Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-03 / 51. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 3. Vélemény És háttér 7 A Nyugat, s főleg Amerika maga ellen hangolta a tunéziai meg az egyiptomi közvéleményt Alattvalóból állampolgár Az arab világ teljesen új helyzet elé állította a Nyugatot, amely azt nem tudja kezelni. S bár az utóbbi napokban egyre több uniós szakértő állítja, hogy az EU reagálása az eseményekre megfelelő volt, ez nem igaz. MAL1NÁK ISTVÁN Hiszen például még a Kadha- fi-rezsim elleni szankciókban is csak késve tudott megállapodni, elsősorban Olaszország - a gazdasági érdekeit féltette, nem a hivatalosan deklarált menekültprobléma volt az elsődleges- hezitálása miatt. Ugyanez teljes mértékben érvényes az USA- ra is. Az amerikai haderő felvonult a líbiai partok közelében arra az esetre, ha „a nemzetközi közösség a beavatkozás mellett döntene”. A jelen helyzetben egy nagyszabású katonai akció - csak az ENSZ égisze alatt lenne elképzelhető - nagyon szerencsétlen lépés volna. A maximum- ha Kadhafi komolyan bevetné a felkelők ellen a légierőt - a líbiai légtér lezárása lenne, mint az első öbölháború után. a Szad- dám vezette Irak esetében. A kelet-líbiai Bengáziban megalakult ideiglenes kormányzat egyértelműen közölte: nem kér semmiféle amerikai segítségből, nem akar idegen katonákat az ország területén. Szóval: amerikai erődemonstráció is van, meg deklarált segítő szándék is, de valahol mindenki érzi, hogy valami hi- bádzik, a dolgok nem jól alakulnak. A Nyugat eddigi alapelve: a stabilitás érdekében a vele szövetségre lépő tekintélyuralmi rezsimeket - nyugodtan mondhatunk diktatúrákat - támogatta. A stabilitás fogalmába az olajellátás biztonsága éppúgy belefér, mint az iszlamista erők hatalomra kerülésének kizárása vagy az arab-izraeli viszony egyensúlyának fenntartása. Ezért támogatta Párizs még a tunéziai lázadás első napjaiban is Ben Alit, és az USA meg az EU szinte az utolsó pillanatig Mubarakot. Ezzel a Nyugat, s főleg Amerika maga ellen hangolta a tunéziai meg az egyiptomi közvéleményt. És ez nem szemrehányás, hiszen ez volt a nyugati mérce, a mi mércénk szerinti helyes politika. Az érem másik oldala, hogy Egyiptomban, ahol a lakosság közel fele írástudatlan, nagyon nehéz megmagyarázni a tömegeknek, miért kellett az amerikaiaknak bevonulni Irakba, az ő diktátorukat pedig évente több milliárd dollárral támogatni. Csak azt látták: azokon a könnygázgránátokon, amelyeket az egyiptomi rendőrök az első napokban kilőttek rájuk, „Made in USA” felirat volt. Utólag könnyű okoskodni, s azt mondani, hiba volt az utolsó pillanatig kiállni Mubarak mellett. De mintha ugyanezt ismételte volna meg Obama hétfőn, amikor nagyon megdicsérte a bahreini szunnita uralkodót, mert átalakította kormányát és „nemzeti párbeszédet” kezdeményezett a tüntető ellenzékkel. Persze, egészen más az egyiptomi, a bahreini meg a líbiai helyzet. A hirtelen kiszámíthatatlanná vált arab világban nincs jól bevált recept a megoldásra. Talán azt kellene csinálni, amit a német külügyminiszter fejtegetett: a Nyugatnak gyökeresen át kell értékelnie eddigi megközelítését, s hosszabb távon is támogatni a mostani népfelkelések során megfogalmazott célokat, szem előtt tartva a nyugati értékeket és amennyire lehet: érdekeket is. Hosszabb távon a demokratikusabb - nem nyugati típusú demokráciák - berendezkedések ösztönzése kifizetődőbb lehet a tekintélyuralmi rezsimek támogatásánál. Akkor is, ha a pakliban benne van a radikálisabb iszlám erők térnyerése - ellenkező esetben is benne lenne -, de problémamentes megoldás nem létezik. Ugyanakkor annak a helyzetnek a kialakulásában, amely a mostani társadalmi robbanásokhoz vezetett, a nyugati politikának is szerepe volt. Ami biztató: az öreg diktátorok bukása után a Nyugatnak egy új, interneten nevelkedett (politikusi) nemzedékkel kell szót értenie, s mint Fareed Za- karia nemrégiben a Time-ban írta: a mai arab fiatalok azt akarják, hogy állampolgárként kezeljék őket, ne alattvalóként, mint apáikat.- A nyelvtörvény valamelyest enyhült, de ha bolondot csinálsz belőlem, kivágathatom a nyelvedet! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Az a rendes iparos... KOCUR LÁSZLÓ Pár hete elég nagy teret kap a sajtóban a Diákok Sztrájkbizottságának (ŠVŠ) tevékenysége. A kommunista, már régebben diplomát szerzett Karol Klobušickýhoz köthető, Smerhez közeli szervezet annak kapcsán emelte fel szavát, hogy februártól a 26. életévüket betöltött egyetemisták után az állam már nem fizeti az egészségbiztosításijárulékot. így azoknak, akiknek egy évfolyam olyannyira megtetszett, hogy többször is nekifutottak, későn érő típusok, vagy csak simán egy gyár futószalagja mellett állva döbbentek rá, hogy ők végül is világ életükben tanulni szerettek volna, így az érettségi után az egyetem padjaiba átülő évfolyamtársaikhoz képest túlkorosak, az állam 46,06 euróval megkönnyíti a pénztárcáját. Lett is nagy kardcsörte- tés, általános sztrájkfelhívás, s a kormány - szokásához híven - beijedve visszakozott. A hangos többség mellett azonban elsikkad egy csendes - és valószínűleg dolgos - kisebbség problémája: azoké a diákoké, akik egyetemi tanulmányaik mellett úgy döntöttek, vállalkozásba kezdenek. Eddig az ő egészségbiztosítási járulékukat az állam fedezte, januártól viszont saját maguknak kell. Aki a vizsgaidőszak szorításában, majd az azt követő, felszabadult kollégiumi ivászatok közepette nem böngészték a sajtót, és elfejtettek eleget tenni új kötelezettségüknek, már meg is kapták a felszólítást egészségbiztosítójuktól: fizessék be, különben... Lévén hogy a megközelítőleg 130 ezer nappali tagozatos felsőoktatási hallgató közül az ipart űzők elenyésző kisebbséget alkotnak, az állam a tőlük bevasalt 46,06 euróból vélhetően nem tesz jelentősebb bevételre szert, némi túlzással azt is mondhatnánk, az egészségügyi minisztérium gépjárműparkjának havi mosatása többe kerül, mint amennyi a bevételük lesz a vállalkozó diákoktól. Arra azonban tökéletesen jó ez az intézkedés, hogy a fiatalok kedvét elvegye attól, hogy sorsukat a saját kezükbe vegyék, már az egyetem alatt megpróbáljanak saját lábukra állni, tehermentesítsék szüleiket, és olyan környezetben próbálhassák ki magukat, ahol, ha hibáznak, viszonylag csekély a kockázat. Ideális esetben, a törvénymódosítás előtt, ha egy diák úgy gondolta, saját szakterületén már tud annyit, hogy ötödévesként, amikor már csak a diplomamunkával és az államvizsgával kell foglalkoznia, vállalkozásba kezd, az első évben nem kellett társadalombiztosítási járulékot fizetnie, az egészségbiztosításit pedig az állam fedezte. így különösebb kockázat nélkül tehette próbára képességeit. Ha ment neki, akkor már tanulmányai idején lerakhatta az alapokat jövendő cégéhez, vagy legalább egy kis mellékesre szert tudott tenni. Ha pedig rájött, hogy ez nem neki való, tanulmányai befejeztével visszaadhatta az ipart, és belekezdhetett az állásinterjúk végtelen sorozatába. A hangsúly a „különösebb kockázat nélkül” kitételen van. Aki már egyetemi éveiben önellátásra és önfoglalkoztatásra törekszik, abból biztosan nem lesz állástalan diplomás. Ám ezek után a vállalkozói hivatal honlapját nézegető egyetemista kétszer is meggondolja, belevágjon-e, ha eleinte vélhetően nem horribilis bevételeiből egy ötvenest azonnal le kell tennie az egészségbiztosítónak. Megéri ez az államnak? Összességében nem nyerne többet, ha nagyvonalúbb lenne? JEGYZET Pirkadat LAMPL ZSUZSANNA Hajnali öt óra. Sötétség honol a kihalt lakótelepi tájon. Mindenki alszik... De nem! Az egyik ház egyiklakásának egyetlen hálószobájában gyenge hangocska tör elő bágyadt napsugárként a kiságy mélyéből. Natyátyba akajok menni! Ahangelőbbcsaksut- tog, majd fokozatosan felerősödik, mígnem Kiskakas I. felágaskodik a rács mögött, és férfias orgánummal követeli: Api, natyátyba akajokmenni! Pillanatok telnek el, alvajáróként mozgó Api befekteti fiacskáját a nagy családi fészekbe. Kiská- kas I. bágyadtan, fáradtan, s legfőképpen elégedetten hányadika szülői párnákra..., de kukorékol tovább. Szöjpöt kéjek! Kéjem a könyvekeket! Gépies mozdulatok: teaöntés termoszból üvegbe. Gépies szöveg: mégsötétvan, még nem lehet olvasni. Kiskakasl. látszólag megnyugszik. Két perc múlva, mint habokból a szirén, imbolygó fejecske bukkan elő a párnák közül. Dudi- kám! Hoj van a dudikám! Dud- li-krimi következik. A nyomozás rövid ideig tart. A dudli Kiskakas I. bal kezétől fél centire megtaláltatik. Megnyugvás. Csönd... ... de nem sokáig! Aneszekfel- keltika másik kiságyban pihenő Kiskakas Il-t. A falnak for- dulvahallgatja végigaz első felvonást, s amikor úgy gondolja, már túl sokáig tart a csönd, feláll és suttog: kérekinni! Ez a jelszó. Kiskakas L, alátszólag békésen alvó, felpattan, és nagyot kukorékol: kéj em a könyvekeket! Nincs mentség. Beindul a szülőszekálás hajnali nagyüzeme. Kiskakas I. tejecskétkéj. Kiskakas II. pisilni megy, de elfelejt visszajönni. Api a konyhából hozza vissza, ahol épp az edényeket kezdte rámolni. Cuppogó hangok- Kiskakas I. issza a tejet. Kiskakas II. fennhangon mondja saját meséit. Kiskakas I. a bilire helyezteti magát, ott trónol könyvek, kisautók, építőkockák között, és énekel: gólya, gólya, gilice... Aztán „olvasni” kezd. Rövid ideig tartó csöndes, nyugodt művelődés, egyszer csakKiskakasll. sikoltása töltibeakis hálószobát. Az az én könyvem! Addvisszaakönyvemet! Kiskakasl. abilirőlrikoltjaelszán- tan: én!!! Könyvem!!! Kiskakas II.: Maminocska, nem akarja visszaadniakönyvemet!!! Ne- kemkell! Most! Elakarjavenni a könyveket. Kiskakas I. elszántan védekezve bömböl. Nem adom a konyvekeket! Akisebb birkózás végén Kiskakas I. bilistől felborul. Aszőnyegen tócsa, a tócsában valami. Megszep- penveülnek, aztán Kiskakas II. a tócsára mutat és kiabálni kezd. Fuj, büdös van! Kezét az arcára tapasztja. Nagyon büdös van! !! Kiskakas II. sírni kezd: nem van büdös! Aztán szusszanásnyi szünet, és mindketten egyszerre: Anya!!! Cscscsttttfi Reggeli negyed hét van... FIGYELŐ Az Őrült lobonc Miközben Moammer Kadhafi líbiai vezető azt állította nagy külföldi hírtelevíziókban, hogy népe szereti őt, sőt a líbiaiak meghalnának érte, a keleblíbiai Bengáziban többen is elképesztően kegyetlen, sőt őrült emberként írták le az MTI-Hírcentrum stábjának. Kadhafi kijelentése feltehetően olaj lesz a tűzre ahol az ellenzék hatalomra jutott - már így is teljes erővel gúnyolják. A középületek falait teleragasztották az őt kifigurázó karikatúrákkal, Bengázi főterén egy őt csúfoló bábut akasztottak fel jelképesen. Ez a figura „Őrült lobonc”, maga Kadhafi, akit a háta mögött már régóta így gúnyoltak az emberek - magyarázta egy helyi férfi. Az ezredes beszédei korábban is viccek céltáblái voltak az arab világban. Például az, hogy kijelentette : a líbiaiak tüntessenek csak bátran, az országban szabad demonstrálni Irak vagy Gáza miatt, csak belügyek miatt ne menjenek az utcára. Vagy amikor közölte, hogy ha a líbiai nép nem szereti őt, akkor nem érdemli meg, hogy éljen. Márpedig úgy tűnik, hogy a líbiai nép jelentős része nem szereti őt - Bengáziban többen is azt mondták: Kadhafi halált érdemel, amiért ártatlan tüntetők közé lövetett. Persze van, aki még most is óvatosan bánik az üyen kijelentésekkel, hiába vette át a város irányítását az ellenzék, még most is sok lehet a besúgó. (MTI)
