Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-26 / 71. szám, szombat
10 Szalon ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 26. www.ujszo.com A három nővér és a poéta erotikával fűszerezett rokoni kapcsolata már túl sok a szemérmes orosz irodalomtörténészeknek... Puskin és a három nővér - a szerelmi négyszög szlovákiai vonatkozásai ismét Szentpétervárra szólította a kötelesség, felesége és kisfia is elkísérték. Nataljának, aki akkor már betegeskedett, nem tett jót a hosszú út az orosz télben, és mire megérkeztek, állapota végzetesen leromlott. „Betegágya mellett hosszú napokat és éjszakákat töltött Alekszand- ra Goncsarova, de unokanővérét már nem sikerült megmenteni, Natalja Ivanova 1850. október 12-én elhunyt. Halála után Alekszandra, aki már teljesen lemondott a férjhezmenés- ről és csak nővére négy gyermekének, a Puskin árváknak élt, sok időt töltött az ifjú feleségét gyászoló Gusztávval. Vigasztaló szavaival, önfeláldozó természetével és Grísa iránti szere- tetével annyira megnyerte a báró szívét, hogy az 1852-ben megkérte a kezét és a cári udvar engedélyével el is vette. Az új asszony 1854-ben, 42 évesen kislánynak adott életet, akit az első feleség iránti tiszteletből Nataljának nevezett el. „Alekszandra végre nyugalmat és családot talált Brogyán- ban - mostohafiát, az okos Grí- sát éppúgy szerette, mint lányát, a kissé különc Natalját - folytatja Helena Filipová. - Az ifjú Natalja 1876-ban férjhez ment a svéd Oldenburg Elimar herceghez. Ausztriában találkoztak egy társasági összejövetelen, és a svéd arisztokrata a házasság kedvéért még a nevéről is lemondott. Rangban ugyanis magasan a Friesenho- fok felett állt, családját rokoni szálak fűzték az angol királynő férje, Fülöp herceg családjához. A brogyáni Friesenhof- kastély néhány éve még Puskin-múzeum volt, és a költőről elnevezett orosz szavalóversenyeket tartottak termeiben, holott Alekszandr Puskin soha nem járt itt. VRABEC MÁRIA Annak idején azonban a szocialista testvériség ápolásához bőven elég volt, ma pedig az irodalombarát turisták csábításhoz sem kell több, mint hogy elhagyott kedvese, Alekszandra Goncsarova Brogyánban élt. Sok nő szerette, de csak egy értette őt A brogyáni birtok a Brogyá- niak, Forgáchok, majd a Kvas- sayak tulajdona volt, 1844-ben vásárolta meg Gustav von Frie- senhof báró, a bécsi császári udvar diplomatája. Feleségének, az orosz arisztokrata családból származó Natalja Iva- novnának köszönhetően telepedett meg az impozáns reneszánsz kastélyban az orosz kultúra. „Gusztáv báró Nápolyban ismerkedett meg Nataljával, ahol az mediterrán növényeket gyűjtött a herbáriumába” - tudjuk meg Helena Filipová történésztől, aki évekig volt a kastélymúzeum igazgatója. A két fiatal között szerelem szövődött, 1841-ben összeházasodtak és együtt utaztak el Szentpétervárra, ahol az ifjú férj diplomáciai szolgálatot teljesített, és ahol Nataljának unokatestvérei, a Goncsarov lányok éltek. Natalja Goncsarova abban az időben már Puskin özvegye volt, Alekszandra Goncsarova pedig húgával együtt gyászolta egykori szerelmét. A költő ugyanis először Alekszandrá- nak udvarolt, aki azt hitte, hogy férjhez is mehet Puskinhoz, de az a száműzetéséből visszatérve mégsem őt, hanem húgát, Natalját vette el. ,A pletyka úgy tartja, hogy ennek ellenére éjszakánként gyakran meglátogatta a velük egy háztartásban élő sógornőjét- ami már csak azért is hihető, mert Natalja Puskina a hat évig tartó házasságuk alatt szinte folyamatosan terhes volt vagy a gyermekágyat nyomta, hiszen négy gyereket szült. Puskin pedig igencsak heves vérmérsékletű férfiú hírében állott, és egyre több bizonyíték kerül elő arra vonatkozóan, hogy a két lánytestvért egyformán szerette. Sőt, még a harmadikat, a Ko- kónak becézett Jekatyerinát is”- mondja félreérthetetlen mosollyal Filipová, a negyedszázada előkerült titkos naplóra utalva, amelyet állítólag orosz emigránsok csempésztek ki Amerikába. Ebben Puskin nem épp hízelgő jelzőkkel illette feleségét, Natalját, részletesen beszámolt száztizenhárom szeretőjéről, a két sógornővel töltött éjszakákról, és arról is, micsoda féltékenységi harc dúlt Jekatyerina és Alekszandra között. ,A feleségre, Nataljára nem voltak féltékenyek a testvérek, tisztelték törvény adta jogait, és azt is tudták, hogy mással vigasztalódik. Nataljának ugyanis akkortájt azzal a Georges d’Anthes-tal volt románca, aki később feleségül vette Jekatyerinát, 1837-ben pedig egy sértés miatt párbajban megölte Puskint. A történet tényei megcáfolhatatlanok, de a napló eredetisége kétséges - még akkor is, ha Puskin a magánlevelezéseiben pont olyan szókimondó volt, mint a neki tulajdonított feljegyzésekben. A három nővér és a poéta erotikával fűszerezett rokoni kapcsolata már túl sok a szemérmes orosz irodalomtörténészeknek, akik eddig csak arra tettek tapintatos utalásokat, hogy Alexandra igazi szellemi társa volt Puskinnak. A legnagyobb orosz költő nimbusza egyszerűen összeegyeztethetetlen a családon belüli házasságtöréssel. Az orosz báróné Hogy a három nővér Puskin halála után hogyan rendezte egymás között a dolgot, arról nem szólnak a krónikák, mindenesetre Aszja akkor is Nataljával maradt, amikor az férjhez ment Lanszkij grófhoz. Szentpétervárhoz közeli birtokukon gyakran meglátogatta őket a Friesenhof házaspár is. Az első pétervári kiküldetés még felhőtlenül telt, 1840-ben itt született Friesenhofék Gregor nevű fia is, akit az édesanyja csak Grísának hívott. A család a kiküldetés letelte után visszatért Bécsbe, és a tehetős báró-diplomata ekkor vásárolta meg a brogyáni kastélyt. A teljes felújítás után azonban csak rövid ideig élvezhették a vidéki élet nyugalmát, Gustav Friesenhofot 1850-ben A belső terek egyike (Archív felvételek) Natalja sokban hasonlított édesanyjára - szintén a magányt kereste, még nyolcvan- évesen is kilovagolt a környékre, vagy órákig kóborolt az erdőben kutyafalkája kíséretében. Hogy az erdei kirándulásokról ne kelljen a kastélyba sietnie, ha elkapja az eső, a dombtetőn egy tornyos nyári lakot emeltetett. Az épület mellett egy tisztáson temette el a kutyáit és a lovait; ha valakinek van kedve bemenni a bozótba, még ma is megtalálja a kutyasírokat. ,A brogyániak a habókossága ellenére is szerették és tisztelték a grófnőt, hiszen a faluban ispotályt és árvaházat alapított, ismeretterjesztő előadásokat tartott, koncerteket, felolvasóesA kastély Brogyánban (Brodzany), Simony (Partizánske) alatt három kilométerre II. Vilmos svéd király a mezali- ansz miatt nemcsak az udvarból tiltotta ki, hanem vagyonától és nevétől is megfosztotta. Natalja már negyvenévesen megözvegyült, és nyolcvannégy éves korában bekövetkezett haláláig csak az állatoknak élt. Édesanyja, Alekszandra bárónő és férje, Elimar gróf halála után a kastéllyal szemközti domboldalon, az erdő közepén evangélikus kápolnát építtetett, és itt helyezte örök nyugalomra szerettei hamvait. Az öreg Alekszandra grófnő kriptáját tölgyfalevelekkel kellett kibélelni - ez volt az utolsó kívánsága, mert orosz- országi kastélyuk egy tölgyfaerdőben állt, és idős korában, amikor már csak tolószéken tudott közlekedni, nagyon sok időt töltött a brogyáni erdőben a fiatalságára emlékezve. Puskin leveleit a halála előtt elégette, de az aranyláncot, amelyet a költő halálos ágyán adott át egy közös barátnéjuknak, hogy juttassa el Aszjához, magával vitte a sírba.” A költő gyerekei jártak Brogyánban teket, táncmulatságokat szervezett, és ha valaki beteg volt, az biztos talált nála gyógynövényt vagy főzetet a bajára” - sorolja Helena Filipová. A brogyáni rokonoknál gyakran vendégeskedtek Puskin gyerekei: Marija, Alekszandr, Grigorij és Natalja. Sőt az anyjuk Lanszkij gróffal kötött házasságából származó három lányát, Alekszandrát, Szofját és Lizát is elhozta Aszja nagynén- jükhöz. Évekkel később, brutális férje elől itt talált menedéket a legfiatalabb Puskin lány, Natalja. Mivel a cári törvények nem engedélyezték a válást, a szerencsétlen asszony Brogyánban rejtőzött el és három évig maradt - amíg a különélés miatt mégis ki nem mondták a válást. „Jól megtanult szlovákul, és később a második férjével meg a gyerekeivel is visszajárt ide, akkor már Natalja 01- denburghoz, aki rokon lelkűnek nevezte őt és testvéreként szerette. Mostohatestvérével, az apja első házasságából született Gregorral beszélő viszonyban is alig volt, féltékeny volt rá mint elsőszülött fiúra és az apai birtok közvetlen örökösére. A féltestvérek közötti ellentétek elsimításához hozzájárult Gregor galamblelkű felesége, Simonyi Irma, de legfőképp az a tény, hogy Gregor a Brogyántól négy kilométerre fekvő krasznói gazdaságba költözött. A visszahúzódó természetű férfi a családján kívül csak a tudományoknak élt, a Bécsi Egyetem jogi kara után elvégezte a mezőgazdasági akadémiát, krasznói birtokán meteorológiai állomást hozott létre, tudományos cikkeket publikált és könyveket írt magyarul, szlovákul és németül. 1888-ban tagjává fogadta őt a Királyi Magyar Természettudományi Társaság. De nemcsak a tudományokban jeleskedett, az irodalom is érdekelte. Korán felismerte, hogy a kis nemzetek számára menynyire fontos saját kultúrájuk ápolása; német-orosz gyökerei és osztrák-magyar neveltetése ellenére egyike volt az akkor még népműveléssel foglalkozó Matica slovenská alapítóinak.” Gregor Friesenhof egykori dolgozószobájának ablakában még ott áll a távcső, a fal mellett míves, faragott íróasztal, rajta tűzzománc dohányzókészlet. A többi szoba berendezése is beszédes: a százéves herbárium megsárgult lapjain az első Frie- senhofnét idézik a préselt növények, a könyvtár cirill betűs kötetei, az ortodox ornamenti- kájú bútorok és az átható ülatú orosz parfümök Alekszandra bárónő hagyatékából valók, Natalja grófnő zongorája komoran áll a sarokban a kedvenc ebeket ábrázoló festmények között. És az egész kastélyt áthatja egy férfinak a szellemisége, aki sosem járt itt, de hét évtizeden keresztül minden hölgylakó utána só- • várgott, rá emlékezett nagy áhítattal: Alekszandr Szergejevics Puskiné.
