Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-12 / 8. szám, szerda
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 12. A 2001-es népszámláláson alig több mint 10 000 megkérdezett vallotta be, hogy magyar és roma Kizáró (lag) magyarok? Az ukrajnai Kárpátalján napjainkban mintegy 150 000 ember anyanyelve a magyar. Ez a népesség alapvetően fogyóban és elöregedőben van, azonban akad egy olyan alcsoportja, melyre a fiatalok túlsúlya és a létszám növekedése jellemző. A magyar anyanyelvű romákról van szó, akiknek a számát a kutatók mintegy 15 000 főre teszik. RAVASZ ÁBEL Kárpátalja egyes nagy létszámú magyar tannyelvű iskoláiban a REGIO folyóiratban idén megjelent tanulmány szerint már évek óta bevett gyakorlat roma „fantomtanulók” szerepeltetése az osztálykönyvben. Áz ő folyamatos igazolatlan hiányzásuk kimondatlan megegyezésen alapul: a roma diákok nem járnak be, a gádzsók pedig ennek csendben örülnek. Egészen más a helyzet azokban a kis falusi iskolákban, melyek léte már évek ótaéppena magyar nyelvű roma diákoknak köszönhető. A csökkenő létszámú magyarság egyre kevesebb településen képes összedobni az alapiskolai osztályok indításához szükséges öt(!) főt, ezért - szigorúan praktikus okokból - a romák iskolai integrációjához folyamodnak. Napjainkra már a nagyobb iskoláknak is szükségük van a roma tanulókra a létszám emelésének érdekében. A roma gyerekek egyre növekvő aránya a magyar iskolákban (jelenleg 17% környékén lehet) a felmérések szerint nem arat osztatlan sikert. Egy kutatás tanúsága szerint a magyar szülők egy része úgy érzi, ez magában hordozza az oktatás színvonalának csökkenését, ezért sokuk számára vonzóbb alternatíva az ukrán nyelvű iskola. Ez a dolog különösen azért aktuális, mert idén népszámlálást tartanak Szlovákiában, és az itt élő mintegy 70-80 000 magyar anyanyelvű roma által követett stratégia egyáltalán nem lesz mindegy azzal kapcsolatban, meglesz-e a mitikus félmillió, sőt, hogy a magyar marad-e a legnagyobb szlovákiai kisebbség, legalábbis papíron. A 2001-es népszámláláson alig több mint 10 000 megkérdezett vallotta be, hogy magyar és roma egyszerre, azaz csak minden nyolcadik. A magyar romák Szlovákiában kettős kisebbségben vannak: sokan közülük vélhetően magyarnak vallották magukat, asszimilációjuk okán és/vagy taktikai okokból, megint mások pedig a szlovák önbevallást választották. Példának okáért a Gecse Annamária terepmunkája szerint mintegy 85%-ban magyar romák, maradék részben magyarok által lakott rimaszombati járásbeli Baraca lakói 2001-ben 85%-ban magyarnak, 10%-ban romának és 4%-ban szlováknak vallották magukat. De vajon sorsközösséget vállal-e a szlovákiai magyarság a tőle egyre mélyebb szociális, demográfiai és kulturális szakadékkal elválasztott „saját” cigányaival, vagy pedig csak az új népszámlálási statisztikák átböngészésekor és a magyar-roma arány összehasonlításakor fog hálát érezni a magukat magyarnak valló romákkal kapcsolatban? Az itteni magyar elit számos tagjának stratégiája, hogy minden fórumon, minden kérdésre népnemzeti érzelmű válaszokkal tömíti el a kommunikációs csatornákat. Meglátjuk, erre a kihívásra, mely valóban nemzetpolitikai, ki mer majd őszinte és egyben hatékony választ adni e megmon- dóemberekközül. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Higgye el, uram, nem találkoztunk az Operabálon. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Kajabajok VERES ISTVÁN Decemberben megettünk egymüliódioxi- nos tojást. Ez elég rosszul hangzik, bár legtöbben azt sem tudjuk, mi az a dioxin. Állító- ■ lag rákkeltő. Ahogy a füstölt húsok vagy a tartósító és színező anyagok nagy része, amelyeket naponta fogyasztunk jóízűen. Amikor egy-egy élelmiszeripari botrány kirobban, érdekes módon mindenki meghökken, nahát, káros dolgokat tartalmaznak az élelmiszerek. Hát hol élünk, hogy ilyesmi megtörténhet? Mert azt mindenki sejtette, hogy az elfogyasztott termékek olyan összetevőket tartalmazhatnak, amelyeknek az adott termékhez semmi közük. Erről regélnek azok a bizonyos - apróbetűs szövegek a csomagolásokon. Miért tartalmazhat a téliszalámi mondjuk mogyorómaradékot? A legjobb, amikor a lisztmentes kenyér zacskóján azt olvashatjuk, nyomokban lisztet tartalmazhat. Talán nem vakmerőség kij e- lenteni, hogy az átlagemberek az egyébként naponta fogyasztott élelmiszerek hetven százalékát nem ennék, ha tudnák, hogyan és miből készülnek. A gyanúsan olcsó alapanyagok- nakés készítményeknek biztosan van valami trükkjük, ehhez nem kell különösebb nyomozótehetség. Viszont mi a garancia arra, hogy a drágább egyben jobb is? Az élelmiszerek napjainkban ugyanúgy gyárakban készülnek, mint a telefonok vagy a biciklipumpák. A gyárak pedig termelnek, többet, lehetőleg minél kevesebb alapanyagból. Vannak kis gazdaságok is, amelyek más módszerrel dolgoznak, viszont ezek sokkal drágábban adják termékeiket, másképp nem tudnának megélni. Érdekes módon sok nyugati államban nagyonjól működnek ezek a kis gazdaságok, és rengeteg van belőlük. Ezen nem érdemes sajnálkozni, azokat elkerülte a téeszesítés, a terv- gazdaság és a többi áldás, amiből nekünk a múlt században bőven kijutott. Nálunk nem éri meg termelni, mert mindent olcsóbban megkapunk az áruházakban. Hogy mi minden lehet ezekben az árukban, az más kérdés. Nemegyszer a piaci kofa is a plázá- ban vásárol be, aztán a piacon eladja drágábban. De ki ezért a felelős? A piacgazdaság? Az Európai Unió? Vagy a vásárló, akinek csak az olcsóra telik? A dioxinos tojás csak egy porszem a nagy élelmiszeripari homokozóban. KOMMENTAR Panaszbelépő SZOMBATHY PÁL Szerintem ízléssel, eleganciával lehet külföldön panaszkodni. Az otthoniakra is. Nem ezzel kezdeném a belépőmet, mégsem kerülöm el. Selmecbányával a vádlimban, újsággal a reggelizőasztalon a Felvidékre is elkísért hétvégén az unalmas, de bosszantó rutin: a politikai eseményeket uraló hisztéria, elfogultság, indulatosság. Hogy tehát most Orbán Fico? Ha úgy vesszük, kicsit az (a Sme érvei erősek), másfelől nyilván más politikusi személyiség, más ideák, ha már... Hogy akkor Putyin volna? Ha tudna úgy dzsúdózni és lenne annyi gáztartaléka Algyőn, akkor például. Na és a magyar médiatörvény fehérorosz? Ha innen nézem, nagyon is: mi az, hogy! Ha onnan: sokat markol, szerencsétlenül fog. Azaz rossz. Érvekkel támadható kintről, bentről. Mert hiába, az Extra Hungáriám non est vita legfeljebb illúzió; csak terméketlen vita van, ezafőbaj. Ami hiányzik: figyelni, gondolkodni, lassítani, utánajárni. Ügyelni stílusra, hangnemre. De erre nincs idő, s alig van igény. A magyar közélet vagdalkozás; a józanság a periférián, mint maga az ország. A kölcsönös figyelem legfeljebb gyanakvást jelent. A lengyel Adam Michnik baljós mondása még mindig eleven: a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik. Magyarországon most egy kevés derűvel, ám annál nagyobb buzgalommal elkezdett új berendezkedési kísérlet zajlik. Vezénylői jó része aligha kíváncsi kritikusaira, de fordítva ez éppúgy igaz. Süketek vaksága ez; csak beszélni tanultak meg túl folyékonyan és bőségesen. Megint elszabadul a pokol, a józan ész menekülőre fogja, az előre kiszámítható játék szerepcserékkel folytatódik: ellenzéki érzületűvé lett hazai írófejedelem német magazinban diktatúrát huhog (túlozva, némileg joggal), miközben itthon mélyen hallgatott (majdnem dicsért), amikor a 2006-os zavargások idején ártatlanokat vert a rendőrség brutálisan. Jobboldali napilapban művelt, mérsékelt folyóiratszerkesztő sorolja a balliberális média simlis történeteit (joggal), csak egy szót sem ejt a hozzá közelebb állók hasonló disznóságairól. Szelektív hulladékgyűjtés magyar módra: saját szemetünket más kukájába öntjük, másokét az utcára borítjuk. Szeretném Magyarországot nem így szórakoztatónak, nem így kiszámíthatónak látni. Ha megváltozik - Willy Brandt kifejezésével -, semmi sem megy veszendőbe, ami nincs már régen eljátszva. A szerző magyarországi újságíró, műsorvezető TALLÓZÓ FÁZ Munkanélküli fiatalok zavargásai Tunéziában, az utcai forrongások átterjedése a szomszédos Algériára, véres összetűzések szaharai őslakosok és marokkói biztonsági erők között Nyugat-Szahará- ban: megannyi jele annak, hogy a Maghreb (az arab világ nyugati része) egyre instabilabbá válik - állapította meg elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A nyersanyagban szegény Tunézia, amely hosszú időn át a fejlődés, a modernizáció és főleg a nők jogainak szempontjából mintakép volt Észak-Afriká- ban, Zinedin Bin Ali elnök hosszú kormányzásának kései szakaszában merev rendőrállammá vált. A jól képzett, ám állástalan fiatal nemzedék szemében egyetlen garas sem hullhat le az égből anélkül, hogy ne pottyanna az elnök mindenható családjának kötényébe. Újabban erőszakhullámok rázkódtatják meg a nyersanyagokban (földgáz, kőolaj) gazdag Algériát is, amely polgárháború, vallási konfliktusok és heves belső forrongások után látszólag kényes egyensúlyi állapotba jutott a ldegyezést kemény kézzel erőltető Buteflika elnök alatt. A mostani „kenyérlázadás” során nem csak a felszökött élelmiszerárakról van szó: a lakosság a kormány ellen is tiltakozik, amelytől már szinte semmit sem remél. A fenti két országhoz képest leginkább „nyugati” orientációjú Marokkó, ahol VI. Mohamed király továbbra is reformokkal kísérletezik, ám egyúttal abszolút hatalmú uralkodónak és „az igazhitűek urának” tekinti magát, európai szemmel változatlanul mintaország. Csakhogy a lakosságnak itt is szemet szúr a királyi palotában felhalmozott mérhetetlen gazdagság, amely kiáltó ellentétben áll a tömegeket sújtó ínséggel és a helyzet kilátástalanságával. Időközben négymillió marokkói vándorolt ki, elsősorban Franciaországba és Spanyolországba. Marokkó be hem gyógyult sebét Nyugat-Szahará- nak hívják. A volt spanyol gyarmatot II. Hasszán király, a jelenlegi uralkodó apja akkor kebelezte be, amikor Franco spanyol diktátor éppen hal- doklott. A probléma azóta is megoldatlan. (MTI)
