Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-29 / 73. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 29. Vélemény És háttér 7 Szlovákiát érintetlenül hagyta a zöldhullám, az atomenergia kérdését egy párt sem tűzte zászlajára Német atom Kevesen gondolták volna, milyen széles körű következményei lehetnek egy japán földrengésnek és az azt követő cunaminak. TOKÁRGÉZA Az európai autógyárak termelése hetekig akadozni fog a Japánból érkező tartozékok hiánya miatt, Németországban pedig egy egész tartományi választást sodort el a szökőár - pontosabban a fu- kusimai atomerőműben történt baleset következményei. Ellenben Szlovákiában - úgy tűnik - az atomenergia és a megújuló erőforrások nem váltak köztémává. Míg a japán üzem reaktorait hol hűtik, hol nem, s ezzel kapcsolatban rengeteg bombasztikus hír járja be a sajtót, Európa több országában is párbeszéd kezdődött az atomerőműveken alapuló energia- termelés előnyeiről és buktatóiról. Németországban egyebek között ennek a témának köszönhetően érhettek el történelmi sikert a helyi Zöldek, a párt ugyanis az ország energiapolitikájának gyors megváltoztatását sürgeti. A probléma csak az, hogy az illetékesek a célként kitűzött 2017-re ezt a legnagyobb erőfeszítések mellett is csak részlegesen tudják megvalósítani - a német energiatermelés harminc százalékát adják az atomerőművek. Helmuth Kohl egykori kancellár, a kereszténydemokrata CDU visszavonult politikusa pedig azzal öltötte magára a főgonosz szerepét, hogy a választások előtt ezt nyíltan ki is mondta. Egy olyan országban, ahol éppen negyedmillióan tüntetnek a létesítmények bezárásáért, ez komoly politikai baki. Míg Németországban százezres tömegmozgalom formálódott a kérdésben, Szlovákiát gyakorlatilag érintetlenül hagyta a zöldhullám. Nem akad olyan párt, amely zászlajára tűzné a kérdést, nem szerveződtek spontán társadalmi megmozdulások, Nagy József környezetvédelmi miniszter pedig egyenesen kijelentette, hogy nem látja az atomenergia alternatíváját. Meglehet, hogy ebben a kérdésben Szlovákia racionálisabbnak bizonyult Németországnál - valóban a nullához konvergál az esélye annak, hogy a fukusimaihoz hasonló mértékben korhadt apát- szentmihályi erőművet órákon belül az évszázad földrengése mellett az évszázad árvize is sújtja. Ami viszont tény, hogy a létesítmény utolsó két blokkját 2015 környékén le kellene állítani, a japán történések pedig nem feltétlenül növelik az atomerőművek jó hírét és elfogadottságát. Mivel a probléma egyre aktuálisabb, elképzelhető, hogy a téma valamelyik politikai párt állás- foglalásában is felbukkan a közeljövőben - a szakembereknek pedig a lehetséges alternatívák felvázolása fog fejtörést okozni. (Peter Gossányi rajza) A sok téli nyaralás után jól jönne egy eurólavina! A fiatalok mindig is a progresszívabb pártokhoz vonzódnak, amelyek a fejlődés letéteményesei Több első választót 2014-ben HORBULÁK ZSOLT A készülő magyar alkotmány kapcsán felmerült, hogy a 16 évesek is kaphatnának választójogot. A kérdés igen összetett, ugyanis a változtatás esetén az életkort összhangba kell hozni egyebek között a teljes büntethetőség korhatárával vagy a kötelező iskolalátogatás minimális idejével. A probléma legjelentősebb vonzata mégis gazdasági. Már elcsépelt frázis, hogy a politikusok rövid távban gondolkodnak, és a döntéshozatalban úgyszintén leginkább a legrövidebb időszakra tervező réteg, a nyugdíjasok érdekeit veszik figyelembe. Ennek ékes példája Magyarország, gondoljunk csak a 65 éven felüliek ingyenes utazására. A 16 éves korhatár persze nem forra- idalmian új ötlet. Ehhez az életévhez van kötve a választójog például Ausztriában és Iránban. Magyarországon mégis merész újításnak hat. Ha elfogadják, a gyerekek után járó szülői választójog alternatívájaként is felfogható. Az elképzelés egyéb kérdéseket is felvet: elég érettek-e a fiatalok felelős döntések meghozatalára, lesz-e elegendő információforrásuk, igényli-e a korosztály? Ezekre a kérdésekre mindenki saját szájíze szerint felel. Az elsőre egyrészt az lesz a válasz, hogy igen, hiszen a mai fiatalok korábban érnek és számos hírforrásból tudnak tájékozódni, másrészt viszont elutasítják, mivel manapság az ifjúkor sokáig elhúzódik. Ha megvalósulna, talán mégis több előnnyel járna. A fiatalok mindig is a prog- resszívebb pártokhoz vonzódnak, amelyek általában a fejlődés letéteményesei. Az ifjú választók kevésbé gondolkodnak sztereotípiákban, a korrupcióval szemben is sokkal kritikusabbak. Gátolják a politikai rendszer megcsontosodását. Bár a fiatalok valószínűleg nem egyedül fognak dönteni, hanem leginkább családjukra, szüleikre hallgatnak majd, így viszont a legfontosabb társadalmi intézmény hangja erősödne. Az állam hagyományos esetben nagyon hosszú életű intézmény, amelyben hosszú távú döntéseket is kell hozni. Szinte valamennyi ország akut problémája az eladósodottság, ami nem más, mint a jövő felélése, a mostani nemzedék terheinek áttolása a következő generációra. Ha valaki tudatosítja, hogy az adósság visszafizetése nagyobb valószínűséggel fog reá hárulni, talán jobban ellenzi. A 16 éves választói korhatár sem jelent garantált megoldást, csupán megközelítőleg 300 ezer potenciális új választópolgárt. Most viszont itt a lehetőség egy nagyobb változtatásra, egy új alkotmány készül. Érdemes lenne ezt is belevenni. KOMMENTÁR A szobor provokáció? NAGY ANDRÄS Ahétvégén Kassán ismeretlenekfestékkelöntöt- tékle Esterházy János mellszobrát. Nagyon is elképzelhető, hogy nem ez volt az utolsó üyen jellegű támadás. Aszobrot egy magántulajdonban levő épület belső udvarán helyezték el, így simán el lehet képzelni, mit tettek volna a szoborral , ha köztéren állítják fel. Esterházy János megítélése közel sem egyenlő a szlovák és a magyar oldalon. Míg a magyarok hibás politikai döntéseit, és a német birodalom iránt érzett egykori tiszteletét, csodálatát későbbi jó döntéseivel, és már-mármártírsággal egyenlő kiállásával takarják el, a szlovákok csak a rossz oldalát hajlandóak kiemelni. Míg a magyar nyelven megjelent tanulmányok és elbeszélések lassan a 20. század legnagyobb hazai magyar politikusának tartják, a Szlovák Tudományos Akadémia történészeinekpár napja kiadott rövid anyaga a rossz oldalra állítj a őt. A klasszikus kérdés úgy merül fel, hogy a végső igazság két serpenyőjében mi nyom többet, az, hogy az évek során több, zsidókat diszkrimináló törvényt is megszavazott, vagy az, hogy az utolsó ellen egyedüli szlovákiai képviselőként tiltakozott. A szlovákok komoly többsége Esterházy Jánost, ahogy nagyon sok más magyar személyt és ügyet nagyon leegyszerűsítő prizmán keresztül nézik. Ezen a prizmán keresztül mosható könnyen egybe Orbán a Jobbikkal, a határon túl élő magyarok iránt érzett felelősség a revizionizmussal. De fordítva is igaz, Magyarország és a magyarok még mindig nagyon sok témában és ügyben nem tekintik egyenrangú partnernek Szlovákiát, és gyakran érzik úgy, szuverénjoguklépni, akár Magyarország határain kívül is. Esterházy János szobrot érdemel, valószínűleg már sokkal korábban is lépni kellett volna. De ha nem szeretnénk,hogy továbbra is megdobálják, úton-útfélenlefasisz- tázzák, és azokat is, akik esedegszobrot emelnek neki, nyíltan kell róla beszélni. Nem az a megoldás, hogy ezentúl mégjobban bezárjukmagunkatésaszobrokat. - Vajon hány magyarnyelvű Esterházy-könyvet sikerült lefordítani szlovákra? Hány szakmai előadás volt más, mint magyar környezetben? Ha nem próbáljuk meg elmagyarázni a szlovákoknak, miért fontos Esterházy szerepe a magyaroknak, és nem leszünk képesek megvédeni őt akár a szlovák szakma és a közvélemény előtt, soha nem lesz megnyugvás. GLOSZA A jövő zenéje PÉTERFl SZONYA Az egészségügyi minisztérium véget akar vetni annak, hogy a hazai patikákban jóval többe kerüljenek a gyógyszerek, mint az EU többi tagországában. Bár állítólag itthon az orvosságok árának képzésénél figyelembe vették, mennyibe kerülnek az európai országokban, miközben Szlovákiában eddig a hatodik legolcsóbb ár volt a mérvadó (persze, akadtak kivételek, pl. egy szív- gyógyszerért Szlovákiában 12 eurót fizetett a beteg, Magyarországon csak hatot), a tárcavezető úgy véli, szeptembertől csak a második legolcsóbb árajánlatot fogadják el. Várható az új, eredeti orvosságok forgalmazásának módosítása is. Ha az innovatív szereket túl korán vetik be nálunk, vagyis ha a környékbeli öt országból legalább kettőben nem gyógyítanak vele, az egészségbiztosítók az orvosság árának csupán 25 százalékát térítik meg. Azért (is), mert az OECD sokallja, hogy az egészségügyi kiadások 30 százalékát a gyógyszerkiadások nyelik el. Sem az eredeti, sem a generikus orvosságokat gyártóknak és forgalmazóknak nem tetszik a törvénymódosító javaslat, azt állítják: a rászorulókon csattan az ostor, vagy nem lesz elég orvosság, vagy megfizethetetlenek lesznek. Szerintük az ágazatban a pénzhiány fő oka az, hogy Szlovákia a nemzeti össztermék csupán 5,76 százalékát fordítja az egészségügyre, az EU-banez az arány 8,9 százalék, de az is, hogy az állam az általa biztosítottakért keveset fizet. Kifogásolják, hogy bár a múltban 405 orvosság árát csökkentették, csak 136 gyógyszerért fizettek a betegek kevesebbet. A nyertes az egészségbiztosító, hiszen nem a gyógyszerár emelkedik, hanem a betegek hozzájárulásának mértéke. Noha a generikus gyógyszereket gyártókat eddig is kötelezték arra, hogy 20 százalékkal olcsóbban forgalmazzák szereiket, a törvénytervezet szerint áraikat 30 százalékkal kell csökkenteniük. A reformtörekvések megvalósítása a jövő zenéje. A tervek az érintettek nemtetszését váltották ki, hiszen vélhetően megcsappannak bevételeik. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni a kategorizációs bizottságok összetételét, tevékenységét, hiszen másfél milliárd euróról döntenek. Érthetetlen, sőt gyanús, hogy a minisztérium nem tartja fontosnak, hogy a kategorizációs bizottságok, tanácsok ülései nyilvánosak maradjanak. Vajon miért?
