Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-20 / 15. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 20. Vélemény És háttér 7 Az amerikai sajtó azt találgatja, Obama milyen eréllyel veti fel az emberjogi kérdéseket Kína kezében vannak az aduk Áttörésre, a kétoldalú kapcsolatok új alapelve­inek lefektetésére nem lehet számítani Hu Csin- tao kínai elnök most zaj­ló, mérföldkőnek tartott négynapos amerikai lá­togatásától, s ennektöbb oka van. MAL1NÁK ISTVÁN A két legfontosabb: a tavalyi félidős választások nyomán meggyengült az amerikai kor­mányzó párt, s vele az elnök is; Hu elnökségének utolsó évét éli, a tervek szerint jövőre a je­lenlegi kínai vezetést egy fiata­labb nemzedék váltja fel. Hu már csak azért sem fog bele­menni a viszony alapjait érintő megállapodásokba, hogy ne nehezítse meg utódja dolgát. Sőt: arra is kevés az esély, hogy olyan részletkérdésekben en­gedjen, amelyeket az amerikai külügy létfontosságúaknak tart. Az amerikai sajtó így azt ta­lálgatja, megőrzi-e az arcát Obama, azaz milyen eréllyel veti fel az emberjogi kérdése­ket. Az elnök akkor okozott nagy csalódást, amikor az ese­dékes kínai-amerikai csúcs előtt nem volt hajlandó fogadni a dalai lámát, csak utána. A Fe­hér Ház most ígérte: az elnök ezúttal nem hunyászkodik meg, nem fog úgy kinézni a do­log, hogy egy hanyatló hatalom meghajol a felemelkedő előtt. Jellemző erődemonstráció: Hu washingtoni és chicagói vizitje előtt próbálta ki Peking azt a láthatatlannak vagy lopakodó­nak nevezett vadászgépét, ami­lyennel eddig csak az USA ren­delkezett. Hétfőn pedig azt fej­tegette a kínai elnök, hogy el­avult az olyan világgazdasági rend, amelyben a dollár a veze­tő világvaluta. Mindenképpen Hu lehet a magabiztosabb, egyrészt azért, mert a kínai gazdaság növeke­dése megállíthatatlannak tűnik, másrészt azért, mert ő az, akitől akarnak valamit. Po­zícióját erősíti, hogy az ameri­kai államadósság jelentős há­nyada kínai kézben van, a pe­kingi bankokban levő amerikai kincstárjegyek értéke állítólag meghaladja a 800 milliárd dol­lárt. Washington régóta sze­retné elérni: Peking ne tartsa mesterségesen alacsony szin­ten a jüan árfolyamát, hagyjon fel a kereskedelmi dömpingpo- litikával, nyissa meg belső pia­cait. E követelések elől Hu most is ki fog térni. Becslések szerint Kína kereskedelmi többlete Amerikával szemben idén is el­éri a 270 milliárd dollárt. Az utóbbi időszakban több területen is kiéleződtek az el­lentétek. Ilyen a Korea-közi konfliktus kezelése, s ezzel együtt Észak-Korea atomprog­ramja, a kínai-japán szigetvita, a Dél-kínai-tenger térségének biztonsága, az ottani pekingi erődemonstrációk sorozata a szomszédos államokkal szem­ben. És megengedhetetlen az az agresszív diplomáciai hang­nem is, amelyet Kína használt a nyugati demokráciákkal szem­ben pl. a Nobel-békedíj odaíté­lése kapcsán. Kínát valójában nem sok minden kényszeríti - az okos taktikai megfontolásokon kívül - arra, hogy engedjen Ameri­kának. A Financial Times keddi összeállítása szerint Peking már több pénzt ad (kölcsönöz) a fejlődő világ országainak, mint a Világbank. Ezzel két le­gyet üt egy csapásra: erősíti po­litikai befolyását még az USA által ellenőrzött régiókban is, ugyanakkor biztosítja magá­nak a nyersanyagellátást. Mindezek alapján Hu Csin- tao magatartása kiszámítható. A kérdés az, hogy okoz-e Oba­ma elnök újabb csalódást.- Édes lányom, nem mehetsz feleségül a szomszéd nagyvállalkozóhoz. Kinéztem neked egy-két kisközség polgármesterét, azok sokkal jobban keresnek! (Peter Gossányi rajza) És róluk eszembe jut a pionírvezetőnk, Laukó Juci néni, akinek az isten áldja meg minden lépését Társaim a Duna utcán LAMPL ZSUZSANNA Tegnap újra „bekapcsol­tam” a Szlovákiai Magyar In­teraktív Televíziót, hogy meg­nézhessem egy gyerekkori ba­rátom portréját. Bár szinte naprakészen ismerem az éle­tét, nagyon jó volt így össze­gezve hallani, milyen gazdag pálya áll már eddig is mögöt­te, milyen sok embernek vált hasznára már eddig is a mun­kássága. Bizony, Cséfalvay Zsolti, aki úgy tudott parodi­zálni - többek között a tanára­inkat, de az anyukámat is, ahogyan beleszól a telefonba: „nincs itthon a Zsuzsika” -, hogy az egész Duna utca hempergett a röhögéstől! Az­tán eszembe jut Haraszti Mari, aki ezt a portréfilmet csinálta, amint az egyik iskolai szava­lóversenyen a nagy beleéléstől versmondás közben sírva fa­kadt (na, de még így is előt­tem végzett...), Mariról pedig eszembe jut a testvére és alko­tótársa, Gyuszi, akiről csak azért nem jut most eszembe semmi közös iskolai emlék, mert ő fiatalabb, és hát ki tö­rődött azokkal a kis prücskök- kel?! Viszont Gyusziról eszembe jut a nyelvtehetség Ildikó, róla pedig a zeneszerző Dusík Gábor - aki már a Duna utcán benne volt mindenféle zenei „projektben” -, ahogyan együtt sétálnak a nagyszü­netben... Erről eszembe jut Sz. Pista, akivel viszont én sé­táltam a nagyszünetben, s aki szintén sokra vitte az életben, de sajnos, az iskolai beíratás előtt biztosan nem készül vele portréfilm, mert gyerekeinek nem örökítette tovább a ma­gyar iskolát... Aztán látom a televízióban Hritz Julikát, aki egyszer bejött zenét helyette­síteni. Julikáról eszembe jut Éva nővérem, aki szintén a Duna utcán érettségizett, és erről eszembe jut Reicher Szidi barátnőm, akinek meg­mutattam a nővérem tablóját az emeleten, ő pedig cserébe megmutatta a saját testvérei, Gellért, Rita és Feri tablóját. A zenéről eszembe jut a mat­rózgalléros énekkar (egyéb­ként többszörös arany­koszorús), az énekkarról Fo­nod Marika néni, Dobos Éva néni és Velics tanító néni, akik sok türelemmel annyi szép dalt tanítottak be nekünk... És róluk eszembe jut a pionírvezetőnk, Laukó Juci néni, akinek az isten áld­ja meg minden lépését. Aztán eszembe jut, hogy ez az írás talán még Putyera Karcsihoz is eljut, aki Amerikába sza­kadt tudós létére is olvassa az Új Szót. És eszembe jutnak a gyere­keim. Amikor kisiskolás ko­rukban naponta kísértem őket a Duna utcára, nem győztek csodálkozni, hogy mennyi szülőt ismerek. Sallayék, Tur­ner Miki, Majer Béla, Both Józsiék... Pedig olyan egy­szerű az egész, válaszoltam. Valamikor ők is idejártak. KOMMENTÁR Cigány paraziták KOCUR LÁSZLÓ Veszélyes precedenst teremtett kedden a Besz­tercebányai Kerületi Bíróság, amikor fellebbvi- teli eljárás keretében helyben hagyta a Beszter­cebányai Járásbíróság korábbi ítéletét, ki­mondva, a szélsőséges SzlovákTestvériség ve­zetőjeként elhíresült Marián Kotleba - jelenleg a Mi Szlovákiánk Néppárt elnöke - nem köve­tett el bűncselekményt, amikor 2009-ben, a megyei válasz­tási kampányban azt írta szórólapjára: „nem csak a cigány paraziták igazságtalan előnyeit szüntetem meg”. Az ítélet - bár Szlovákiában a korábbi esetekben hozott dön­tések nem bírnakjogforrás jelleggel - felbátoríthatja a hazai szélsőségeseket: nyugodtan lehet parazitázni, vagy esetleg erősebb jelzőkkel illetni a számukra nem kívánatos kisebbsé­get, a Büntető Törvénykönyv vonatkozó, 423 § legalábbis hé­zagos, egy jó ügyvéddel, liberális bíróság előtt egy kiadós cigányozás/magyarozás/zsidózás stb. még a véleménynyil­vánítás kategóriájába tartozik. Ajogszabály szerint, aki egy nemzetet, annaknyelvét, egy fajtvagy etnikai csoportot, vagy emberek egy csoportját a meggyőződése vagy annak hiánya miatt nyilvánosan gyaláz, egy évig terjedő szabadságvesztés­sel sújtható. A büntetési tétel minősített esetben három évre is felkúszhat. A besztercebányai bíróság jogértelmezése szerint ezt nem meríti ki az, ha a cigányokra azt mondja valaki, hogy paraziták. Az elmúlt négy év során a gyűlöletbeszéd kormányzati szintű támogatást kapott, holkimódoltabban-a Smerhungarofób retorikájával -, hol egészen alpári formában - a Szlovák Nem­zeti Párt magyarokat, romákat egyaránt ostorozó dörgedel­mei által - mérgezve a társadalmi légkört, rombolva a békés egymás mellett élés esélyeit, defenzívába kényszerítve a ki­sebbségeket, megnehezítve a társadalmi párbeszédet. Az, hogy mindez a legmagasabb szinten megtörténhetett, bátorí­tást jelentett az alacsonyabb szintű hőzöngőknek is. A liberális demokrácia egyik alapértéke a szólás szabadsága. Ám egyértelmű határt kell (ene) szabni a gyűlöletbeszéd és a szólás szabadsága között. Tegnap a kormányhivatalban nagy csinnadrattával ismertették egy roma felzárkóztatási prog­ram eredményeit. A rendezvényen jelen volt Iveta Radičová kormányfő, Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes, Lucia Nicholsonová szociális ügyi államtitkár és még sokan mások. Remélem, legalább a kávészünetben erről is szó esett. FIGYELŐ PaulLendvai Magyarországról Paul Lendvai szerint proto­kolláris szempontból problé­mamentes lesz a magyar EU- elnökség, de most történik meg első ízben, hogy az elnök­lő állam az elnökségét nem fogja tudni felhasználni saját presztízsének növelésére. Az ausztriai publicista ezt a cseh rádióban szerdán sugárzott in­terjújában fejtette ki. „Úgy vé­lem, hogy protokollárisán a magyar elnökség probléma- mentes lesz. A miniszterek né­hányszor találkoznak a festői királyi kastélyban, Gödöllőn, esetleg a Balatonnál. A való­ban fontos döntéseket az Eu­rópai Tanácsban viszik keresz­tül az olyan vezetők, mint Sar­kozy vagy Merkel. Más dolog, hogy az elnöklő ország a törté­nelemben először nem tudja kihasználni elnökségét saját presztízsének növelésére, mert Magyarország most si­ralmas állapotban van, s ezért maga a magyar kormány a felelős” - mondta Lendvai. A cseh rádió az iránt érdeklő­dött, mennyire lehet sikeres a magyar EU-elnökségegy olyan helyzetben, amikor a magyar kormányt állandóan külföldi bírálatok érik. A rádió szerint Lendvai Orbán Viktor magyar miniszterelnök „legfőbb” kri­tikusai közé tartozik. „Úgy gondolom, hogy ez akri tika tel­jesen rendben van. Az Orbán- kormány azt hitte, hogy a sze­rencsés körülményeknek kö­szönhetően azttehet, amit csak akar. Orbán pártját segítette a választási rendszer is, amely választási eredményét a man­dátumokra való átszámításkor felfújta. Másrészt itt van a gyenge ellenzék, a korrupciós tényező, s mindezek következ­tében gyakorlatilag szabad ke­zet kaptak, legalábbis azt hit­ték, hogy ez a helyzet. A politi­kai zsargonban ezt volunta- rizmusnak hívják. Ez egysze­rűennem megy” - szögezte le a magyar származású publicista. Szerinte Magyarországon nincs „ellensúlya” Orbánnak. „Az egyetlen, aki ezzel valamit tehet, az a nyugati média, a nyugati tőke és szintén a szom­szédos államok. Ezért volt olyan fontos, hogy budapesti látogatásakor Schwarzenberg cseh külügyminiszter kifejezte kételyeit a magyar médiatör­vénnyel szemben, s csatlako­zott hozzá Havel is, akit az egész világon ismernek” - fej­tette ki Lendvai, aki a demok­rácia kelet-európai térhódítá­sának támogatásáért a múlt héten Václav Benda emlék­érmet kapott a bécsi cseh nagykövetségen. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents