Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-24 / 69. szám, csütörtök
12 Iskola utca ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 24. www.ujszo.com A Katedra folyóirat márciusi számáról Egy lelkiismeretes tanár LAPAJÁNLÓ A könyv hónapja kapcsán Duba Gyula elmélkedését olvashatjuk a folyóiratban. „A múlttal szembesülve a jelenben gazdagodunk” - véli a szerző. Ozogány Ernő kedvenc mesefilmjéről, a Jankovics Marcell- féle Magyar népmesékről ír, kiemelve, hogy az alkotók sokszor a felnőttekhez szóló fordulatokat, kiszólásokat mennyire természetesen, a gyerekek számára is közérthető módon prezentálják. A Katedra részletesen beszámol a XVI. Komáromi Pedagógiai Napok szakmai tré- ningjeiről, továbbá rövid interjút közöl a rendezvény egyik fő előadójával, a közben sajnos elhunyt kiváló pszichológussal, Dr. Ranschburg Jenővel. Az I. Zoboralji Oktatási Fórum eseményeit Tóth Klára foglalta össze, az Orvosi szemmel rovatban Dr. Füssi Mária az enu- rézisről cikkez. Az Alma materek sorozat a nyékvárkonyi magyar alapiskolát és óvodát mutatja be, Kulcsár Ferenc Apáczai Csere Jánost parafrazálva a nevelés fölöttébb szükséges voltáról ír, természetesen a 21. századra vonatkoztatva. Molnár Miriam tollából megtudhatjuk, hogyan él a világ másik oldalán egy lelkiismeretes tanár. Jády Mónika az Ovisarokban a rémálmokkal foglalkozik, a környezetvédelmi oldalon Miklós Viktória és Guldan Hedviga segítségével a Natura 2000 elnevezésű európai ökológiai hálózatról tudhatunk meg érdekes dolgokat. Pénzes István sorozatában Hedvigről, a Jagelló- dinasztia ősanyjáról olvashatunk, a Szülői szemmel rovatban az olvasással foglalkozunk, dr. Horváth Géza a kombinatorika és a valószínűségszámítás alapiskolai oktatásáról ír. A lapszám központi témája az olvasás és a nevelés mellett a zene. Dömény Andrea Zeneterápia a gyógypedagógiában címmel oszt meg velünk érdekes gondolatokat, Józsa Mónika a Nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusának jubileumáról és a kórus Zobor-vidéki karácsonyi körútjáról ír, Bogár Gabriella pedig Óváry Anna dunaszerda- helyi zenés-beszélgetős estjéről számol be. A Muzsikáló versek sorozatban a Borostyán együttes mutatkozik be. Tóth Kálmán, a pozsonyi József Attila Klub új elnöke arról nyilatkozik, hogy küldetése az ifjúsági klub régi fényének, tekintélyének visszaszerzése, (-ly-) A POSTA HOZTA Télbúcsúztató A gútai Tündérkert óvoda ovisai már búcsút vettek a téltől. Az óvoda művelődési programjának része a néphagyományok aktív ápolása. Most az egyik farsangot követő népszokást elevenítették fel az ovisok a Kisze bábégetést. Elődeink a Ki- szét szalmával kitömött női bábuval jelképezték, fehér ruhába öltöztették, és mondóka, illetve dalocska kíséretében meggyújtották, majd vízbe dobták, hogy elűzzék a hideget, a fagyokat és a betegséget. így a Brünni téri óvoda nagy- csoportosai és a középsősök elkészítették a Kisze bábot, és március 8-án, hideg, de napos időben útra keltek, és kivitték a Vág-partra, ahol az óvó nénik segítségével még összefoglalták a tudnivalókat a Kisze báb hagyományával kapcsolatban, majd mondóka kíséretében meggyújtották és vízbe dobták, vagyis „megszabadultak” a téltől. Az óvodába visszavezető úton még megfigyelték a télre utaló színeket, jeleket a természetben, reménykedve, hogy a legközelebbi természetjárás során már a tavasz jeleit kereshetik. Az ovisok megtették az első lépést, hogy melegedjen az idő, jelentkezzen a tavasz. Hogy mit szól ehhez a természet? Majd kiderül! Tündérkert óvoda, Gúta A győrújbaráti Egységes Pedagógia Szakszolgálat Intézmény munkatársai adták át tapasztalataikat Egyénre szabott oktatás A fejlesztés mikéntjének meghatározásához elengedhetetlen a pontos diagnosztika (Képarchívum) Szlovákia-szerte sok iskola hangoztatja magáról: tehetséggondozással foglalkozik. Bennem mindig felmerül a kérdés, vajon tudjuk-e, mit is jelent tehetséggel foglalkozni? S vajon ki mondja meg a tehetségesnek titulált gyerekről, hogy tehetséges? ÁDÁM LILLA Az e téren képesítetlen pedagógus? Ki méri fel ezeknél a tanulóknál a Renzulli-modell tehetség-összetevőit? Hol vannak a tehetségüket alátámasztó pszichológiai és más típusú tesztek és vizsgálatok? Vagy a tehetséggondozás egyenlő az oldalszámra megoldatott feladatok mennyiségével? Vagy kimerül abban, hogy egy osztályba összeválogatják a környék legjobb matematikuspalántáit? Erre a példára a legjobb indulattal is csak azt lehet mondani, hogy az iskola pozitív diszkriminációt alkalmaz. Attól, hogy összeválogatjuk a legjobb diákokat, még szó sincs tehetséggondozásról. Ez a tehetségkiválasztás és -gondozás félremagyarázása. 12 éve ontom a középfokú nyelvvizsgával rendelkező diákokat - gondozok-e tehetséget? Nem! Csak felkészítem őket a vizsgára. Ahhoz, hogy valaki tehetséget tudjon gondozni, először a gyereket megfelelő szakemberhez kell elvinni, aki felméri adottságait, majd a szülővel, pedagógussal együtt egyénre szabott fejlesztő programot - oktatást dolgoz ki számára. Miért? Mert a tehetséges gyerek egyik sajátossága, hogy egy területen tehetséges, de sok más területen kisebb-nagyobb hiányosságai vannak, amelyeket fejleszteni kell - egyénre szabottan, mivel minden gyereknek másra és más mennyiségben van szüksége. Sajátos nevelési igényű gyerekek A másik nagy problémát az SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekekkel való foglalkozás okozza. Az OECD három kategóriába sorolja az SNI-s gyerekeket: A: értelmi fogyatékosok; B: tanulási zavarokkal küszködök; C: szociálisan hátrányos helyzetűek. Tudnunk kell, hogy abban az osztályban, ahol SNI-s gyermek is van, alacsonyabb az osztálylétszám, mert egy ilyen tanuló 2 vagy 3 gyermeket jelent a pedagógus megterhelése miatt is. Ezek a gyerekek pluszórákon, foglalkozásokon részképességhiányukat dolgozzák le fejlesztő szakemberek (gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok, pszichológusok) segítségével. Vegyünk pár egyszerű példát. Pistike rosszalkodik az órákon. Senki nem tudja, mi baja van, de rém bosszantó: a pedagógus nem ér rá foglalkozni a gyerekkel, a szülő a pedagógusra bízza a dolgot, mert neki sincs ideje, sem szaktudása. Jön a futószalag: beírások, figyelmeztetők, hosszas, meddő beszélgetések a szülővel, de Pistike magatartása csak nem akar javulni. Katika a bambaság mintapéldánya. Öt percig sem tud odafigyelni a pedagógusra, mert figyelme elkalandozik. Itt is jön a dorgálás, a szidás. A hátsó pádból Csabika majd kiesik, annyit jelentkezik. A táblához kijőve viszont már egy komoly problémával szembesül: melyik kezébe vegye a krétát. Ez számára elég nagy dilemma. Mire eldönti, a pedagógusa már lehet, hogy keresztülgyalogolt a lelkén valamilyen „életbölcsességgel”. A látszat- megoldások néhány példáját, amelyek sehová nem vezetnek, és a pedagógus szakmai hiányosságait tükrözik, már felvázoltam. A legrosszabb, amit ilyenkor megteszünk, hogy megszégyenítjük a gyereket, folyamatosan kritizáljuk, ahelyett, hogy segítséget nyújtanánk (miben, hogyan) és kérnénk (de tudjuk-e, kihez kell fordulni?), vagy vennénk a fáradságot, és feltérképeznénk a gyerek családi hátterét (de a pedagógus nem utazó nagykövet!). A szülőt kellene megnyerni, ám üres beszédáradattal nem érünk el pozitív hatást és hozzáállást, mert a szülő azt érzi, fogalmunk sincs a helyzetről és a teendőkről, sőt megbélyegezzük a gyermekét. A fent leírtak valós dolgok. Valljuk be, nem egy ilyen eset létezik, és azt is ismerjük be, napi szinten megesik: sőt az a legelmarasztalóbb, amikor a pedagógus a szülő szemébe negédes, a háta mögött pedig kijelenti a gyermekről: „olyan hülye, hogy nem ebbe az iskolába való”. De akkor hová? Igyekszik megtenni mindent, hogy a probléma forrásaként azonosított gyerektől megszabaduljon. Teszi ezt azért, mert fogalma sincs, mivel is áll szemben, próbálja leplezni azt, hogy régen elavult, sőt nagyon is hiányos a neveléselméleti tudás, amelyet az egyetemen tanult évekkel ezelőtt. Ma már nagyon kevés az, hogy tudunk „matematikául”, angolul vagy éppen más tantárgyak nyelvén. Pedig egy kis továbbképzés sokat javíthatna a helyzeten. Mert ott megtudhatnánk, hogy Pistike magatartás- zavaros, Katika figyelemzavarban szenved, Csabika esetében a téri orientációval gyűlt meg a nebuló baja. Röviden az értelmileg és tanulásban akadályozott tanulókról van szó. A tanulászavarokat okozhatják viselkedésbeli és teljesítménybeli zavarok. A szakemberek azért kellenek, hogy ezeket azonosítsák, majd megbeszéljék a pedagógussal és a szülővel a teendőket. Elég ritka az a pedagógus, aki az ilyen gyerek számára össze tud állítani egy egyénre szabott fejlesztést, tantervet. Megoldás-e, ha ezeket a gyerekeket kiragadjuk a közösségből, elkülönítjük, megbélyegezzük vagy eltanácsoljuk az adott intézményből? A szakemberek által adott válasz egyértelmű „NEM”. Egyénre szabott oktatásban és fejlesztésben kell(ene) részesíteni őket, amely sokat javít(ana) az „áldatlan” állapotokon. Kozma Szabolcs, a győrújbaráti Egységes Pedagógia Szak- szolgálat Intézmény vezetője és munkatársai, akik sok tapasztalattal rendelkeznek e téren, egynapos képzést tartottak az érdeklődő pedagógusok számára a XVI. Komáromi Pedagógia Napok keretében. A képzésre csak a régió óvónői és az alapiskolák pedagógusai voltak kíváncsiak, bár letagadhatatlan tény, hogy a középiskolákban is szép számmal vannak SNI-s gyerekek, akikkel nem igazán tudnak mit kezdeni a középiskolai tanárok. Funkcionális integráció Az utóbbi években sokat hangoztatott fogalom az integrálás. Gondolom, sok pedagógusnak égnek áll a haja a kifejezés hallatán, mert valljuk be, nagyon nehéz és összetett munkáról van szó. Főleg akkor, ha nem kap a pedagógus megfelelő támogatást és segítséget a szakemberektől. A funkcionális integráció két fajtájáról beszélhetünk. Részleges integrációról akkor beszélünk, amikor az integrálandó gyerekek csak meghatározott órákon vannak együtt osztálytársaikkal. Teljes integrációról pedig abban az esetben van szó, amikor az SNI-s gyerekek minden tanórát együtt töltenek az osztállyal. Az egyénre szabott oktatást (lehet akár differenciálás) már az óvodáskorban el kell kezdeni, amelyet tovább kell folytatni az általános és középiskolában is. Mindenképpen hasznos a folyamatdiagnosztika alkalmazása: nemcsak a gyerek számára tesszük ezzel lehetővé a fejlődést, hanem a szülő is nyomon követheti a fejlesztést lépésről lépésre. A folyamat hosszú és fáradságos, nincsenek azonnali és látványos eredmények. Minden kis lépés és változás hátterében iszonyatos munka áll. A foglalkozások nem hagyományos formában történnek, hanem kiscsoportban, vagy egyénüeg. A terápiák sokszínűségével operálnak a szakemberek. Fejleszthetünk direktíven, azokat a részterületeket, amelyek problémásak. Beszélhetünk mozgásfejlesztésről, az észlelés, a figyelem, az emlékezet fejlesztéséről, a téri orientáció fejlesztéséről. Fejleszthetünk indirekt módon is, amely fejlesztés mind a kognitív, mind a pszichológiai folyamatokat egyaránt érinti. A művészetterápia nagyon pozitív hatással van a gyermekre. Ebben az esetben is két részterületre oszthatjuk fel a konkrét terápiás eljárást: verbálisra (mese, dráma) és non verbálisra (zene, tánc, mozgás, képzőművészet). A kettő között foglal helyet, mintegy összekapcsolva a két részterületet, ajátékterápia, abábterápia. A fejlesztés mikéntjének meghatározásához elengedhetetlen a pontos diagnosztika. Ezért ne a pedagógus állapítsa meg, mi a baja a gyereknek (sok esetben többet árt, mint használ), hanem igyekezzen megtenni mindent azért, hogy szakember végezze a diagnosztizálást. A szülő meggyőzése az alapja mindennek. Segítsége, beleegyezése nélkül nem lehet lépni. Meg kell magyarázni és értetni vele, hogy a fejlesztés a gyermek érdekében történik, kizárt a megbélyegzés, a kiközösítés - a fejlesztés a szükséges jó. Sokat segíthetjük a fejlesztőpedagógusok munkáját azáltal is, hogy megfelelő fejlesztő játékot vásárolunk a gyermekek számára, melyek hozzájárulnak a gyermek egészséges szellemi fejlődéséhez. A gútai opvisok a Kisze bábbal (Képarchívum)
