Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-26 / 71. szám, szombat
SZALON 2011. március 26., szombat 5. évfolyam, 12. szám A romániai magyarok számára a magyar állampolgárság és a velejáró magyar útlevél belépő ä „jobb társaságba" Székelyföld: évtizedek után itt a visszatérés ideje? Reggeli csendes várakozás az EMNT székelyudvarhelyi irodája előtt - a honosítás iránti érdeklődés töretlen Március közepéig negyvenhárom és fél ezer honosítási kérelem érkezett be a fővárosi ki- rendeltségekre, s hacsak „tragédia nem történik”, évvégéig számuk várhatóan eléri a kétszázezret, közölte a napokban Wetzel Tamás honosításért felelős miniszteri biztos. A nemzeti ünnep alkalmából több száz határon túli magyar tette le az állampolgársági esküt. LŐRINCZ ADRIÁN A kedvezményes honosítás iránti érdeklődést tekintve Partium és Székelyföld „toronymagasan vezet’, hangzott el az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága március 22-ei ülésén, melyen Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által létrehozott Demokrácia Központok igazgatója is jelenvolt. Mint elmondta: 28 irodájukba január elejétől 44 623 érdeklődő tért be, s mintegy 10 500 dosszié összeállításánál közreműködtek. Az ügyintézés felgyorsítása érdekében az utóbbi hónapban további ki- rendeltségeket hoztak létre - március 14-én például Székelyudvarhelyen az EMNT és a Magyar Polgári Párt közös Állampolgársági Tájékoztató Irodát nyitott. Felavatásán Kövér László, az Országgyűlés elnöke is megjelent, majd továbbsietett Csíkszeredára, ahol a honosítást igénylők első csoportjának eskütételén vett részt. A rendezvényt követően úgy fogalmazott: az érintettek és a nemzet számára egyaránt történelmi pillanat volt az ünnepség. Ami a kedvezményes honosítással kapcsolatos székelyföldi közvélekedést a hazaitól merőben megkülönbözteti, az az a természetesség, mellyel a székelyek e lehetőség iránt viseltetnek. Bármely korcsoport képviselőjét faggatom is, hogy él-e vele, a válasz az esetek többségében: „Biztosan, hogy igen!” - vagy annak valamely tájszólás- beli változata. Jönnek is, mennek is * • Falumustra Mezőpanitban, valahol a Székely-Mezőség szívében. Székely kaput már csak elvétve találunk, ösztövér kétágas tövében ékesebb úriember adja át magát a céltalan szemlélődés örömének. Barta Gergelyként mutatkozikbe. „Egész életemet itt éltem le, • emlékszem a magyar világra; no, az jó világ volt!” - mondja. Természetesen él a kedvezményes honosítás lehetőségével, miképp mindenki, aki teheti. Kérdésemre, hogy a fiatalokra nézvést nem lesz-e ez elszívó hatással, megvonja a vállát; „A fiatalok jönnek is, mennek is, ahogy kell...” Ezzel nagyjából össze is foglalja neve elhallgatását kérő másik helyi hírforrásom eddigi életpályáját. „Tizenöt évig éltem és dolgoztam Magyarországon, közben egy ízben próbálkoztam a magyar állampolgárság megszerzésével. A hivatalok roppant ru- galmadanul álltak a határon túli magyarokhoz, a kínaiak, vietnamiak előbb magyar állampolgárrá váltak, mint mi. Egy ízben felkínálták, hogy félmillió forint fejében hozzásegítenek - abból meg nem kértem” - közli a harmincas éveiben járó férfi. Sikó László, az Erdélyi Magyar Ifjak helyi szervezetének elnöke arról beszél, hogy Székelyföldön sem csak feketék vagy fehérek a dolgok, s „nem minden feltétlenül arról szól, mennyire vagy magyar, hanem hogy mit vagy képes tenni a közegért, amelyben élsz”. „A falunak több mint kilencven százaléka magyar ajkú, a velünk élő ötven román is igyekszik alkalmazkodni - mondja. - A fiatalokat érdekli a honosítás, a vele kapcsolatos előnyök, mint a vízummentes beutazás az USA-ba, de ez aligha fog elvándorláshoz vezetni. Aki el akart menni, az már elment.” Mivel foglalkoznak Mezőpa- niton az erdélyi magyar ifjak? „Szervezzük a szelektív hulladékgyűjtést - mondja Sikó László. - Első akciónk során két és fél ezer szétdobált pillepalackot gyűjtöttünk össze a falu határában, egy ideig lesz dolgunk, bőven.” Lám, így is lehet lokál- patriótának lenni. Belépő a jobb társaságba Románia legmagyarabb városa, Székelyudvarhely. Magas báránybőr kucsmát viselő férfiak válogatnak a főtéri szuvenírbolt portékái között. Harisnyát (gyapjúból szőtt vastag, hímzéssel díszített nadrágot) s bicskát vennének a gyereknek; az egyik a búcsúra, a másik a mindennapokra kell. Míg válogatnak, megbeszéljük a kőkemény székelyföldi valóságot. „A pénz, az űzi az embert - mondja egyikük. - Jómagam is kimentem még 1990-ben Magyarországra, a bakonyszent- lászlói bányában dolgoztam. Aztán, tizenöt év után vissza- honosultam Romániába. Hoztam magammal két autót, huszonegymillió régi lejt kaptam értük, abból itthon építkezhettem. Pénz az egész világ; a többség a honosítást is csak ezért csinálja. A fiatalok mind el fognak menni - Udvarhelyből is, Csík környékéről is.” „Muszáj, nincs mit csináni - így a másik. - Jűnnek ki az iskolá- bú, kell, hogy mennyének el... ” Romániában a minimálbér nagyjából hatszáz új lej, ami mintegy száznegyven eurónak felel meg; az országnak ebben a szegletében kétkezi munkával ennyit lehet összehozni havonta. „Ha meg akarunk élni, kénytelenek vagyunk külföldön munkát vállalni - véli a székelydobosi Lázár Levente. - Ha gyenge a fizetség, kint havi hétszáz, ha jó, ezer vagy annál is több euró jön össze havonta. Sokan csak a nyári hónapokban mennek ki, de azzal is jól járnak, két hónap alatt megkeresnek annyit, mint idehaza egy év alatt...” Egy ide vágó megállapítás szerint „a nyugati világ tele van románokkal, akik csak koldulnak, cigánykodnak”, így nem csoda, ha az Európai Unió régebbi tagállamaiban nem jó szemmel néznek rájuk. Az Erdélyben, Székelyföldön élők számára a magyar állampolgárság és a vele járó magyar útlevél belépő a ,jobb társaságba”. Gyurcsány is besegített Jakab Attila, az Udvarhelyi Fiatal Fórum, azaz UFF elnöke szerint a közéletben szerepet vállalóknak elöl kell járniuk a kedvezményes honosítás kérelmezésében. Nem anyagi megfontolásból - hanem hogy nagyapáik elvett jogait visszaszerezzék. „A nemzetiségi kérdés Székelyudvarhelyen nem jelenik meg napi szinten, hiszen itt mi vagyunk többségben - mondja. - Merőben más a helyzet a szórványvidéken, ahol korábban a románok tudatos betelepítése folyt. Az ott élők esetében a kettős állampolgárság kérdése más hangsúlyt kap.” A várost méltán tekinthetjük a politikai pluralizmus fellegvárának; itt alakult meg a Magyar Polgári Párt, s Tőkés László is ebben a városban jelentette be pártalapítási szándékát. Az MPP ügyvezetője, Orbán Balázs úgy véli: a határon túli magyarság húsz évig küzdött valamiért, ami idén elérhetővé vált; Székelyföld ebben a küzdelemben is élenjárt. „Nekünk az a hitvallásunk, hogy minden határon túli magyarnak erkölcsi kötelessége kérni az állampolgárságot - mondja. - Ugyanakkor történelmi vétek lenne, ha a 2012. június elején esedékes romániai parlamenti választások előtt itt, Romániában nem születne magyarösszefogás.” Jóllehet Székelyföldön a vélemények - a megkérdezettek pártállásától függetlenül - megegyeznek abban, hogy a magyar kormányzat tevékenysége a határon túliakkérdésébenjó irányt vett, akad, aki hozzáteszi: azért Gyurcsány Ferenc és kormánya is sokat segített az erdélyi magyarokon. Elsősorban egy olyan légkör, hangulat megteremtésével, melyben már senkinek sem volt kedve Magyarországra vándorolni; sőt aki tehette, az is hazajött. Székelydobosi atyafiak: „Ha meg akarunk élni, muszáj külföldön munkát vállalni..." (Somogyi Tibor felvételei)
