Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-04 / 52. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 4. Kultúra 9 Komáromban vendégszerepei Bajcsay Mária, aki díjat nyert a Régimódi történet főszerepéért „Szép szerepeim vannak” Szabadúszó, de társulati tagnak érzi magát (Képarchívum A Régimódi történetben Terescsik Eszterrel (Képarchívum)- mondja Bajcsay Mária, a Régimódi történet fő­szereplője. Szabó Magda hősnőjét, Rickl Máriát játssza holnap, március 5-én a Komáromi Jókai Színház színpadán. Ven­dégként érkezik a Veszp­rémi Petőfi Színház tár­sulatával. SZÉLJÁNOS Két különböző, mégis össze­csengő asszonyi sors drámája a Régimódi történet. A nagy­anyáé, Rickl Máriáé, és az uno­káé, Jablonczay Lenkéé. Baj­csay Mária Jászai Mari-díjas színművésznő megszerette a szerepet. A vendégjáték előtt beszélgettünk. Mennyire figyel a szakma a Veszprémi Petőfi Színházra? Vannak színházak, amelyek figyelnek egymásra, találkozni még néhány emberrel, akik jár­nak egymás színházába, de na­gyon csökkent a létszámuk. Szinte semmilyen kritika nem jelenik meg az országos lapok­ban. És ez nem csak a veszprémi színházra, hanem majdnem minden vidéki színházra jel­lemző. Az elmúlt két évadban két igazgatója is volt. Bujtor Ist­ván éppen a Régimódi törté­net premierjének napján hunyt el. Most Oberfrank Pál igazgatja a színházat. Bujtor István közel állt hoz­zám, de nem voltunk barátok, nem jártunk össze. Megviselt, hogy elment közülünk. A Régi­módi történet premierjét nehe­zen, de lejátszottuk. Hiszen ez a dolgunk. Oberfrank Pállal együtt ját­szik a Szentivánéji álomban. Szereti Hyppolita szerepét? Szergej Maszlobojscsikov rendezéseit szeretem. Ne úgy képzelje el, hogy van bevezetés, tárgyalás, befejezés, amihez a néző hozzászokott. Ennél bo­nyolultabb a rendszere. Örülök, hogy benne lehetek a Szent­ivánéji álomban. Nagyon szere­tem játszani. Nem mindenki szereti. A nézők közül sem. Milyen rendező a Régimódi történetet színre vivő Kos- suth-díjas Bereményi Géza? Gézával nagyon jól tudtam dolgozni. Nem az én tisztem el­bírálni, hogy valaki jó rendező- e, vagy sem, mert mindjárt fel­merül a kérdés, vajon alkalmas voltam-e a vele való munkára. Jó voltam-e, vagy rossz. A kritika szerint kiválóan formálja meg Rickl Máriát. A Magyar Teátrami Társaság tagszínházainak 3. vándor­fesztiválján, Szolnokon, ahol a Régimódi történet a legjobb előadás díját kapta, a legjobb főszereplőnek választották 2009 októberében. Szeretném sokáig játszani ezt a szerepet, de egy vidéki színházban ez nem olyan egyszerű. A tavalyi évadban lementek a bérletes előadások, azóta néha-néha játsszuk még. Nem tudom, melyik jobb: néha játszani, vagy egyáltalán nem játszani, mert nehéz hosszú idő után feléleszteni. A legjobb főszereplő díjának nagyon örültem. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az elismerés mindannyiunké, akik az elő­adást játsszuk. Mi a darab titka? Úgy tu­dom, a Komáromi Jókai Színházban elővételben el­kelt az összes jegy. Követhető, gyönyörű törté­net ez. Egyszerű, hiszen a néző önmagára ismer, vagy a testvé­rére, a férjére, a barátjára. Van kertje, és benne száz virág? Száz virágom nincs. Hó van, de sajnos hóvirág nem lesz, mert elfagyott. Miért kérdezi? Kertészeti egyetemre járt. Volt ott egy irodalmi szín­pad, amellyel Ki mit tud?-ot nyertünk. Akkor kezdődött „eltérülésem” a színészet felé. Nem véletlenül nem ragasz­kodtam foggal-körömmel, hogy bekerüljek a színmű­vészeti főiskolára. Nagyon jó időszakban érkeztem a 25. Színházhoz, amikor még fan­tasztikus emberek tanították az olyan amatőr fiatalokat, mit mi voltunk. Györgyfalvay Katalin, Mezei Éva, Berek Kati, Szigeti Károly és a többiek. Sokan nem élnek már. Montágh Imrének köszönhetem, hogy ezen a pá­lyán maradtam. A többieknek pedig a másfajta hozzáálláso­mat a színházhoz. Most szabadúszó? Szabadúszó vagyok, de társu­lati tagnak érzem magam Veszprémben. Ragaszkodnak hozzám, mindig megtalálnak újabb és újabb munkákkal. Ko­romnál fogva sem vagyok társu­lati tag, mert nem voltam elég élelmes, mint sok színész kor­társam, aki közalkalmazott és nyugdíjas is egyszerre. Én nem, mert úgy érzem, nem etikus. Ez nem bírálat; az én maflaságom. Jól érzem magam Veszprém­ben. Szép szerepeim vannak. Jó emberek között dolgozom, ami fontos. Végre megszületett az első unokám, ez is nagyon fon­tos. A családi háttér nélkül nem tudtam volna ilyen hosszú ideig a pályán maradni. A projekt fővédnöke maga Károly herceg, a művet három szlovákiai városban is hallhatják Megzenésítették a Walesi bárdokat ELŐZETES Budapest. Karl Jenkins wale­si származású brit zeneszerző kantátát komponált Arany Já­nos balladájára. A walesi bárdok ősbemutatója június 21-én lesz Budapesten a Művészetek Palo­tájában, száz válogatott magyar kórusénekes és mintegy ötven walesi, illetve brit énekes közreműködésével. A MÁV Szimfonikus Zenekart a szerző vezényli majd. Örömteli hír, hogy Károly walesi herceg öt év­re elvállalta a projekt védnöksé­gét, tekintve, hogy az ősbemuta­tó után európai, sőt amerikai körútra is kívánják indítani a kantátát. A 47 perces szimfoni­kus ballada iránt több országban máris komoly érdeklődés mu­tatkozik, információink szerint Pozsonyban, Kassán és Duna- szerdahelyen is bemutatják majd. A projektről és a bemuta­tóról egy walesi televíziós csa­torna a Magyar Televízióval kö­zös dokumentumfilmet forgat majd, továbbá magyar-walesi koprodukcióban werkfilm és DVD is készül. Karl Jenkins szerint a walesi­ekben és magyarokban sok a kö­zös vonás, hiszen két olyan nép­ről van szó, amelynek nyelve nem hasonlít az őt körülvevő szomszédokéra, és mindkét né­pet idegenek tartották uralmuk alatt a történelem folyamán. To­vábbi kapcsolódási pont lehet, hogy a Lánchíd egyes darabjai Walesben készültek. „Ezek a momentumok nagyon ihletedé és könnyűvé tették számomra a munkát, és olyan művet sikerült komponálnom, amelyben a származására, eredetére büszke népeket ábrázolhattam a zene eszközeivel” - nyilatkozta a szerző. Az ötlet Irinyi László fe­jéből pattant ki, aki a Concert Masters International Ltd. veze­tője. Ö kérte fel a munkára a ha­zájában élő klasszikusnak szá­mító Jenkinst, aki örömmel igent mondott. Első olvasásra megragadta őt Arany balladája, amelyet a Nagy-Britanniában élő magyar irodalmár, Peter Zollmann fordított angolra. A mű alcíme ezért A civil kurázsi dicsérete - In memoriam Arany János, a librettó háromnyelvű lesz, magyar, angol és walesi. Ahogy Irinyi László megfo­galmazta: „Ezzel a darabbal Arany János műveinek angol­szász nyelvterületen való meg­ismerését segítjük, és egyben anyanyelvűnk elszigeteltségét lépjük át.” (MTI/ú) Sir Hopkins magyar hangja Sir Hopkins Szerelmem, virágom... TALLÓSl BÉLA „Szerelmem, virágom, gyö­nyörűségem” - szól ki a Sir Ant­hony Hopkins által alakított Lu­cas atyából az ördög. így, ahogy írva vagyon, magyarul. Aztán a megszállott, tébolyult tekintetű atyából még egyszer elmondja az ördög vagy a démon, hogy „Szerelmem, virágom, gyönyö­rűségem”, megint csak magya­rul: mondhatni, Sir Anthony Hopkins magyar hangján. István Kovák fia, a szkeptikus ifjú pap, Michael (Colin O'Donoghue) pedig démonűző rítussal pró­bálja kiszedni az őt ördögűzésre okító Lucas atyából, hogy mi a benne is dühöngő ördög neve. Ilyesféle magyar vonatkozá­sokkal lehet szembesülni a svéd rendező, Mikael Hafström Rítus című amerikai produkciójában. (A magyar motívumokat ma­gyarázza, hogy a filmet részben Magyarországon forgatták, va­lamint a svéd rendező magyar származása.) Néhány érzéki csalódáson megy keresztül a néző, míg a film eljut eddig a három szép magyar szóig. Élőször is a film­plakát szerint - amelyen egy misztikus (stílszerűbben inkább démoni) színezetű kereszt szo­rításából tekint ki Sir Anthony Hopkins - inkább valamiféle Hannibal Lecter-szerű történet­re lehetne tippelni, semmint ar­ra, hogy egy ördögűzési egyházi iskolában oktatott démonűző rí­tus mai létjogosultságát nyo­matja majd a sztori. S itt adódik a másik érzéki csalódás, hogy ez a misztikus thriller nem fikció ördögről és hatalmáról, ember­be bújt voltáról, hanem megtör­tént eseteken alapszik; egy léte­ző, hús-vér újságíró, Matt Baglio modern ördögűzéssel foglalko­zó könyve nyomán született. S innentől kezdve a film cselek­ménye (az ördög ilyen-olyan evilági tettenérése) végig ér­zelmi csalódások sorozata. A természetfelettiség ilyetén tála­lása, ami a filmben megnyilvá­nul, egyik ámulatból a másikba sodorja a nézőt. Hiszi is meg nem is, amit lát, vagyis az apja által megerőszakolt másállapo­tos nőben, később a hét-nyolc­éves fiúgyermekben, végül a Lucas atyában tomboló ördög létét és jelenlétét. A végcímfel­irat előtti információs szövegbe szedett tájékoztatás azonban - az, hogy Lucas atyának vagy Mi­chael Kováknak a valós életben hány esettel volt dolga ördögűző mesterségének gya­korlása során - helyre teszi a lá­tottakat. Alátámasztja, hogy a modern Rómában játszódó, kö­zépkori súlyos elvakultságot és témát időző történet mégsem hajánál fogva előráncigált ál­probléma, ami csak vásznon (fikciós irodalomban) állja meg a helyét. Hiszen minden hit kér­dése. S a kételkedő Michael Ko­vák is elhitte a végére azt, amire Lucas atya oktatta: hogy a go­nosz elpusztítására csak akkor lehetképes, hahiszbenne. Horroreffektjeivel idegesítő- en izgalmakat keltő a film. Ma­nipulált hangzásával, hangha­tásaival azonban annyira ijesz­tő, hogy szívproblémákkal küz­dőket hordozható defibrillátor nélkül csak saját felelősségre engednék a nézőtérre. Lucas atya (Sir Anthony Hopkins) a tanonc Michael mestere az ördögűzésben (Fotó: Continentalfilm) Michael Kovák (Colin O'Donoghue) és az ördögűző-tanfolyam új­ságíró résztvevője, Angeline (Alice Braga)

Next

/
Thumbnails
Contents