Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-24 / 18. szám, hétfő
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 24. Gyakorlatilag két lakáj találkozott, miért is lett volna komolyabb jelentőségű ez az esemény Slota Schmitt embere? Nem hozott semmiféle áttörést, de még csak csekélyke meglepetést sem a magyar köztársasági elnök múlt heti szlovákiai látogatása. Ezért voltaképpen felejthető lehetett volna. BARAK LÁSZLÓ Bár minden nézőpont kérdése. Ha belegondolunk, hogy nem is olyan régen a magyar államfőt az országhatáron a szlovákiai rendőrfőkapitány személyesen figyelmeztette, nem igazán tudná szavatolni a biztonságát, következésképpen nem ajánlatos átlépnie a határt, akár örvendhetünk is a minapi államfői randinak. Igaz, anno nem Schmitt Pálnak hívták a magyar köztársasági elnököt, hanem Sólyom Lászlónak. A szlovák kormányfőt pedig nem Iveta Radičo- vának, hanem Robert Ficónak. A történetben csak ez utóbbi lakája, Ivan Gašparovič minősíthető konstans szereplőnek, hiszen akkor is ő volt, s most is ő a Szlovák Köztársaság első embere. Sólyom László senkinek nem volt a lakája, Schmitt viszont a jelenlegi magyar kormányfőé, Orbán Viktoré. Legalábbis azok számára, akik nem szednek fideszes tudatmódosító pirulákat ez jön le a magyarországi közélet színpadáról... Elvileg és gyakorlatilag tehát két lakáj találkozott, miért is lett volna pro vagy kontra komolyabb jelentőségű ez az esemény, mint például a névtelen magyar állampolgár shop- pingolása Pozsonyban, avagy egy pozsonyié Budapesten. Pedig kétségkívül benne volt a pakliban minimum az ajtócsapkodás is. Schmitt Pál ugyanis a magyar kormány határon túli magyarokra szabott és varrt honosítási kampányának értelmében kendőzetlenül toborozta a magyar állampolgárokat Pozsonyban. Csak azért nem mondható, hogy az oroszlán barlangjában, mert annak jelenlegi lakója, Gašparovič legfeljebb egy plüsso- roszlánt idéz. Bár a Schmittel tartott közös sajtóértekezleten azért a gazdájának öröksége, no és a szlovák „nacionalista demokraták” szellemiségének jegyében elég határozottan tudtára adta országnak-világ- nak, a szlovák állam iránti lojalitás próbájának tartja, mennyi szlovákiai magyar akar egyszersmind magyarországi is lenni. Ezenkívül nem különösebben kapta föl a vizet, hogy vendége jelképesen az ő rezidenciája teraszáról úgy toborozta a szlovákiai magyarokat az „anyaország zászlaja” alá, mint egy magyar huszárkapitány annak idején a szlovák regrutákat... Gašparovič vonatkozó szelídsége, ha azt nem az előrehaladott szenilitás okozta, nyilván Iveta Radičovának köszönhető. Akiről sejthető volt, hogy elegáns úrinőként eszébe sem jut Schmittre úgy vicsorogni, amint azt Fico és kormánykoalíciós partnere, a csa- hos kis Szlovák Nemzeti Párt legendásan bunkó elnöke, Ján Slota tette volna. Már ha alkalmuk nyílik a magyar köztársasági elnökkel találkozni. Mert hogy köztudottan nem volt. A vonatkozó hivatalos magyarázat szerint azért nem, mert Schmitt időzavarba került. Nem tudni, azért-e, mert az ügyeletes felvidéki magyar Tiborc, alias Hrubík Béla Csema- dok-elnök aktuális panaszára spórolta az időt. Avagy, mert - stílusosan szólva - nem fűlt a foga egy Slotával lezavarandó rögtönzött csörtéhez. De mindegy is most már, miért nem találkoztak a nagy szellemek. A lényeg, hogy legalább emiatt nem felejtettük el.azon- nal, hogy Schmitt Pál egy egész álló napon át Pozsonyban tartózkodott. Hogyan is felejthettük volna, ha Slota a magyar államfő távozása óta minden útjába kerülő médiamunkás tollába mondta, ugyanígy valamennyi mikrofonba és kamerába beleböfögte az elbutuló- félben levő alkoholistákat jellemző grimaszai közepette, mekkora korszakalkotó hülyeségeket akart kérdezni a magyar államfőtől és közölt volna vele... Hát nem Slota az, aki szívességet tett Schmittnek...? Istenem, nem volt elég, hogy a kézilabdázóinkat legázolták Svédországban?! (Peter Gossónyi raj^a) Julian Assange legközelebbi munkatársa, a csapat második embere számol be tapasztalatairól Leleplező könyv a WikiLeaks működéséről MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Könyv jelenik meg WikiLeaks - A leleplezés címmel, melyben Dániel Domscheit-Berg, a nagy viharokat kavaró weboldal mögött álló csapat második embere, Julian Assange legközelebbi munkatársa számol be két és fél éves tapasztalatairól, kiugrásának okáról és OpenLeaks nevű új projektjének részleteiről. A kiadvány február U-én, a nemzetközi kiadással egy időben jelenik meg magyarul is. Halmos Ádám, a könyv magyar kiadója elmondta: az előkészítés folyamatát is jól jellemzi, hogy nem e-mailen, hanem egy titkos szerveren keresztül töltik le az információkat és a kézirat újabb és újabb verzióit, nehogy illetéktelenek bármilyen módon hozzáférjenek a kézirathoz a megjelenése előtt. „Daniel céltudatos ember, akinek komoly küldetéstudata van, hisz az eszméiben, és ezekért kész a végsőkig kiállni. Ezért hagyta ott jól fizető állását a WikiLeaks miatt, és ezért hagyta ott a WikiLeakset, amikor úgy érezte, hogy Assange olyan irányba viszi a szervezetet, ami neki sosem volt célja. Ó az információátadás szabadságában, a nyilvánosság erejében hisz, de Assange ennél többet akart... Domscheit-Berg nem bántó, csupán feltáró szándékkal írta meg a könyvét” - jellemzi a kiadóvezető az 1978-ban született német programozó- hackert, a könyv szerzőjét. A WikiLeaks fejlesztését Julian Assange ausztrál hacker kezdte meg 2006-ban. A csapathoz később kínai ellenzékiek, újságírók, matematikusok, valamint az Egyesült Államokból, Európából, Dél-Afrikából, Ausztráliából és Tajvanról származó technológiai szakemberek csatlakoztak. A weboldalon kiszivárogtatott privát és titkos információkat, diplomáciai sürgönyöket tesznek közzé, így számos botrány is kapcsolódik az oldalhoz. A kiadó szerint a WikiLeak- sen hozták először nyilvánosságra egyebek között az iraki civileket és újságírókat meggyilkoló amerikai katonák hírét, a tragédiába torkolló duisburgi Love Parade háttérdokumentumait, valamint az azt igazoló anyagokat, hogy valójában fő részvényesei fosztották ki az izlandi Kaupthing bankot, ami végül az ország pénzügyi összeomlásához vezetett. KOMMENTAR Médiapróba MOLNÁR NORBERT A magyar kormány legnagyobb bánatára az elmúlt héten a legtöbbet nem - az elemzők szerint nagyon jónak minősített - uniós elnökség programját, hanem a médiatörvényt ragozták. Persze, a magyar kormány pontosan tudta, hogy a jogszabály kiüti a biztosítékot az unióban, nem érhette meglepetésként. Ez a kormány annál dörzsöltebb, hogy csak úgy meg tudják lepni. Ezért is tartom színjátéknak, ahogy a budapesti hivatalos körök megdöbbenésüknek adtak hangot az Európai Parlamentben történtek után, ahol boldog-boldogtalan a média- törvényt bírálta, nem mellesleg teljes joggal.’ Helytelen és álságos azt hangoztatni a törvénnyel kapcsolatban, hogy váijukmeg, mit hoz a gyakorlat. Mindegy, hogy a gyakorlatotöncenzúránakvagySzalai Annamáriának hívják, nem kellene a sajtó szabadságáról szóló törvény alkalmazását egy személyre, vagy egy méltán meghaladott és már-már elfeledett gyakorlatra bízni. A magyar médiatörvény legnagyobb problémája a filozófiája. Azért született, hogy a szabad sajtót megregulázza. Eszközei kifinomultak, s az az érvelés is elfogadható, hogy semmi sincs benne, amit ne tartalmazna valamelyikmás európai uniós tagország médiatörvénye, csak nem mindegy, mennyi zöldség kerül a levesbe. És mikor. Ez a törvény egyszerűen rossz szándékból született. Ugyanez a problémája a szlováksajtótörvénynek is: a filozófiája és a szándéka. Éppen ezért maradnék csendben Marek Maďarič volt kulturális miniszter helyében, aki a szlovák törvény atyja, s aki nem rest bírálni a magyar törvényt. Az is tény viszont, hogy Maďarič törvénye haloványpróbálkozásamagyarjogszabálymellett. A Smer- az ellenzék gyengesége miatt- a sajtót tartotta legnagyobb ellenzékének, ezért született meg a törvény. Ma Magyarországon gyakorlatilag nem létezik ellenzék, ezért ugyanahhoz a módszerhez folyamodott, mint a korábbi szlovák kormány, csak neki éppenséggel még kétharmada is van. Hangoztatja is, hogy neki mindenre felhatalmazása van. Joga van a hatalmát megerősíteni, de nincs joga trükkösen bebetonozni. Mert az megbosszulhatja magát, és meg is fogja. Mintha félne a Fidesz, csak azt nem tudni, mitől. Mintha nem bízna önmagában, ezért kifelé roppant erejét bizonygatná. Ha az Európai Bi- zottságnyomásáraOrbánékkényteleneklennénekmegváltoz- tatniamédiatörvényt-márpedignéhánypasszusátmódosíta- ni kellene -, akkor lehullana az erős ember álarca. A sajtótörvény egyetlen előnye, hogy Magyarországon beszélni kezdtek a sajtószabadságról. Éurópában pedig azon gondolkodnak, vajon saját sajtótörvényeik rendben vannak- e. Hát nézzük a magyar törvény eme pozitív oldalát. JEGYZET Közérdek? PÉTERFl SZONYA Asajtónapok óta foglalkozik azzal, hogy az egészségügyi minisztervil- lámsebességgel beiktatta a Pfizer gyógyszertársaságpneu- mokokkusz elleni vakcinája nagyobb kiszerelését, nohaez a folyamat általában három hónapig tart. Abírálatot Ivan Uhliarik azzal hárította el, hogy közérdek vezérelte (ne kelljenfizetniavédőoltásért), nemaz-ahogyagazújságírók feltételezték-, hogy a cégben vezető tisztséget töltött be. AKDH elnöke szerintnem bírálatot, hanem dicséretet érdemel tárcavezetőnk, ám úgylátszik, atöbbikormánypártnem osztozikvéleményében, ré- szükrőlis elmaradt az elismerés. Talán azértis, mertaköz- érdekkel való érvelés elfogadhatatlan. Amikor az előző kormányegészségü gyi minisztere akonkurens cég vakcinájával tetteugyanezt, legjobban az ellenzékbírálta: a kategorizációs bizottság dönt a gyógyszer besorolásáról. Ami- korUhliarik vállalta,hogy megreformálja az ágazatot, sokmindentígért. Az egészségügyi témábanjártasaksej- tették, hamarosan módosítja elképzeléseit. S lön: a valóság eltér a terveitől. Sokan kifogásolják, a gyógyszerpolitika kemény reformjais azért akadozik, mert a szabályozás nem felelmeg a nagy gyógyszertár- saságoküzleti érdekeinek. A vakcinabotránnyal egybeesett a pozsonyi állami mentőszolgálatúj igazgatójánakki- nevezése is, s úgy tűnik, apá- lyázatifeltételekmódosításais is „közérdek” lehetett. Az állami mentőszolgálat egyes állomásain dolgozókaz életmentéshez szükséges gyógyszerhi- ánymiattverikfélreaharan- gokat.Atárcarémhírterjesz- tésselvádoljaanapilapot, mely erről elsőnektájékoztatott, a tárca szerint a gyógyszerellátásfolyamatos. Azegyszerű halandó csak kapkodja a fejét: mást állítanak az életmentést végzők, mást a hivatalnokok. Lehet, hogy napokon belül kiderül: közérdekaz életmentésnél nélkülözhetetlen adrenalin- és magnéziumhiány?!
