Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-18 / 64. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJSZÓ 2011. AAÁRCIUS 18. Vélemény És háttér 7 Segítség helyett nagy szavak - Közép-Európa is nagyon gyorsan felejt s alkalmazkodik A Nyugat alkonya Az utóbbi években sokat olvashatunk A Nyugat alkonyáról, a geopoliti­kai erőviszonyok radiká­lis átalakulásáról, Kelet felé tolódásáról. Nem vé­letlenül. A lassú, de an­nál biztosabbnak látszó erőegyensúly-eltolódás­ra az utóbbi időben Líbi­ánál jobb példára keres­ve sem akadhatnánk. MÓZES SZABOLCS Az Európai Unió határán adott egy véreskezű és exhibi­cionista diktátor (ahogy a Rea­gan nevezte: a Közel-Kelet ve­szett kutyája) által irányított ország, melyben a demokrácia és szabadság jelszavával forra­dalom tör ki. Jegyezzük meg: ezek a jelszavak egyben a nyu­gati kultúrkör emblematikus kifejezései is. Mi ezeket védjük, ezeket szeretjük, ezeket ter­jesztjük. Ahol csak lehet. Papí­ron - de előbb folytassuk az alapvetéssel. Adott tehát egy forrongó ország, ahol a „veszett kutya” a lehető legbrutálisabb eszkö­zökkel nyomja el a felkelést, idegen zsoldosokat vetve be saját lakossága ellen. És mit tesz erre fel az Európai Unió, a nyugati értékek (és érdekek...) egyik fő letéte­ményese? Semmit. Illetve, nem tudja, hogy mit tegyen. Avagy szlenges kifejezéssel élve: tökölődik. És amíg zajlik a közösségi tökölődés, addig a kezdetben az ország jelentős része felett hatalmát elvesztő „veszett ku­tya” szép lassan leveri a felke­lőket, visszafoglalva az állam szinte egész területét. Az unió pedig csak malmoz, egyeztet, tárgyal, csúcstalálkozókat tart. Csúcstökölődik. Meg­egyezés nélkül. Egyelőre. De nem lennénk meglepve, ha a sok egyeztetés közben futna be a hír, hogy már nincs is nagyon miről csúcstárgyalni, mert a - fennkölten nevezzük így - líbiai szabadságharc el­bukott. Az unió pedig megint mal­moz egy sort és gondolkodik a folytatáson. Az életbe lépte­tett szankciók „futamidejét” meghosszabbítja, majd a tag­országok pár hónap/év múlva fokozatosan kihátrálnak mö- güle, mert hiszen jól jön a lí­biai olaj, valamint a líbiai termékelhelyezés. Ezen a ponton pedig a tör­ténelem megismétli önmagát. A Nyugat a 80-as években a „veszett kutya” terrorakciói miatt már megszakította a kapcsolatokat Líbiával, és kemény szankciókat vezetett be ellene. Majd a gazdasági érdekek miatt fokozatosan meghátrált. És megalázta magát: Tony Blair a beduin sátorban járt audiencián, Ber­lusconi mosolyogva tűrte Kadhafi római provokációit. Most ismét keménykednek a nyugati vezetők, de - ha a „veszett kutya” hatalmon ma­rad - megint a régi forgató- könyv szerint fognak zajlani az események. Közben pedig mi, közép­európaiak is levizsgázunk. Iveta Radičová kormányfő szerint például az EU és a NATO semmi esetre sem avatkozhat be az ENSZ man­dátuma nélkül, miközben egy első éves politológus számára is világosnak kell lennie, hogy az ENSZ erre nem ad mandá­tumot. Az ENSZ szinte sem­mire sem ad mandátumot, mert még bénább kacsa, mint az unió. S miközben alibista módon a lehetetlenre várunk, nem tudatosítjuk, hogy annak idején a mi ellenállóink is így várták a nyugati segítséget, míg a hazai diktátorokkal harcoltak. Hogy segítség he­lyett szavakat kapjanak. Me­lyekben most már mi is világ­bajnokok vagyunk. „Szolidari­tás, izé, csak kitartás, fijjug!” Szép kis társaság. Szép kis társaság vagyunk. Ha az unió - és a Nyugat - egy ilyen alapvető ügyben és egyértelmű helyzetben nem tudja megvédeni az értékeit és érdekeit, s nem képes se­gítséget nyújtani a szabadsá­gért harcolóknak, akkor meg is érdemli, hogy alkonyáról beszéljünk.- Azt nem tudom, hogy a védelmi miniszternek mikor sikerül hazahoznia Ciprusról a katonákat, de hogy én téged azonnal hazavisz­lek, az biztos! ( Peter Gossányi rajza) JEGYZET Béke, nyugalom LŐR1NCZ ADRIÁN Nagyon régóta nem tapasztalt béke és nyuga­lom honol a Heves megyei Gyöngyöspata magyarok lakta részében. Nem úgy a ci­gánysoron, ahol március 1-jén megjelentek a Jobbik- .hoz és a betiltott Magyar Gárdához közel álló Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület fekete ruhás tagjai. A mint­egy negyven-ötven, koráb­ban helyi lakosoknál elszál­lásolt polgárőrre Csákvári Lajos, az egyesület alelnöke szerint azért volt szükség, mivel a rendőrség létszám- hiánnyal küzd, a helybeli magyarok kárára elkövetett vagyon elleni és erőszakos bűncselekmények száma vi­szont már a csillagos eget súrolja. Elhatározták hát, hogy rendet tesznek, még­pedig a Betyársereg segéd­lete mellett. Nevezett tömö­rülés honlapján egyebek közt ez az olvasható: „Rózsa Sándorék csapata a példa­képünk”, s a Betyárseregnek nem lehet bárki tagja, „lehe­tőleg valamilyen küzdő­sportban jártas, kisportolt, jó kiállású férfiemberek, igazi harcosok jelentkez­zenek”. A büntetett előélet nem kizáró ok, hiszen a be­tyárok többségének van pri­usza. Néhány mozzanat kö­zelmúltbeli tevékenységük­ből: száz betyár megfutamí­totta a kunszentmártoni ci­gány maffiózókat, s Kétegy- házán is ők biztosították a 61 éves gárdista visszatéré­sét a cigánytelepen álló há­zába, ahonnan korábban kommandósok menekítették ki. Gyöngyöspatán mind­össze három napig járőröz- tek - fokossal, karikás os­torral, harci kutyával. Hogy meghozták-e az áhított bé­kességet a faluba? A helybe­liek többsége szerint igen, így további meghívásokat kaptak más, „cigány bűnözés sújtotta” települé­sekre. Hamisítatlan Kárpát­medencei sikertörténet, melynek kibontakozásához hallgatásával a rendőrség és a kormányzat is hathatósan hozzájárult? Hosszú távú feladat, egyben végső meg­oldás a fent már idézett honlap szerint a politikai elit és a liberális-demokrati­kus rendszer elsöprése, il­letve megváltoztatása, mert a cigányságot kizárólag ön­kényuralmi rendszerben le­het kordában tartani. S lön majd béke, meg nyugalom. KOMMENTAR Baloldali cirkusz MOLNÁR IVÁN A Robert Fico és pártja, az ellenzéki Smer által a szlovák parlamentben tegnap bemutatott fé- JutnJ nyes cirkuszi mutatvány is bebizonyította, ip hogy a szlovák és a magyar baloldal észjárása között csekély különbséget fedezhetünk fel. A baloldali politikusok a határ mindkét oldalán összetévesztik a parlamenti választásokat a re­inkarnációval, a lélek újbóli testet öltésével, amely során az ember összes korábban szerzett tapasztalata egy szempillan­tás alatt kiradírozódik. Azt hiszik, ha a tavalyi választásokon ellenzéki szerepbe szorultak, tiszta lappal indulhatnak, ott rúgva a jelenlegi kormányba, ahol csak akarnak. A Smer a tegnapi napra összehívott rendkívüli parlamenti ülést kizárólag azért kezdeményezte, hogy az adófizetők pénzén népszerűsítse a pártot. Hogy a kormánypártok végül meghiúsították az ülést, ez számukra nem jelentett veszte­séget, hiszen így még nagyobb hangon kiabálhattak. Fico a jelenlegi kormányt teszi felelőssé az áremelkedésekért, két­ségbe vonva a kormány megszorító intézkedéseinek szüksé­gességét is. Hogy a Fico-kormány idején sokkal nagyobb ütemben nőttek az árak? Hogy a megszorító intézkedésekre azért van szükség, mivel Fico felelőtlen pénzszórása miatt az államadósság a 2008-as 27 százalék helyett tavaly már csak­nem a bruttó hazai termék 44 százalékát tette ki? A volt kormányfő erről nem beszél, és minden valószínűség szerint most azért kiabál ilyen fennhangon, hogy senki ne is beszél­jen róla. E tekintetben egy cipőben jár Gyurcsány Ferenccel. Az előző magyar kormányfő ugyan bebizonyította, hogy még egy háztartás vezetését sem lehetne rábízni, nem hogy egy országét, és akinek a regnálása kimerítette a gazdasági ha­zaárulás fogalmát, most mégis szabadsághőst játszik. Ő sem szívesen beszél arról, hogy az ország tartozásai pártja dorbé­zolása idején a bruttó hazai termék 50 százalékáról 80 száza­lékra ugrottak, és gyakorlatilag csődbe vitték az országot. Ehelyett azt teszi, amihez a legjobban ért: lehazudja a csilla­gokat is az égről, csak hogy mentse az irháját, és visszaédes­gesse magát a megrögzött baloldali választók kegyeibe. Hazudnánk persze, ha azt állítanánk, hogy a jelenlegi ma­gyar és szlovák jobboldali kormányok tökéletesek. Mindkét kormány rengeteg hibát követ el, és egyesek akár végzetesek is lehetnek. Arról azonban nem szabadna megfeledkeznünk, hogy most egyiknek sincs valós alternatívája. Kritizálhatjuk őket, tüntethetünk idétlen lépéseik ellen, akár utálhatjuk is őket, tudnunk kellene azonban, hogy ha nekik nem sikerül rendbe tenniük az országukat, jó időre búcsút inthetünk a felemelkedésnek. TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ Miért támogatja az ellenzék és annak nyugati szövetsége­sei által diktatórikus hajla­mokkal vádolt magyar kor­mányt a magyar választók két­harmada? - erre a kérdésre ke­res választ a bukaresti Új Ma­gyar Szóban (ÚMSZ) Bíró Bé­la. A politológus emlékeztet arra, hogy az utóbbi két-három generáció számára Magyaror­szágon és az országhatárokon kívül is tilos volt „a naciona­lizmus, a rasszizmus, a ma­gyarkodás”. Ezt a tiltást a ma­gyarok többsége racionális igényként fogadta el - állapítja meg a szerző, aki szerint a ma­gyar társadalom kritikusab­ban viszonyult saját történel­méhez, a magyar kulturális hagyomány „elfajulásaihoz”, mint a környező országok. Ez a társadalom készpénznek vette azt a szocialista és liberális té­telt is, mely szerint a magyar ál­lamnak a saját polgáraira kell gondot viselnie, a határon túli magyarok helyzetének meg­oldását a szomszéd államok politikai elitjeire kell bízni - ír­ja Bíró. „Azt is elhitte, hogy az ország kompetens, européer politikusai a szocialisták és a liberálisok, ha rájuk szavaz, Európa támogatását is maga mellett tudhatja” - fűzi hozzá. Ám kiderült - írja a szerző -, hogy Európa a szomszéd álla­mok nacionalizmusát, kisebb- ségellenességét, antidemokra­tikus eljárásait szóvá sem teszi. „S az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szakszerűnek, elfogu­latlannak és korrektnek tekin­tett szocialista és liberális elit jelentős része szakszerűtlen, elfogult és korrupt. A hatalom megszerzése és megtartása ér­dekében bármilyen eszközt kész felhasználni. Választóira sincs tekintettel. S amikor a baj súlyossá válik, s az emberek lét­feltételei is veszélybe kerül­nek, kiderül, hogy Európa sem áll Magyarország európéerjei mögött” - áll a cikkben. A be- csapottság, a kiábrándultság és az elkeseredés a választókat Orbán Viktor táborába terelte - vonja le a következtetést a szerző, emlékeztetve, hogy Orbán tiszta beszédet, átlátha­tó politikai cselekvést, határo­zottságot ígért, olyan értéke­ket helyezett kilátásba, ame­lyek a korábbi tiltások és szom­szédos államokbeli „példák” miatt is vonzónak bizonyul­hattak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents