Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-11 / 7. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. JANUÁR 11. www.ujszo.com RÖVIDEN Búcsú Dániel Kornéltól Léva. Életének 59. évében elhunyt Dániel Kornél az Anyám Fekete Rózsa Vers- és Prózamondó Találkozó megálmodója, létrehozója. Akik tisztelték és szerették, 2011. január 13-án 14.00 órakor vehetek búcsút tőle az erdőker- tesi temető ravatalozójában. Dániel Kornél amatőr színtársulatokat hozott létre, a veresegyházi művelődési központ igazgatójaként dolgozott, később elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakát, majd a Pest Megyei Tanács művelődési főelőadója és a szentendrei Teátrum intendánsa. 1990-ben létrehozza az Anyám Fekete Rózsa találkozót, amely az évek folyamán nemzetközivé nőtte ki magát. A lévai magyarok 1993-ban kapcsolódtak be ebbe a versenybe. Dávid Kornél 15 egymást követő évben vett részt a lévai zsűri munkájában, illetve a rendezvény szervezésében, (ujváry) Eszenyi Enikő 50 éves Budapest. Ma ünnepli ötvenedik születésnapját Eszenyi Enikő Kossuth-díjas színésznő, rendező.A sokoldalú művész első nekifutásra került be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, friss diplomásként 1984-ben a Vígszínházhoz szerződött. A társulathoz azóta is hű, színészként, majd rendezőként dolgozott a színháznál, 2008 óta pedig a Vígszínház igazgatója. Szerepek hosszú sorában nyújtott kiemelkedő alakítást, vígjátékokban és drámákban egyaránt remekelt; játékát a naiva alkata és kirobbanó, energikus egyénisége közötti ellentét is izgalmassá teszi. Rendezőként sikerrel állít színpadra darabokat Magyarországon és külföldön, dolgozott például Pozsonyban, Prágában, Washingtonban. 1989-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1996-ban érdemes művész lett, 2001-ben a Kossuth-díjat vehette át, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. (MTI) Jubilál a nagyharang Bécs. Idén lesz háromszáz éve, hogy felszentelték a bécsi dóm híres nagyharangját. A Szent István-székesegyház északi tornyában lakó harang elkészítését I. József császár rendelte el, a Bécset ostromló törökök felett aratott győzelem emlékére, ezért a harcok során zsákmányolt török ágyúkból öntötték. Az Ausztria hangjának is nevezett harangot csak különleges alkalmakkor szólaltatják meg, így például nagy egyházi ünnepeken, osztrák államférfiak gyászszertartásakor, valamint szilveszter éjfélkor. Megkongatták azonban 2001. szeptemberében is, amikor az egyesült államokbeli terrortámadások áldozatairól emlékeztek meg a dómban. A 21 tonnás és 3,14 méter átmérőjű harang Ausztria legnagyobb szabadon lengő harangja. Nyugat-Európában a második, a világon pedig az ötödik legnagyobb. (MTI) Czajlik József a Szlovák Nemzeti Színházban rendezte meg Csehov ma is aktuális remekművét Ivanovra hangolódva Minapi történet: az egyik közösségi oldalon vészjelzéseket ad le egy nő, s öngyilkossággal fenyegetőzik. Szinte senki sem reagál rá, van, aki csúfo- lódik vele. Pár órával később holtan találják. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Látszólag fiatal, élettel teli teremtmény volt, mondja a szomszédja. Nem érti, ahogy a többiek sem, mi történhetett. Szikár koszosfehér falak, az előadás elején még igencsak távol a nézőtértől. A negyedik felvonásra az elején még alig- alig falak megsokasodnak, már szinte agyonnyomnak bennünket. Látszólag minden rendben van. Ivanov 38 éves fiatalember csinos feleséggel, tennivalója is akadt az elmúlt években bőven. Csakhogy valami az idők során megtört benne. Holott nem is vágyik Moszkvába, mint a Három nővér antihősei. Ahogy antihős ő is, aki túlságosan is tisztán lát mindent. Már csak a könyvei közé menekül, s itt tartja elrejtve pisztolyát is. És ha Csehov- nál előkerül a pisztoly, az előbb-utóbb el is sül. Czajlik József rendező szerint nem komédia az Ivanov, az eltelt évtizedekben nem is tudtak vele mit kezdeni. Bessenyei egy tömbből faragott, nemzeti színekkel felpántlikázott dúvadjai után hiába akart Ivanov bőrébe bújni, nem hittek neki, ahogy valószínűleg Karol Machatának sem ez volt a kedvenc szerepe. A melankólia, a depresszió itt volt ugyan köztünk, de nem volt róla ildomos beszélni. Még színpadon sem. Szlovákiai magyar művészek is játszanak a darabban lana Nemčoková felvételei Monika Hilmerová és a címszereplő Robert Roth Czajlik rendezésének legnagyobb erénye, hogy itt sem veszik észre Ivanov játszótársai, hogy valami készülődik. Mintha csak vígjátékot látnánk, tele bohózati elemekkel. S még csak azt sem mondhatjuk, hogy szándékosan játszanak egyre inkább elmagányosodó hősünkkel. Bár tudjuk, a plebsz nem szereti a magányos hősöket. Mizantróp, Coriolanus sorstársa Ivanov, Csehov pedig olyan drámát írt, amely, mint Seress Rezső hírhedt dala, igencsak deprimálja a befogadót. Robert Roth a címszerepben elmondhatja, hogy ráírták a darabot, minden idegrezdülésével a helyén van, egyszerűen elviselhetetlen a környezete (és a nézők) számára. Nagyon jók a partnerei is. A harpagoni fösvénységével remekül elbabráló Soňa Valen- tová-Hasprová, a tutyimutyi- ság, papucsférjség szomorú valóságát harsányságával ellensúlyozó Boldoghy Olivér, aki tetszhalott színészi állapotából tért vissza végre a színpadra, a szerep fekete humorát zseniálisan kiaknázó Juraj Slezáček, a maga primitívségével pimaszul kérkedő Ondrej Koval, az eredetileg férfiszerepbe bújó, mihaszna, de akaratos hivatalnokot adó Bárdos Judit, s az eredeti szerepét felnagyított, a bohózati szálakat irányító Dominik Gajdoš. Mindenki otthonosan mozog Czajlik színpadán. Gadus Erika díszletei és jelmezei, Lakatos Róbert nagybőgőszólókkal megtűzdelt zenéje, Kántor Kata pompás koreográfiái a második felvonásban mind-mind egy igen pontosan felépített terv szerint építkeznek. A pozsonyi Ivanov nem azonnal hat, a pisztoly elsül, a fény lemegy, s mi hazamegyünk. De vigyázat, készítsük elő az antidepresszánsainkat. A pisztoly kerülendő. TOLLVONÁS Majdnem lóvá tettek JUHÁSZ KATALIN A napokban több amerikai hírportálon és blogon megjelent egy hirdetés, miszerint egy dallasi Def Leppard emlékzenekar, a Py- romania félkarú dobost keres. RickAllenről bizonyára sokan hallottak: ő az a dobos, aki annak ellenére benn tudott maradni egy világhírű bandában, hogy autóbalesetben elveszítette bal karját. Speciális felszerelést fejlesztettek ki számára, amelynek köszönhetően némi gyakorlás után ugyanúgy tudta pü- fölni a bőröket, mint a baleset előtt. A Def Leppard a nyolcvanas évek elején futott be, legnagyobb érdemük, hogy a lányokkal is sikerült megszerettetniük a métáit, amely addig férfiműfajként volt elkönyvelve. A dallamosabb, poposabb stílus mellett a gyengébb nem képviselői azért is szerették ezeket a fiúkat, mert mindig mosolyogtak, nem pedig vicsorogtak a klipeken, mint a többiek. Aki behatóbban ismeri a Def Leppard pályafutását, tudja, hogy a dobos balesete előtt és után sem bánt velük a sors kesztyűs kézzel, sok akadályt gördített eléjük, a tagok viszont végig kitartottak egymás mellett. Emiatt mindenképp tiszteletet érdemelnek. Az emlékzenekar (tribute band) olyan csapat, amely egy világhírű együttes dalait adja elő, a lehető leghűbben. Az igazi profik a tökéletes hatás kedvéért külsőségekben is utánozzák az eredetit: a tagok úgy öltöznek, úgy mozognak mint idoljaik, sőt nem is polgári nevükön szerepelnek, hanem az általuk „megformált” előadókén. A Pyroma- nia viszont nem tud mindenben hasonlítani a Def Lep- pardhoz.... Az említett bizarr hirdetés egy kézzel írt falragaszról készült fotó formájában terjedt a ne- ten. A banda a testi fogyaték mellett egyéb feltételeket is szabott: az illetőnek legyen saját, jó minőségű dobfelszerelése, továbbá nem használhat drogokat, mert akkor repül a bandából. Nehéz dolguk lesz, gondoltam, hiszen még ha akadna is Dallasban, Texasban, az USA- ban, vagy bárhol a világon egy dobos, akinek hiányzik a bal karja, egyáltalán nem biztos, hogy kedveli a dallamos rockzenét, és hajlandó beszállni egy kötött repertoárú emlékzenekarba. Nem hagyott nyugodni a dolog, felhívtam a hirdetés alján szereplő telefonszámot. Nagy meglepetésemre a következőket hallottam egy üzenetrögzítőről: „Amennyiben ön a dallasi Def Leppard-emlékze- nekar, a Pyromania ügyében hív... megtaláltuk a félkarú dobosunkat, és köszönjük mindenkinek az érdeklődést, de az állás be van töltve”. Hát ez nem semmi! Rövid keresgélés után rábukkantam a Pyromania honlapjára, ahol még nagyobb meglepetés ért. „Úgy tűnik, Dallasban is működik egy Def Leppard emlékzenekar, amely szintén Pyromania néven fut, és félkarú dobost keres. Szeretnénk leszögezni, hogy semmi közünk ahhoz a hirdetéshez, nem keresünk dobost, és elítéljük ezt adolgot! Tiszteljük Rick Allem és a Def Leppard-ot, és ezúton kérünk mindenkit, ne tulajdonítsa nekünk ezt az igen gusztustalan megnyilvánulást”. Szóval az egész egy rossz vicc volt. Ehhez képest sok sajtótermék hagyta magát becsapni, köztük a tekintélyes Rolling Stone magazin is, amelynek szerkesztőségi blogján szintén megjelent egy cikk erről a hirdetésről. Sőt a lap ezi- dáig nem is cáfolta a hírt, azaz nem vették a fáradságot, hogy ellenőrizzék a tényállást. A „valódi” Pyromania egyébként kaliforniai Def Leppard- imitátor, tíz éve léteznek, ezalatt háromszor koncerteztek Texasban. Európába még nem merészkedtek el... A Tollvonás ban szereplő Def Leppard emlékzenekar dobosa, Bob Duda (Ron Cleary felvétele)
