Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-22 / 17. szám, szombat

24 Szalon ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 22. www.ujszo.com VI. György király (Colin Firth), mellette felesége, Erzsébet, a későbbi anyakirálynő, II. Erzsébet anyja (Helena Bonham Carter) (Képek: AP Photo/The Weinstein Company, Laurie Sparham) A nagy brit birodalom élen allo, egy világháborúban éppen részt venni kívánó királynak nem szabad dadognia, hiszen a fél világ figyel szavaira... A király beszéde A múlt század elején, amikor még nem volt In­ternet vagy Youtube,és a pletykalapok még nem uralták a nyomtatott saj­tót, volt egyszer, hol nem volt egy kisfiú, akit Albert Frederick Arthur George-nak hívtak. MOLNÁR MIRIAM A kisfiú gyerekkora nem volt éppen boldog és gondtalan, mert úgy adódott, hogy az akko­ri brit király, V. György volt az apja, David pedig, a trónörökös, abátyja. 1936-ban, apjuk halála után a legidősebb fiúból, Dávidból lett VIII. Eduárd brit király, aki viszont a királyi teendőit elha­nyagolva inkább amerikai ked­vesének, a kétszer elvált Wallis Simpsonnak szentelte figyel­mét, és kevesebb mint egyévi uralkodás után lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse Simpson asszonyt. A herceg sajnos később Hitlerrel teázga- tott Németországi körútja so­rán, ezzel is ékesen bizonyítván, hogy a birodalom nem lett volna jó kezekben, ha ő marad trónon. így lett tehát a mi kisfiúnkból 1936 decemberében VI. György király, akiről A király beszéde című film szól. A film központ­jában nem a Hitlerrel vívott há­ború és annak előkészületei áll­nak, hanem egy nagyon is kö­zönséges emberi csata, egy olyan, amelyet előbb vagy utóbb minden embernek meg kell vívnia saját magával. A kis­fiú ugyanis, akit a családon be­lül Bertie-nek hívtak, dadogott. A nagy brit birodalom élén álló, egy világháborúban éppen részt venni kívánó királynak viszont nem szabad dadognia, hiszen a fél világ figyel szavaira, az akko­riban már élő egyenes rádió­adásban közvetített rendkívül fontos beszédeire. Bertie 1895 decemberében született, és kicsi korától bete­ges, félénk gyerek volt. Balke­zesként arra kényszerítették, hogy jobb kezét használja do­mináns kézként. Gyomorpana­szai voltak, lábát sokáig fémsí­nek tartották. Testvérei - főként David, de apja is - csúfolták gyengeségéért és dadogásáért. Bármikor elsírta magát. Dado­gása felnőttkorában is megma­radt és akadályozta abban, hogy hercegi teendőit méltóságtelje­sen ellássa. Felesége, Elizabeth, akit mi már csak Queen Mo- therként (anyakirálynőként) is­merünk, támogatta férje ama igyekezetét, hogy a dadogásból kigyógyuljon. Miután végig­próbált mindenféle orvosi tech­nikákat, amely közül egy sem segített, Elizabeth rátalált egy bizonyos Lionel Logue-ra, aki Ausztráliából költözött Lon­donba. Logue nem éppen szok­ványos, de láthatóan sikeres praxisa először nem tetszett a hercegnek, aki nem volt hajlan­dó arról beszélni, mely gyer­mekkori trauma okozhatta da­dogását. A fizikai gyakorlatokat viszont, amelyek a felsőteste és torka ellazulására szolgáltak, valamint a színészvilágból is­mert légzési és beszédtechniká­kat tisztességesen gyakorolta. A film két fontos folyamatról szól. Az egyik a leendő király küzdelme dadogásával és belső haragjával. A másik pedig a két férfi barátságának alakulása. Az elején Logue (Geoffrey Rush) az, aki bizalommal és diszkréci­óval kezeli Bertie (Colin Firth) helyzetét. Később a hercegnek és királynak kell viszonoznia a bizalmat Logue irányában. A film egyik kulcsjelenetében Lo­gue úgy olvastatja Bertie-t, hogy az közben hangos zenét hallgat, így nem hallja saját ma­gát. A felolvasást az akkoriban feltalált bakelitlemezre rögzíti Logue, de Bertie mérgében, hogy ilyen sületlenségre kény­szerítik őt, nem hajlandó meg­hallgatni a felvételt és kivihar- zik Logue szobájából. Később otthon, egy különlegesen ne­héz lélektani pillanatban még­is meghallgatja a lemezt és döbbenten jön rá, hogy Logue- nak igaza volt: amikor nem hallja magát, dadogás nélkül, folyékonyan képes nehéz Shakespeare-szövegeket fel­olvasni. Bertie újra visszatér Logue praxisába. A király persze nem szabadul meg - mint egy varázspálca-su­hintása által- a dadogásától. De Logue támogatásával képes úgy végigmondani beszédeit, hogy nem dadog. Ez sikernek számí­tott, méghozzá nem akármi­lyennek. Az akkori brit politikai körökben minden fontos sze­replő számára világos volt, hogy Bertie-ből sokkal jobb király lenne, mint Dávidból, így VI. György politikailag az akkori miniszterelnök, Chamberlain és a következő miniszterelnök, Churchill által támogatott és kí­vánatos partner volt. VI. György királynak két lánya volt, Eliza­beth és Margaret- az előbbit ko­ronázták apja halála után, 1953-ban II. Erzsébet angol ki­rálynővé. Ä király beszéde című film, melyért Colin Firth januárban megkapta a legjobb drámai színészi alakításért járó Golden Globe-díjat, remek mozi. Igaz, hogy nem nyújt tágabb belelá- tást az akkori világ politikai és történelmi pillanatába, viszont testközelből, néha kínosan kö­zeli kameraállásokkal remekül illusztrálja, hogy a király is csak - egy saját démonaival küzdő - halandó, akinek az a hálátlan feladat jutott, hogy a világgal elhitesse, ő mégsem egy egy­szerű, szorongástól, dadogás­tól és emésztési zavaroktól szenvedő ember, és egy világ­háború küszöbén igenis hall­gatni kell a szavára. VI. György megnyerte ezt a játszmát saját emberi gyengéivel szemben. Lehetséges, hogy Bertie-ként és Logue nélkül erre nem lett vol­na képes. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents