Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-19 / 65. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJSZÓ 2011. AAÄRCiUS 19. Szalon 23 KÖNYV A SZALONBAN Nem rá méretezték SZALAY ZOLTÁN Üvöltéssel indul Kraszna- horkai László új kötete, az Áí- latvanbent, valahol ott folytatja tehát, ahol a Seiobo járt odalent legutolsó szövegében (Üvöltés a föld alatt) abbahagyta. A Seiobo végén sárkányok üvöltöttek, sárkányok, amelyeket a föld mélyébe zártak el, s szembesülésük a sötétséggel C,a rémület, hogy nem olcsó félelmek párája csupán, mert van tartomány, a halálé’') örökkévaló. Az Állatvanbent szövegeiben szintén egy szörnyeteg üvölt, egy kizárólag negatívan meghatározható rém, amelyet nem láthatunk, nem hallhatunk, nem észlelhetünk sehogy, mégis egyfolytában látjuk, halljuk, észleljük. Megfeszítettség, ki- feszítettség, üvöltés, bezártság egy térbe, amelyet nem rá méreteztek: már az első szöveg első sorai erősen indítanak, megalapozzák a könyv hangvételét, a komor, enigmatikus nyelvet, amely a tizennégy fejezetet végig meghatározza. Krasznahorkai Lászlótól már megszokhattuk, hogy különlegesebbnél különlegesebb öntőformát talál gondolatainak: ezúttal festménykommentárokat írt (bár a könyv szövegeit nem ennyire könnyű meghatározni műfajilag). Az Állatvanbent kétszerzős kötet: Max Neumann német festőművész tizennégy képe s Krasznahorkai László tizennégy prózája alkotja. Mind a képek, mind a szövegek erősen szuggesztív kifejezésvilágra épülnek, egymást támogatva komorak s fanyarul humorosak egyben. Neumann kutyakompozíciói (?) monoton színekből és formákból összeálló világukkal nagyban rokonnak tekinthetők a Krasznahor- kai-féle, szintén monoton, mogorván hömpölygő hosszúmondatokból felépített prózával. Prózát írunk, de ezek a szövegek talán sokkal inkább lírai jellegűek, akár azt a kijelentést is megkockáztathatnánk, hogy Krasznahorkai ezúttal egy lírakötetet tett le az asztalra: attól az erősen epikus jellegű prózatechnikától ugyanis, amely korábbi jelentős műveit, akár a nagy regényeket, akár a novel- lásköteteket (különös tekintettel aKegyelmiviszonyokra) egyértelműen jellemezte, mára messzire távolodott. Mégse nevezhető igazán váltásnak az Állatvanbent, nem tekinthetjük forradalmi újításnak Krasznahorkai pályáján. Az utóbbi néhány kötet (talán már az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyóval kezdődően) jobbára ennek a lírai nyelvnek a dominanciájával íródott: bár a Seiobo szövegeiben (amelyek azonban szintén nem igazán nevezhetők novellának vagy elbeszélésnek) még fellelhető némi epikus maradvány, de az már inkább olyan, mint egy barlangi élőlény el- korcsosult szeme: a szöveg nem sok hasznát veszi. S az Állatvanbent most kiteljesíti ezt a szándékot, a líra felé való hajlás szándékát. Amiért azonban igazán nem beszélhetünk semmiféle komolyabb előrelépésről Krasznahorkainál, az a hosszúmondatok kulcsfontosságú szerepében rejlik: az Állatvanbent szövegeiben is ezek a hosszúmondatok adják meg a nyelv igazi sajátosságát; Krasznahorkai megint tanúbizonyságot tesz róla, hogy kitűnően uralja a nyelvet, s ezekben a ráolvasásszerű, már-már rituális rémszövegekben különösen borzongatóan teszi mindezt. A kötet legfőbb tétje mindenesetre az, el tud-e szakadni a szövegek szerzője a nagyon erőteljes Neumann-képektől annyira, hogy a képaláírásokon túl szuverén prózát/lírát alkosson. Krasznahorkainak ez nem mindig sikerül maradéktalanul: az V., IX., XI. számú szövegekben egy az egyben a képekről ír, mintha csak el kellene mesélnie, mit láthatunk rajtuk, s ez meglehetősen szegényessé teszi a szövegeket. A XI. számú szövegben ráadásul felettébb közhelyes szituációra fut ki a 'szöveg: „meghozták az ítéletet rólatok, és nem érdeműtek meg a földet, ez áll az ítéletben, mert eljátszottatok a szerencséteket a földön, ez áll az ítéletben, mert méltatlanok lettetek arra, hogy ez a föld a tiétek legyen... ” (25.). Egyáltalán, a kötet második felében egyre ötlettelenebb a szerző, s a képek a szövegek fölé kerekednek, utóbbiak nem tudnak végig egyazon színvonalon megmaradni. Ez pedig olyan luxus, amit egy ilyen karcsú könyvecske esetében nem biztos, hogy megengedhet magának a szerző. Szép kivitelezésű, tetszetős könyvecske az Állatvanbent, érdekes darabja a Krasznahor- kai-életműnek, nem valószínű azonban, hogy a szövegei révén maradandó alkotásról van szó. Bár az utóbbi három évben egymás után három kötete jelent meg, a Krasznahorkai-ra- jongók tovább várhatnak a következő nagy műre. (Krasznahorkai László - Max Neumann: Állatvanbent. Budapest, Magvető, 2010,32old.) CD-AJANLO Magashegyi Underground: Ezer erdő PUHA JÓZSEF A 2007 novemberében kiadott, a kiváló Szeplős váll és az Anglia című dalokat is felvonultató maxi CD hallatán a Magashegyi Underground nálam a magyar popzene legígéretesebb újoncává lépett elő. A zenekar beváltotta a hozzá fűzött reményeket - jócskán megvárakoztatva a közönséget -, 2010 végén gondosan felépített, napjaink trendjeit is követő, saját ötletekre épülő nagylemezzel jelentkezett. A Magashegyi Underground Fodor Máriusz és Kardos-Hor- váth János vezetésével alakult meg. Az eredeti énekesnőt a Megasztár harmadik sorozatában megismert, erdélyi származású Bocskor Bíborka váltotta. Mivel a zenészek másik együttesének, a Kaukázusnak 2008- ban nagyon beindult a szekere, a formáció mellékvágányra került. (A Kaukázusban Bíborka nem szerepelt.) A fent említett két szerzemény szövegét Kardos-Hor- váth írta, a zenét Fodor szerezte, aki a Szeplős vállba beépített egy kis gitáros hangmintát a Manu Chao 2001-es Proxima Estacion: Experanza című albumán hallható La Marea című számból - innen a maxiborítón olvasható, félreértelmezhető „Manu Chao közreműködésével!” felirat. A szürrealista popdalhoz Gróf Balázs készített csodálatos animációs videoklipet. A másik felvétel, az Anglia egy Kaukázus-dal Bíborka és János duettjévé alakított változata. A Kaukázus a budapesti Gödör Klubban 2010. január 2-án tartott koncertje után felfüggesztette működését. Fodor Máriusz billentyűs-programozó, Fűrész Gábor gitáros, Demeter Zoltán basszusgitáros és Toldi Miklós dobos ismét teljes erőbedobással koncentrálhatott a Magashegyire, de már csak Bíborkával, Kardos-Hor- váth János énekes-gitáros nélkül. A produkcióban közreműködik még Szalai Anesz billentyűs-vokalista, Szakái Tamás hegedűs, olykor egy fúvósszekció, és az egykori Amorf Ördögökben zenélt, jelenleg főleg Péterfy Bori mellől ismert Tariska Szabolcs is beugrik néha, aki egyben a CD vezető szövegírója. Bíborka két szerzemény, az Ónos ablak és a Kicsi égitest szövegét írta - utóbbit Bocskor Lóránttal, a Szerelemtabletta című szövegét pedig Kormos Rebeka és Fodor Máriusz jegyzi. Fodor elmondta, hogy már a zenekar megalakulásakor kitalálta az Ezer erdő címet. ,Ahogy az erdő változatos növényvilága, a lemez is egy harmonikusan eklektikus egységet alkot, néhol elektronikus elemekkel, máshol egzotikus népi hangszerekkel cizellálva” - nyilatkozta. „Úgy kell elképzelni, mintha az első dallal belépnél egy erdőbe, és az utolsóval kilépnél. így szerettünk volna egy ívet adni a lemeznek” - mondta Bíborka. A cím akár erőltetettnek is tűnhet - átjön, hogy előbb született meg, mint az album -, néhány helyen kilóg a lóláb. Például a Metróhuzat című felvételnél. A „mindenki siet, mindenki megy, mindenki senkije mindenkinek, robog a metró, a penetra nem retró” szöveg nem éppen az erdőt juttatja eszünkbe. Az erdő valójában a nagyváros. A Hová mész te kis nyulacska? versikére épülő, Suttogó című bevezetőt követően kevés elektronikával hangszerelt, változatos, kedvesen katartikus szerzemények követik egymást. A zeneileg és szövegileg is távol-keleti hangulatú Lány iPod-dal („a csillogás gagyi, semmi sem az, ami, a szíved, a szíved kínai, a szív Made in China”) után az említett Metróhuzat csendül fel, ezzel indul be a sodró lendület. A lemez előfutáraként 2010 elején megjelent, ingyen letölthető Szívtakarítás EP-ről csak a címadó felvétel („szíved spammel van tele, színes nyilakat lő bele, a délibábos porvilág, szappanbuborék semmi más”) kapott helyet rajta. A népzenei elemeket leginkább magán viselő Ónos ablak („kicsi leány, kicsi kócs, ha megszúrnak, ne sikolts, mert azt anyád megtudja, a likadat bévarrja”) című dalt követően az írott nő címűben („írok magamnak nőt, úgy képzelem, szép lesz”) értelemszerűen férfihang is feltűnik Bíborka mellett. Az utolsó előttiként hallható, madárcsicsergéssel induló A fogyó Hold felé („meztelen tavasz jön el”) emlékeztet arra, amit időközben el is felejtettünk: hogy erdőben járunk. A CD Parti Nagy Lajos Nyár, némafilm című megzenésített versével ér véget. Beleolvad a környezetbe, aki az eredetijét nem ismeri, biztosan az együttes szerzeményének hiszi, amiből adódik, hogy a szövegek költeményként is megállnák helyüket. Ha azt kérnék tőlem, foglaljam össze, miről szól az album, nagy gondban volnék, ennek ellenére a szövegek kerek egészet alkotnak. A tizenkét felvételt felvonultató CD mellett koncert-DVD is található az Ezer erdő című kiadványban - a zenekar tavaly tavasszal rögzítette a Szeánsz- koncert-sorozat részeként a Metropol Stúdióban. Semmit sem vettek ki belőle, még a rontások is benne maradtak, az összekötő szöveg, párbeszéd több helyen közönséges, nyögvenyelős. Mégis különleges hangulatot áraszt, miközben néztem, a helyszínen akartam lenni. A felcsendülő dalok közül négy nem hallható a lemezen. Az együttes időközben előrukkolt az Ezer város című EP- vel, amely újragondol néhány szerzeményt, és városiasabb, magyarán elektronikusabb formában tárja a közönség elé, kiadatlan dalokkal társítva. A Magashegyi Underground csodás repertoárja és sikertörténete rámutat korunk tehetségkutató tévéműsorainak ordító hibájára. Bíborka a Megasztárban - emlékeim szerint - nem tudott bizonyítani, ha nem volna a zenekar, senki sem emlékezne már rá. A formáció frontasszonyaként viszont megtalálta a helyét, hangját, öröm nézni, milyen hitelesen végzi a feladatát, és mennyire magabiztosan uralja a terepet. Példája is bizonyítja, hogy nagyon kevés az univerzális előadó, akinek minden stílus jól áll, nem is szabad ilyenek kinevelésére törekedni, s a tehetségkutatóknak pont ez az alapjuk. Nekem manapság a magyar popzenében a legtöbb örömet a Magashegyi Underground szolgáltatja. Köszönet érte! SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
