Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-15 / 11. szám, szombat
Szalon 23 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 15. Meg tudják mutatni azt a kegyetlen küzdelmet, amit transznemű hőseik folyatatnak azért, hogy megőrizzék saját méltóságukat... Eposz egy hermafroditáról - és más történetek Sok minden közös Chris Bohjalian, Chuck Palahni- uk és Jeffrey Eugenides személyében. Mindhárman délkelet-európai bevándorlók leszármazot- taiként élnek az Egyesült Államokban. S mindhárman írtak egy-egy olyan regényt, amely érinti a nemiség, a testiség, a transgender identitás kérdését. A téma közel azonos, a megvalósítás már nem az: Bohjalian érzel- mes-érzelgős regényt írt egy transzszexuális nemváltásáról, Palahniuk extrém, kegyetlen road mo- vie-t, Eugenides eposzt. KISS TIBOR NOÉ Az örmény származású Chris Bohjalian műve (Férfibőrben) ideális bevezető a témához. Bevezető a transzszexualitáshoz, mondhatnánk. Adott egy egyetemi irodalomprofesszor (Dana), aki - noha biológiailag férfi - gyermekkora óta nőnek érzi magát. Leszbikus nőnek. így kerül kapcsolatba egyik tanítványával (Allison). Egymásba szeretnek. A szerelem egyre mélyül, aztánaszakadékis: egy kirándulás során kiderül, hogy Dana valójában nő. Sőt Allison azt is megtudja, hogy Dana hónapok óta hormonokat szed, s a nemátalakító műtétjére készül. Kőkemény konfliktus, összetett érzelmi viszonyok - Bohjalian érzékenyen lavíroz közöttük. A könyvből nem válik tanmese, s nem torkollik szenvedéstörténetbe sem. Pedig ehhez minden adott. Egy amerikai kisváros tanítónője együtt él egy férfival, aki egyszer csak nővé változik. Még a munkahelyére is szok- nyábanjár. Fenyegetések persze érik a párt, „buzi pinák”, festi fel valaki a házuk ajtajára. Allison lánya (Carly) és exfélje (Will) is nehezen birkózik mega helyzettel, főleg utóbbinak van nehéz dolga, le kell győznie a kezdeti undort. Bohjalianjó érzékkel ábrázolja az apró részleteket. Ahogy Dana vágyakozva csodálja Allison lábkörmeit, vagy ahogy felidézi kamaszkori tragédiáját, amikor a mellei nem nőni, hanem szőrösödni kezdtek. S bár a regény Dana átalakulásának története, legalább ilyen bonyolultak az Allisonban végbemenő folyamatok - Allison még akkor is kitart Dana mellett, amikor az már testében is nő. Abban mégsem lehetünk biztosak, hogy mindezt miért teszi. Mert mindennél fontosabb számára a szerelem? Vagy csak az előítéletekkel szembeni dac vezérli? Erényeivel együtt a Férfibőrben inkább színvonalas ponyva, jól megírt iparosmunka, mintsem komoly irodalmi alkotás. Bohjalian talán heteket, hónapokat is eltöltött transzszexuáli- sokkal és sebészekkel összezárva - olvasás közben szinte halljuk, ahogy sistereg a szalag a diktafonban, látjuk a kórtermeket és a kórházi folyosókat. Csak éppen a könyv helyszíneit nem látjuk. Vajon milyen az a lakás, amelyben a történet nagy része játszódik? Fogalmunk sincs, a regényben erre halvány utalás sem történik, a szöveg pedig sokszor olyan színtelen, mintha mindenki mikrofonba beszélne. A stílus sem a legkifinomultabb, a szereplők életidegen nyelven folytatják le párbeszédeiket: „Négy hónap múlva Trinidad városába utazom, ahol a biológiai nememet megváltoztató operáción esem majd át” - mondja Dana a regény egyik sorsdöntő pillanatában Allisonnak. A könyvet azért megéri elolvasni, márcsakahappyendmiattis.De legfőképpen: mert a transzsze- xuálisok magukat, a többiek pedig a transzszexuálisokat érthetik megjobban általa. Bohjalian neves amerikai bestsellerírónak számít, még Oprah Winfrey könyvklubjába is eljutott. Az irodalmi szcénában azonban nála is jóval ismertebb Chuck Palahniuk, az ukrán származású fenegyerek. Palahniuk neve mozinézők számára is ismerős lehet: Harcosok klubja című könyvéből David Fincher készített kultuszfilmet, Edward Nortonnal és Brad Pitt-tel a vásznon. A48 éves amerikai író - aki nemrég vallott saját homo- szexualitásáról - Láthatatlan szörnyek című regényét még a Harcosok klubja előtt írta. Csakhogy a kiadók elutasították a szöveget - mondván, túl extrém -, és csak a Fincher-film sikere után adtak neki esélyt. A Láthatatlan szörnyek főszereplője egy Shannon McFarland nevű modell. Pontosabban ex- modell, akinek valaki rálő az autójára, minekutána elveszíti az alsó állkapcsát, s ezzel az állását is. Shannon a kórházi tortúrák után az expasijával és egy Brandy Alexander nevű szupernővel járja be Amerikát, gyógyszereket lopkodva milliomosok villáiból. Tipikus amerikai road mo- vie-t olvasunk, lehetne ez akár a Légkondicionált lidércnyomás is Millertől - Palahniuk azonban inkább Vonnegutot, s még inkább a nihilminimalista próza atyját, Ellist idézi. A palahniuki extremitás és szarkazmus a bohjaliani finom érzelgősség totális kontrasztja. ,A madarak megették az arcomat” - Shannon ezt válaszolja mindenkinek, aki megkérdezi tőle, milett vele. Mert ez történt: mire a mentők megérkeztek, addig a madarak felcsipegették a szélvédőről Shannon arcának maradványait. Járhatott volna rosszabbul is, legalábbis a nyomozó szerint, aki „hirtelen össze se tudja számolni, hány gépjárművezetőt látott, akinek a félig lehúzott ablak levágta a fejét”. Mindezt azok után, hogy néhány oldallal korábban megtudtuk, Brandy Alexander kosztümkabátja „leszámítva a lyukat, amin keresztül a vér ömlik, szimmetrikus”. És még csak a 31. oldalon tartunk. Nem is érdemes a Láthatatlan szörnyektörténetének összefoglalásával bíbelődni. A keretes szerkezetű regényben lineari- tásról szó sincs, töredékek, morzsák váltják egymást, megmártózva vérben, spermában és rengeteg hormontablettában. Először akkor képedünk el, amikor Brandy Alexanderről kiderül, hogy valójában nővé operált transzszexuális, de Palahniuk - legyen ez bármilyen hihetetlen is - még legalább öt olyan csavart tartogat a könyvben, amelyekhez képest Brandy nemváltása romantikus lányregénybe illő fordulatnak tűnik. Anélkül, hogy lelőnénk a poénokat: a szereplők úgy váltogatják identitásukat, nevüket és nemüket a könyvben, mint ahogy a modellek ledobnak magukról egy Bob Mackie-kosztümöt. Az egymás után sorjázó perverzitások mellett a transzszexualitás csak eszköz arra, hogy az író elmondja kritikáját a testiséget mindenek fölé helyező, személytelen és kíméletlen fogyasztói társadalomról. A transzszexualitás Pa- lahniuknál szélsőséges szimbóluma annak, hogy minden, így az emberi test is - szabadon átszabható - árucikké vált. A test megváltozása az egyik kulcsmotívuma Jeffrey Eugenides regényének is. Az Egy test, két lélek - ahogy a könyv alcíme is elárulja - „egy lánynak született fiú története”. A regény narrátora és főhőse Cal (Hope) Stephanides, aki egy mutáns gén miatt interszexuálisként (azaz hermafroditaként) éli gyermekéveit a hatvanas évek Amerikájában. Kislányként, mit sem sejtve arról, hogy ő valójában kisfiú. Cal(liope) kamaszkorában fedezi fel magán az első „rendellenességet”: beleszeret a legjobb barátnőjébe. Az igazság pillanata akkor érkezik el, amikor egy baleset utáni alapos orvosi vizsgálat során kiderül róla, hogy valódi biológiai neme férfi. Cal(liope)-re ekkor nemi átalakító műtétek várnának, ő azonban ehelyett borbélyhoz megy, öltönyt vásárol, és autóstoppal nekiindul Kaliforniának, ahol elnyeli a show-biznisz. Végül Berlinben telepedik le, az Egyesült Államok diplomatájaként. Ekkor már felnőtt férfi. A férfivécét használja, igaz, mindig ülve. Az edzőtermi férfiöltözőben diszkréten zuhanyozik. És néha észreveszi magát, amint a haját csavargatja. Ilyenkor „mintha az ördög szállna meg, Callie feltámad bennem” - írja a benne annyiszor újraéledő kislányról. A könyvnek azonban az inter- szexualitás csak az egyik síkja, az Egy test, két lélek többgenerációs családregény. A főhős görög származású ősei 1922 szeptemberében, a görög-török háború végén menekülnek el a törökországi Szmirnából, és az Egyesült Államokban kezdenek új életet. A nagy gazdasági világválság idején szeszcsempészetből élnek, majd Detroitban kötnek ki. Életük összefonódik a Ford-gyárral, ahol Cal nagypapájának „tizenhét perce volt, hogy a munkáját betanulja”. A kis Calliope itt születik meg 1960-ban, és ez már önéletrajzi párhuzam: Jeffrey Eugenides születése is ugyanerre az évre esik, s ő is görög felmenőkkel rendelkezik. Ez nem véletlen, Eugenides valójában a saját családtörténetét írta meg egy kitalált, interszexuális szereplő szemszögéből. Ez a szokatlan szempontválasztás egy véletlennek köszönhető. Az író egy Michel Foucault által közreadott - és.a hermafrodita Alexina Barbin által jegyzett - emlékirat megismerése után határozta el, hogy maga is ír egy kitalált hermafrodita-történe- tet. A görög mitológiai párhuzamok adottak voltak, gondoljunk csakavakTeiresziászra, aki nőként és férfiként is élt, ám az orvosi tanulmányokban elmerülve Eugenides különös felfedezést tett. Az interszexualitá- sért felelős mutáns gén rendszerint olyan elszigetelt közösségekben fordul elő, mint amilyenhez az ő, Kis-Ázsiában élő családja is tartozott. „Ekkor rájöttem, hogy egy nagy eposzt kell írnom” - nyilatkozta az író, aki így tudta egyszerre bemutatni egy görög bevándorló család és egy interszexuális személy történetét. A könyv hallatlan népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban. 2003. április 7-én a szerző megkapta érte a Pulitzer-díjat, s azon a napon mindjárt 2700 darab, 2007-ig pedig összesen közel hárommillió példány fogyott el belőle. A siker titka Eugenides lebilincselő könnyedsége és finom humora, amellyel még az egyik megalázó helyzettől a másikig bukdácsoló lány-fiú főhőse, és babonás, olykor túlzottan gyarló családtagjai is megőrzik a méltóságukat. Bohjalian, Palahniuk és Eugenides könyvei ebben is közösek; meg tudják mutatni azt a kegyetlen küzdelmet, amit transznemű hőseik folyatatnak azért, hogy - a maguk módján - megőrizzék saj át méltóságukat. Egy test. két lélek í f: V I \\\\ \U Vľ/fl! l-ti-l t III I Al* 1 f- V ti Jeffrey Eugenides Palahniuk * Láthatatlan 3 szörnyek Chris Bohjalian: Férfibőrben (Trans-Sister Radio). Fordította: Császár Mariann. Nyíregyháza, Tiara Rt. Kiadó, 2001.; Chuck Palahniuk: Láthatatlan szörnyek (Invisible Monsters). Fordította: Totth Benedek. Budapest, Cartaphilus Kiadó, 2009.; Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek (Middlesex). Fordította: Kovács Kristóf. Budapest, Tericum Kiadó, 2005.
