Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-19 / 14. szám, szerda
www.ujszo.com ' ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 19. Vélemény és háttér 5 A Híd és az MKP legfontosabb célja azonos - a szlovákiai magyarság fennmaradása Irredenták és asszimilánsok Komoly indulatokat váltott ki Bugár Béla két héttel ezelőtti szerencsétlen és/vagy félrefordított nyilatkozata a szlovákiai magyar gyermekek iskoláztatásáról. RAVASZ ÁBEL A hírügynökségi anyag szerint Bugár akkor azt mondta, „nem jelent problémát” az, hogy sok magyar szülő szlovák iskolába járatja a gyermekét. Ezt a kijelentést a Híd szinte azonnal tagadta, azonban azt a kárt, melyet a politikai ellenfelei által addig is az asszimiláció támogatójaként beállítani próbált párt elszenvedett, ez aligha csökkentette. Ha igaznak tekintenénk azt a képet, melyet a két szlovákiai magyar pártról azok politikai ellenfelei próbálnak festeni, azt látnánk, hogy az itteni magyar elit által kidolgo- zott két hosszú távú stratégia a revizionizmus és az asszimiláció. Ez az állítás azonban nem igaz, ugyanis vélhetően erős kisebbségben vannak az itteni társadalmon belül e radikális megoldás hívei. A Híd és az MKP legfontosabb célja azonos - a szlovákiai magyarság fennmaradásának biztosítása a kisebbség jogainak ki- terjesztésével. A különbség a használt eszköztárban van. Az MKP által követett modell a konfrontációt, a jogok „kiharcolását” tartja központinak. A párt világnézetét áthatja a többségi társadalom tagjaival és elitjeivel kapcsolatos, tapasztalatokra hivatkozó pesszimizmus, valamint a tradicionális jobboldali értékrend. Ezzel szemben a Híd a jogokról való megegyezést, a demokratikus együttműködés eszközeivel folytatott jogvédelmet tűzte ki céljául. Világnézetét tekintve ez a párt a kooperáció lehetségességét és kívánatosságát, valamint jobboldali liberális értékrendet vall. A két formáció ideológiája tehát - különbözősége ellenére - egymással korántsem ellentétes, ami a vezető stratégák évtizedes közös múltjára való tekintettel nem is meglepő. Míg azonban az MKP körülírása „határon túli magyar pártként” egyszerű feladat, a Híd definíciója a sajtónak, Magyarországnak, sőt a párt képviselőinek is okoz némi nehézséget. Sem a „vegyes párt”, sem a „polgári párt” nem írja le azt a konstrukciót, amely a párton belül kialakult. Az önkormányzati választások tapasztalatai szerint ugyanis éppen a vegyes- ség az, ami nehezen megy a Hídnak, helyi szervezetei jelentős része egynyelvű, délen és északon egyaránt. A parlamenti képviselők szintjén is elválik egymástól a Híd post- MKP-s magyar magja, illetve a párttal együttműködő szlovák nem nemzeti konzervatív politikusok. A Híd tehát egy kétmagú, kétosztatú ikerpárt, mely a magyar és a szlovák nem nemzeti politikusok találkozási pontja. A Hídban levő magyar elem korántsem „vegyes”, ahogy a szlovák sem - az együttműködésre való felhívásból pedig csak rosszindulattal olvasható ki az asszimiláció. Ahogy az MKP-t a trianoni határokkal elfoglalt revizionista erőként beállítani hamis, úgy a Hidat az asszimilációért síkra szálló pártként láttatni is igaztalan. Ráadásul, az efféle kiszorítósdi éppen a szlovákiai magyar képviselet legitimációját ássa alá, és véletlenül sem szolgálja a mindenkori nemzeti érdeket. Az államigazgatásban csak szakemberek dolgozhatnak. A szakmaiság első számú ismérve a tagság pártunkban. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Reprezentatív találkozások VERES ISTVÁN Egymást váltják az utóbbi hónapokban a Szlovákiába látogató magyar állami tisztség- viselők. Ajavuló viszonyok szükségessége egyre csak deklaráltatik. Ezeket a találkozókat három típusra oszthatjuk. Első típus: miniszterelnöki randevúk, amelyeken a két ország legbefolyásosabb emberei ráznak egymással kezet. Második típus: miniszterek találkozása. Elő-előfordul, hogy ezek is produkálnak valami gyakorlati hasznot. Holnap Pozsonyba érkezik Schmitt Pál, a magyar köztársasági elnök. Hogy mi újat tudnak egymásnak mondani Gašparovičcsal, az egyelőre rejtély. A jószomszédi viszonyra megvan az akarat, ezt elmondta már Orbán Viktor, Martonyi János, Mikuláš Dzurinda, Iveta Radičová, valószínűleg Tarlós István budapesti főpolgármester is az együttműködésről beszél majd pozsonyi kollégájával, Milan Ftáčnikkal, már ha elfogadja a meghívását. Schmitték valószínűleg a tavalyelőtt elnöki szinten is megromlott kapcsolatokat foltoznák össze a holnapi találkával, legyen letudva ez is. A történet legutóbbi epizódja ugyanis rossz értelemben volt emlékezetes, ez volt Sólyom László kitiltása, és Gašparovič felsorakozása a hős honvédő szerepét magára vállaló Fico mögé. Az elnökök azóta már találkoztak, és megállapították, hogy a szlovák-magyar viszony bizony rohamosan javul. De mit mondhatnak egymásnak ezenkívül? Elbeszélgethetnek mondjuk a sportról, Schmitt valamikor vívó volt, Gašparovič meg a szlovák hokiszövetség elnöke. Sportemberek. Sok ilyen reprezentatív találkát láttunk. Az elnöki látogatások a harmadik típust képviselik, melyeknek megvan a maguk varázsa. Két, szimbolikus jogkörökkel felruházott hivatalnok kezet fog, aztán nem történik semmi. Gašparovičtól nem várhatjuk el, hogy hirtelen megszeresse a magyarokat, akikhez eddig egy jó szava nem volt. Schmitt viszont mondhatna valami meglepőt. Mondjuk azt, hogy a szlovákiai magyarok legyenek elsősorban jó szlovák állampolgárok, aztán kérhetik egyéb jogaikat. Hoppá, ezt már mondta. Ez is kilőve. Pedig jó lenne, ha valami történne. Sajnos, ilyenek a harmadik típusú találkozások. KOMMENTÁR Kényszer-helyzet NAGY IVÁN ZSOLT Háborog a Jobbik. Szokott. Tulajdonképpen nem is csinál mást, mint háborog és háborogtat- ja az embereket. Mostanság például azért, mert Orbán Viktor múlt héten nem idehaza, hanem a The Wall Street Journalnak és a Dow Jones hír- ügynökségnek kezdte el csepegtetni a kormány tervezett gazdasági tervének első elemeit. A Jobbik szerint ez csúnya dolog, az ilyesmit itthon kellett volna elmondani, nyilván: magyar embert magyar kormány magyarul rúg hátsón. Ami rendben is volna, az nem mindegy, hogy mekkorát rúg bele. Ez pedig Magyarországjelen- legi helyzetében már nem idehaza dől el. Hanem például a nemzetközi hitelminősítő elemzőinek fejében, esetleg számítógépén. Azok meg az utóbbi időben - hála a kormány néhány érthetetlen lépésének és katasztrofális kommunikációjának - szinte kizárólag rosszat hallhattak. Ha tehát akadt végre valaki, aki értelmes tanácsokat ad a kormányfőnek, az nem is ajánlhatott volna mást, mint fogadni a pénzügyi körökben biztosan olvasott médiumok képviselőit és többé-ke- vésbé egyértelműen jelezni: jön a megszorítás. Mert jön, legalábbis az érintettek annak fogják érezni, legyen szó akár a gyógyszer-támogatási rendszer átgondolásáról, akár a kedvezményes nyugdíjak visszaszorításáról, akár a segélyezési átalakításról, vagy a tömegközlekedés rendszerének reformjáról. Más kérdés, hogy Orbán Viktor szerint ez nem megszorítás, hanem Magyarország újraszervezése. Hogy miért az, nem feltétlenül világos. Mondhatjuk persze, hogy a klasszikus megszorítás mindenkit érint, ezek a tervek pedig csak azokat sújtják, akik a törvényeket kijátszva vagy a most még meglévő kiskapukat - jogszerűen - kihasználva visszaélnek a lehetőségekkel. Ami kétségtelenül igaz, hogy csak egy példát vegyünk: abban az országban, ahol tízmillió emberből nyolcszázezren rokkantnyugdíjasok, nos, ott valami nagyon nincs rendben. Valószínűbb azonban, hogy a kormányfő egyszerűen azt szeretné elkerülni, ha neve mellé odabiggyesztenék a „megszorításai” kifejezést. Mert ő mindig mondta, hogy ilyesmi nem kell, márpedig egyszer azt is állította, hogy sosem hazudott. Meg egyébként is, rosszul hangzik, az emberek hajlamosak az ilyesmire felkapni a fejüket és akár három évig is megjegyzik, akkor meg ugye választások lesznek. Akárhogy lenne is, megannyi aggasztó kormányzati húzás után végre itt egy biztató is. Kényszerlépés, de megteszik, és ez a lényeg. Majd nyögünk egy kicsit, a Jobbik prüszköl, vele együtt a szocialisták is, akik önerőből képtelenek bármit is tenni a talpra állásukért, ám a törvényszerű felháborodást érthetően megpróbálják kihasználni. De ez más kérdés. A lényeg, hogy történik valami. Függetlenül attól, minek nevezik. TALLÓZÓ PER SPIEGEL Cserbenhagyva címmel közöl cikket a magyar média- törvényről a Der Spiegel, alcímében rámutatva: a legnagyobb magyarországi médiumok nyugati cégek tulajdonában vannak, ám ezek csak visszafogottan tiltakoznak az új jogszabály ellen. Martin U. Müller, a német hírmagazin tudósítója kiemeli: a médiatörvényközponti eleme a sajtó egészét ellenőrző médiatanács, mely katasztrofális mértékű bírságokat szabhat ki, illetve elrendelheti egy újság megjelenésének betiltását vagy egy adó lekapcsolását. Müller szerint a független újságírás amúgy is nehéz helyzetben van Magyarországon. A hirdető vállalatok nagy része állami tulajdonban van. A Népszabadság például nemrég elesett egy állami cég 90 millió forint értékű hirdetésétől, amit a lapnál a kritikus hangú tudósításoknak tulajdonítanak. Sok újságíró úgy érzi, cserbenhagyták őket ki- adóik, amelyek túlnyomórészt nyugati kézben vannak. Erre a WAZ-csoport ügyvezető igazgatója azt feleli, hogy „több értelme van a helyszínen hangosan szóvá tenni valamit, mint Németországból tiltakozni”. A WAZ mindazonáltal támogatja újságjai főszerkesztőit - tette hozzá Bodo Hombach. „Elítéljük a sajtószabadság minden korlátozását” - mondta Christoph Keese, az Axel Springer kiadó PR-osztályá- nak igazgatója. Szerinte „a törvény egy sor problematikus előírást tartalmaz, amelyeket a sajtószabadság korlátozására lehet kihasználni”. A svájci Ringier csoport részéről nem kívántak nyilatkozni, megvárják az új törvény „konkrét hatását”. A német tudósító szerint az óvatosság azzal állhat összefüggésben, hogy az illetékes magyar hatóság még nem hozott döntést a Springer és a Ringier tervezett összefogásáról. A tv-adók üzemeltetői viszont némi javulást látnak az új törvényben. A múltban megeshetett, hogy egy televíziót akár 30 napos sugárzási szünetre ítéltek, ezután legföljebb egy hétre szólhat a sugárzási tilalom. (MTI)
