Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-07 / 4. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 7. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL Csoda a nyelvfronton A sors úgy hozta, hogy egy kisebb kézműtétre be kellett feküdnöm a pozsonyi Ružinov Egyetemi Kórház plasztikai sebészetére. Ebben nincs semmi különös, ilyen bárkivel előfordulhat. A különös, ritkán vagy egyáltalán nem tapasztalt esettel akkor szembesültem, amikor a felvételemet intéztem. A nővér köszönés után nekem szegezte a kérdést: Beszél magyarul? Az első meglepetés után, hogy még a hírhedt ószláv (vagy inkább újszláv Slota által feltámasztott?) törzsfőnök, Szvatopluk városában is beszélnek magyarul, kinyögtem, a nevemből is könnyen kitalálható, hogy magyar vagyok és természetesen beszélek magyarul. Ettől kezdve beszélgetésünket csak magyarul folytattuk, ő természetesen szlovákul írta be adataimat az űrlapba. Közben elmondta, hogy ugyan ő már Pozsonyban született, de a szülei és felmenői Balonyból származnak. Akkor sem zavartatta magát, amikor bejött a helyiségbe egy orvosnő, aki leült egy számítógép elé, és időnként kérdezett is valamit az én nővérkémtől. Szlovákul és természetesen ő is szlovákul válaszolt. Mi változatlanul magyarul folytattuk a társalgást, ami csöppet sem zavarta az orvosnőt. Attól kezdve a betegszobában, de a folyosón és a mindenkori étkezésnél is magyarul beszéltem a nővérrel, akár volt a közelben valaki, akár nem. Néhány napot életemben először kórházi ágyon töltve volt időm elgondolkodni azon, miért nem működik ez mindenhol, hogy az ember úgy beszéljen ha a másik is érti, ahogy azt első értelemre ébredésénél az édesanyjától hallotta. Miért fáj valakinek, ha az ember édes anyanyelvét használja akkor, ha a másik beszélgetőtárs is beszéli? Miért felvilágosultabb, okosabb, toleránsabb vagy egyszerűen csak természetes egy egészségügyi nővér a magát egyenesen mindenható istennek képzelő politikussal, parlamenti képviselővel szemben, aki azt hiszi magáról, hogy jó szolgálatot tesz az emberiségnek, ha másokat korlátoz, fenyeget vagy egyenesen terrorizál a nyelvhasználatában? Miért? Ráadásul teszi mindezt az én és önök adójából élve - nem is rosszul. Szerencsére ez a kis történet visszaadta a hitemet, hogy még nincs minden veszve, s nem annyira sötét a helyzet, amilyennek időnként tűnik. Ezért alig várom a felülvizsgálatot, hogy kezet csókolhassak a nővérnek azért, mert visszaadta a hitemet és emberi magatartásból jelesre vizsgázott. Kár, hogy ugyanezt nem mondhatom el számos szlovák politikusról és parlamenti képviselőről, aki azt hiszi magáról, hogy hű de nagy demokrata. Pedig csak egy nagy ...(a jelzőt szíveskedjen ki-ki ide illeszteni ízlése és felfogása szerint). Palágyi Lajos A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. SZEMPONT Az új év küszöbén Szeretném megköszönni egyetlen magyar napilapunknak, az Új Szónak, hogy az elmúlt esztendőben anyanyelvemen nyilváníthattam véleményt e helyen. A szeretet, a békesség és a nyugalom ünnepének lélektani hatása és az év végi vigadalom feledtette azt a csalódást és politikai egysíkúságot, amely Szlovákiában - egyelőre - megváltoztathatatlan. Ettől azért vagyok szomorú, mert a lehetőség régen adott egy emberhez méltóbb társadalom építéséhez, csak nem élünk vele. Nem mi, polgárok, választók. Az a politikai elit, amely a társadalmat vezette 1989 óta. Az év végi és év eleji napokban felvetődik bennünk a gondolat, hogy jó lenne már megszabadulni megkövesedett félelmeinktől, aggodalmainktól, gyávaságunktól, s kezdünk is hinni abban, hogy ez nem lehetetlen. Aztán eltelik néhány a szürke hétköznapokból és reményteljes tekintetünk fényét veszti, s valami ördögi erő visszahúz a mélybe. Bárhol ténykedtem az életben, mindig foglalkoztatott, hogyan lehetne teljesíteni a tel- jesíthetőt, milyen módon és eszközökkel elérni a valóság és lehetőség harmóniáját, hogy az örömöt hozzon az egyénnek, családnak, közösségnek, a társadalomnak, Szlovákiának. Volt, hogy e legutóbbit kétségbe vonták, pedig őszintén gondoltam. Olyankor legkedvesebb költőm néhány sora jelent meg lelki szemeim előtt: „Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem.” Évtizedek teltek el a szocializmusban, amikor a megvál- toztathatatlannal kellett megküzdeni, bókolni egy szűk látókörű, konok vezetésnek. Nem tudhattunk, de ma sem tudunk jobban élni a lehetőséggel. Két évtized van mögöttünk, az egyelőre esélyegyenlőséget, jogállamiságot nem biztosító társadalomban. Ezekről csak beszélünk, Szlovákia létét bizonyító dokumentumokban leírjuk, leírták, de akik biztosíthatták volna gyakorlatát, nem tették. Sokszor erőszakosan megakadályozták, elsősorban a szlovákiai magyarok megfélemlítésére és szo- rongatására. Pedig ebben a két évtizedben annyi lehetőség volt az egymásra találásra, minden polgár gondjainak megoldására, mint azelőtt soha. De csaknem mindig felsőbb indíttatásra visszacsúsztunk a meg nem értés, az egymás mesterséges akadályozásának vermébe. Sajnos, ezt látjuk az eleinte reményteljes négypárti koalíció féléves működésében is. Mindig van, aki a legjobb ötletbe is beleokoskodik, sokszor az, akitől a legkevésbé vártuk, a dolgok meg állnak. Ezért nem tudnak megsemmisíteni egyszerű parlamenti többséggel egy gyalázatos nyelvtörvényt, amelyet egész Európa elítél, amely szöges ellentétben áll az EU kisebbségekre vonatkozó szabályzatával, több más nemzetközi dokumentummal, az USA elvárásaival és minden normális ember véleményével. Ezért nem vonták vissza még a nyelvtörvénynél is bődülete- sebb, a büntetőjog területére - vagy a szemétdombra - való módosított állampolgársági törvényt, amely világméretben is példátlan. Ezért nem választottak még új főügyészt a részrehajló, nem független régi helyett. Nem nem tudtak választani, hanem nem akartak. Ebben pedig alaposan benne van a keze a négyes jobbközép koalíció néhány emberének. S ha ez a hajlítható hatalom az említett és hasonló események miatt idő előtt összeomlik, azt a miniszterelnökön kívül megérdemli és azt a populista vezért is, aki azután következik és talán a legjobban tudja, hogyan kell átúszni a túlsó partra. Jóba Mihály naP‘rend, Színes az Uj Szó, „ W mert színes a világ is! Lg| Olvasóinknak jobb minőségű lapot kínálunk, csupa színes oldallal, állandó mellékletekkel!» Hétfő: Kedd: Szerda • Egészség • Focitipp Csallóköz és Mátyusföld Duna, Vág, Garam és Ipoly mente • Kelet- és Közép-Szlovákia Szombat: • Presszó Ez a lap jár Önnek! U J SZÓ
