Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-24 / 45. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 24. www.ujszo.com Ed Templeton kaliforniai művész The Cemetery of Reason című kiállítása a budapesti Ernst Múzeumban látható A gördeszkázás és a direkt ütközés valósága Fotók, rajzok, objektek, buborékokba írt szöve­gek. Üzennek külön-kü- lön is, ám egybekompo­nálva még többet fednek fel. A falakon tekergő fo­tótérkép élő-vibráló va­lóságba viszi a nézőt. TALLÓSl BÉLA A kígyózó, szőnyegszerűen felrakott felvételek halmaza merész látványból építkező vi­zuális történetek sora az ame­rikai fiatal nemzedékről. Órá­kon keresztül lehet olvasgatni, fejtegetni, értelmezgetni őket. Kendőzetlen - nemcsak sej­tető - valóságukban megkapó életképek, életmozzanatok, vi­selkedésformák, a gördeszká­záshoz közeli szabados létfor­ma tódul ránk a fotókkal-raj- zokkal fedett falakról. Egy profi gördeszkás története. Egy fotó­sé, egy festőé, egy rajzolóé. Olyan történet, amelyben a művész saját környezetére és ismerőseire koncentrál (ahogy a megnyitón is felfedte: az ero­tikus képekhez nagyrészt ő és a felesége „pózolt”). E történet mégis „túllép az önéletrajzi vo­natkozásokon, és társadalmi je­lenséget tár fel, bátran, de vá­daskodás nélkül”. Azért lehet ez így, mivel a gördeszkás turnék során meg­ismert fiatalok válnak Temple­ton műveinek alanyává. „A gör­deszkapályák környékén lebzse­lő fiúkat és lányokat ábrázolja, a tumézás unalmát, az esésekkel szerzett sérüléseket, a késő éj­szakába nyúló partikat.” Temp­leton „egy közülük”, gördeszkás legenda, „példakép”, ami letővé teszi számára, hogy nagyon kö­zelről örökítse meg a világot, amelyben élnek - írja róla egyik értékelője. A San Franciscó-i külváros­ban nevelkedett Ed Templeton fiatal éveit a gördeszkázás és a punkzene határozta meg. E profi gördeszkás művész ma „a Globális generációs jellemrajz „Ed Templeton kiállítását szemlélve rájövünk, hogy bár­mennyire is Amerika külvárosainak élete a kiindulópont, azok az emberek és az a környezet, amit Ed Templeton áb­rázol, egyszer csak találkozik Európával, hogy bemutasson egy igen felkavaró, globális generációs jellemrajzot, amely­ben a lázadás, a kiábrándultság és a monotónia egyesül a kreativitással.” Petrányi Zsolt sport, az értelmes időtöltés, a kreativitás hirdetője egészsé­ges Amerika-kritikával”. Erre világított rá megnyitóbeszédé­ben Petrányi Zsolt. „Az 1980-as évektől megje­lent extrémsport-mozgalmak­ban olyan ellenkultúra bonta­kozott ki, amely a városi kör­nyezetet, a városi tárgyakat, parkokat, korlátokat, lépcsőket használja fel arra, hogy a másfé­le gondolkodást demonstrálja. Vagyis: nemvagyokhajlandóel- fogadni, hogy a park csak leülés­re alkalmas. Ügy gondolom, hogy másra is lehet használni, és én másra fogom használni. Még akkor is, ha ezért engem megvetnek, vagy megszólnak, vagy elvisznek a rendőrök. Ez a gondolkodásmód a művészetet is inspirálta. Jó néhány művészt, zenészt nevelt ki az extrém­sport-társadalom. A képző­művészek között Ed Templeton az egyik legkiemelkedőbb” - hangzottela megnyitón. „Nagyon érzékeny portrés környezetfotók tömege látható a tárlaton - adott fogódzót a be­fogadáshoz Petrányi Zsolt. - Annak a módszernek köszönhe­tően, hogy a képek hálózatba rendezve tárulnak elénk, képről képre ugrál a tekintetünk. Sza­bályozhatatlan, hogy milyen sorrendben nézzük az egyes fel­vételeket, mint ahogy az is, mit gondolunk a nézett fotóról, és mi jut eszünkbe akkor, amikor a másik képet mellérakja a sze­münk. Ez pedig azért fontos Ed Templeton számára, mivel a fényképeken azt az igazságot szeretné megjeleníteni, amit er­ről a fiatal nemzedékről lát és tud. Ám mivel a fénykép mint médium korlátozva, részigaz­ságként tudja csak visszaadni a valót - mivelhogy a képkeretben nem látszik az egész, nincs ott a teljes környezet, nem jelennek meg az összefüggések - Temple­ton a nézőpontot úgy tudja kiter­jeszteni, hogy több százával rak­ja egymás mellé a képeket.” Petrányi Zsolt szerint Ed Templeton munkái pozitívak. „Azt láthatjuk rajtuk - fejtette ki -, hogy ezek a fiatalok egy egészen más életfelfogást val­ló, de nem drogos fiatalok. A kiállítás bizonyítja, hogy gör­deszkázni sokkal jobb, mint a számítógép előtt ülni, és egy virtuális valóságban élni. Azért sokkal jobb, mert a gördeszká­zásban az esés a te fájdalmad. Ahhoz, hogy egy trükköt, egy mozdulatot, amire vágysz, meg tudj tanulni, nincs más lehető­séged, mint hogy újra felállj, újra megpróbáld. Az érzéseket a saját testeden tapasztalod meg. Ed Templeton valósága erről a direkt ütközésről szól. Erről szól a kiállítás, és erről szól, úgy hiszem, nemcsak az amerikai fiataloknak az életér­zése, hanem a tiétek is, akik el­jöttetek a megnyitóra.” Ezért is különös kaland szembesülni Ed Templeton lát­vánnyal burjánoztatott törté­netével. A kiállítás egyes képein meztelenség, szex vagy ezekre utaló magatartás látható, ezért a tárlat 18 éven aluliak számára nem ajánlott (Somogyi Tibor felvétele) RÖVIDEN Operakoncert a Thália Színházban Kassa. A Thália Színház és a Csemadok Kassai Városi Vá­lasztmánya február 28-án 19 órára operakoncertre hívja a közönséget a Thália Színházba. A koncerttel Erkel Ferenc Bánk bán című operája bemutatójának 150. évfordulójára emlékeznek. A rendezvénnyel egyúttal Katona József Bánk bánjának 1833. február 15-én Kassán tartott ősbemutatójá­ról is megemlékeznek. Az operakoncerten neves budapesti, miskolci és debreceni művészek közreműködnek, (ú) Már a szavazatokat számlálják Los Angeles. A díjazottak már megvannak, csak még nem tudni a neveket: lezárult az Oscar-szavazás, folyik az ameri­kai filmakadémia 5700 tagja által elküldött voksok összesí­tése. A szavazatoknak kedd estig kellett megérkezniük Be­verly Hillsbe. Akik késve adták postára lapjaikat, azok szava­zatát már nem veszik figyelembe. A díjazottak kilétére a va­sárnap esti gálaesten derül fény, a szavazatokat a PriceWa- terhouseCooper könyvvizsgálói számlálják össze, ők őrköd­nek afelett is, hogy vasárnapnál előbb senki ne értesüljön a végeredményről. Hollywood legrangosabb díját 83. alka­lommal osztják ki, a legnagyobb esélyes A király beszéde című történelmi dráma, amely 12 jelöléssel büszkélkedhet. A félszemű című western tíz, Ä közösségi háló nyolc jelölést kapott, csakúgy mint az Eredet. (MTI) A mellékletben a tavalyi év Szlovákiában megjelent magyar könyveit sorolják fel Líra, próza és tanulmány az új Opusban LAPAJÁNLÓ Az idei.év első Opusát Gren­del Lajos értékelése nyitja az Arany Opus Díj 2010 műveiről, majd a nyertes alkotás, Feliin­ger Károly Köpködő című vers­ciklusa következik. Ezután egy komolyabb hangvételű írás kap helyet H. Nagy Péter tollából, aki a nemrégiben elhunyt Jó­zsef Attila-díjas Bodor Béla képzőművész, író, költő, szer­kesztőre emlékezik, s ennek kapcsán közöl egy levelet, me­lyet egyetemistaként 1996-ban kapott a szerkesztőtől. A Horizontok fejezetet Né­meth Zoltán lírája kezdi, majd ehhez csatlakozik Bányai Tamás prózája és Varga Imre Egy haiku- életrajz című versciklusa. A sort Kulcsár Ferenc versei zárják. A következőkben naplórész- leteket olvashatunk, elsőként a Kossuth-díjas Tőzsér Árpád 1999-es emlékeiből. Őt Mészá­ros András Egy megkésett kazu- ista irodalmi naplója címsza­vakban című szövege követi, melyből megtudhatjuk, mit is jelentenek az „agelasztia”, az „áhítat”, a „látás hatalma” és az „apokrif’ kifejezések. Lakits Ist­ván Befejezetlen jelen című re­gényrészlete a Beneš halálát és a prágai fordulatot követő idő­szakról szól, majd Kmeczkó Mi­hály életének utolsó éveiben vezetett naplóiból olvashatunk részletet. A naplófüzetekből a közelmúltban Tóth László szer­kesztésében jelent meg a leÉpü- lésem naplója L című kötet a Li- lium Aurum Kiadó gondozásá­ban. A Napló-memoár elneve­zésű fejezet utolsó megállója Poór József Időkapu elnevezésű elbeszélése Részletek - Janko- vich István életéről és munkás­ságáról alcímmel. Az uralmat a lap hasábjain ismét a Horizontok veszi át, s Szászi Zoltán versét Ardamica Zorán novellája követi. Utánuk Halmai Tamás kisprózái és Ay- han Gökhan versei olvashatók. A Palimpszeszt Petres Csiz­madia Gabriella Nyelvész a po­kolban - egy fordíthatatlan nyelv hálójában című tanul­mányával indul, mely Karinthy Ferenc Epepe című regényét boncolgatja. Ezt Mizser Attila Polgár Anikó Régésznő köröm­cipőben elnevezésű kötetéről szóló recenziója követi, majd Leckési Anikó Borbély Szilárd A Testhez című kötetét mutatja be. A recenziók sorát Kiss Tí­mea írása zárja a Parazita könyvek ötödik kiadványáról, az Ütköző világok címűről. Vé­gül, mint már megszokhattuk, Hushegyi Gábor mutatja be rö­viden a megjelent folyóiratban szereplő képzőművészeti alko­tások megvalósítóját, ebben az esetben Szentpétery Ádám geometrikus művészt. Ez év első számának mellék­letében a tavalyi év Szlovákiá­ban megjelent magyar könyveit soroljuk fel, összesen 232 dara­bot. Bibliográfiánk alapjául a Szlovák Nemzeti Könyvtár adatbázisa szolgált, (a-s)

Next

/
Thumbnails
Contents