Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-09 / 32. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 9. Vélemény És háttér 5 A szlovák-magyar bilaterális megoldás enyhülést hozhatna, de ehhez őszinte elkötelezettség kell Az ukrán zsákutcában? Érik a megállapodás a kormánykoalíció pártjai között a kettős állampolgársági ellentörvény módosításáról. RAVASZ ÁBEL Ha sikerül meggyőzni Igor Matovičot arról, hogy az Egyszerű Emberek minifrakció is szavazza meg a javaslatot, akkor a magyar (vagy egyéb) állampolgárságot igénylőket immár nem fenyegeti szlovákiai állampolgárságuk elvesztése, igaz, a magyar dokumentumból származó előnyeiket a határ ezen oldalán nem érvényesíthetik. A módosítás ugyanis kimondaná, hogy a magyar törvény révén létrejövő kettős állampolgárság nem érvényes Szlovákia területén. A gyakorlatban ehhez hasonló rendszer működik Ukrajnában is. Az ország nemzetiségi törvénye nem ismeri el a kettős állampolgárságot, a külföldi állampolgárságot igénylőket pedig ukrán papírjaik automatikus elvesztése sújtja. Mivel azonban az országnak nincs semmiféle tájékoztatási megállapodása a szomszédaival, az állam „nem látja” a kettős állampolgárokat, ezért a gyakorlatban nem is lép fel ellenük. Ez a felemás megoldás azt eredményezte, hogy mostanra Bukovinában több tízezerre becsülik a román állampolgársággal is rendelkezők számát, egyesek szerint a lakosság akár 70%-ának is lehet Románia EU-csatlakozása óta különösen vonzó román útlevele. Hasonló a helyzet a lengyel, az orosz és immár a magyar határoknál is. Különösen éles a helyzet az orosz fekete-tengeri flotta bázisán, Szevasztopol- ban, ahol ugyan hivatalosan csupán mintegy 15 ezer az orosz állampolgárságúak száma, a gyakorlatilag előfeltétel nélküli útlevélosztás miatt jelenleg akár 200 ezer embernek, a lakosság felének is lehet orosz állampolgársága. Az ellenérvek és félelmek Ukrajnában nagyon hasonlóak a Szlovákiában tapasztaltakhoz: az ukránok a határmenti részek leszakításától tartanak. A félelmek minimum az oroszok esetében megalapozottnak tűnnek, hiszen a grúzokkal vívott 2008-as háború során Oroszország a saját útlevelével rendelkező abházok és oszétok megvédésének ürügyén indult harcba. Romániával kapcsolatban már Moldova esetében is a Nagy-Románia kialakításának tervével kapcsolatos félelmek merültek fel: abban a helyzetben, ahol az ország lakosságának mintegy 40%-a már most román állampolgár, ez nem is érthetetlen, bár közel sem biztos, hogy megalapozott. A szlovák-magyar kettős állampolgársági vita tehát nem különleges, egyedi eset, hanem a Közép-Európa világháborúk utáni, az etnikai határokkal mit sem törődő.rendezésének örökségeként kialakuló és fennmaradó konfliktusok konfrontativ kezelésének újabb példája. Mint az ukrán példa mutatja, a kettős állampolgárságtól való merev elzárkózás nem megoldás, azonban a másik felet ilyen fellépés felé szorító, konzultáció nélküli cselekvés sem járható út. Van azonban pozitív példa is: Horvátország és Bosznia 2007-ben megegyezett a boszniai horvátok státusáról és szavazati jogáról, jelentősen enyhítve ezzel a két ország közti feszültséget. Egy szlovák-magyar bilaterális megoldás hasonló enyhülést hozhatna - ehhez azonban a felek őszinte elkötelezettsége kellene. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője JEGYZET Szellemes • •• rr\ r jovokep VERES ISTVÁN Léteznek úgynevezett tehetséges politikusok. Legfontosabb ismérvük, hogy hihetően tudnak beszélni, méghozzá bármiről. Orbán Viktor évértékelő szónoklatának kijelentéseit is csak az nem hitte el, aki nem akarta. Egy nehéz helyzetben levő ország miniszterelnöke megnyugtatta hallgatóságát, hogy az elképesztően fantasztikus magyar szellemmel, a magyar történelem dicső örökségével a nemzet nemsokára gombnyomásra átszerveződik, lerázza magáról az államadósságot, mint a magyar szürkemarha a puszta porát, és megmutatja Európának, merre van az arra. Bizony, miért is beszélt volna gazdasági problémákról, ne adj isten azok megoldásairól. Ezek csak a szőrösszívű újságírókat érdeklik. Reuters, Financial Times helyett integetni lehetett a nézőtéren ülő Grosics Gyulának, aki annak idején jól megmutatta, hát megmutatjuk mi is. Aki ezt nem hiszi, abban bizonyára el van nyomva a magyar szellem. Szellemes beszédet hallhattunk tehát, egyben kísértetiesét. A miniszterelnök ugyanis nem volt korrekt a magyarokhoz. Akkor lett volna az, ha nem a dicsőséges múltról és a mindent elsöprő magyar szellemről beszél költői képekben, hanem számokról. A problémákról, amelyekkel Magyarország küszködik. A tények viszont makacs dolgok, számokból pedig nehéz metaforát fabrikálni. Viszont az emberek elhitték volna, és talán komolyabban vennék saját helyzetüket. A valósággal kellett volna őket szembeállítani, nem a miniszterelnök privát jövőképével. Azt már ismerjük. De csak remélni merjük, hogy a minisztériumokban és a kormány szakértői bizottságaiban nem a Rákóczi-szabadság- harc és az 1956-os események összefüggései jelentik a fő szempontot a sokat emlegetett „felemelkedés” előkészülésénél. Mert Orbán beszédéből úgy tűnt, mintha mással sem foglalkoznának, csak ezekkel. KOMMENTÁR Orbán beszédes arcai SZOMBATHY PÁL Évértékelőt tartott a magyar miniszterelnök, a műfaj budapesti veteránja. Egyik kedvenc terepe ez, ellentétben például a váltakozó kimenetelű kormányfőjelölti vitákkal. Ezúttal címek már előre is: tavaly összefogás, idén megújulás, jövőre elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve. Akár egy visszatérő magasugró, aki a levegőben hagyja abba immár jómódúan, ha hiszünk a szép szavaknak- és sokan bíznak most a kiválóan beszélő kormányfőben. Ilyenkor szokás dicsérni vagy korholni: milyen kimódoltan kommunikál! - hát, nem tudom,bár a Gyurcsány-féle, egy tetszőleges délelőtt megírt, legalább harmincpontos grandiózus nemzeti cselekvési tervekhez képest tényleg. Sőt nagyon is. Ilyenkor szokás elemezni, hány arca van neki, miért hisz- nek/nem hisznek oly sokan ennek az egyszer kádárista, néha despota, másszor nemzetét felemelő bátor antikommunista reformernek, népbarát demokratának. Hisznek, mert játszik: magas színvonalon színészkedik. Ravasz, okos; nem annyira művelt, inkább tájékozott, célirányos ember, kiváló társadalmi szimattal. Hideg, józan, ám vannak nyilvánvaló érzelmi ügyei is. És gyengeségei: hiú, sértődékeny, nem szereti a kritikát, mondják róla. Hát inkább nem mondják. Nincs két arca. Született politikus, nem a helyzet tette azzá. Nem az a jövök, ha szólítanak, aztán lelépek-típus. Nyilván vannak ideái, vitathatóak persze, de tűz fűti, szenvedély. Egylényegű: hatalomgyakorló. Minden más: eszköz, amit/akit éppen a pillanathoz választ. Meggyőző játékos, karizmatikus ember, közelében sokan élgyengülnek. Erőssége a rábeszélőképesség, ebbéli tehetsége kiemelkedő. Ismerős képlet: az emberek többsége lebénul, tehetetlen a határozott fellépéstől. Visszavonul, átadja a terepet, engedelmeskedik, csendben morogva. Az ilyen erőt, térfoglalást csak határozott ellenerő, meg humor, derű képes megfogni, lefékezni. Attól ügyetlen lesz, eszköztelen. Ilyennek is láttuk már. Elfáradás, elkopás, elhasználódás a legnagyobb veszély rá. Elvárásoknak eleget tenni; ellendrukkereket meglepni. Ehhez pedig beszél, beszél, s közben cselekszik, nem is tudom, melyiket többet. Ha szelídebb lenne, többre menne, de lehet, hogy arra meg rámenne. Szorítsunk neki, mindahányunk érdekében. És kritizáljük, ha kell - a saját érdekében. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES A magyar kormányfő országértékelő beszéde kapcsán közöl elemzést a Financial Times. A liberális londoni gazdasági-politikai napilap online változatán megjelent írás szerint Orbán Viktor a rá jellemző magabiztossággal mondta el országértékelő beszédét, kijelentve, hogy 2011 a megújulás éve lesz. Mindazonáltal - bár a médiatörvényről folyó viták, amelyek beárnyékolták a soros magyar EU-elnökség kezdetét, mára alábbhagytak - fennmaradtak azok az aggályok, hogy „a miniszterelnököt reformbuzgalma a demokrácia felvizezésére késztetheti”. A Fidesz tavalyi hatalomra kerülése óta értelmiségiek, ellenzéki személyiségek, újságírók, diplomaták hívják fel a figyelmet olyan lépésekre, amelyek a politikai élet minden területének eluralására irányulnak, és ennek csak csekély részét jelenti a médiatörvény- áll az írásban. A lap szerint e személyiségek arra is figyelmeztetnek, hogy további összecsapások lehetségesek Brüsszellel, különösen amikor a kormány bemutatja az új alkotmányt. A Financial Times idéz egy név nélkül nyilatkozó „nyugateurópai diplomatát”, aki szerint aggodalom forrása, hogy a rendszerben meglevő ellenőrző eszközöket és ellensúlyokat kikezdik, ha éppen nem távolítják el teljesen. Az írás felidézi, hogy a kormány „gyors intézkedésekkel” megnyirbálta az Alkotmány- bíróság ítélkezési illetékességét gazdasági kérdésekben, lefaragta a Költségvetési Tanács juttatásait, az új média- törvénynek érvényt szerző testületben Fidesz-kinevezet- tek ülnek, és javaslat született arra is, hogy „a Fidesz által dominált parlament” több tagot nevezhessen ki az MNB monetáris tanácsába. „Tartja magát a szóbeszéd”, hogy az új alkotmány választójogot adna a határokon túl élő kétmilliós magyarság azon tagjainak, akik állampolgárságért folyamodnak. Élemzők szerint közülük valószínűleg sokan voksolnának a Fideszre, ami tartós előnyt jelentene egy alig tízmilliós országban. A Fidesz és támogatói azzal érvelnek, hogy csak egy nem működő rendszert próbálnak működésbe hozni. (MTI)- Nem hiszek a fülemnek, amikor azt hallgatom, milyen jól folynak az előkészületek a siketek olimpiájára. (Peter Gossányi rajza
