Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-12 / 8. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 12. Régió 11 A megrendelőknél nem mindig a minőség számít - ha pálinka, legyen inkább sok, meg olcsó, vallják többen Najbolja rakija iz Slovácke, avagy hol terem a jó pálinka? Négy arany és két bronz­éremmel tért haza a gyümölcspárlatok Zen- tán megrendezett nem­zetközi versenyéről a gömörhorkai Prihradský Fedor és fia, Boris. A zsűrit a karsztok, egész pontosan a Kónyárt- fennsík tövében főzött som-, kökény-, birs- és szilvapárlatukkal, a szé­les környék pálinkaked­velőit szakértelmükkel győzték meg. LŐR1NCZ ADRIÁN Akik csak kicsit is jártasak a témában, jól tudják, hogy a tisz­ta, nemes gyümölcspárlat és a „lavórovica”, azaz kerítés­szaggató között legalább ak­kora a különbség, mint a kan- nás-tablettás, szőlőtőkét so­sem látott pancsolt bor és a legnemesebb tokaji, sauvig- non-i, esetleg burgundi nedű között. Jóllehet Gömörben ma is tartja magát a mondás, hogy pálinkát mindenből, akár gu­micsizmából is lehet főzni, a gyakorlat ma már azt mutatja': a fogyasztói szokások lassan jó irányt vesznek, a mennyiség helyett egyre többen a minő­séget helyezik előtérbe. Prihradský Fedor gyümölcs­lepárló birodalmát Gömör- horka fő utcáján, a jobb és ké­vésé dicső időket egyaránt megért egykori Svázarm- székházban rendezte be. Az épület, melyben bő negyed- százada rádióamatőrök, mo­dellezők, a motorsport sze­relmesei, sportlövészek és egyéb „bogarasok” tanyáztak, s mely a rendszerváltást köve­tően némi „rásegítéssel” erő­teljesen enyészetnek indult, ma rézüstöket, csöveket rejt - valamint az időseb Prihradský szabadalmaztatott találmá­nyát. De vegyük csak szép sor­jában a dolgokat. Felszálló ágban „1998-ban kezdtem gyü­mölcspárlat készítésével fog­lalkozni - mesél a kezdetekről a pálinkafőző mester-, korábban jómagam is egy gicei főzdébe hordtam a cefrét. Hosszú utat kellett bejárnunk, mire főzdénk neve, a Febora bekerült a köz­tudatba. Miután a nyitrai Agrár­intézetben megszereztem a megfelelő képesítést, s felsze­reltem az első desztülációs és rektifikációs katlant, meg az egyéb, szükséges berendezése­ket, munkához láttunk. Az első párlatot 1998. december 11-én készítettük; hát olyan is volt, mint a kezdet - nehézkes... Az­tán, ahogy egyre jobb eredmé­nyeket tudtunk felmutatni, nőtt az érdeklődés is a főzde iránt. Már az első, 1998/99-es szezonban hétszáz ügyfelünk volt, a mennyiségi csúcs, úgy emlékszem, a 2001/2002-es idényben dőlt meg. Voltak olyan évek, amikor húszezer li­ter gyümölcspárlatot készítet­tünk. A környék lakosai hamar rákaptak a pálinkafőzdénkre, így évről évre nőtt az igény és a forgalom. Persze akkor mégjó- val olcsóbb volt egy hektófok, minima...” Ez idő tájt, 2001-ben került sor a Febora-pálinkafőzde ka­pacitásának bővítésére; ma négy katlant tudnak hadrendbe állítani, így képesek egyszerre háromszáz és kétszázötven li­ter, vagy egyben ötszázötven li­ter cefre kifőzésére. „Nézze meg jól azt a beren­dezést, mert ilyet csak nálam lát; le is védettem az ötletet - mutat Prihradský Fedor az összefutó rézcsövekre. - Két üst van egy hűtőre kapcsolva; kü- lön-külön és együtt egyaránt üzemeltethető.” A helyi igényekről Minden látszat ellenére per­sze a pálinkafőző mester élete sem fenékig tejfel - az üstök, kallantyúk, csapok, szelepek, Prihradský Fedor birodalmában fokmérők és egyéb ketyerék kö­zött állandóan észnél kell lenni. Az idősebb Prihradský bevallá­sa szerint az alapítás óta eltelt tizenhárom évben nem ivott meg birodalmában összesen egy gyűszűnyi pálinkát. „Nem abból áll a pálinkafő­zés tudománya, hogy tudjuk, mikor kell megnyitni az egyik szelepet, vagy elzárni a másik csapot - véli. - Mint minden szakmának, ennek is számos fortélya van; az egyik ilyen, ta­lán legnehezebb a keményfejű ügyfelek meggyőzése. A pálin­kakedvelők közül ugyanis so­kan a mennyiséget, illetve a magasabb alkoholfokot részesí­tik előnyben a minőséggel szemben, s ez gyakorta vezet nézeteltéréshez. Mondok egy példát: valaki a fejébe veszi, hogy ha törik, ha szakad, ő in­nen legalább ötvenhat fokos ke­rítésszaggatót visz haza. Az üyennek aztán mondhatom már harmincöt-negyven fok­nál, hogy állítsuk le, mert savak, nehézalkohol kerül a párlatba, ami rontja a pálinka minőségét, hiába - a végén még a fejemhez vágja, hogy azért nem engedek neki, mert a maradékot ma­gamnak akarom kifőzni... Sze­rencsére érvényes ennek az el­lentettje is - sokan hordóban hozzák ide a szüvát, s rám bíz­zák, hogy állítsam be a cefre pH- értékét, aztán pároljam le. Mert úgy lesz jó, ha a saját fejem után csinálom...” Jó idényben a környékbelie­ken kívül pozsonyi, nyitrai, nagytapolcsányi és kassai ügy­felek kapkodják egymás kezé­ből a Febora-pálinkafőzde ki­lincsét. Az utóbbi években jó szezonból azonban egyre keve­sebbvan. Cukrozás helyett piacnyitás „Azt hittem, a 2009/10-es idényt már nem lehet alulmúl­ni, ám tévedtem - szögezi le a pálinkafőző mester. - Az idei, 2010/11-es szezonban további ötven százalékkal esett vissza a gyümölcstermés, s vele együtt a forgalom is. Hajó párlatot aka­rok készíteni, a nyersanyagot messziről kell beszereznem - tavaly például Vácott vásárol­tam barackot, birset meg Kelet- Magyarországon. A somot helyben szerzem be, harminc­negyven centért literét.” Mióta világ a világ, a som ipa­ri méretekben történő betakarí­tásának nemes foglalatosságát Gömörben főképp a romák űzik. A konkurencia sokukat már augusztus derekán arra kényszeríti, hogy leszedje az alig érett termést, majd vízbe áztatva szabadítja meg a bo­gyókat a levelektől, gizgaztól. A bogyók cukortartalma így csökken, s nem tesz jót neki a napon érlelés sem. Mindennek a csúcsa az, ha kivágják a som­fákat, hogy leszüretelhessék a magasabb nyúlványokon lévő termést. „Saját elveink ellen dolgoz­nánk, ha cukroznánk a cefrét - vallja Prihradský Fedor -, ehe­lyett inkább a piacnyitást vá­lasztjuk. Az utóbbi években számos ajánlatot kaptunk nem gyümölcs alapú szeszes italok készítésére, ezért fontolóra vet­tük, hogy megszerezzük a szeszfőzde üzemeltetéséhez szükséges engedélyeket. így készíthetnénk rozs-, vagy ép­pen cukorrépa-pálinkát is, aminek Nyugat-Szlovákiában jó piaca van.” Az ügy matematikája a kö­vetkező: a pálinkafőzőé 1750 liter cefrét képes egyszerre fel­dolgozni, ez hat-hét órát vesz igénybe, míg az udvaron álló négy tartály tizenkétezer liter cefre tárolásra alkalmas. Egy hét alatt az is elfogy - s a pálin­kafőző mester tétlenségre van kárhoztatva. Nem mítosz, valóság Minthogy a pálinkaverse­nyek határainkon innen és túl is egyre népszerűbbek, 2008 óta a gömörhorkai Febora is rendsze­resen „villand’. Az első próbál­kozás alkalmával két pont híján csúszott le a bronzéremről, va­lamivel később a nagytárkányi gyümölcspálinka-viadalon a gömörhorkai párlat viszont már három aranyat ért. 2010 nyarán az ógyallai Duna Aranypárlata versenyen a Feborát kiáltották ki Szlovákia második legjobb pálinkafőzdéjévé, az évvége fe­lé pedig Zentán tarolt a kétsze­mélyesvállalkozás. „Kétélű fegyverhez nyúl, aki vállal egy-egy ilyen megméret­tetést, hiszen nagyot bukhat; vi­szont ha sikeres, hosszú időre megalapozhatja jó hírnevét. Hat párlatmintát küldtem ta­valy Zentára, abból négy arany, kettő pedig bronzérmet nyert. Som-, kökény-, birs- és szilvapá­linkánkkal sikerült meggyőz­nünk a zsűrit kvalitásainkról” - mondja Fedor Prihradský az érmeket és a serleget mutatva. Utóbbi talapzatán fémlapocs­kába gravírozott felirat hirdeti, hogy tulajdonosa tudója a „Naj­bolja rakija iz Slovačke”, azaz Szlovákia legjobb gyümölcspár­lata titkának. A gyümölcster­mesztés visszaesése mellett a magyarországi és hazai hektó- fok-árak közötti különbség vet­heti igazán vissza a Szlovákia déli határa mentén található pá- linkafőzdék forgalmát, véli a pá­linkafőző mester. „Míg idehaza 9,50 euróba kerül egy hektófok pálinka - magyarázza -, ami annyit tesz, hogy egy liter ötven fo­kos párlathoz 4,75 euróért le­het hozzájutni, a magyaror­szági gyümölcslepárlók 1,60 euróért állítják elő. A Magyar- ország felé irányuló pálinka­főző turizmus nem mítosz, hanem valóság. Az üzletbe persze a fináncok is beleszól­hatnak - s erre az esetek több­ségében a megbízó fizet rá...” Molnár Csaba filmje a szerelemről és a hőszigetelésről - a fialal rendező saját élményeit, tapasztalatait vitte a vászonra Filmpremier Dunaszerdahelyen ANGYAL SÁNDOR Dunaszerdahely. A napok­ban mutatták be a komáromi Molnár Csaba fiatal filmrendező szakos egyetemi hallgató vizsga­filmjét, a Sátántangót a helyi NFG underground klubban. A film arról szól, hogyan ké­szül egy film. Egy fiatal rende­ző viszontagságairól. Kopasz Béla, a főhős valami igazán ütőset szeretne alkotni. Egy hőszigeteléssel foglalkozó cég elnökével tárgyal az alkotás fi­nanszírozásáról. A vállalat ve­zetőjének egy feltétele van: „Legyen a filmben hőszige­telés!” - veti oda mogorván. Itt kezdődnek a bonyodalmak. A humoros, néhol groteszk, ám életszagú fűm minden nézőt megnevettet. „Ez a másodéves vizsgafil­mem, melynek témája az „el­szalasztott esély” volt. Arról próbáltunk filmet készíteni, milyen érzés filmet készíteni” - mondta Molnár Csaba, a vizs­gafilm rendezője. „Azt kérték a tanáraim, hogy az alkotás legyen őszinte, olyasmiről szóljon, ami tényleg megtörtént velünk. Én filmeket készítek, úgyhogy ezt a motí­vumot ragadtam meg. A film összes mozzanata valóban megtörtént” - árulta el a fiatal alkotó A rendező elmondta, amikor írni kezdte a forgatókönyvet, még nem tudta, ki lesz a fő ka­rakter megformálója. „Ültünk egy kocsmában, egy görbe es­tén, egyszer csak megláttam Olasz Pityu arcát. Ekkor jöttem rá, hogy ő Béla” - árulta el Csa­ba. így történt, hogy a Komá­romi Jókai Színház tagja, Olasz István formálta meg a filmben Kopasz Bélát. „Azt tartom a film leghitele­sebb jelenetének, amikor az operatőr beszélget a rendező­vel. Ez áll hozzám a legköze­lebb, hiszen azok a problémák, beszélgetések, amelyek lezaj­lottak, a valóságban is így tör­ténnek. Molnár Csabának és Olasz Istvánnak további közös tervei is vannak, de erről egyelőre nem árultak el többet. (Edmár Béla felvétele Molnár Csaba: a film összes mozzanata valóban megtörtént

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents