Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)

2011-02-07 / 30. szám, hétfő

10 Autó-motor ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 7. www.ujszo.com Senki se várjon túlzott praktikumot a Windtől. Azt a célt, amely miatt kitalálták, tökéletesen szolgálja. Az egyetlen, ami vitatható, az autó külseje Renault Wind 1.6 - a kis francia szélhámos Kicsi, kétszemélyes, az ember már-már azt hinné, hogy nőknek való pláza- kocsi. De ez francia road- ster-kupé szemrebbenés nélkül kielégíti az igénye­sebb sofőrök igényeit is - még akkor is, ha a formája nem minden szemnek ke­csegtető látvány. Igazság, vagy fikció? ÚJ SZÓ-TESZT Nem tehetek róla, de ami­kor megláttam a kocsit, azon­nal a műanyag Kinder tojás­ban rejlő kis ajándék-kocsi ju­tott eszembe. Valóban kicsi, nem a legolcsóbb, s a legna­gyobb meglepetés az autó sportos beütése, hangulata és vezetési élménye. A tapasztal­tabb autósok a szeszélyes meg­jelenés mögött sejthetik, hogy a Twingo RS-re alapozott ko­csi határozottan nem a bóvli­árusok pultjaira való. Szerkesztőségünk a kis kab- rió legerősebb változatát kapta tesztelésre, az 1,6-os szívómo­torral ellátott Windet. Bár a 133 lőerő hallatára senki sem ájul el, azt viszont megemlíte­ném, hogy az autó súlya vala­mivel több, mint 1000 kilo­gramm, így sebesen tud gyor­sulni, pillanatok alatt lefékez, és a kanyarokban is nagy biz­tonságot nyújt - bár ezt igazán a száraz utakon lehet kipróbál­ni, amire sajnos az egyhetes tesztelés során nem igazán nyüt lehetőség. ízlések és pofonok Ez a mondás a kocsi külsejé­re és belsejére egyaránt érvé­nyes. Vannak, akik túl szűkösnek nevezhetnék a bel­ső teret, másoknak viszont megfelelő életteret kínál. Én ezen utóbbi csoportba tartoz­tam. A gond inkább a kocsiból va­ló kilátással van; valóban meg kell szokni, hogy előre, hátúira de oldalra sem lát a sofőr annyit, amennyit szeretne. Ezért sem ártana, ha az autóba tolatóradart szerelnének, u- gyanis ilyen silány kilátással még ilyen kis autóval is komp­likált parkolni. A hátsó, csupán 170 cm magas ablak inkább a tankok kémlelőnyílására, mintsem egy hátsó szélvédőre hasonlít. A belső tér kialakítása vi­szont érdekes, valóban a Wind sportos énjére utal. Ebből kifo­lyólag aztán hiába keresnének bármilyen rakodóteret. A szemüveget, de még a mobiltelefont sincs nagyon hova tenni. Nem annyira mohó Nem csak az alvázat, de az erőforrást is a Twingótól köl­csönözte ki a Wind. A kocsit kétféle kivitelezésben vásá­rolhatják meg, az általunk tesztelt 1.6-os 16v-n kívül még az 1.2-es TCe is rendel­kezésre áll. A 133 lóerő aztán a kocsi Senkit sem lephet meg, ha a kicsi Wind iránt elsősorban nők fognak érdeklődni. A járgánynak ugyanis van némi plázacica beütése, bár tény, hogy az erősebb 1.6-os erőforrás már olyan menettulajdonságokat biztosít, amelyek mellett az autó már nem kislányok ke­zébe való. (Somogyi Tibor felvételei) Renault Wind 1.6 16V Motor: soros szívómotor Hengerűrtartalom: 1598 cm3 Teljesítmény: 98 kW/6750 fordulat/perc Forgatónyomaték: 160 Nm/440 fordulat/perc Maximális sebesség: 210 km/óra Gyorsulás 0-100 km/óra: 9,2 másodperc Új Szó-teszt: 10 másodperc Átlagos fogyasztás: 6,9 liter/lOOkm Új Szó-teszt: 61iter/100km Alapár: 15990 euró Tesztelt modell ára: 17990 euró Hosszúság/szélesség/magasság: 3833/1689/1381 mm Ami valóban kellemes meglepetést okozott, az a csomagtér, amely nyitott és csukott tetővel egyaránt 270 literen marad Az utastérben belátásom szerint elég hely van. A kényelmes ülések valóban azt az érzést keltik, hogy a sofőr egy sportos autóban ül. üzemanyag-fogyasztásáról is sokat elárul. Városi tömegköz­lekedésben 9 liter üzemanyag illan el belőle 100 kilométeren. Az autópályán előírt 130 km/órás sebességnél a fo­gyasztás nyolc liter körül mo­zog 100 kilométeren, az ötfo­kozatú manuális sebváltóval ezen a gyorsaságon négyezres fordulatszámon tudnak halad­ni. Városon kívül viszont a Wind étvágya nem lesz na­gyobb 6 liternél. Tagadhatatlan sportos energia Sokat gondolkozhatnánk azon, mit is akartak a Winddel mondani a francia tervezők. Aki bármüyen praktikusságot keresne a gépkocsiban, annak nem árt tudatosítani, hogy nem családoknak találták ki, s bár kétszemélyes autó, igazán csak egy ember igényeit tudja ki­szolgálni. Elsődleges cél kétség kívül az volt, hogy sportos élményt adjon ä Wind vezetése. Hogy egy sofőr, aki soha nem ült Ferrariban, azt mondja, hogy valahogy így képzeli el. S ez az élmény, ez a látszat való­ban jól sikerült. Az ülések sportos kivitele­zése jól tartja a testet, a vezér­lési gombok is kényelmesen kezelhetőek. Ami viszont ront az élményen, az kétség kívül a sebességváltó kezelhetősége. Nem zökkenőmentes az egyes sebességek beállítása, a leg­nagyobb gondok a lükverccel vannak, amely gyakran csak másodszorra vagy harmad­szorra ugrik be a helyére. A vezetés élménye Teljesen mindegy, hogy te­tővel, vagy tető nélkül hajta­nak, a Wind ugyanis így is, úgy is nagy élményt biztosít. Tető­vel kényelmesebb a gyorshaj­tás, tető nélkül pedig jobban lehet élvezni a napsütést - még télen is, hiszen a kocsi utastere télen is tökéletesen kifűtött, így még akkor sem árt lehúzni, amikor kint a nulla fok alá csökken a hőmérő hi­ganyszála, de süt a nap. Apropó tető. Az egy darab­ból összetevődő tető villám­gyorsan csukódik a csomagtér tetejére, s erre még egy fedő­lap is ráfordul. A tető nyílása méréseink szerint csak 11 másodpercig tart, ami a gyár­tól megadott 12 másodperc­nél is kevesebb. Mindezt sajnos csak álló helyzetben lehet kivitelezni, attól viszont nem kell félni, hogy a kereszteződéseken nem fejeznék be a művelet, míg zöldre vált a piros. Vi­szont az alacsonyabb plafon­nal rendelkező garázsokra vi­gyázzanak. Végezetül elmondanám, hogy a Wind kedves autó, de nem igazán tudnék vele mit kezdeni, s irigylem azokat, akik igen. Ilyen embereknek ugyanis már van legalább egy, vagy két autójuk, s a Windet már csak úgy heccből vették meg. (dem)

Next

/
Thumbnails
Contents