Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-28 / 297. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 28. Vélemény És háttér 7 Egy éve ilyenkor kevesen hitték, hogy Szlovákiában a Smer nem kap újabb négy évet választóitól meglepetések éve 2010, a Változás és rengeteg meglepetés - leginkább talán így lehetne jellemezni a 2010-es évet. TOKÁR GÉZA Miután az idei érdemi parlamenti munkának vége, és közeledik az új esztendő, sokan, sokféle módon feszegetik a Fico-kormány távozásának okait, valamint Iveta Radičová féléves munkáját, vagy a felvidéki magyarság helyzetét. Tagadhatatlan viszont, hogy 2010 elsősorban a meglepetésekről és a hatalmi átrendeződésről szólt, legyen szó a szlovákiai politikáról, vagy a magyar pártok helyzetéről. Tavaly karácsonykor kevés okunk lehetett az optimizmusra. A Smer vezető szerepe megkérdőjelezhetetlennek tűnt, szervezett ellenzék pedig gyakorlatilag nem létezett. Az SDKÚ a hitelét vesztett Mikuláš Dzurinda mögé sorakozott fel, a KDH képtelen volt világosan elhatárolódni a baloldaltól, az SaS túlságosan élesen határolódott el mind Dzurindától, mind Robert Ficótól. Közös, szimbolikus ellenzéki fellépésre nem került sor, a Hidat nem tekintették az esetleges jobboldali együttműködés részének. Egy éve ilyenkor kevesen hitték volna, hogy Szlovákiában a Smer nem kap újabb négy évet a választóitól, Robert Ficóval pedig nem miniszterelnökként, hanem a parlament egyik alelnöke- ként találkozhatunk. Az már egy fokkal valószínűbbnek tűnt, hogy Vladimír Mečiar szavazói kihalnak és elpártolnak a HZDS-től, az SNS pedig nem elég szalonképes a kormányzati szerephez. Tavaly év végén az MKP még parlamenti pártként ténykedett, a Híd komoly hátrányból, a megyei választásokon elszenvedett kudarccal a háta mögött indult neki a kampányidőszaknak - és akkor még nem is éleződtek ki igazán a személyes feszültségek Csáky Pál (egy újabb távozó politikus), valamint Bugár Béla, az MKP és a Híd „elitje” között. A két párt egy év alatt pozíciót cserélt: most a Hídnak van jóval több eszköze és lehetősége a parlamenti események befolyásolására, míg az MKP-nak ismét fel kell építenie magát. Kétezer-tízben Szlovákiában is beköszöntött a változás. Ha az érintettek tudnak élni a nagy lehetőséggel, akkor jövő decemberben nem az előrehozott választásokról, hanem a meglepően stabilnak bizonyuló Radičová- kormányról kell értekezni. Ellenkező esetben ismét jól meglepődünk. Nem baj, hogy vesztésre állunk, legföljebb megváltoztatjuk a játékszabályokat! (Peter Gossónyi rajza) A bizalmatlan légkörben nincs igazi késztetés fájó gazdasági átalakítások véghezvitelére 2010: egy elvesztegetett év HORBULÁK ZSOLT Szlovákia ismét egy nehéz évet hagy maga mögött, hogy jövőre egy újabb küzdelmes esztendő várja. Pedig a 2010-es parlamenti választások után felsejlett a remény, hogy Robert Fico ugyanúgy tovatűnik, mint 1998-ban Vladimír Mečiar. Bár sikerült megalakítani egy kizárólag jobbközép koalíciót, a kormányzás mégis nyögvenyelős lett. Politológusi szempontból a csalódás az, hogy az uralkodó pártok értékrendi hasonlóságaik ellenére egyik válságból a másikba menetelnek, gazdaságelemzői szempontból pedig az, hiába kormánytag a Szabadság és Szolidaritás, a reformok legfőbb propagálója, idén ezekből vajmi keveset láttunk megvalósulni. A probléma nem is az volt, hogy az egyes elképzeléseket előbb nyilvánosságra hozták, aztán meg visszavonták. Az első pillantásra mindez fejetlenségnek hatott, mégis lehetőséget adott a társadalmi vitára. A baj az volt, hogy gyakran mégse a legjobb megoldás győzött. Noha takarékoskodni kell, és tudatosítják, hogy az populizmus, a karácsonyi nyugdíjak kiutalását mégsem szüntették meg. Az államháztartás talán legnagyobb gondja a nyugdíjkassza hiánya. Az öngondoskodásra épülő kiegészítő nyugdíjpénztárak esetében mégis eltörölték az adókedvezményt. Természetesen akadtak pozitív példák is. Az autópálya-finanszírozások esetében milliárdos megtakarításokat értek el, a széndioxid-kvóták eladásánál az előző kormány idején eltéko- zolt milliókat bár visszaszerezni nem tudták, sikerült tiszta vizet önteni a pohárba. A Fico-kabinet visszaéléseinek jelentős 'része napvilágra került, azonban a kormány saját elképzeléseiből kevés valósult meg, vagy indult el a megvalósulás útján. Pedig az idő sürget. A reformoknak az azokat végrehajtó pártok szempontjából csak akkor van értelme, ha azok még abban a választási ciklusban hoznak kézzelfogható eredményt, érezhető életszínvonal-javulást a lakosság számára. Ez az, ami leginkább fenyegetheti a mostani sokpárti kormánykoalíciót. A már többek által megállapított bizalmatlan légkörben nincs igazi késztetés fájó gazdasági átalakítások véghezvitelére. Főleg akkor, amikor az ellenzéki Smer erősebb, mint valaha. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy a jobboldali reformkormányok által elvégzett „piszkos munka” gyümölcseit a populista koalíciók élvezhetik és élik fel. E nyers haszon- elvűség egyelőre még enyhe megnyilvánulásainak lehettünk tanúi 2010-ben. Csak reménykedni lehet, hogy ez 2011-ben nem fog felerősödni. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy a jövő igazi nyertese Robert Fico lesz, akár lesznek reformok, akár nem. KOMMENTAR A közös cél NAGYANDRÁS Mi az, ami összetartja a szlovák koalíciós pártokat, mi az, ami miatt együtt kezdtek el kormányozni? Mivel az ördög a részletekben van, nem közvetlenül a választások után, hanem csak mostanra, fél év alatt derült ki, bár még most sem teljesen világos, melyik párt pontosan mit is szeretne. Azon túl, hogy a klasszikus politikai teóriák szerint a pártok legfőbb célja a hatalom megszerzése s annak megtartása, ennél valamivel többet várunk el tőlük. Az SDKÚ fél év távlatából pont ilyen pártnak tűnik. Ha nem lenne Ivan Miklós és csapata, mely a kormány makrogazdasági és pénzügyi politikáját irányítja, s a pénzügyminiszter nem szállt voína szembe mondjuk a görög kölcsönnel, a legerősebb kormánypárt annyira szürke párt lenne, hogy alig találnánk embert, aki el tudná mondani néhány mondatban, miben különbözik a többitől. Ezen túl legfeljebb azt látni, hogy Dzurinda bármikor összeállna Robert Ficóval. De ezt senki sem mondja ki. A KDH-ról a lakásbotrányok és a pozsonyi főpolgármester tevékenységének értékelésekor kiderült, hogy semmivel sem erkölcsösebb, mint bármelyik másik párt. Bár a kereszténydemokraták éveken keresztül ezt tartották legnagyobb erényüknek. Itt talán véget is ér KDH. Az SaS amilyen nagy hévvel indult, olyan gyorsan le is állt. Sokan hittek abban, hogy ez lesz az új, liberális szemléletű erő, mely a parlamentbe viszi azokat a témákat is, melyek eddig a politikai közbeszéd perifériájára szorultak. Ám úgy tűnik, Sulíkék inkább egy pragmatikus vonalat visznek, mely majdnem minden döntést csak az üzleti gondolkodásmód racionális prizmáján keresztül néz. Az SaS lehetett volna az a párt, mely olyan témákat is behoz a politikai közbeszédbe, mint a melegek jogai, a könnyű drogok kérdése, az eutanázia, esetleg bizonyos zöldtémák, ám az első ellenállásba ütközve pont az üzleti szemlélet miatt gyorsan elcserélték azokat valami másra. És itt van a negyedik játékos, a Híd, melynek legalább három fronton kell megvívnia saját harcát. Az MKP bizonyos politikusai és egyes hazai magyar értelmiségiek továbbra is megkérdőjelezik, hogy képviseli-e a magyarokat a szlovák parlamentben, a magyar kormány egyelőre szóba sem akar állni vele, s a párt szűkebb vezetősége sem tűnik teljesen egységesnek. Sajnos a Hídnak sem sikerült új, érdekes témákkal előjönnie, ha majd teljesen feláll Rudolf Chmel hivatala, ott derül ki, milyen munkára lesz képes. Emellett ott van a négy OKS-es képviselő, akinek reális parlamenti tevékenységére a Híd és minden magyar büszke lehet, mégsem hajlandók betagozódni, s így folyamatosan frakción belüli partizánakciókat hajtanak végre. Vajon nekik mennyire örülnek a párton belül? A koalíciónak csak akkor lesz esélye végigkormányozni a négy évet, ha tagjai megtalálják az igazi közös célt. Nemcsak azt, ami a koalíciós szerződésben és a kormányprogramban van, hanem azt, amiben mindnyájan együtt hisznek. Iveta Radičová személyén kívül még mi üyen? TALLÓZÓ MAGYARNEMZET Egy átlagos, 15 éven felüli magyar szabadideje 46%-át tölti tévénézéssel, 24%-át rádióhallgatással, 15%-át internetezéssel - ismerteti az Országos Széchényi Könyvtár felmérésének eredményét a Magyar Nemzet. Az ezer ember megkérdezésével készült felmérés alapján újságolvasásra a magyarok szabadidejük 7%-át áldozzák, könyvolvasásra mindössze 4%-át. Sportolásra a szabadidő 2%-a jut, de étterembe, kávézóba, szórakozni sem mennek gyakrabban. A kutatók szerint az eredmények „szegényes szabadidő-fantáziáról tanúskodnak”, és csak részben magyarázhatók pénzügyi nehézségekkel. (MTI) MAGYAR HÍRLAP Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője szerint a médiatörvényt érő külföldi kifogások jó része nonszensz, hiszen a törvény európai példák alapján született-derül ki a Magyar Hírlapban közölt interjújából. A politikus arra a kérdésre, hogy a kormányoldal miért nem beszélt az utóbbi hónapokban a nemzetközi tapasztalatokról, kijelentette: erről a kormányzati kommunikációért felelős személyeket kellene megkérdezni. Lázár hangsúlyozta, a kormánypárt mostani belső vitái 2011 gyöngébb előjátékának minősíthetők. „O- lyan volumenű változásokat tervezünk, amelyeket még jelentősebb szakmai viták fognak követni” - mondta Lázár, utalva arra, hogy jövőre az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátórendszer, az ön- kormányzatok terén lesznek átalakítások, napirenden lesz az EU-elnökség és az alkotmánymódosítás is. Frakció- vezetőként a szakmai vitákat generálniszeretné. (MTI)
