállapotot, mint a nagy termelésű tehénnek a laktáció elején. Az elléstől a csúcstermelésig az energiaigény 4-szeresé- re, a fehétjeigény 10-szeresére nő. Ez az igénynövekedés akkor jelentkezik, amikor a tehenek étvágya, takarmányfelvétele kicsi, és messze a szükséglet alatt marad. Az elléstől a laktációs csúcs utáni időszakig a tehénnek saját energia- és zsírtartalékait kell mobilizálnia, hogy pótolja a tejtermeléséhez szükséges energiát. Ebben az időszakban a különböző termelésű tehenek 20-tól 100 kg mennyiségű testzsírt mozgósítanak. Az ellés utáni relatív kis étvágy miatt, a zsírmobilizáció mértéke az első 40 napon a legnagyobb, csúcs az ellés után a 14 nap körül jelentkezik. A modell fő jellemzői: a zsírmobilizáció 70 napig tart, a csúcs a laktáció 14. napján van, és a mobilizáció kétharmada az első négy hétre esik. E modell szerint a 14. napon a tehén mintegy 1,6 kg testzsírt mobilizál, amely nem tekinthető irreálisnak. Ez a testzsír mennyiség 21 kg 3,5 % zsírtartalmú tej energiaigényét fedezi. Az előbbiek ismerete teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy az úgynevezett termelés szerinti takarmányozás a nagy termelésű tehenek esetében egyáltalán nem alkalmazható, és az ilyen próbálkozások eleve kudarcra vannak ítélve. Az egyik lényeges tényező a kondíció, mivel csak azok a tehenek képesek, egészségi károsodás nélkül nagy tejtermelést elérni, melyek jó kondícióban ellettek, kellő tartalékkal rendelkeznek. A gyenge és a túl kondíció egyaránt hátrányos. Az energia-mobilizáció sebessége és mértéke lényeges tényezők, annak érdekében, hogy a tehén képes legyen fenntartani nagy termelését és fogamzó képességét. A kondíció, a zsírtartalékok elbírálására egy 1-től 5-ig teijedő pontozásos módszert fejlesztettek ki, melyben az 1-es pontszám egy sovány lezsarolt tehenet, míg az 5-ös egy elhízott állatot jelöl. A kondíciópontozásnak fontos szerepe van az alkalmazott takarmányozás, táplálóanyagellátás színvonalának megítélésében, vagy értékelésében. A tehenek kondíciójának elbírálása a következő időpontokban lényeges: ♦ Szárazra állításkor. Ebben az időpontban bírálható el, hogy a tehenek elegendő takarmányt kaptak-e a laktáció második felében testtartalékaik feltöltéséhez. ♦ Ellés után. Itt elbírálható, hogy a szárazonállás idején nem történt-e kondícióromlás vagy nem híztak-e el a tehenek. A tehén számára mindkettő hátrányos. ♦ Csúcstermeléskor. Ekkor ellenőrizhető, hogy megfelelőek voltak-e a tartalékok. Ha nem, úgy a csúcstermelés korán jelentkezik és alacsony szintű. ♦ Termékenyítéskor. Ellenőrizni kell az energiaellátást, jó, ha az energiamérleg pozitív. Ha a tehén túl sok tartalékot veszített az első száz nap alatt, úgy rendszerint későn fogamzik, és több termékenyítésre van szükség. A 2-es kondíciós pontszám alatti tehenek vemhesítése nehéz. (atk) A bárányokat már kiskorukban hozzászoktatják a később is etetendő abrakkeverékhez Pecsenyebárányok hizlalási módjai TÁJÉKOZTATÓ A vágóbárányok előállítására többféle lehetőség kínálkozik. Nyugat- és Észak-Európa legelőin a bárányokat 120-150 napos korig szoptatják, és a tőgy alól értékesítik a legeltetési időszak végén, ül. a pározta- tási időszak megkezdése előtt. A bárányok az értékesítésig nem kapnak abrakot, vagy csak a nevelés legutolsó, ún. hizlalási időszakban. Ezt a módszert akkor javasolják, ha évente egyszer elletnek, a legelő bősége, vagy a legelő kisülése után szántóföldi tarlók legeltetésére nyílik lehetőség. A mi térségünkben a korán elválasztott pecsenyebárányok abrakos hizlalása terjedt el. Ez a hizlalási technológia már a választás előtt azzal kezdődik, hogy hozzászoktatják a bárányokat a később is etetendő abrakkeverékhez és a törésmentes választás céljából arra törekednek, hogy a 12-14 kg-os bárányok napi tápfogyasztása elérje a 0,4 kg-ot. A fiatal bárányokban rejlő növekedési képességet csak akkor lehet teljesen kihasználni, ha a maximális táplálóanyag-felvétel feltételei rendelkezésre állnak. A monodiétás jellegű takarmányozás terjedt el, ennek során főleg a szénaliszt tartalmaz nyersrostot. A módszer technológiai előnye, hogy a takarmányozás egyetlen formára csökkenthető, és önetetők révén automatizálható. Rendes körülmények között az almozott istállóban tartott állományokban az egyoldalú abraketetés nem jár káros következménnyel. A bárányok az almo- zások alatt jóllaknak szalmából, de a rácspadlón tartott bárányok ezúton nem tudják kielégíteni természetes rostéhségüket. Ilyenkor célszerű széna adása. A jó minőségű széna nemcsak a rostigényt elégíti ki, hanem jelentős tápértéke is van, könnyen és jól emésztődik, alig csökkenti az állatok szárazanyag-fogyasztását. A 20-25 kg-os testtömeg elérése után az abrakadagot célszerű korlátozni, és a takarmányadag minél nagyobb hányadát tömegtakarmányból fedezni, még annak árán is, hogy a nevelési idő kitolódik. A nagy testtömegű (30— 40 kg-os) pecsenyebárányok előállításához más nevelési és hizlalási módszert alkalmaznak. Ebben az esetben lehetőleg március-áprilisra érdemes az elletést tervezni, így a vemhesség utolsó szakasza esik csupán a költségesebb istállózá- si időszakra. A bárányozás a bőséges tavaszi legeltetési idényre várható. Az anyajuhhal együtt a bárányok is kijárhatnak a legelőre. Á bárányok jó legelőn 150 napos korig 150-200 g napi gyarapodást is elérhetnek és 30 kg körüli testtömegben választhatók. Ebben az esetben felesleges a választott bárányokkal túlságosan költséges tápokat etetni, 0,3-0,5 kg vegyes gazdasági abrakkal kiegészíthetek az alkalmi tarlókon található bőséges legelők. Ha a legeltetési alkalom megszűnne, 0,5 kg széna, 2-3 kg szüázs mellé 0,5 kg abrakot ajánlatos kiegészítésként etetni. A nagyobb testtömegű hízó bárányok takarmányadagjában 40 % lehet a szénaarány anélkül, hogy az a napi gyarapodást csökkentené. A bárányok 35^10 kg-os testtömegben értékesíthetők. (agrároldal) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
