Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-05 / 3. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 5. Vélemény És háttér 7 Újabban az ellenzék dolga a kormány megbuktatása, méghozzá mindenáron Két év kampánycsend? 2011 beköszöntével lezárult az a szűk kétéves időszak, melynek során Szlovákia lakosai minden településen legalább hatszor járulhattak az urnákhoz. 2009-ben köztársasági elnököt, európai parlamenti és megyei képviselőket választhattunk, tavaly a parlamenti és önkormányzati választások mellett népszavazást is rendeztek. RAVASZ ÁBEL Pozitívum és a demokrácia fokmérője, hogy a lakosság ilyen gyakran nyilváníthatja ki véleményét képviseletének kívánatos összetételéről, azonban a választásokat megelőző kampányok bénítóan hatnak a politikusokra, szavazatmaximálásra kényszerítve őket. Ebben a tekintetben az előttünk álló több mint kétéves választások nélküli időszak - hacsak nem jön közbe valami - esélyt ad a jelenleg hatalmon levő kormánykoalíciónak arra, hogy legjobb tudása szerint a kormányzásra és ne a népszerűségi listákra összpontosítson. Máris látszik azonban néhány buktató, mely megnehezítheti vagy akár lehetetlenné is teheti a koncentrált munkát. A mindenkori ellenzék feladata a kormányzati tevékenység kontrollja és az alternatív olvasatok bemutatása. Az elmúlt években azonban ezt a szerepet a térségben sokkal inkább szokták úgy meghatározni, hogy az ellenzék dolga a kormány megbuktatása, mindenáron. Ennek a hagyománynak megfelelően a Radičová-kormány ellenzékétől sem várhatunk mást, mint folyamatos támadásokat, és a kormányzati kommunikációs kapacitások szándékolt lefoglalását. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Smer az orbáni úton haladva népszavazásokkal próbálja majd gyengíteni a négyes koalíciót. Speciális helyzetben van az az MKP, mely kifejezetten a Híd eredményességének csökkentésében, illetve az elért eredményei lekicsinylésében érdekelt, a kormány egészének folyamatos szívatásában azonban kevésbé. Gondot jelenthet a kormánypártok folyamatos helyezkedése is, ami sokszor a kormányzati stratégiát felülíró vetekedésbe hajlamos átfordulni. Az eddig megszokott kormányzati mo- dellektől eltérő módon a legerősebb koalíciós párt, az SDKÚ vezetése a kormánytól különálló politikai entitásként jelenik meg, egyfajta párhuzamos hatalmi pólusként. Változatlanul úgy tűnik, hogy a KDH-n belül is két, egymástól alapjaiban különböző politikai irányba orientálódó érdekcsoport feszül egymásnak. A koalíció szempontjából viszont pozitív fejlemény, hogy bár az OKS és az Egyszerű Emberek minifrakciói korántsem egyszerűen irányíthatók az őket bejuttató pártok szempontjából, lojalitásuk a kormányhoz minimum olyan erős, mint a „nagy” pártoké. Mivel 2013 második felét és 2014-et már minden bizonnyal a kampányra való felkészülés viszi el, a Radičová-kormánynak az elkövetkező időszakban kellene megtennie azokat az intézkedéseket, melyek politikai örökségét jelenthetik. Ehhez egy jól látható, átfogó tervre és a politikai alkuk tartalmának biztosítására lenne szükség. Egy átgondolt stratégia a következő két évben nemcsak lehetőséget adna a jobboldalnak a 2014-es folytatásra, hanem esélyt arra is, hogy a következő négy év ne csak elfecsérelt idő legyen. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője Nem néztem a napfogyatkozást, már amikor kora reggel tankoltam, elsötétült előttem a világ. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Magyar-nép-mese NAGY IVÁN ZSOLT Ez az írás január 5-én jelenik meg, amikor Magyarországon már életbe lépett az új médiatörvény, amely alapján akár milliókra is megbüntethetnek egy-egy sajtóorgánumot, ha néhány gondosan és jó helyen kiválasztott embernek éppen ehhez van kedve. Igaz ugyan, hogy az Új Szó elvileg nem tartozik a magyar médiatörvény hatálya alá, de azért így, a kezdet kezdetén nem kockáztatnék. Mi van, ha Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság úgy véli, hogy határok nélkül tevékenykedik? Vagy, hogy ami magyar, az nyomban hozzá tartozik? Vagy, hogy minden hozzá tartozik? A minap például egy Ice-T nevű amerikai rapper dalát próbáltákkéső éjszakára űzni egy rádióban, mondván: obszcén. Ami egyébként talán sokaknak fel sem tűnt addig, de most már azok is Ice-T-t hallgatnak, akik addig azt sem tudták, hogy létezik. Szóval, nem írok véleményt. Inkább mondok egy mesét. Egy bácsiról. Nevezzük Pali bácsinak. Szólhatna persze másról is, de most öt évig sajnos nem másról szól. Szóval ez a Pali bácsi nagy harcos volt. Mindig karddal járt. Na jó, nem karddal, hanem párbajtőrrel, mert az illet hozzá. És győzött is. Többször. Nem egyedül, de ott volt a győztes csapatban. Például tartalékként, mert egy csapat akkor teljes, ha vannak tartalékok is. Kellenek. Pali bácsi meg mindig ott volt, ahol kellett. Akárki hívta, legyen az 30 éve, vagy 20, vagy 10, ő ment és tette, amiért hívták. Legutóbb például azért hívták, mert be kellett költözni egy nagy budai házba. Éppen megüresedett, kellett oda valaki. Cserébe csak alá kell írnia mindent, amit elé tesznek. És ő ír is lelkesen. Egyszer azonban különös dolog történt. Pali bácsi elé letettek egy papírt, mondtak neki valami fura szót, média is volt benne, meg törvény is, oszt megint kérték, írja alá. Ám jöttek mások is, ők meg azt mondták, hogy ne írja alá, és szintén említettek fura szavakat, demokrácia is volt benne, meg jogállam is. Állt a jó Pali bátyánk, nézett. Tudta, hogy kell még mondania valami televíziós beszédet is, mert a budai lakásban ez a szokás, amikor ki kell cserélni a naptárt. Akkor meg illik emelkedettnek lenni, meg úgy tűnni, mint akinek ez az izé.. .a demokrácia, meg a jogállam is fontos. Pali bácsi tehát gondban volt. Pörgette a párbajtőrt, nagy bajvívók kiállására gondolt, de aztán körbenézett a házban, sóhajtott egy nagyot és aláírt. Meg a beszédet is elmondta. Igaz, nem volt benne se demokrácia, se jogállam. Úgysem hiányolhatja azt senki, hiszen ő aláírta a törvényt. De mondom, ez csak egy mese. Amiben bármi hasonlóság valós személyekkel kizárólag a véletlen műve lehet. TALLÓZÓ ROAAAN SAJTÓ Jumalul Nationalban jelent meg Sietség a magyar állam- Tényszerű tudósításokat polgárságmegszerzéséértcím- közölt a román sajtó arról, mel. Részletesen leírja, hogy a hogy nagy számban jelentek Csíkszeredái főkonzulátuson meg a romániai magyar kül- három magyarlakta megye képviseleteken a magyar ál- önkormányzati elnöke első- lampolgárságot igénylők. A ként jelent meg a honosításhoz legrészletesebb beszámoló a szükséges iratokkal. (MTI) GLOSSZA Háromkirályok VERES ISTVÁN Január első napjaiban az a jó, hogy a publicisták odaírhatják írásaik elejére, végére, hogy így az év elején, amúgy az évvégén, visszate- kitvén, apluszokmegamínu- szok.meghogyennekaz egésznek a fényében mit is vár- hatunka nagybötűsjövőtől. Ez egymás perspektívát, afféle súlytkölcsönöz az írásoknak. A héten is napvilágot látott néhány gondolatmenet, amelyeknek megadatott, valószínűleg csak a politikai pangás miatt, a kitüntetett figyelem, de legalábbis a nyilvánosság. Nagy Kriszta Tereskova, a magyar underground új fent pártos, ámbár máig pártát- lan csárdáskirálynője a Heti Hetesben elmondta, azért örül a magyar kormánynak, mertma- napság nem idegesek az emberek, mint2006-ban, amikor ő egyébként személyesen az Országház bejáratához kakik, kifejezve nyugtalanságát. Hozzászólásaiból kiderült az is, hogy nagyon szeretne valamit mondani, viszont maga sem tudj a, mi legyen az. Hasonló gondokkal küszködik az MKP elnökségi tagja, Papp Adrianna is. Magyar médiatörvénykontra szlovákiai kis falvakcímű írásából sok mindent megtudunk, kivéve azt, mi köze a falvaknak a médiatörvényhez. Aszerző kifejti, a magyar médiatörvény sikeres, mivel „elérték azt, hogyapolgároka szerzők kéziratából olvassák műveiket, és ezt a média főműsoridőben hírül is adja. További előnye, hogy Szlovákiával ellentétben Magyarországon nem kerülhet sor arra, hogy egy újságíró gyomorrontás után egy napilap hasábjain szabadul meg ürülékétől, hanem mondjuk felfedezi a vidéket”. Hoppá. A dadaista újságírás gyakorlata látszik hozzánk begyűrűzni? Aligha. Éppen erről beszélt (volna) ugyanisTe- reskova is, hogy ideje volt már ennek a médiatörvénynek, hát ne kelljen már fertelmes bírálatokat olvasnunk, amikor a valóság ilyen káprázatosán gyönyörű. Méla Béla ne vegye célzásnak, hogy blogja ebben a kategóriában említtetik. Meglepő módon arról értekezik, hogy idén Berényi József MKP-elnököt nagy valószínűséggel kitúrja pozíciójából a júniusban kényszerbúcsút intő Csáky. Meg hogy az MKP-nak kormányvagy parlamenti pártként jól állna a Berényi-féle diplomatikus politizálás, parlamenten kívül viszont egy kicsit keményebben kellene, könnyen emészthető jelszavak, populizmus, vagy amit akartok. Hát, nem tudom. Idén tisztújítót tart az MKP, viszont Berényi, bár hátránnyal indult, megtette a dolgát, az önkormányzati választások látványosnak mondható eredményével. Preferenciáik is nyaldossák már a parlamenti küszöböt. Azóta az MKP-ban nem tűnt fel senki, aki Berényi helyére pályázhatna, Csáky a háttérbe vonult bölcs értelmiségi szerepét vette magára, ha visszatérését fontolgatná, megosztaná az így is vérszegény MKP-t, ha Berényi átadná neki a helyét, akkor maga válna hiteltelenné. Visszatérve a populizmushoz és a keménykedéshez, az MKP éppen azzal tenné kockára hagyományos szavazóbázisát, ha megint árulózni kezdene, arról nem is beszélve, hogy a szlovák politikai közeg (Radičová) a Csáky-Duray-vonalnak már a választások előtt megpendítette, hogy a szlovák kormányban aFideszneknem tartanak fenn helyet. Az ellenzéki asztalcsapkodás pedig tudjuk, mire jó. Semmire. Az MKPvezetése tehát egyet tehet, türelmesen bírálja a kormányt, és megvárja 2014-et. De ha Méla Bélának lesz igaza, kap tőlem egy üveg borovicskát. Visszatérve az évkezdetre és az érthetetlen érvelésekre, alighanem unalmas évünk lesz. Hogy miért? Mert Orbán Viktor gyakran hord kék nyakkendőt. Egyébként azt üzenjük, addig jó, amíg mindenki azt írhat, amit akar, nem pedig azt, amit akartok.
