Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-23 / 68. szám, szerda
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 23. Bár a koalíció produktivitása alacsony, az ellenzék sikertelensége miatt alig veszt népszerűségéből Fico magyarországi leckéje Miközben az elmúlt hetekben a Radičová-kor- mány mögött álló koalíció láthatóan a túléléséért küzd a szlovák parlamentben, az ellenzéknek sem sikerül olyan hatású bomlasztó munkát végeznie, mint szeretné. RAVASZ ÁBEL Bár a koalíció produktivitása aránylag alacsony, az ellenzék relatív sikertelensége miatt vélhetően csupán kis népszerűségvesztést könyvelhettek el a kormánypártok - szerencséjükre. Az elmúlt hónapok világossá tették, hogy a Radičová-kor- mány - mely a kezdetektől a Smer széles körben vitatott intézkedéseinek visszafordítását tűzte ki célul - látszólag képtelen kijutni a „romeltakarítás” csapdájából. Mivel a Fico-kor- mány leginkább markáns intézkedéseinek egy jelentős része a magyar kisebbséget érintette, valamint, mivel a Híd a magyarokat képviselő pártként a kormány részét alkotja, az elmúlt hónapokban Bugár Béla pártja gyakran maradt magára a kellően energikus ellenintézkedéseket meghozni nem akaró koalíciós partnerek mellett. Ennek legfrissebb példája az, hogy a Híd, beismerve a koalíciós megegyezés nehézségét, őszre csúsztatta a kisebbségi nyelvtörvény vitáját, azét a törvényét, melyet széles körben tartanak a Híd további koalíciós tevékenységéről döntő momentumnak. A nacionalista intézkedések elutasításának képtelensége azonban nem a legfontosabb oka annak, hogy a kormány csupán „fél gőzzel” halad előre: a fő ok a gazdasági csoportoknak való kiszolgáltatottság, ami a szlovákiai politikai paletta minden egyes szereplőjét jellemzi. Jó példa volt erre Ondrej Dostál OKS-es képviselő indítványának lesöprése, ami a Smer által hozott, a sztrádaépítést az állam által nem kisajátított területeken is lehetővé tevő intézkedést szerette volna módosítani. Dostál a támogatás teljes hiányában kényszerült javaslata visszavonására, holott korábban az Alkotmánybíróság is a Fico- kormány által hozott törvény alkotmányellenességét állapította meg. A koalíció szerencséje, hogy bár Robert Fico gyorsan tanul, még mindig nem olyan sikeres bomlasztó tényező, mint Orbán Viktor és pártja volt az MSZP (korántsem sallangmentes) kormányzása alatt. A parlament szinte fájdalommentesen szabadult meg a Smer által múlt héten megtárgyalni kívánt olyan kérdésektől, mint az ÁFA csökkentése, a bankok különadója és a hőerőmű privatizációjának megakadályozása. A kérdés csak az, hogy Fico, aki nyilvánvalóan ismeri a Magyarországon történteket, nem akar élni a népszavaztatás lehetőségével, vagy csak igyekszik tökéletesen időzíteni. Az MSZP-SZDSZ kormányok anno sokkal stabilabb többséggel rendelkeztek, mint jelenleg a Radičová-kormány, 2008 után azonban az MSZP rossz döntéseiből és kommunikációs hibáiból táplálkozó Fidesz sikeres aknamunkája után ez a stabilitás szertefoszlott. Fico már bemutatta, hogy kormányfőként képes kikényszeríteni emberei határozott és egységes fellépését - ha ellenzéki vezérként is „belejön”, a jelenlegi koalíció még annál is rosszabb pozícióba kerülhet, mint ahová az utóbbi hónapokban saját széthúzása sodorta. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Amióta tudom, hogy nem hallgatnak le, komplexusaim vannak (Peter Gossányi rajza) GL0SSZA Meddig bírja a Híd? VERES ISTVÁN Arra a kérdésre, hogy meddig bírja a Híd, a parlament májusi ülésén kaphatjuk meg a választ. A kisebb- ségi nyelvhasználatról szóló törvényt tegnap terjesztették be, a jelek szerint első olvasatban meg is szavazzák. Áprilisban nem ülnek össze a képviselők, május lesz tehát a sorsdöntő hónap. Ugyanis, ha ezt a törvényt sem tudják Bu- gárék keresztülpasszírozni a parlamenten, szögre is akaszthatják a narancssárga nyakkendőt, kiléphetnek a koalícióból. Ezen a kudarcon nem lesz mit magyarázni. Az államnyelvtörvény módosítása Dániel Krajcer álliberalizmusa miatt részlegesre sikeredett, az állampolgársági törvényt pedig tovább cipeli a hátán a koalíció, mint egy nagyra nőtt ördöglakatot. Ezeket viszont nem fogják számon kérni a választók sem a KDH-tól, sem až SaS-től, de még az SDKÚ-tól sem. Csakis a Hídtól. Ha a kisebbségi nyelvhasználati törvényt elfogadják, Bugárék kijelenthetik magyar választóik előtt: elértük, hogy a hivatalokban szóba álljanak veletek magyarul, sőt, ha erre nem hajlandók, feljelenthetitek őket, büntetést kapnak. Minden városban vagy faluban, ahol a kisebbség aránya eléri a 15 százalékot, törvény védené a magyar, vagy a ruszin, vagy a roma nyelvet. Ez lenne egyébként a Hídnak mint pártnak az alapelve és létezésének célja is, megteremteni a normális együttélés feltételeit. Ezért lett a neve Most-Híd, pedig lehetett volna akár Együttélés is, az is nagyon találó. . Nem túlzunk tehát, ha azt írjuk, a következő hónapok megmutatják, van-e létjogosultsága a szlovák-magyar együttműködés pártjának. Nem lehet ugyanis a végtelenségig a „normális, ám kicsit nacionalista” kormánypárti képviselőkre kenni a kudarcot, még ha a szavazásoknál rajtuk is bukik a dolog. Vagy el tud érni egy párt valamit, vagy nem. A többi a választókat nem érdekli, és ne is érdekelje. Teljesen mindegy, hogy egy pártnak tíz vagy ötven képviselője foglal helyet a parlamentben. Igor Matovié negyedmagával szinte mindent eíér, amit akar, pedig a koalíciós szerződéshez köze sincs. Lehet, hogy el kellene lesni a módszereit. KOMMENTÁR Lázár Őszödön SZOMBATHY PÁL Magyarország megdöbbent, a politika ismétli magát: a 2006-os világhírű őszödi beszéd után itt a hódmezővásárhelyi előadás. Nem politikailag hasonlítanak egymásra: önromboló hatásuk rokonítja ezeket a megnyilvánulásokat. A szó elszállt az ajkakról, a szégyen megmarad. Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője, az alföldi mezőváros polgármestere részint manipuláció áldozata lett, ez mélyen hozzátartozik az igazsághoz. A gazdagodásról, az igyekvésről szóló voluntarista példázatát szétollózták, így értelme némiképp eltorzult, a hangsúlyok máshova kerültek- Lázár pedig bajba, nem kicsit. Mondhatott ő bármit, bármilyen hosszan kifejtve, most már menthetetlenül annyi marad meg az utókornak, öngyilkos bon mot-ként, hogy „aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér”. Puff neki, üdvözöljük Kóka János világában. Az arrogáns, törtető, gyengébbeket mélyen lenéző attitűd őrződik meg a fejekben: egyebek között azért lesz így, amit a magyarországi politikai elit művelt az elmúlt minimum egy évtizedben a politikai nyelv, a politikai üzenetek leegyszerűsítése érdekében a kőbaltás egyszeregy szintjére. Ahogy mondani szokás: hogy átmenjen. Ez az összpolitikai kommunikációs szándék visszaüt, visszahullik arra, aki éppen hatalomra kerül. A négyszavas, egymondatos, emberekes rövidség megragadt a fejekben a Fidesz ellenzéki politizálásakor, amikor Gyurcsány Fererfcéket kellett sarokba szorítani, de most alkalmazói is visszakapják, ha nem vigyáznak. Ha nincs kéznél a lézerblokkoló. És ha már Gyurcsány Ferenc: hogy éppen ő iparkodik az élen szömyülködni Lázár kollégája szegényeket elintéző mondatán, nos, az nem kicsit vérforraló. Hisz a logika szerint éppen a korábbi táncos lábú kormányfőnek kellene leghevesebben védenie szegény Lázárt, mert Fletónk aztán igazán tudja, milyen az, amikor egy hosszabb előadásból kiragadnak néhány részletet. Például: „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”. Hogy egy szocialista klasszikusra is emlékezzünk. És annak idején az elvtársaival, meg holdudvaroncaikkal nyavalyogtak eleget a szövegkörnyezetből kiragadott „igazságbeszédről”. Úgyhogy elkelne egy kis csitt. Lázárral végezve Bemard Shaw-t idézném: veszélyes őszintének lenni, hacsak nem vagy emellett hülye is. Talált, kicsit süllyed is. Jánosunk már sosem lesz újra a régi. Ilyen a politika, ilyenné tették. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ HANDELSBLATT A jegybank monetáris tanácsa két új tagjának megválasztásával foglalkozott keddi, bécsi keltezésű tudósításában a Handelsblatt. A német üzleti napilap Magyarország-szakértője, Stefan Menzel utalt arra, hogy ezzel a két utolsó posztot is betöltötték a tanácsban, és a helyzet - mint fogalmazott - egyáltalán nem alakult olyan rosszul, mint hetekkel ezelőtt gondolták. Ellenkezőleg, még banki és pénzügyi körökben is elégedettség uralkodik a magyarországi irányadó kamatlábat megállapító monetáris tanács új összetételével kapcsolatban. A Handelsblatt idézte Török Zoltánt, a Raffeisen elemzőjét, aki az egyik új tag, Cinkotai János személyére utalva „kiváló választásról” beszélt. A német lap mindehhez hozzátette: talán segített az a „nyomás” is, amelyet a magyar jegybank függedenségét féltő Jean- Claude Trichet gyakorolt Magyarországra. Cinkotai János megválasztásával a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Simor András is elégedett lehet - írta Stefan Menzel, utalva arra, hogy ezáltal saját tanácsadóinak egyike került be a jegybank legfontosabb, monetáris döntést hozó testületébe. A kulisszák mögött megkönnyebbülés érezhető - tette hozzá a cikkíró. A Handelsblatt emlékeztetett arra, hogy a Simor András és Orbán Viktor miniszterelnök közötti konfliktus hónapok óta megterhelte a kormány és a jegybank együttműködését. Utalt arra, hogy mindez egy olyan országban történt, amely nem sokkal korábban még a fizetésképtelenség küszöbén állt. Orbán - mint a cikkíró fogalmazott - hivatalba lépése után „többször is kísérletet tett arra, hogy saját emberét helyezze a jegybank élére”. Simor szembeszállt ezzel, közölve, hogy 2013-ig szóló hivatali idejét mindenképp ki akarja tölteni. Makacsság és kitartás nyilvánvalóan segítette őt abban, hogy megtartsa hivatalát - fogalmazott Stefan Menzel. (MTI)
