Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-30 / 74. szám, szerda

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 30. A Zöldek sokat tudtak profitálni a fukusimai atomerőműben előállt krízis körüli vitából Zöldhullám Németországban Vasárnap este Stuttgar­tig értek a Japánt sújtó földrengés utórezgései. Németország Baden- Württemberg szövetségi tartományában ugyanis parlamenti választáso­kat tartottak, melynek eredményeképpen az or­szág történetében elő­ször zöld miniszterelnö­ke lehet a tartományok egyikének. RAVASZ ÁBEL Hiába nyerte meg ugyanis számszerűen a választásokat Angela Merkel pártja, a CDU, végül a második helyen befutó Zöldek és az őket szorosan kö­vető szociáldemokrata SPD alakíthatnak kormányt Stutt­gartban. A Zöldek 12,5%-ot tudtak javítani öt évvel ezelőtti eredményükön, és hasonló nö­vekedést könyvelhettek el a va­sárnap választó másik tarto­mányban, Rajnavidék-Pfalzban is (+10,8%). Egy héttel koráb­ban a párt története során elő­ször a kelet-németországi Szász-Anhaltban is a parlamen­ti küszöb fölé küzdötte magát. Ajelek szerint a Zöldek sokat tudtak profitálni a fukusimai atomerőműben előállt krízis körüli vitából, melynek során Merkel kancellár és a CDU ki­állt az atomenergia felhaszná­lása és az erőművek fenntartá­sa mellett. Ez az üzenet azon­ban rosszul rezonált a válasz­tók körében, amit jól mutattak már az egy nappal a választá­sok előtt megszervezett, több tízezer fős atomellenes tünte­tések is. Baden-Württemberg ilyen szempontból különösen szerencsétlen terep volt a CDU számára: az államban fekvő Freiburg ugyanis már a 70-es évek óta az atomerőműveket ellenző mozgalom egyik köz­pontja, miután a helyi zöldek­nek sikerült elérniük egy erőmű a környéken tervezett telepítésének leállítását. A tar­tományban immár 60 éve fo­lyamatosan kormányzó kon­zervatívoknak voltak egyéb ügyei is - például a vasutat a város alatt elvezetni kívánó „Stuttgart 21” projekttel szem­beni lakossági ellenállás azonban azt, hogy a nukleáris kérdést maguk az érintettek mennyire központi témának látják, jól mutatja az is, hogy Merkel gyakorlatilag közvetle­nül a választások után elren­delte hét, 1980 előtt épült atomerőmű bezárását. A CDU számára Baden- Württemberg elvesztése és a Zöldek felsőházi jelenléte megnehezítheti a kormány­zást, azonban legalább ekkora probléma koalíciós partnerük, a jobboldali liberális FDP lát­ványos összeomlása is. Guido Westerwelle külügyminiszter pártja Szász-Anhaltban és Raj­navidék-Pfalzban is az 5%-os küszöb alá került, és Baden­Württembergben is éppen, hogy csak bejutott a törvény- hozásba, 5,3%-os eredményé­vel gyakorlatilag lefelezve öt évvel korábbi eredményét. A CDU/CSU pártszövetség­nek tehát saját támogatottsága megtartása mellett arra is szük­sége lenne, hogy a liberálisok összeszedjék magukat, egyma- guk ugyanis aligha lesznek ké­pesek a 2013-ban esedékes vá­lasztásokon legyűrni a Zöldek és a szocdemek párosát. Nagy kérdés azonban, hogy a Fuku- sima körüli felhördülés lecsen­gése és Merkel engedményei után képesek lesznek-e válasz­tóik eredményes megszólításá­ra a Zöldek, vagy előretörésük átmenetinek bizonyul. Az el­öregedő erőművek bezáratásá­val mindenesetre a zöldmozga­lom bebizonyította, hogy Né­metországban erősebben kell vele számolni, mint valaha. A szerző a Publicus Slovens­ko vezető elemzője CZ7 (Peter Gossányi rajza)- fia adóbevallást leadtam, de még az adócsalás bevallását követelik tőlem GLOSSZA Veszélyben a nemzet! VERES ISTVÁN Már az elején vi- Ah lágos volt, hogy azállampolgár- ■5%, 0^ J; sági cirkusz nem JyÉ( két hónapos tör- ténet lesz, de a múlt hét esemé­nyei után talán elmondhatjuk, hogy elértük azt a stádiumot, ahonnan már csak visszafelé vezet út. Dániel Lipšic (KDH) szlovák belügyminiszter beje­lentette, megtalálja a módját, hogy kinyomozza a kettős szlovák állampolgárokat. Ed­dig azt hihettük, hogy Lipšic túlburjánzó Orbán-fóbiájá- ban fittyet hány arra a több ezer szlovák állampolgárra, akik ilyen vagy olyan okból más állam állampolgárságát is szeretnék megszerezni. Most márvüágos, legalább annyira fontos neki, hogy a leendő kettős állampolgárok mind meglakoljanak annak rendje és módja szerint, ahogyan azt a Lipšic által egyébként sokat bírált Robert Fico tavaly meg­álmodta volt. Európai jogá­szok szerint viszont emiatt pe­relhető lesz a szlovák állam, vagyis ez a törvény nem ma­radhat így (úgy). Az anyaországban is áll a bál az állampolgárság körül. Fe­kete Pákónak nem akarnak magyar állampolgárságot ad­ni. Az előadóművész, akit ne­vezhetünk akár a huszon­egyedik század első magyar operettbálványának is, al­kotmányismeretekből meg­bukott az állampolgársági vizsgán, nem tudta megmon­dani, miről szól az Állami Számvevőszék munkája. Ma­gyar történelemből még át­csúszott volna, de abban gon­dolom senki sem kételkedik, hogy aki nem tudja, mit csinál a számvevőszék, annakjó nagy fityiszt, nem állampol­gárságot. Az erdélyi, vajdasá­gi, és felvidéki testvérek, akik kérvényezték a visszahonosí­tási, valószínűleg kívülről fúj­ják, mi fán terem a számvevő- szék, ez nem is kérdéses. De tőlük ezt nem kérdezik. Pákót kikosarazni viszont alighanem nagy hiba. Mint mondta, bár bőre fekete, úgy érzi, az ereiben már magyar vér folyik, és az állmpolgársá- gért vívott harcát nem adja fel. Még szerencse. Pótolhatatlan részétől esne el a magyar nem­zettest. Most, amikor egyéb­ként is fogyunk, ilyeneket nem engedhetünk meg magunk­nak! Szent István népe, vajh mi lesz veled? Túléltünk törököt, labancot, csak zöldágra ver­gődünk a KDH-val is. Elbá­nunk velük, mint Pákó a szám­vevőszékkel! KOMMENTÁR A pálinkaszabadság titka NAGY IVÁN ZSOLT Ha minden igaz - és miért ne lenne az, ha a Fidesz úgy akarja -, kevesebb mint három hét múlva a parlament elfogadja, húsvét hétfőjén pedig a köztársasági elnök (remélhetőleg többé-kevésbé helyesen) aláírja az új magyar alkotmányt. Nagy meglepetés aligha lesz benne: kissé unalmas nép-nemzeti tarhonyá­val tálalt nosztalgiapörkölt - egészséges gyomrú embernek legalább egy pohár pálinka kell a megemésztéséhez, de le­het, hogy több. Menekülés azonban nincs, a menzán á la carte válogatni nem lehet, a kormányfőszakács főzött, ezt kell megenni. Ráadásul meg is indokolja: előkap úgy egymillió kérdőívet-ennyijött vissza a sokszor ennyiből, amit az embereknek kiküldtek blőd és irreleváns alkotmányozó kérdésekkel-, és azt mondja: ők rendeltek. Hogy pontosan mi áll a papírokban, hányán szid­tak, káromkodtak, nem tudni. Csak az ítéletet. Ha meg valaki panaszkodik, az fejére kaphatja az egészet. Aki meg netán kételkedne ebben, idézze fel az Alkotmánybí­róság esetét, amikor a kormány egyszeri elmarasztalása után máris korlátozták a jogkörét, vagy a büdzséterveket kritizáló Költségvetési Tanácsét, amelyet addigi formájában egysze­rűen megszüntettek. De itt van a legutóbbi is: a földrajzi ne­vekről döntő bizottságé. Ők még nem is voltak annyira reni­tensek, mint az előbb említett testületek, csupán azt kockáz- tattákmeg (20:1 arányban), hogyakormánytpicitkijavítsák. Amúgy szakmailag. A kabinet ugyanis azt javasolta, hogy a Ferihegyi repülőtér neve legyen: Budapest Liszt Ferenc Nem­zetközi Repülőtér. Csakígy, gördülékenyen. A bizottságban meg olyanok vannak, akik hallották már a Ferenciek terét ma is Felszabadulás térnek nevezni, meg az Oktogont Nov. 7. tér­nek, amiből levették, hogy azértFerihegycsakFerihegy ma­rad majd az embereknek. Az ő javaslatuk tehát az volt: „Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest-Ferihegy”. Na ezért - stílszerűen - mindannyian repültek. A kormány feloszlatta a bizottságot és magához vonta a döntés jogát a földrajzi nevekről. De még ez sem csillapította eléggé a frusztrált dühöt, és egy lendülettel kivágták állásukból is azon bizottsági tagok egy részét, akiket a minisztériumok de­legáltak oda. És mindezt még természetesnek is tartották: az index.hu kérdésére adott magyarázat szerint: a kormány- tisztviselőktől elvárták, hogy a kabinet kérését teljesítsék! Gondolkodás tehát nincs, csak fegyelem és igazodás. Még a Ferihégy szónál is. És akkor pont az alkotmánynál engednének a vitatkozók­nak? Marad a pálinka! Legalább értjük, miért engedélyezték an­nak szabad főzését. Ennyi jóérzés maradt bennük. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ MAGYARNEMZET A jelenlegi 15 helyett 7 tanszék működik július else­jétől a Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetemen an­nak a 150 millió forintos ki­adáscsökkentési program­nak a következtében, amire a súlyos anyagi gondok mi­att kényszerül az intézmény - írta a Magyar Nemzet. Ä lap Batta Andrásnak, a Ze­neakadémia rektorának március 24-i keltezésű leve­lére hivatkozva arról számol be: a rektor szerint a tavaly­ról maradt hiány, a 228 mil­lió forintos zárolási kötele­zettség és a közoktatási normatívákból származó, 100 millió forint visszafize­tési kötelezettség sodorta nehéz helyzetbe az intéz­ményt. A 150 millió forintos egyenlegjavító csomag ré­szeként az egyetemi okta­tástól és a kulturális funkci­óktól 70 millió forintot, a középiskolától 50 millió fo­rintot és az úgynevezett tá­mogató területektől 25 mil­lió forintot vonnak el. Az egyetemen szeptembertől 25 százalékkal csökken a hallgatók főtárgyának kép­zési ideje: a jelenlegi heti 120 perc helyett csak 90 perc lesz. Az egyetemhez tartozó Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskolá­ban a jelenleg alulfinanszí­rozott tanulók státusának megszüntetésével és a dol­gozók részmunkaidős vagy óradíjas foglalkoztatásával kívánják megoldani az 50 millió forintos kiadáscsök­kentést. A rektor a doku­mentumban elismeri - írta a lap -, hogy a 150 milliós megtakarítás nem oldja meg a problémákat, ezért a hi­ányzó összegeket a Sem­melweis utcai oktatási épü­let, valamint több Teréz körúti lakás értékesítéséből, illetve az államnak történő visszaszolgáltatásból próbál­ják előteremteni. A Magyar Nemzet szerette volna meg­kérdezni Batta András rek­tort, de - mint a lap közölte - nem érték el. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents