Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-03 / 51. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 3. Vélemény És háttér 7 A Nyugat, s főleg Amerika maga ellen hangolta a tunéziai meg az egyiptomi közvéleményt Alattvalóból állampolgár Az arab világ teljesen új helyzet elé állította a Nyugatot, amely azt nem tudja kezelni. S bár az utóbbi napokban egyre több uniós szakértő állít­ja, hogy az EU reagálása az eseményekre megfele­lő volt, ez nem igaz. MAL1NÁK ISTVÁN Hiszen például még a Kadha- fi-rezsim elleni szankciókban is csak késve tudott megállapodni, elsősorban Olaszország - a gaz­dasági érdekeit féltette, nem a hivatalosan deklarált mene­kültprobléma volt az elsődleges- hezitálása miatt. Ugyanez tel­jes mértékben érvényes az USA- ra is. Az amerikai haderő felvo­nult a líbiai partok közelében ar­ra az esetre, ha „a nemzetközi közösség a beavatkozás mellett döntene”. A jelen helyzetben egy nagyszabású katonai akció - csak az ENSZ égisze alatt lenne elképzelhető - nagyon szeren­csétlen lépés volna. A maximum- ha Kadhafi komolyan bevetné a felkelők ellen a légierőt - a líbi­ai légtér lezárása lenne, mint az első öbölháború után. a Szad- dám vezette Irak esetében. A ke­let-líbiai Bengáziban megala­kult ideiglenes kormányzat egyértelműen közölte: nem kér semmiféle amerikai segítségből, nem akar idegen katonákat az ország területén. Szóval: amerikai erőde­monstráció is van, meg deklarált segítő szándék is, de valahol mindenki érzi, hogy valami hi- bádzik, a dolgok nem jól alakul­nak. A Nyugat eddigi alapelve: a stabilitás érdekében a vele szö­vetségre lépő tekintélyuralmi rezsimeket - nyugodtan mond­hatunk diktatúrákat - támogat­ta. A stabilitás fogalmába az olajellátás biztonsága éppúgy belefér, mint az iszlamista erők hatalomra kerülésének kizárása vagy az arab-izraeli viszony egyensúlyának fenntartása. Ezért támogatta Párizs még a tunéziai lázadás első napjaiban is Ben Alit, és az USA meg az EU szinte az utolsó pillanatig Muba­rakot. Ezzel a Nyugat, s főleg Amerika maga ellen hangolta a tunéziai meg az egyiptomi köz­véleményt. És ez nem szemre­hányás, hiszen ez volt a nyugati mérce, a mi mércénk szerinti he­lyes politika. Az érem másik ol­dala, hogy Egyiptomban, ahol a lakosság közel fele írástudatlan, nagyon nehéz megmagyarázni a tömegeknek, miért kellett az amerikaiaknak bevonulni Irak­ba, az ő diktátorukat pedig éven­te több milliárd dollárral támo­gatni. Csak azt látták: azokon a könnygázgránátokon, amelye­ket az egyiptomi rendőrök az el­ső napokban kilőttek rájuk, „Made in USA” felirat volt. Utólag könnyű okoskodni, s azt mondani, hiba volt az utolsó pillanatig kiállni Mubarak mel­lett. De mintha ugyanezt ismé­telte volna meg Obama hétfőn, amikor nagyon megdicsérte a bahreini szunnita uralkodót, mert átalakította kormányát és „nemzeti párbeszédet” kezde­ményezett a tüntető ellenzék­kel. Persze, egészen más az egyiptomi, a bahreini meg a líbi­ai helyzet. A hirtelen kiszámíthatatlanná vált arab világban nincs jól be­vált recept a megoldásra. Talán azt kellene csinálni, amit a né­met külügyminiszter fejtegetett: a Nyugatnak gyökeresen át kell értékelnie eddigi megközelíté­sét, s hosszabb távon is támo­gatni a mostani népfelkelések során megfogalmazott célokat, szem előtt tartva a nyugati érté­keket és amennyire lehet: érde­keket is. Hosszabb távon a de­mokratikusabb - nem nyugati típusú demokráciák - beren­dezkedések ösztönzése kifize­tődőbb lehet a tekintélyuralmi rezsimek támogatásánál. Akkor is, ha a pakliban benne van a ra­dikálisabb iszlám erők térnyeré­se - ellenkező esetben is benne lenne -, de problémamentes megoldás nem létezik. Ugyan­akkor annak a helyzetnek a ki­alakulásában, amely a mostani társadalmi robbanásokhoz ve­zetett, a nyugati politikának is szerepe volt. Ami biztató: az öreg diktáto­rok bukása után a Nyugatnak egy új, interneten nevelkedett (politikusi) nemzedékkel kell szót értenie, s mint Fareed Za- karia nemrégiben a Time-ban írta: a mai arab fiatalok azt akarják, hogy állampolgárként kezeljék őket, ne alattvalóként, mint apáikat.- A nyelvtörvény valamelyest enyhült, de ha bolondot csinálsz belőlem, kivágathatom a nyelvedet! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Az a rendes iparos... KOCUR LÁSZLÓ Pár hete elég nagy teret kap a sajtóban a Diá­kok Sztrájkbizottságának (ŠVŠ) tevékenysége. A kommunista, már régebben diplomát szer­zett Karol Klobušickýhoz köthető, Smerhez kö­zeli szervezet annak kapcsán emelte fel szavát, hogy februártól a 26. életévüket betöltött egye­temisták után az állam már nem fizeti az egész­ségbiztosításijárulékot. így azoknak, akiknek egy évfolyam olyannyira megtetszett, hogy többször is nekifutottak, későn érő típusok, vagy csak simán egy gyár futószalagja mellett állva döbbentek rá, hogy ők végül is világ életükben tanulni szerettek volna, így az érettségi után az egyetem padjaiba átülő évfolyamtársaikhoz képest túlkorosak, az állam 46,06 euróval megkönnyíti a pénztárcáját. Lett is nagy kardcsörte- tés, általános sztrájkfelhívás, s a kormány - szokásához hí­ven - beijedve visszakozott. A hangos többség mellett azonban elsikkad egy csendes - és valószínűleg dolgos - kisebbség problémája: azoké a diáko­ké, akik egyetemi tanulmányaik mellett úgy döntöttek, vál­lalkozásba kezdenek. Eddig az ő egészségbiztosítási járulé­kukat az állam fedezte, januártól viszont saját maguknak kell. Aki a vizsgaidőszak szorításában, majd az azt követő, felszabadult kollégiumi ivászatok közepette nem böngész­ték a sajtót, és elfejtettek eleget tenni új kötelezettségüknek, már meg is kapták a felszólítást egészségbiztosítójuktól: fi­zessék be, különben... Lévén hogy a megközelítőleg 130 ezer nappali tagozatos fel­sőoktatási hallgató közül az ipart űzők elenyésző kisebbsé­get alkotnak, az állam a tőlük bevasalt 46,06 euróból vélhe­tően nem tesz jelentősebb bevételre szert, némi túlzással azt is mondhatnánk, az egészségügyi minisztérium gépjárműparkjának havi mosatása többe kerül, mint amennyi a bevételük lesz a vállalkozó diákoktól. Arra azon­ban tökéletesen jó ez az intézkedés, hogy a fiatalok kedvét elvegye attól, hogy sorsukat a saját kezükbe vegyék, már az egyetem alatt megpróbáljanak saját lábukra állni, tehermen­tesítsék szüleiket, és olyan környezetben próbálhassák ki magukat, ahol, ha hibáznak, viszonylag csekély a kockázat. Ideális esetben, a törvénymódosítás előtt, ha egy diák úgy gondolta, saját szakterületén már tud annyit, hogy ötöd­évesként, amikor már csak a diplomamunkával és az állam­vizsgával kell foglalkoznia, vállalkozásba kezd, az első évben nem kellett társadalombiztosítási járulékot fizetnie, az egészségbiztosításit pedig az állam fedezte. így különösebb kockázat nélkül tehette próbára képességeit. Ha ment neki, akkor már tanulmányai idején lerakhatta az alapokat jöven­dő cégéhez, vagy legalább egy kis mellékesre szert tudott tenni. Ha pedig rájött, hogy ez nem neki való, tanulmányai befejeztével visszaadhatta az ipart, és belekezdhetett az állá­sinterjúk végtelen sorozatába. A hangsúly a „különösebb kockázat nélkül” kitételen van. Aki már egyetemi éveiben önellátásra és önfoglalkoztatásra törekszik, abból biztosan nem lesz állástalan diplomás. Ám ezek után a vállalkozói hi­vatal honlapját nézegető egyetemista kétszer is meggondol­ja, belevágjon-e, ha eleinte vélhetően nem horribilis bevéte­leiből egy ötvenest azonnal le kell tennie az egészségbiztosí­tónak. Megéri ez az államnak? Összességében nem nyerne többet, ha nagyvonalúbb lenne? JEGYZET Pirkadat LAMPL ZSUZSANNA Hajnali öt óra. Sötétség honol a kihalt lakótelepi tájon. Mindenki alszik... De nem! Az egyik ház egyiklaká­sának egyetlen hálószobájá­ban gyenge hangocska tör elő bágyadt napsugárként a kiságy mélyéből. Natyátyba akajok menni! Ahangelőbbcsaksut- tog, majd fokozatosan felerő­södik, mígnem Kiskakas I. fel­ágaskodik a rács mögött, és fér­fias orgánummal követeli: Api, natyátyba akajokmenni! Pilla­natok telnek el, alvajáróként mozgó Api befekteti fiacskáját a nagy családi fészekbe. Kiská- kas I. bágyadtan, fáradtan, s legfőképpen elégedetten há­nyadika szülői párnákra..., de kukorékol tovább. Szöjpöt ké­jek! Kéjem a könyvekeket! Gé­pies mozdulatok: teaöntés termoszból üvegbe. Gépies szöveg: mégsötétvan, még nem lehet olvasni. Kiskakasl. látszólag megnyugszik. Két perc múlva, mint habokból a szirén, imbolygó fejecske buk­kan elő a párnák közül. Dudi- kám! Hoj van a dudikám! Dud- li-krimi következik. A nyomo­zás rövid ideig tart. A dudli Kis­kakas I. bal kezétől fél centire megtaláltatik. Megnyugvás. Csönd... ... de nem sokáig! Aneszekfel- keltika másik kiságyban pihe­nő Kiskakas Il-t. A falnak for- dulvahallgatja végigaz első felvonást, s amikor úgy gondol­ja, már túl sokáig tart a csönd, feláll és suttog: kérekinni! Ez a jelszó. Kiskakas L, alátszólag békésen alvó, felpattan, és na­gyot kukorékol: kéj em a köny­vekeket! Nincs mentség. Bein­dul a szülőszekálás hajnali nagyüzeme. Kiskakas I. tejecskétkéj. Kiska­kas II. pisilni megy, de elfelejt visszajönni. Api a konyhából hozza vissza, ahol épp az edé­nyeket kezdte rámolni. Cuppo­gó hangok- Kiskakas I. issza a tejet. Kiskakas II. fennhangon mondja saját meséit. Kiskakas I. a bilire helyezteti magát, ott trónol könyvek, kisautók, épí­tőkockák között, és énekel: gó­lya, gólya, gilice... Aztán „olvasni” kezd. Rövid ideig tar­tó csöndes, nyugodt művelődés, egyszer csakKis­kakasll. sikoltása töltibeakis hálószobát. Az az én könyvem! Addvisszaakönyvemet! Kis­kakasl. abilirőlrikoltjaelszán- tan: én!!! Könyvem!!! Kiskakas II.: Maminocska, nem akarja visszaadniakönyvemet!!! Ne- kemkell! Most! Elakarjavenni a könyveket. Kiskakas I. elszán­tan védekezve bömböl. Nem adom a konyvekeket! Akisebb birkózás végén Kiskakas I. bilis­től felborul. Aszőnyegen tócsa, a tócsában valami. Megszep- penveülnek, aztán Kiskakas II. a tócsára mutat és kiabálni kezd. Fuj, büdös van! Kezét az arcára tapasztja. Nagyon bü­dös van! !! Kiskakas II. sírni kezd: nem van büdös! Aztán szusszanásnyi szünet, és mind­ketten egyszerre: Anya!!! Cscscsttttfi Reggeli negyed hét van... FIGYELŐ Az Őrült lobonc Miközben Moammer Kad­hafi líbiai vezető azt állította nagy külföldi hírtelevíziók­ban, hogy népe szereti őt, sőt a líbiaiak meghalnának érte, a keleblíbiai Bengáziban töb­ben is elképesztően kegyetlen, sőt őrült emberként írták le az MTI-Hírcentrum stábjának. Kadhafi kijelentése feltehető­en olaj lesz a tűzre ahol az el­lenzék hatalomra jutott - már így is teljes erővel gúnyolják. A középületek falait teleragasz­tották az őt kifigurázó karika­túrákkal, Bengázi főterén egy őt csúfoló bábut akasztottak fel jelképesen. Ez a figura „Őrült lobonc”, maga Kadhafi, akit a háta mögött már régóta így gúnyoltak az emberek - magyarázta egy helyi férfi. Az ezredes beszédei korábban is viccek céltáblái voltak az arab világban. Például az, hogy kije­lentette : a líbiaiak tüntessenek csak bátran, az országban sza­bad demonstrálni Irak vagy Gáza miatt, csak belügyek mi­att ne menjenek az utcára. Vagy amikor közölte, hogy ha a líbiai nép nem szereti őt, akkor nem érdemli meg, hogy éljen. Márpedig úgy tűnik, hogy a lí­biai nép jelentős része nem szereti őt - Bengáziban többen is azt mondták: Kadhafi halált érdemel, amiért ártatlan tün­tetők közé lövetett. Persze van, aki még most is óvatosan bánik az üyen kijelentésekkel, hiába vette át a város irányítá­sát az ellenzék, még most is sok lehet a besúgó. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents