Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-31 / 75. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS'31. Vélemény És háttér 7 Amint egy arab országban feltámad a forradalom szele, Ankara nyomban közvetítőnek jelentkezik Török áfium Figyelemre méltó változáson ment át az ankarai külpolitika az utóbbi egykét évben, aminek eredményét a török kommentárok általában úgy foglalják össze, hogyTörökor- szág máris jelentős szereplője lett a nemzetközi színtérnek, de az unió vezető országai még mindig képtelenek őt egyenlő partnerként kezelni. MAL1NÁK ISTVÁN Külön tanulmányt érdemelne a líbiai válsággal kapcsolatos török magatartás, amely mögött nem csak az állt, hogy Ankarának igen jelentős gazdasági érdekeltségei voltak-vannak Kadhafi országában, s az elsők között menekítette ki húszezer ott dolgozó állampolgáránakje- lentős részét. Kezdetben az ENSZ-szankciókkal sem értett egyet, mondván: tárgyalni kell Kadhafival. Majd sokáig megakadályozta, hogy a NATO egységes álláspontot alakítson ki a líbiai szerepvállalással kapcsolatban, azzal érvelve, hogy bármiféle beavatkozásnak civil áldozatai lennének. De a múlt héten váratlanul belement abba, hogy a NATO vegye át a légtérzár ellenőrzését, legújabban pedig abba, hogy minden katonai műveletet a szövetség irányítson (ma reggeltől). És már a civilek miatt sem aggódhat olyan nagyon, hiszen épp a nemzetközi Líbia-konferencia napján sürgette Ahmed Dav- utoglu külügyminiszter: a NATO teljes mértékben használja ki katonai erejét, hogy megállítsa Kadhafi csapatainak támadásait a lakosság ellen és megteremtse' a tűzszünetet. Egyidejűleg azt is közölték: Törökország szívesen átvenné az ellenőrzést a felkelők központjának számító Bengázi és környéke, s különösen Bengázi repülőtere felett. És azt is támogatja, hogy az ENSZ-szankciók a felkelők olajeladásaira ne vonatkozzanak, egyes hírek szerint a felkelők ellenőrizte kutak napi százezer hordó kőolajat adnak. Mindezzel párhuzamosan: miközben a világ vezetőit Líbia köti le, Erdogan kormányfő Irakba látogatott. A bagdadi kormánnyal a kurdokkal kapcsolatos politikáról egyeztetett, kedden pedig példátlan, történelmi látogatást tett: felkereste az észak-iraki kurd régiót. Amint egy-egy arab országban feltámad a forradalom sze- -le, Ankara nyomban közvetítőnek jelentkezik, s hogy mindenfelé jól helyezkedjen, felszólítja az éppen aktuális despotát, vegye figyelembe népének elvárásait. Pillanatnyilag éppen Szíriával játssza el ezt a forgató- könyvet. Pár hónapja Irán és a Nyugat között „békéltetett” a teheráni atomprogram ügyében, s amikor Ankara a gázai segélyflotta elleni akció miatt felrúgta a hagyományosan jó török-izraeli barátságot, az arab sajtó Erdogan kormányfőt az iszlám világ hősének kiáltotta ki. Ankara február végén mélyen megsértődött Sarkozy francia elnök ottani, lekezelőnek tartott villámlátogatása, majd a Brüsszelben, az uniós csatlakozás kapcsán megfogalmazott kritikák miatt. És ez a lényeg. A török lapok azt írták, Törökország már semmit nem vár Sárközből vagy Európától. A közhangulat is változott, a török lakosság körében jelentősen visszaesett az uniós csatlakozás támogatottsága. Ankarában most azt mondják, ha az arab országokban sikeres lesz az átmenet, annak Törökország lehet a legnagyobb külső nyertese. Gazdaságilag is, politikailag is. Most látszik csak, mennyire komoly a török külpolitikai váltás: Európa helyett az iszlám világra, különösen a közel-keleti országokra összpontosít, s ebben a térségben vitathatatlanul egyre erősebb a befolyása. Sok előnye is lehet annak, ha egy NATO-ország ellensúlyozni tudja például az iráni befolyást, persze csak akkor, ha nem kizárólag a saját pecsenyéjét fogja sütögetni.- Igaz, hogy nem egy macsó típus, de amint megláttam az adóbevallását, beleszerettem! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Bogárhorror IAMPL ZSUZSANNA H Olvasom, hogy egy pozsonyi diákszálló lakói minden reggel friss csípésekkel ébredtek, de az illetékesek csak akkor hitték el, hogy a fiatalok nem csip-csip csókátjátszanak, amikor sikerült nyakon csípniük a tettest. Egyjól fejlettpoloskát. Az újságban ott a felnagyított képe. Ránézek, és viszketni kezdek. Utálom a bogarakat, amióta kiskoromban rámmászott egy pók. Pontosan emlékszem: fekszem a földön a gázkályha mellett, a kék lángok táncában gyönyörködöm, s hirtelen finom csiklandozást érzek a karomon. Odapillantok, s egy fekete rohanó pöttyöt látok, aminek sok lába van, mind egyszerre mozog, és a kék lángok fényében a lábak a falra vetülnek, árnyékként nagyra nőnek, megsokszorozódnak, és futnak, futnak... Szörnyű. Pedig ez még semmi. Sok évvel később egy forró nyári estén a határmenti kisváros panzióvá avanzsált egykori munkásszállójában hajtom álomra a fejem. Egyszercsak arra ébredek, hogy valami mozog az arcomon. Fölkattintom a kislámpát. Egy nagy fekete bogár fut a paplanomon. Nem nyugszom, míg a papucsommal össze nem lapítom. Hát az alvásnak annyi. De legalább lecsukom a villanyt, mega szememet. Fekszem feszülten, csukott szemmel a sötétben. Kopp. Közvetlenül a fejem mellett a párnán. Aztán még egyszer. Kopp. Kopp-kopp. Gyorsan felnyitom a villanyt, s látom, hogy a plafonról bogarak potyognak egyenesen a párnámra. Őrült vadászatba kezdek. A fapapucsommal csapkodom a falat, a bogarak menekülnek, én meg csapkodok... Aztán úgy tűnik, elfogytak. Leülök, kezemben a papucs, szememmel vadul pásztázom a szobát, s akkor a látószögemben feltűnik egy kanyargó bogársor. Nem a plafonon vannak, hanem a földön. A szőnyeg alól masíroznak szépen, aztán hirtelen megtörik a sor, és derékszögben megindulnak fölfelé a falon. Na, ekkor jön az, hogy én papuccsal a kezemben éjjel kettőkor kirohanok a szobából, robogok a recepcióra, és sürgősen másik szobát követelek. A hölgy nem is csodálkozik, csak annyit kérdez, maga csapkodta a falat? Fájdalomdíjul megkapom az egyetlen lakosztályt. Ahol valószínűleg már évek óta nem lakott senki, mert ahogy bemegyek, bogarakhoz szokott szemem azonnal felfedezi a betolakodókat. Pontosabban, én vagyok a betolakodó, aki megzavarja a békés bogárvilágot. A fényt, azt nem szeretik, akkor leállnak. De mivel tudom, hogy ott lapulnak, hiába a fény, már egyetlen percet sem alszom. Ülök a kivilágított lakosztályban reggelig, aztán menekülök, menekülök... • Azért azt látom, hogy a folyosón több helyen is összetaposott bogártetemek hevernek... Ezután otthon is hónapokig alkalmazom a bogártesztet: esténként úgy ötször-hatszor hirtelen meggyújtom és eloltom a villanyt. Ennek már néhány éve. De ma egy öreg házban alszom. A falon repedések vannak. Meg a padlóban is. S ki tudja, mi lapul a repedésekben???!!!! KOMMENTÁR Törvény és biztonság KOCUR LÁSZLÓ Vajúdtak a hegyek, és egeret szültek - állapíthatjuk meg a fegyvertörvény kedden elfogadott módosítása kapcsán. Dániel Lipšic belügyminiszter még tavaly ősszel, Ľubomír Harman augusztus 30-án elkövetett, 7+1 halálos áldozatot követelő dévényújfalui ámokfutására reagálva nyújtotta be a törvénymódosítást. Lipšic javaslata nem csak az ellenzéknek nem tetszett, sajátjai sem lelkesedtek érte. Leghevesebb kritikusa hazai térfélen Martin Pado korábbi belügyminiszter volt, aki a napokban Iveta Radičová kormányfő biztonságpolitikai tanácsadójaként próbáljajobban érvényesíteni Mikuláš Dzu- rinda pártelnök érdekeit. E sorok írója már a szigorítás bejelentésekor bírálta a belügyminiszter törekvéseit. A dévényújfalui mészárlást ugyan legálisan tartott fegyverrel követték el, de a 2010-ben elkövetett gyilkosságok és emberölések elsöprő többségét nem lőfegyverrel követték el, a lőfegyverrel elkövetettek közül pedig elenyésző kisebbségeben vannak azok, ahol legálisan tartott lőfegyverrel gyilkoltak - bár Harman itt most megdobja a statisztikát. A mintegy 150 ezer, legálisan lőfegyverrel rendelkező személy vegzálása tehát nem a legjobb út a közbiztonság növeléséhez. A kedden elfogadott törvénynek főleg a 20. paragrafusa, a pszichológiai alkalmasságról szóló része lett terjedelmesebb. Az új törvény előírja, hogy akiknek a munkájukhoz szükséges a fegyvertartási engedély, tízévente kötelesek részt venni pszichológiai alkalmassági vizsgálaton. A tíz év elég bő periódus, ennél rövidebb idő alatt is kórosan torzulhat a személyiség. Éppen ezért az, hogy a fegyvert nem hivatásszerűen birtoklók életük során egy alkalommal kötelesek részt venni az alkalmassági vizsgálaton, a semmivel egyenlő, legfeljebb a pszichiáterek profitálhatnak a vizsgálat díjából. (Persze, ha csak egy Harmant sikerül ily módon kiszűrni, már megérte, de kérdés, hogy az egyébként rendezett életvitelű, példásan dolgozó, legfeljebb kissé introvertált fűtő nem felelt volna-e meg az alkalmassági vizsgálatokon. A kérdés hipotetikus, így legfeljebb a kétely szintjén érdemes vele foglalkozni, ám akkor is elgondolkodtató.) A történelmi fegyverek kérdésével a kormány és az ellenzék egyaránt befürdött. Robert Kaliňák smeres parlamenti képviselő, korábbi belügyminiszter bírálta, hogy Jaroslav Suja SaS- es képviselő módosító indítványa nyomán - mely, ha vélelmezzük ajó szándékot, a paintballosokon akart segíteni, hisz az ételfestékkel töltött műanyag golyók utánvéttel való árusításának tilalma valóban abszurd - minden D kategóriás fegyvert, így történelmi fegyvereket is lehet postai úton árusítani. Kaliňák a második világháborús, az emberi élet kioltására alkalmas fegyverek árusítása miatt kezdett rettegni, de meg kell őt nyugtatnunk: a fegyvertörvény szerint csak a fekete lőpo- ros, 1890-ig kifejlesztett fegyverek minősülnek történelmi fegyvernek, lásd a törvény 2. paragrafusának c. pontját. Az viszont igaz, hogy egy 1848-as mordály is alkalmas az emberi élet kioltására, ezért nem kellene postán küldözgetni, szemben az ártalmatlan paintball-, és airsoftgolyókkal. A fegyvertörvény szigorítása látszatintézkedés. Nem valószínű, hogy a lakosság fegyvert tartó 150 ezren felüli része nyomban olvasni kezdené a módosított törvényszöveget - igaz, ez más törvényekkel is így van-, a közbeszédben annyi fog tematizálódni belőle, hogy szigorítottak a fegyver- tartás szabályain. A fegyvertelen többség azt fogja gondolni, hogy ez biztosan jó, valójában azonban ettől a jogszabálytól senki sem érezheti magát nagyobb biztonságban. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A kormány a vízközműszolgáltatás államosítására törekszik, a folyamatok arra mutatnak, hogy a feladat kikerül az önkormányzatok hatásköréből - írta a Népszabadság szakértőkre hivatkozva. A lap felhívja a figyelmet, hogy a vízvagyon és az infrastruktúra nagy része állami tulajdon. Csak néhány vízszolgáltató üzemeltetője külföldi: a Pécsi és a Fővárosi a Suez-RWE résztulajdona, a szegedi a Veolia érdekeltsége. A Népszabadság azt írja, hogy a vízdíjakat nem fagyasztották be, noha a kormány elképzeléseiben ez szerepelt. Ebben szűk a kormány mozgástere, mert az uniós forrásból megvalósult beruházásoknál a szabályok egyik kulcseleme a teljes megtérülés. A lap egy másik cikkben a Pécsi Vízművel kapcsolatos perekről ír, információi szerint a társaságban kisebbségi tulajdonos, a francia Suez 10 milliárd forint kártérítéssel számol, miután az önkormányzat idő előtt, 2009-ben felmondta a Pécsi Vízművel kötött szerződést. Ám város 1,5 milliárd forintnál többet nem akar fizetni. (MTI)
