Új Szó, 2011. március (64. évfolyam, 49-75. szám)
2011-03-12 / 59. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AAÁRCIUS 12. Szalon 27 Ideiglenes nemzetközi seregszemle a bécsi Hofgartenben - futó gondolatok egy névtelen térinstalláció kapcsán Ameddig a szem ellát Ha szokásom szerint jobbra, a Herrengasse felé rövidítek, nyilván fel sem figyelek az egészre. Kisebb gondom is nagyobb annál, hogy mi történik éppen a Volksgarten virágágyásai körül. így viszont, a sokkal zajosabb Ringstraßön átvágva, nem tudtam nem észrevenni a változást. CSANDA MÁTÉ Több száz hallgatag, zsákvászonba csomagolt objektum, szorosan, majdnem libasorban egymás mellett, kicsinyek és megtermettebbek, filigrán, nádszálvékony testek, még így picit bágyatagon is van bennük tartás, valami szomorú büszkeség, bébik és szüleik, nők (?) férfiak (?), csupa felkiáltójel, egyenesen az anyaföldből kitörve. Nyilvánosabb, turisztikailag vonzóbb és közlekedésileg frekventáltabb helyen nem is nyomoroghatnának. Az biztos, hogy tegnapelőtt még nem voltak itt. És talán ez a hirtelen kis rácsodálkozás adja a legnagyobb varázst, hogy nicsak, itt meg lettek a semmiből valamik, tiszta művészet. Egy nem várt lelet, ajándékba kapott feltárás, archívum, akkumuláció. Egy-két pillanat erejéig távoli, ősi kultúrákat sejtek, érteni kezdem azt a fajta csendes, szipegős, elmélyült áhítatot, amit Georges Bataille érezhetett Lascaux barlangfestményeit nézve. Máris minielméleteket gyártok, valami ovidiusos, mitikus ízű alakváltásokon töröm a fejem, bevillan a hamelni patkányfogó története, a gyermekek keresztes hadjárata, megint később már fiatal, agilis művészek public art-akcióját gyanítok. Mi tagadás, antropomorf lények, talán nem is szabadna ilyen szentimentális alapállásban fordulni feléjük: kikérik ők maguknak, és amúgy is, hogy jönnek ők ahhoz, hogy bárki is ilyenolyan kontextusban elérzéke- nyüljön rajtuk. Sok-sok mákfej, de akár nyalókák is lehetnének, mindegyikükön ugyanaz a purista, az arte povera szellemét idéző vászonburok. Talán csak valami védőfunkció, köztes stádiumú epidermisz. Egyáltalán, van-e bennük, alattuk, mögöttük valami? És eleve, miért vannak ennyien? Nem különösebben lepne meg, ha mondjuk Jannis Kounellis, Magdalena Abaka- nowicz, Christo, Alberto Burri (A szerző felvételei vagy akár Andy Goldsworthy keze volna a dologban, de ugyanúgy lehet, hogy csak úgy a semmiből, az éjszaka leple alatt nőtték be ide magukat. Vagy itt felejtette őket valaki, valami. Egy, a szomszéd Hofburgba érkezett külföldi delegáció. Halotti pompa, akár Csin-Si-Huan- Ti agyaghadserege új megfogalmazásban. Az is lehet, hogy éppen csak tüntetnek valaki, valami ellen (hiszen rögtön átel- lenben ott a parlament). Tornáznak, bemelegítenek. Ébredeznek vagy pont aludni készülnek (?). Vagy a keservesen magas bécsi lakbérárak ellen demonstrálnak csendes, magasztos, összeurópai módon. Végül is fölösleges - és picit nevetséges is - ilyeneken rágódni, ezért inkább csak bámulom a sok bonbondarabot: szegény, szomorú kis pralinék, valóságos aprószentek, gondolom, a következő pillanatokban már írói megálíróipózokatveszekfel, talán még sóhajtok, hümmögök is egyet, ki tudja, az biztos, hogy szokásomtól eltérően nem az egyetem felé sietek, pedig már több villamosmegállónyira kéne innen járnom, ehhez képest csak kapaszkodom a kovácsoltvas kerítésoszlopokba, és közben végig ezt a szedett-vedett műegyüttest nézem. Olyannyira, hogy a Mozart-ruhában grasszáló, rizsporos parókás, délcegen arabos megjelenésű szabadtéri koncertjegyárusok is már mintha inkább engem figyelnének, nem pedig a feléjük tévedő turistákat. Aztán meg csupa szomorú és csúnya dolog jut az eszembe, ilyenek, hogy kényszerű migráció, szuburSanizáció, munka- nélküliség és elidegenedés, mindenféle diktatúrák, poszt- kolonializmus, elnéptelenedés és túlnépesedés. Persze hogy emlékmű: az én olvasatomban az elkallódott tehetségek, meg nem értett művészek, méltatlanul elfelejtett filológusok, rossz pályára tért egykori reménységek, ki nem bontakozott géniuszok, le nem diplomázott egyetemisták, meg nem született világ- megváltók és be nem fejezett nagy művek emlékhelye, a kollektív anonimitás tiszavirágéletű, nagycsoportos sorakozó- ja, és mindez mindjárt Bécs belvárosában. Ingyen és bérmentve, mindenféle médiabeharangozó, sajtótájékoztató nélkül, az opera, a régi egyetem és a nemzeti könyvtár közé ékelődve, csendben álldogálva a Ringstraße nyüzsgésében, Közép-Európa egyik legattraktívabb közterületén. Alapiskolák, figyelem! ryutf junfc ** Új $»*'./=))* Program a tudás közvetítésére - szórakoztató formában A következő munkafüzet 8. és 9. osztályos tanulók részére készül Téma: Közlekedési alapismeretek A munkafüzetet és naponta az Új Szót a tanulók és az oktató pedagógusok a program időtartama alatt (2011. április 11.- május 13.) ingyen kapják. Amennyiben az Önök iskolája is szeretne bekapcsolódni a programba, kérjük az adatokat 2011. március 15-ig küldjék el a marketing@ujszo.com címre. Slovnaft 25 000 Jelentkezési adatok Téma: Közlekedési alapismeretek (8. és 9. osztály) Az iskola neve és címe: Telefon: E-mail: A programba bekapcsolódó tanulók száma: A tantárgyat oktató pedagógusok szama: SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
