Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-19 / 65. szám, szombat

Szujó Zoltán az RTL Klubnál vált ismertté, 2002 óta a Forma-1-es futamok helyszíni riportere. Rendszeresen tudósít a legjobb magyar és külföldi profi ökölvívók mérkőzéseiről. Kommentátorként és szerkesz­tő-riporterként szerepel a csatorna más sportműsoraiban és híradójá­ban, de részt vesz a televízió egyéb kiemelt programjaiban is (Sztárbox, Dominónap stb.). 2008 januárjától a Reggeli egyik műsorvezetője. Szólították önt valaha tanár úr­nak, merthogy eredeti foglalko­zása tanár? Nagyon kevesen, ugyanis soha nem álltam a tanári katedrán, ki­vétel az egyetemi szakmai gyakor­lat néhány hónapja. Miért nem maradt a tanult szak­májánál? Elvégeztem egy főiskolát, amit na­gyon szerettem. Ám a diplomaosz­táskor döbbentem rá igazán, hogy olyan sulit végeztem el, amelyben egy diplomát szereztem, de soha nem fogok diákokat tanítani. Egyébként testnevelés-német sza­kos tanár lehetnék. A főiskola alatt fel tudta mérni, milyen tanár lenne? Kiindulva abból, hogy milyen apa vagyok, nagyon engedékeny let­tem volna. A sporttal korábban milyen kap­csolatban állt? Tizenhárom évig kosárlabdáztam, és a sportolás mellett elvégeztem a szakedzői iskolát is. Családi hagyomány volt a spor­tolás? A családomban senkit nem érintett meg a sport. A szüleim nem fog­lalkoztak és nem is foglalkoznak a sporttal. Édesanyám nemrég felhí­vott, hogy megtalálta a régi általá­nos iskolai spirálfüzeteimet, ame­lyekbe a különböző bajnokságok eredményei vannak bejegyezve és a sportújságokból kivágott cikkek is henne vannak. Nagyon megsze­rettem a sportot. A gimnázium 3-4. osztályában, amikor valamilyen ko­moly dologról akartak beszélni ve­lem akár a tanáraim, akár a szüleim, jól tudták, hogy csak akkor érnek el valamit, ha a kosárlabdaedzőmnek szólnak, mert csak rá hallgattam. Aztán elmentem főiskolára, a tanu­lás mellett rádiózhattam. Tulajdon­képpen akkor döntöttem el, hogy sportriporter leszek. Ezzel kap­csolatban van égy nagyon kedves emlékem is. Nyolcéves lehettem, amikor Budapestre kirándultunk a nagyszüleimmel. A Szabadság té­ren a Magyar Televízió székhazának lépcsőin megpillantottam Knézy Jenőt. Mondtam is a nagyiéknak, hogy egyszer én is szeretnék fel­menni azokon a lépcsőkőn. Hogyan került a televízióhoz? Terveimnek megfelelően elvé­geztem a sportújságíró iskolát, és Budapestre jöttem. Elkezdtem dolgozni a Duna TV-nél, majd pedig az MTV Telesport szerkesz­tőségénél. Hogyan került a királyi televízi­óból az RTL Klubba? n A Szabadság téren a Magyar Televízió székhazának lépcsőin megpillantottam Knézy Jenőt... Nagy szerencsém volt. A 2000-es sydneyi olimpián, ahol én szerkesz­tő munkatársként dolgoztam, már túl voltunk. Ősszel felhívott az RTL Klub akkori sportfőszerkesztője, hogy hallotta a hangomat, van-e kedvem átjönni. Igent mondtam. Két évig dolgoztam a Híradóban, és jártam Koko meccseire. Majd 2002 márciusában a programigaz­gató az irodájába hívott, és közöl­te, hogy a kereskedelmi csatornán rajtol a Forma-1 közvetítéssorozat, kezembe nyomott két darab repü­lőjegyet Ausztráliába, és azt mond­ta: próbáljuk meg. Egy időben autóversenyző is volt, és aránylag elfogadható eredményeket sikerült elérnie. Azért túlzás lenne autóversenyző­nek nevezni engem, de valóban iga­zolt versenyző vagyok. Az motivált abban, hogy részt vegyek ebben a sorozatban, hogy benyomásokat szerezzek magáról a benzingőzös vi­lágról. Aztán észrevettem, hogy tel­jesen más érzésekkel megyek oda a rajtrácson a zöld lámpákra „idegbe­tegen” várakozó versenyzőkhöz. És ez a legnagyobbakra is vonatkozik, olyanokra, mint Kimi Raikkönen vagy Mark Webber. Most már azt is tudom, hogy ezek a vagány fiúk közvedenül a rajt előtt miért nem válaszolnak a kérdésekre hosszú körmondatokban, hanem csak egy-egy szóval. A versenyzésemnek Csak az lesz igazán vakmerő is tud lenni

Next

/
Thumbnails
Contents