Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-22 / 17. szám, szombat
16 ÉRDEKESSÉG Aki a Café Hí hamarosan Ĺ 30-as évekbe kávéházban évek során./ fogasok és ú a nyikorgó T átjárt kopott gektöl kapott Patinája, har (Fotók: ČTK, Bécs egyik leghíresebb kávéházának tulajdonosa, Leopold Hawelka áprilisban 100 éves lesz. Kávéháza, a belvárosban, a Grabenről nyíló egyik kis utcában álló Café Hawelka sokak szemében a hagyományos bécsi kávéház megtestesítője, mindenesetre az egyik leghíresebb ilyen intézmény. Mesél a L eopold Hawelka ma is szinte minden egyes nap bejár „a Hawel- kába”, leül a pult melletti törzsasztalához, s hosszan elidőzik egy kávé mellett. „Ha nincs itt a főnök, nem megy az üzlet” - mondja. Hawelka úr és felesége, Josefi- ne 1939-ben vette át a Doro- theergassén álló üzlethelyiséget. Röviddel később, a második világháború kitörése miatt több évre be is kellett zárniuk. Amikor Hawelkáék 1945-ben visszatértek Bécsbe, csodálkozva állapították meg, hogy bár a szomszédos és a környező épületek romossá váltak, a kávéház csodák csodájára épségben úszta meg a háborút. Még csak egy ablaküveg sem tört be. Bár a háború utáni káoszba tértek vissza - amelyet oly életszerűen adott vissza filmjében, A harmadik emberben Carol Reed -, a nélkülözés, a hiány és a feketekereskedők sem tudták megfélemlíteni Hawelkáékat és megakadályozni abban, hogy 1945-ben újra kinyisson a Café Hawelka. Emlékezetes idők voltak: a kávét kályhán főzték, s télen Hawelka úr kénytelen volt maga elmenni a Bécsi erődbe, ahol tüzelőfát gyűjEmlékezetes idők voltak: a kávét kályhán főzték, s télen Hawelka úr gyűjtötte a tűzifát a Bécsi erdőben. tött. Megrakott taligával tért haza. Míg távol volt, felesége, Josefine szolgálta ki a vendégeket, s még arra is volt ideje, hogy megsüsse a híres cseh lekváros buktákat, melyeknek illata még ma is átjárja a kávéházat. Hamarosan egy központi találkahely lett a jó fekvésű kávéház a zónákra osztott város lakói és az emigrációból hazatérők számára. Ide menekültek a bécsiek a nyomor és keserű realitás elől, a kávéház meleg és békés légköre pedig idecsábította a művészeket is, akik egy második otthonra leltek a Hawelkában. Amikor 1955-ben a szövetségesek elhagyták Bécset, olyan írók látogatták rendszeresen a kávéházat, mint Friedrich Torberg, Heimito von Doderer, Hilde Spiel és Hans Weigel, s majd amikor 1961-ben bezárták a Café Herrenhofot, a többiek is áttelepültek. Irodalmi gócponttá alakult át a kávéház, és törzsvendégei lojalitásának köszönhetően élte túl a modernizálódás időszakát, amikor sorra zártak be Bécsben a régi KafFeehausok, mért helyet kellett adni a bankoknak, az autószalonoknak. Hawelka számára csupán annyiból állt a modernizáció, hogy vett egy kávéfőzőt, egy eszpresszógépet, amelynek zaja igencsak zavart néhány régi vendéget. Érdekes, hogy e régi, patinás kávéházba tértek be és foglaltak törzsasztalt a fiatal, vad generáció képviselői is, olyanok, mint Friedensreich Hundertwasser, Ernst Fuchs, Rudolf Hausner, Hubert Aratym és Wolfgang Hutter, majd később a két híres színész, Helmut Qualtinger és Oskar Werner, André Heller és Georg Danzer zenészek. Utóbbi az 1976-ban megjelent, Jö, schau című dalban is megörökítette a kávéházat. Friss szelet hoztak ezek a művészek a nyugodt, füstös, férfiak uralta kávéházi olvasóterembe.
