Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-20 / 15. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 20. www.ujszo.com Bemutató a magyar EU-elnökségjegyében Magyar rendező a „konyhafőnök” JUHÁSZ KATALIN Nyitra. Egy fiatal és rend­kívül elismert magyar rende­ző, Balázs Zoltán és csapata (Góczán Judit dramaturg, Szőllősi András koreográfus, Polgár Péter díszlet- és jel­meztervező) állította színpad­ra Arnold Wesker A konyha című darabját a nyitrai Andrej Bagar Színházban. A holnap esti bemutató a magyar EU- elnökség jegyében telik, és Heizer Antal pozsonyi magyar nagykövet szerint a hasonló együttműködések a két szom­szédos nemzetet is közelebb hozhatják egymáshoz. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a darabválasztás ideális, A konyha ugyanis olyan külön­böző neveltetésű, vér­mérsékletű és etnikumú em­berekről szól, akik kénytele­nek csapatként működni egy kis térben. Arnold Wesker 1957-1959 körül írta a darabot, miután néhány hónapot egy londoni étterem konyháján dolgozott, és tanulmányozhatta egy he­terogén munkaközösség min­dennapjait egy szigorú szabá­lyok alapján működő mikrovi­lágban. Ä sokszereplős darab igazi társulati csapatépítő tréning, hiszen mindenkinek saját története, drámája van, szinte mindenki jelenléte egy­formán hangsúlyos. A darab a konyhai hatalmi hierarchián belül a kor társadalmának működését mutatja meg, az általános emberi konfliktusok mellet etnikumok is ütköznek egymással, és természetesen a szerelmi szál is jelen van. A kolozsvári születésű Ba­lázs Zoltán a budapesti Bárka Színház rendezőjeként érte el eddigi legnagyobb sikereit, de színészként is magasan jegy­zik: Hamlet és Bicska Maxi alakításáért 2006-ban Őze La­jos díjat kapott, két évvel ké­sőbb Jászai Mari díjas lett, 2005-ben „Európa legjobb fia­tal rendezője” díjat vehette át az Európai Színházi Unió el­nökségétől, ugyanabban az évben Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. A darabban egymástól sok mindenben különböző emberek kényte­lenek együtt dolgozni (Ctibor Bachratý felvétele) Segítségkérés a nyelv védelmével kapcsolatban A nemzet színészei a magyar államfőnél MTl-HIR Budapest. A magyar nyelv védelmével, ápolásával kap­csolatban kérte a nemzet szí­nészeinek segítségét Schmitt Pál, amikor tegnap fogadta a művészeket a Sándor-palotá­ban. A magyar államfő közöl­te: díjat szeretne alapítani a magyar nyelv ápolásáért, a dí­jak odaítéléséhez azonban zsűrire van szüksége. „Nem találnék jobb tanácsadókat, mint önöket” - fordult a nem­zet színészeihez. Schmitt Pál úgy fogalmazott: a gyerekek manapság nem tudnak helye­sen írni, olvasni, kezükből „kikopott a könyv”, hiányzik a szépen artikulált beszéd. Örömmel jegyezte meg azon­ban azt, hogy egyre többen járnak színházba. Felelevení­tette, hogy a „demokrácia előtti rendszerben” intézmé­nyes volt a színházlátogatás, és évente körülbelül ötmillió jegyet adtak el. A Nemzet Színésze vagy a Nemzet Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápo­lása, a nemzeti irodalom tolmá­csolása, a magyar színművé­szet, a nemzeti színjátszás fej­lesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szerez­tek. A címet első ízben 2000. augusztus 22-én adták át. A címet, mely a halálig szól, egyszerre legfeljebb tizenket- ten viselhetik, és életük végéig havonta 500 ezer forint jutta­tásban részesülnek. Ha a cím viselője elhalálozik, a megüre­sedett helyre a cím többi birto­kosa egyhangú szavazással te­het javaslatot. Január 22-én Robert North koreográfiájával Pozsonyban vendégszerepei a Győri Balett Carmen sehol sem veszíthet Robert North, a jeles amerikai koreográfus 65. születésnapja alkal­mából újította fel a Győri Balett 1997-es bemutató­ját, a Carment. Ezzel az előadással vendégszere­pei most a világszerte ismert táncegyüttes Po­zsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kiss János, a társulat igazga­tója szerint több szempontból is meglepő lehet a győri Carmen. Először is szakít a klasszikus tör­ténettel, s ami ugyancsak izgal­massá teszi a produkciót: Bizet muzsikája helyett Christopher Benstead zenéjére születik meg a történet. A harmadik meglepe­tés: két dal erejéig Sebestyén Márta is részese az előadásnak. „Vannak az embernek kedves darabjai, csak legkedvesebbek nincsenek - mondja Kiss János. - Vagyis minden előadás saját gyerek. A nemrég felújított Carmen is ilyen. Robert North tavaly Németországban ünne­pelte születésnapját, ahová eb­ből az alkalomból minket is meghívtak - mint egyetlen kül­földi együttest, s a koreográfus kérésére oda is a Carment vit­tük. Pozsonyban a Purimmal vendégszerepeltünk _ legutóbb. Most mindenképpen olyan da­rabbal akartunk menni, amely egyértelműen utal a gyökere­inkre, arra, hogy a Győri Balett valójában táncszínház.” A Carmen pedig ilyen elő­adás. Két felvonásos táncszín­háziprodukció. „Csodálatos együttgondol­kodás alapján született meg a darab - nyugtázza a tényt a tár­sulat igazgatója. - Robert North a Győri Balett számára kompo­nálta. Ráadásul örök témát dol­gozott fel: a szenvedélyes szere­lem és a polgári világ képmuta­tásának csillapíthatatlan har­cát, amely erőszákhoz és halál­hoz vezet. Túlzás nélkül állítha­tom: az életünk része ez a törté­net. Nagyon bízom benne, hogy a pozsonyi közönség is szeretni fogja, hiszen bárhová vittük is el, Ausztriába, Németországba, Svájcba, Franciaországba, min­denütt szerették. Németor­szágban már legalább húszszor bemutattuk.” Robert North házi koreográ­fusa az együttesnek. Hazajáró lélek Győrben. Ő volt a koreo­gráfusa a Trójai játékoknak és A halál és a lánykának is. A Car­men a hatodik darabja, amelyet betanított a társulatnak. „Erős szálakkal kötődik hoz­zánk, és nemcsak szakmailag - emberileg is. Ilyen alkotóval, mint ő, nagyon jó dolgozni. De ugyanezt elmondhatom Robert munkatársáról, a darab zene­szerzőjéről, Christopher Bens- teadről is, aki a világhírű Ram­bert Ballet korrepetitora és ze­nei alkotója volt.UAmikor hár­man együtt elkezdtünk gondol­kodni az előadásról, Christo­pher ötlete volt, hogy szólaljon meg egy női hang a darab során. Milyen stílusban, kérdeztem. Majd adtam neki pár CD-t, hogy hallgasson meg néhány elő­adót. Rögtön bele is szeretett Sebestyén Márta fényes, erőtel­jes hangjába. Ez kell, mondta, pontosan ilyenre gondoltam. A próbák azonban Márta dala nélkül zajlottak. Ő ugyanis több mint egy hónapig az Egyesült Államokban vendégszerepeit akkoriban, így egészen addig, amíg a hangfelvétel el nem ké­szült, Christopher éneklésére próbáltak a táncosok. A hang- felvétel pedig egy héttel a be­mutató előtt született meg. Márta leszállt a repülőgépről, onnan vitte a taxi a Magyar Rá­dió stúdiójába, ahol felénekelte a szólóját, majd a másik dalt, a duettet Christopherrel. Pokoli nap volt, emlékszem. Lefoglal­tuk a stúdiót, a zenekar már tűkön ülve várta Mártát, a gép természetesen késett, én, aki ta­lán a legidegesebb voltam, mindenkit nyugtatgattam. Vé­gül megérkezett Márta hullafá- radtan, de tudjuk, vannak hely­zetek, amikor a fáradtság jót tesz a hangnak. Ezzel egyéb­ként a táncos is hasonlóképpen van. Amikor úgy érzi, hogy már megmozdulni is képtelen, egy­szer csak olyan energiák szaba­dulnak fel benne, hogy minden erejét összeszedve nem min­dennapi teljesítményt nyújt. A hangfelvétel is fantasztikusan sikerült, mindenki azonnal megszerette.” Három év telt el a darab be­mutatója óta, a Carment leg­utóbb tavaly ősszel Budapes­ten, a Nemzeti Táncszínházban láthatta a közönség. „Az eredeti bemutató ruháit Gombár Judit tervezte, ez a mos­tani már a második garnitúra a ruhákból. Az alap maradt, csak felújítottuk, stilárisan változtat­tunk rajta, s ezt a munkát már Győri Gabriella végezte el. Az előadás pedig érettebb, mint a bemutató idején-vélekedik Kiss János. - Minden impulzus, ami közben a táncosokat érte, akar- va-akaratlanul belekerül az ala­kításukba. A Don Jósét megfor­máló Pátkai Balázs nagyon fia­tal, szinte naiv fiú volt még 97-ben, mára érett, szenvedé­lyes táncos lett belőle. Ami szá­momra nagyon izgalmassá teszi az alakítását: végig az erőt kép­viseli, lélekben mégis törékeny tud maradni. A Carment táncoló Cserpák Szabina is másképpen fogalmaz meg bizonyos dolgo­kat, mint annak idején. A torre­ádort William Fomin táncolta a bemutatón, most Sebestyén Bá­linté a szerep. És még valami, ami ad némi plusz pikantériát a darabnak. A premier idején Pát­kai Balázs és Cserpák Szabina még egy párt alkottak. A saját szenvedélyük is belekerült az előadásba. Az a jelenet, amikor Don Jósé leszúrja Carment, még a próbateremben is katarzis volt. A hideg ráz ki most is, ha erre gondolok. A táncosok közül töb­ben könnyes szemmel nézték, mi zajlik előttük. De most is hite- fesek, amikor már nincsenek együtt. Ma is a torkomban dobog a szívem, amikor ebben a darab­ban látom őket, mert egy nagy szerelem senkiben sem múlik el nyomtalanul. Bennük sem, akik táncosként duplán, triplán érzékenyek.” Az öreg hölgy feltétele az volt, hogy csak halála után állíthatják ki az értékes festményt Monet-kép a padlásról Köln. Évtizedekig kartondo­bozban rejtegette a padláson Claude Monet egyik képét egy német nő, aki annyira féltette a festményt, hogy soha nem merte kiakasztani lakásában. A több millió euró értékűre becsült művet végül a kölni Wallraf Ri- chartz Múzeumnak ajándékozta azzal a feltétellel, hogy csak ha­lála után állíthatják ki. Az idős hölgy nemrég elhunyt, az in­tézmény kedden mutatta be az alkotást. A kép 1880-ban ké­szült, és egy virágzó szilvafát áb­rázol. „Különlegessége, hogy látni rajta: az impresszionisták nemcsak a szép időt tudták meg­festeni, hanem borús tavaszi időtis vászonra vittek”- mondta GötzCzymmekkurátor. (MTI) i A Tavaszi hangulat Vétheuil-nél című festmény 1880-ban készült, és egy virágzó szilvafát ábrázol a Szajna völgyében (Fotó:welt.de) Cserpák Szabina mint Carmen (Kanyó Béla felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents