Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)

2011-03-02 / 50. szám, szerda

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁRCIUS 2. A líbiai olaj fontos szerepet játszik az Európai Unió egyes tagállamainak ellátásában Diktátorok és cinkosok Érthetetlennek nevezte Robert Fico akkori kor­mányfő négy évvel ez­előtti líbiai látogatását Mikuláš Dzurinda kül­ügyminiszter, Szlovákia számára megalázónak nevezve. A magyaror­szági sajtó, mely koráb­ban bő teret adott Orbán Viktor januári egyiptomi látogatásának, most Schmitt Pál államfő líbi­ai útját firtatja. RAVASZ ÁBEL A diktátorokkal való paro- lázás vádja természetesen jogos, azonban felmerül a kérdés, eddig hol voltak a kritikusok. Az arab forradal­mak során ugyanis nem de­rült ki semmi olyan, ami az újságírók számára korábban ismeretlen tény lett volna, a fent említett látogatások al­kalmával mégis kevesen fo­galmaztak meg kritikát. En­nek oka vélhetően az, hogy a „nyugatbarát” diktátorokkal való együttműködés a gya­korlatban elfogadott norma az EU tagországainak. Ha csak a líbiai példát nézzük, az 1969 óta „ural­kodó” Kadhafi terrorizmussal és tömeges jogsértésekkel .szegélyezett múltja nem akadályozta meg az EU-or- szágokat abban, hogy annak 2003-as nyugat felé fordulá­sa után intenzív kapcsolatot építsenek ki kormányzatával. A nagy békülés mögött az EU részéről szomszédságpoliti­kai megfontolások mellett el­sősorban Líbia nyersanyag- készleteinek kiaknázására irányuló szándékát kell ke­resni, az azóta eltelt idő­szakban ugyanis négy euró­pai nagyvállalat is megkezd­te a szénhidrogén kitermelé­sét az országban. A líbiai olaj fontos szerepet játszik egyes EU-országok ellátásában, kü­lönös tekintettel Ausztriára, Írországra és Olaszországra, melyek teljes olajimportjának több, mint 20%-át adta Líbia. Egy másik fontos gazdasági szál a fegyverimport, mely­ben elsősorban Franciaor­szág érdekelt, Nagy-Britan- nia vagy éppen Oroszország mellett. Különösen érdekes Olasz­ország helyzete, mely már csak gyarmatosítói múltja és a fizikai közelség miatt is kü­lönösen érintett Líbia jövőjé­nek alakulásában. Az energe­tikai függőség mellett Róma korábban számíthatott a líbi­ai tőke folyamatos beáramlá­sára is - ennek leginkább látványos példája a Kadhafi- család jelentős tulajdonrésze az olasz nemzeti kincsnek számító Juventus futball- klubban. A gazdasági kapcso­latoknak köszönhető a két ország közötti barátsági szerződés aláírása, a gyarma­ti idők visszaéléseiért fizetett olasz kártérítés vagy a Kad­hafi olaszországi látogatásait övező pompa - különösen megkapó jelenet volt, amikor Silvio Berlusconi miniszter- elnök a római reptéren hosszasan méregette a líbiai vezető kizárólag nőkből álló testőrségét. A diktátorokkal fenntartott haszonelvű kapcsolatok az EU tagállamai politikájának része, gyakorlatilag tisztán gazdasá­gi okokból. Kissé sarkosan fo­galmazva: bárki, aki az utóbbi napokban a benzinárra pa­naszkodik, egyben elveszti Fi­co, Schmitt és a többi parolázó vezető legitim kritizálásának esélyét, hiszen pont az efféle „gusztustalan” látogatások je­lentik az olajár kulcsát. Ezért az autoriter rendszerekkel va­ló együttműködésben életfor­mánk, fogyasztási szokásaink, a populista árképzésre való igényünk miatt mindannyian cinkosok vagyunk.- Itt lavinaveszély fenyeget, a városban meg az áremelés réme riogat. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Szeret, nem szeret VERES ISTVÁN A hétvégén zaj­lott RMDSZ- kongresszus eseményei nemcsak a ro­mániai magya­roknak szol­gálhatnak tanulsággal, ha­nem minden határon túli magyarnak. A kongresszus elején a Fideszt képviselő Pelczlné Gáli Ildikó elmond­ta, egy győztes párt, egy kétharmados párt képvisele­tében ment Nagyváradra. „Korszakhatár lehet a mai nap. Rögzíteni kell, hogy kik a szövetségesek, rögzíteni kell a Fideszhez fűződő vi­szonyt is, és ha szükséges, újra is kell értelmezni. Ha ma a változás mellett dönte­nek, segítő kezet fogunk nyújtani” - zárta beszédét az aíelnök asszony. A tizen­nyolc év elnökség után visszavonuló Markó Béla he­lyére a jelenlegi román kul­turális miniszter, Kelemen Hunor került, a küldöttek közül 371-en szavaztak rá, míg a Fidesz jelöltjének tar­tott Olosz Gergelyre mind­össze 47-en. Ezt viszont a magyar kor­mány tudomásul vehette volna egy remegő hangon felolvasott Gáli Ildikó-beszéd nélkül is. Honnan veszik a bátorságot, hogy irányvonal­váltást ajánljanak egy olyan pártnak, amely húsz éve a romániai magyar szavazatok túlnyomó többségét bírja? Mivel az elnökválasztás eredménye előre majdnem borítékolható volt, Budapest valószínűleg nem akarta megkockáztatni, hogy vala­melyik oszlopos nemzetpoli­tikai szószólóját járassa le egy ilyen szónoklattal. Ismét elcsúsztak tehát egy banán­héjon, amit mellesleg saját maguk pottyantottak a föld­re. Erdélyben hasonló politi­kát folytatnak, mint a Felvi­déken, van, akit partnerként kezelnek, van, akit nem. A helyi magyar választók vé­leménye, úgy tűnik, Romá­niában is mellékes. Akkor mi lehet a Fidesszel való együttműködés feltétele? A régi ismeretségek? Netán a vazallusi viszony? Az Orbán kormány nem ar­ról híres, hogy tanul a hibá­iból, sőt, a hibáit elismerni sem szokta. A határon túli magyar politikában tehát valószínűleg addig a jelen­legi, szeret-nem szeret elvet alkalmazza majd, amíg ha­talmon lesz. Ez pedig egye­lőre nagyon távoli hori­zontnak tűnik. KOMMENTÁR A nép séfje NAGY IVÁN ZSOLT Hosszan tanakodtak, mintha csak ők nem tud­ták volna már két éve, hogy 2010 áprilisában meg fogják nyerni a választásokat, de végre összejött, aminek össze kellett jönnie: a ma­gyar kormány előállt a gazdaság rendbetételét célzó tervekkel. Nem rokkantak egyébként be­le, felsorolták néhány nagy ívű terv címszavát, majd közölték, hogy a részletekkel jönnek valamikor, a be­vezetéssel pedig még később. A csomag kibontásába nem mennék tehát most bele. Álljunk meg inkább egy pillanatra egy aprónak tűnő mozzanatnál: most éppen úgy tűnik, hogy lesz úgynevezett hamburgera­dó. Azaz, külön illeték terhelhet minden olyan élelmet, amely túl cukros, zsíros, sós, egyszóval, amelynek rendsze­res fogyasztása károsítja az egészséget. Mert - hangzik az ér­velés - az, aki ilyesmit eszik, megbetegedhet, a kezelés árát a társadalom fizeti, ez pedig nem méltányos. A nagy kérdés ezek után, hogy miért kérnek majd plusz pénzt. A dolgok je­len állása, illetve az érvényben levő koncepció szerint ugyan­is, ma Magyarországon nem forgalmaznak egészségtelen ételeket, legfeljebb a fogyasztó táplálkozik önrombolóan. Ami persze azt is jelenti, hogy azok, akik eddig egészséges­nek mondtak minden élelmiszert, valójában hazudtak, azaz valamilyen okból - gyűlöletből vagy például a gyógyszerész­cégek hatására - a betegségbe kergették szegény magyar né­pet, s ezért, ha kifogynak a mostani vádak, jól bíróság elé le­het citálni őket. Itt azonban még nem tartunk, egyelőre listát kellene állítani, és ez nem lesz egyszerű. Lenne ugyan könnyű megoldás: gyorséttermi kaják, szénsavas üdítők, csipszek után fizetni kell, másért nem. Csak ez kínos lenne. Az ugyanis józan ésszel képtelenségnek tűnik, hogy csak a gyorséttermi lán­cok ételei, illetve a világcégek kerüljenek fel, és semmi más. Ráadásul indokolatlan is. Mert miért lenne például egész­ségtelenebb egy sajtburger a jó zsíros töltött káposztánál vagy a pizza egy remek pacalpörköltnél? De mehetünk to­vább is. Miért kellene többet fizetni egy kóláért, ha nincs adó a frissen fejt, zsíros tehéntejen? Az ügy e ponton elakadni látszik. De valószínűleg fölösleges is. Egyszerűbb lenne, ha a Nemzeti Együttműködés Rend­szerébe beleférne a Nemzeti Együttműködés Séfje is. Össze­állítaná minden napra a menüt, annak összetevőin nem len­ne pluszadó, a többin viszont igen. Fizessenek a válogatósak! A kormány szereti a népet, a nép- boldogan, jóllakottan és egészségesen - szereti a kormányt. Váljék egészségére! TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Nemjavasolja ajelenleginél liberálisabb ukrajnai nyelv­törvény tervezetének parla­ment elé terjesztését Knut Vol- lebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosa, szerinte a jogszabály az orosz nyelv túlsúlyához vezethet - írta az ungvári Kárpáti Igaz Szó. A lap megkérdezte Tóth Mihályt, a jogtudományok kandidátusát, az Ukrajnai Ma­gyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) tiszteletbeli elnö­két, aki kifejtette: Vollebaek még januárban levélben tájé­koztatta Volodimir Litvin par­lamenti elnököt a nyelvtör­vény tervezetére vonatkozó észrevételeiről, rámutatva annak a kisebbségek számára előnyös vonatkozásai mellett a nyelvek közötti egyensúlyt esetleg megbontó negatív kö­vetkezményeire. A főbiztos szerint a jogszabály törvény­erőre emelkedése az orosz nyelv túlsúlyához vezethet, ami nemzetiségek közötti fe­szültségek kiváltó oka lehet, ezért azt tanácsolta, a terveze­tet ne teljesszék a parlament elé. Tóth szerint az EBESZ ille­tékesének véleménye és javas­lata azért is meglepő, mert a tervezetről eddig nagyon jó vé­leménye volt annak a szakértői bizottságnak, amely az Európa Tanács kisebbségi kerete­gyezményének, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyel­vek Európai Chartájának uk­rajnai végrehajtását vizsgálja. Kifejtette: a nyelvtörvény kö­rüli furcsaságok az ET velencei bizottságának februári ukraj­nai vizsgálódásával folytatód­tak. A testület tagjai közölték, nem tartják ésszerűnek a regi­onális nyelvhasználat küszö­bének megállapítását 10%-os szinten, mert előfordulhat, hogy egy bizonyos közigazga­tási egységen belül két vagy több nyelv is megkaphatná a regionális nyelv státusát, ami jelentős nehézségeket okozna a helyi önkormányzatoknak. A velencei bizottság küldöttsé­gének vezetőjét meglepte - emlékeztetett Tóth -, hogy Uk­rajnában az ilyen többnyelvű­ségre van precedens, a kárpát­aljai Aknaszlatina közintéz­ményein békésen megférnek egymás mellett a három­nyelvű - ukrán, magyar, ro­mán - feliratok, és az admi­nisztráció is akadálymente­sen működik az állam nyel­vén. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents