Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-15 / 37. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com UJ SZÓ 2011. FEBRUAR 15. Ismételten megmutatkozott, miként gondolkodik a magyarokról a szlovák politikusok többsége Lehangoló volt nézni az állampolgársági törvény módosításáról szóló vitát a szlovák parlamentben. TOKÁRGÉZA A verbális túlerőben levő ellenzék a magyar kormány „példátlan” intézkedését ostorozta, a felszólalásokban csak azokról feledkeztek meg következetesen, akiket az intézkedés érint - az egyszerű állampolgárokról. A Smer, az SNS vagy Igor Matovič álláspontjától legalább könnyű idegenkedni, az ellenszenv és a bizalmatlanság a felvidéki magyarság iránt nem szokatlan, gyakorijelenség. A téma kapcsán viszont a progresszív szlovák értelmiség egy másik érvet is gyakran megemlít: eszerint a felvidéki magyarok alapvetően jó szán- dékúak, semmi esetre sem szeretnék kiélezni a konfliktusokat a szlovákokkal, de hazájuk kormánya áldozatául estek, amely csak eszközként kezeli a határon túli kisebbséget. így tulajdonképpen mindkét fél egyenlő mértékben hibás. A két rossz között őrlődő szlovákiai magyarság elmélete tetszetős, de a kettős állampolgárság ügyében nem állja meg a helyét. Orbán felelősséget viselne a kialakult helyzetért? A magyar kormány nyakába egyetlen dolgot lehet varmi: a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásának meglehetősen szerencsétlen, májusi időpontját. Már akkor is tudni lehetett azonban, hogy a magyar törvény januártól lép érvénybe, semmilyen racionális érv nem indokolta, miért kell a szlovák politikai elitnek sebtében elfogadni egy olyan logikátlan ellentörvényt, amelyik már júliustól érvényes. Azóta pedig a szlovák politikai elit ámokfutásának lehetünk a tanúi. A Fico-kormány májusi reagálásában a törvény nemzetközi tarthatatlansága mellett érvelt, és azóta többször, egyebek között a múlt heti parlamenti vitában is elhangzottak erre utaló mondatok. Ehhez képest a szlovák fél hivatalosan semmilyen ellenlépést nem tett az ügyben - merthogy körülményes és gyakorlatilag lehetetlen lenne megcáfolni, hogy a magyar intézkedés EU-kon- form. Ezt a frázist azóta is ismételgeti a szlovák fél, csakúgy, mint azt a tévhitet, hogy a magyarok szervezett, központi akciója folyik annak érdekében, hogy minél több felvidéki vegye fel a kettős állampolgárságot. Az OKS-en és Somogyi Szilárdon kívül senki nem tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy egy önkéntes, senki által nem befolyásolt, gyakran mindenféle politikai dimenziót mellőző egyéni döntésről van szó. Egy másik gyakori érv, hogy az Orbán-kormány döntése miatt a szlovák fél eltúlzott önvédelmi reagálását látjuk, ismét sikerült felszítani a nacionalizmust. Pedig csak annyi történt, hogy válsághelyzetben ismételten megmutatkozott, miként gondolkodik a magyarokról a szlovák politikusok többsége. Nem mesterségesen szított ellenszenvről van szó, a kisebbség iránti antipátia mindig is létezett és létezik, legfeljebb néha - megfelelő téma hiányában - kevésbé érezhető. A magyar kormányt rengeteg intézkedésért lehet hibáztatni, de a kettős állampolgárság ügyében nem. Nem Orbántól keli számon kérni, hogy valamit adott, hanem Ficótól, hogy valamit elvett; (Peter Gossónyi rajza) Megalapítom az abszolút függetlenek pártját! A tudás és az ügyesség megmutatkozik a kereseten is, de ez Szlovákiára nem teljesen érvényes A milliomosadó eltörléséről HORBULÁK ZSOLT A napvilágra került legfrissebb elképzelések alapján a jövő évtől megszűnik az úgynevezett milliomosadó, pontosabban az adómenetes alap mindenkire egyformán lesz érvényes. Ezt, mint több más szociálisnak tűnő intézkedést, Robert Fico vezette be 2007-ben. A terv illeszkedik a kormány koncepciójába, amely az adózási kivételek megszüntetésére, továbbá az előző koalíció hibás intézkedéseinek eltörlésére irányul. Bár fiskális szempontból mintegy 30 millió eurós bevételkiesésre kell számítani, ennek mértéke még elfogadható. Sokkal fontosabb, hogy mindez a szuperbruttó bér bevezetésének keretében valósulna meg, aminek várható haszna kompenzálhatja a veszteséget. Az ötlet tehát jó is lenne, ha nem kellene számítani az ellenzék ellenállására. Már most éles bírálatok hangzanak el, hogy a kormány csak a gazdagoknak kedvez. Ez ebben a formában nem igaz, de a szándéknak sok hibája van. Jelenleg szigorúan takarékos költségvetés van érvényben. Egyebek között említhető, hogy áremelést terveznek a vasúti személyszállításban, mind a kisvállalkozók, mind az időleges munkaszerződéssel foglalkoztatottak számára nőnek a közterhek, még a tudományra fordítandó összegből is nem keveset csípnek le, és közvetett adókból már most többet megemeltek. Ezek az intézkedések mind a közép- osztályt terhelik. Ilyen körülmények közt valóban merész dolog nagyvonalúnak lenni a társadalom alig több mint 80 ezer legjobban kereső tagjával, miközben a haszon számukra is a legjobb esetben 0,11%-os jövedelemnövekedést fog jelenteni. Az egyik legfontosabb érv a „milliomosadó” ellen, hogy ezzel az állam a sikereseket bünteti. Alaphelyzetben ez valóban igaz, a tudás és az ügyesség megmutatkozik a kereseten is. Csakhogy Szlovákiában nem mindig a legrátermettebb lesz a legsikeresebb. Erről többé-kevésbé egzakt képet ad a korrupciós listán elfoglalt hely is. Bár száraz gazdasági szempontból helyes az elképzelés, politikai szemszögből és a társadalom hangulatának szempontjából már kevésbé. Az előbbi esetében egyáltalán nemcsak a szociáldemagóg ellenzék támadásaitól kell tartani, hanem a már teljesen nyilvánvalóvá vált koalíciós bizalmatlanságról. Könnyen akadhat olyan képviselő, aki nem szavaz meg ilyen kényelmetlen javaslatot. Végül számítani lehet arra is, hogy maga a kormány fog visszakozni, és alkalmazza az immár munkamódszerré vált „bejelentjük, majd visszavonjuk” eljárást. A koalíció népszerűségének megtartása érdekében ezt az elképzelést most még nem kellene megvalósítani. KOMMENTAR Ennyi volt? NAGYANDRÁS A szlovákiai demokrácia húsz évében, a hét parlamenti választás után a szlovák jobboldalnak egyetlen alkalommal sem sikerült stabil kormánykoalíciót alakítania. Vagy ellenzékben volt, vagy.ha győzött, kétes politikai identitású pártokat is be kellett vennie a kormányzásba, de ez sem segített mindig. Ma 2011-et írunk, s úgy tűnik, semmi új a nap alatt. Az 1990-ben megalakított jobboldali kormányból maga a miniszterelnök, Vladimír Mečiar vált ki, s tette mellékvágányra az egész rendszerváltó csapatot. Parlamenti választásokat legközelebb a jobboldal csak 1998-ban nyert, de stabil kormányt akkor is csak az identitászavaros SOP-vel, és a balos SDL-lel sikerült összehozni. A 2002-es választások idején az előző két pártot a jobboldal kicserélte az egyszer használatos ANO-ra, mely még a parlamenti ciklus végét sem érte meg. Mikuláš Dzurinda idején két éven át másról sem szólt a napi politika, mint arról, hogyan tudja a miniszterelnök összehozni a szükséges többséget a parlamentben. A populista-baloldali koalícióknak az elmúlt húsz évben nagyon jó dolguk volt. Vladimír Mečiar két és fél ciklusban volt miniszterelnök. Először 1991-ben váltottákle, 1992-ben visszatért, másodszor 1993-ban váltottákle, egy évre rá visszatért- egy stabil ciklusra. 1998-ban bukott végleg. 2006 és 2010 között az előző miniszterelnök alatt sem remegett meg igazán a szék. A stabil-instabil ellentétpár azért alakult így ki, mert míg a jobboldali koalíciókban megközelítőleg egyenlő erejű partnerek vettek részt, a baloldali-populista koalíciókban mindig ott volt a domináns vezető s a két csatlósa, akiknek más partner nem jutott. Ajelenlegi politikai helyzet újra azt mutatja, hogy a jobboldali pártok képtelenek stabil, kényelmes többséget szerezni és fenntartani a parlamentben. Ä parlamenti választások eredményei viszont azt, hogy bármilyen módon varázsolnak is a jobboldalon, ajelenlegi többségnél többet nem bírnak összehozni. Szomorú, de úgy tűnik, egyre inkább azoknak van igazuk, akik szerint Szlovákiában stabil kormányt csak akkor lehet alakítani, ha az a politikai paletta bal és jobb oldalát is összeköti. A Smer erre már évek óta nyitott, a kérdés az, a jobboldali pártok közül melyik. A szíve mélyén talán mindenki elfogadta már ezt a tényt, de egyelőre mindenki tartj a ma- gát a korábbi egyezséghez. Ám az is biztos, hogy a háttérben már mindenki szépítkezik, hogy a start pillanatában a lehető leggyorsabban ugorjon a leendő vőlegény karjai közé. JEGYZET Hazafiúk VERES ISTVÁN r Most már tudjuk, hogy az állampolgársági törvény koalíciós módosítását megtorpedózó két képvi- selőnek, IgorMatovičnakés Radoslav Procházkának mi is a fő baja a tervezettel. A két úriember nyilatkozataiból kiderül, azt szeretnék megakadályozni, hogy a Fidesz vagy a Jobbik (más magyar- országi párttal nem példálóztak) Szlovákiábajárjon kampányolni, miután a kettős állampolgároknak szavazatijogot is adnak. Hoppá! Erre eddig senki nem gondolt, pedig. Ha kampány, akkor cirkusz is, anélkül nem megy. Képzeljükel, hogyDél- Szlovákia városait teleaggatják Orbán Viktor arcképével. Az utakmentén egy-egy Jobbik-plakát szólítja az urnákhoz a felvidéki testvéreket. Rendezvények is lesznek, minden, ami ezzeljár: hazafias ökölrázás, hülyeszlová- kozás, Árpád-sávos zászlólengetés, Kárpátia-koncert. Őseink földje minket illet, akinek nem tetszik, üljön fel a vonatra. Ezt nem akarják megengedni ezek a begyöpösödött gondolkodású szlovák politikusok? Hát nem tudják ezek, miről szól a huszon- egyedikszázad? Tényleg. Szép dolog a nemzetébresztés, meg a szavazathorgászat, meg az is, hogy Matovičék állítólag az ország érdekeit védik. De nézzük csak meg, ki fogja ezt az egészet megszippantani? A magyar kormány? Az Budapesten székel. A szlovák kormány? Annak így is elég a baja. Valószínűleg a szlovákiai magyarok közhangulatát rontja el az ezzel kapcsolatos hajcihő. Aki elmegy, oszt a Fideszre vagy a Jobbikra szavaz, megint az lesz a jó magyar, aki nem rájuk, az biztosan kommunista meg zsidó, aki meg tojik az egészre, az szégyellje magát, mert nem érdekli a nemzet jövője. Ki- neklesz ehhez kedve? A héten a kettős állampolgárságról szóló kormányközi szerződés előkészületeit kellene beindítani. Lesz min törniük a fejüket a bizottságokban. Orbán a hibás?
