Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-21 / 293. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 21, Vélemény-hirdetés 19 A kilencvenes évek elejétől a volt népi demokratikus országok megkapták a nyugati demokráciát Éljenek a pártok? (Somogyi Tibor felvétele) Az idősebb generáció nem kedveli a pártokat. A náci, majd a kommunista diktatúra egypártrendszere kiábrándító volt, ostoba és kegyetlen. A „nagy változás” után a másik végletbe estünk, a pártok úgy nőttek ki a semmiből, mint a parlagfű a réten. A kilencvenes évek elejétől a volt „népi demokratikus” országok megkapták a „nyugati demokráciát”, és éltek is a lehetőséggel, pártokat alapítottak. Nagy dolog volt ez akkoriban, mindenki ugrálhatott, mindenki beleszólhatott a politikába, a pártvezérek csodálatos szónoklatokkal ígérgettek fűt-fát (és persze jólétet). Az utolsó húsz év történetét ismerjük: privatizálás, hatalmi és vagyoni osztozkodás, politikai hadakozás, sok-sok ígérgetés, és egyre több párt születése. A legutóbbi szlovákiai választásokon 18 párt küldte 2400 képviselőjét a nagy harcba, végül hat párt került a parlamentbe. A magyarok valamivel „visszafogottabbak”, idén „csak” 16 olyan politikai párt volt az országban, amely legalább egy jelöltet indíthatott az országgyűlési választásokon. A parlamentben öt párt van, ebből háromnak csak statisztaszerep jut. A románok sem maradnak le, sőt, a romániai pártok és ún. pártszövetségek száma 35-40 között mozog, de a parlamentben csak öt, ill. hat párt képviseli a szavazókat. A kilencvenes évek közepén, Erdélybe utaztam, az akkor még közlekedő Orient exp- resszel. A fülkében négyen voltunk, velem szemben egy idősebb hölgy és egy úr ült, románul beszélgettek. A magyar kalauz kérdezett tőlük valamit, én siettem lefordítani, így indult a beszélgetés. Egy németországi tudományos konferenciáról jöttek, mindketten magas beosztású kutatók voltak. Akarva, akaratlan a politikára terelődött a szó. A két román értelmiségi erősen bírálta a volt kommunista nomenklatúra „átmentését” a román politikai életbe, Iliescu elnökkel az élen. Szó esett a decemberi forradalomról és Tőkés Lászlóról is. „Tudja, Tőkés nekünk nemzeti hősnek számított - mondta a hölgy. - Nélküle és a temesvári események nélkül talán késik a politikai változás, de ahogy ma beszél, az már nem tetszik a románságnak.” A férfi csenden hozzátette: „Ha a szószéken maradna, talán sokkal többet használna népének”. Igyekeztem megmagyarázni a református püspök érveit, kitértem a magyar kisebbség nehéz helyzetére, de román útitársaim továbbra sem voltak meggyőződve Tőkés László igazáról. Az azóta eltelt időszakban sok minden történt; a volt református püspök, az EP egyik alelnöke, a legmagasabb román kitüntetés birtokosa, kétségtelenül az erdélyi magyarság egyik legkiemelkedőbb, karizmatikus személyisége, két évtizede szíwel-lélekkel harcol a magyarügyért, de ténykedését sokan bírálják és kérdezik, vajon az általa képviselt politikai radikalizmus mennyire időszerű. A kérdés most azért annyira aktuális, mert Erdélyben új magyar politikai párt körvonalai rajzolódnak ki és a leendő párt vezéralakja Tőkés László. Korántsem óhajtok kitérni az erdélyi vagy a szlovákiai magyarság belpolitikai csatározásaira, erről nap mint nap olvashatunk a helyi lapokban, csak feltennék egy igen egyszerű kérdést: mikor jön meg már az eszünk, nekünk, 1100 éve egymással torzsalkodó magyaroknak. A Szlovákiában alakult új párt, a Híd nem színtiszta magyar párt, talán ezért kerüli a Fidesz, de nincsenek túl jó viszonyban a húsz éve aránylag jól működő RMDSZ-szel sem. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács „új politikai erőt” hozna létre, mert-ahogymondják-le kell mosni a gyalázatot, amit szerintük az eddigi magyar politikusok kentek az erdélyi magyarokra, és kiszolgáltatták az erdélyi magyarokat a román politikának. Az új magyar párt (Erdélyi Magyar Néppárt) célja, hogy kivívja az erdélyi magyarság önrendelkezését (gyors székely autonómia). Az RM- DSZ-szel nincs garancia az együttműködésre, mert „kutyából nem lesz szalonna”. Ezeket a híreket és még sok hasonlót lehetett olvasni az utóbbi napokban a magyar médiákban, és itt Nyugaton, csak a fejünket tudjuk csóválni, s nem tudjuk, sírjunk, vagy nevessünk. Csupa kicsinyes vádaskodás, üres, értelmetlen retorika, naiv diplomáciai érzék, a világ mai menetének meg nem értése, kb. így összegezném a mai magyar politika árnyjelenségeit. Persze, vannak pozitív kivételek. Világunk tele van komoly, földünk minden népére, államára kiterjedő problémával; éghajlati változások, környezetpusztítás, a szegénység terjedése, tömegesen éhenhaló gyermekek, terrorizmus, munkanélküliség, sokáig lehetne sorolni, de ezt mindenki tudja, mégis kicsinyes, lokálpatrióta kérdések körül forgolódunk, és közben csépeljük egymást. Jó volna már észhez térni és lényeges dolgokkal foglalkozni. A politikai pártok elsődleges céljának annak kellene lennie, hogy választói számára a lehető legjobb életszínvonalat biztosítsanak a kormány segítségével. Csak azért pártot alapítani, mert egy másikkal elégedetlen vagyok, gyerekesség, hiszen tökéletes és mindenki számára megelégedést hozó politikai tömörülés nem létezik. A múlt század politikai pártjait a sorozatos kudarc jellemezte, és ez folytatódik századunkban is. A pártok szerepét már régen átvette a fináncoligarchia, ebbe Tőkés László egyelőre bele kell törődni. Az Európai Parlament a 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének nyilvánította, de a sok ígérgetés ellenére Kelet-Európábán növekszik a szegénység. Az unió lakosságának kb. 17%-a szegény, ez az arány Romániában a legnagyobb, 23%, ami azt jelenti, hogy legalább ötmillió embert érint, minden ötödik család a létminimum alatt él. Egy ilyen országnak nem is hiányzik semmi más, mint hogy újabb és újabb pártokat alapítsanak. A magyar és a szlovák helyzet sem sokkal jobb. Magyarországon több mint 2,5 millió ember él szegénységben, legalább 750 ezer gyermek szegény. Szlovákiában 350 ezren élnek szociális segélyből, az összlakosság 6,5%-a. A szegénység leküzdése és a többi égetően sürgős feladat megoldása sajnos nem a nemzeti pártok kezében van, őket is irányítják, sőt még alapításuk sorsát is mások vezérlik. A rendszerváltás utáni kelet-európai új pártrendszer kialakítása sem alulról, hanem felülről jövő, másoktól vezérelt kezdeményezések alapján történt, ebbe a folyamatba az átlagpolgárnak semmiféle beleszólása nem volt, és ez azóta sem változott. Ezek a gondolatok foglalkoztattak mikor az erdélyi új pártról hallottam a híreket és látom, hogy milyen áskálódás folyik a pártok között, mind a magyar, mind a szlovák belpolitikában. Jogos tehát a kérdés; éljenek a pártok? Milyen szép volna, ha pártoskodás helyett szlovák, román és magyar végre együtt dolgozna közös hazájában, egy új és emberibb jövő kialakításán. Hollai Hehs Ottó, Németország OLVASÓI LEVÉL Ünnepváró gondolatok Az adventi várakozás szeretetteljes napjaiban csodálatos ajándékot kaptak az alistáliak. A katolikus templom árnyékában, a falu karácsonyfája mellett, egy csodálatos betlehem hívja fel a figyelmet a Megváltó eljövetelének közelségére. A szegényes istállóban fekvő Kis- jézus Máriával és Józseffel felidézte bennem gyermekkorom karácsonyváró napjait. Akkoriban az adventi időszak szinte minden napjára jutott valami ünnepváró csoda. A hajnali misék sejtelmessége, a Mikulás és a Luca-járás izgalma, a házakba beköszönő betlehemesek játéka egyre izgalmasabbá tették a várakozást. Majd elérkezett nagykarácsony éjszakája, amikor a Kisjézus megszületésével minden hajlékba beköltözött a béke, a szeretet. A falusi éjszaka csendjében itt-ott felhangzott a mendikálók kántálása, majd megindult a falu apraja- nagyja az éjféli szentmisére. Napokig szívet melengető, igazi ünnepeket éltünk át. Milyen jó is lenne, ha a betlehemi jászolból áradó szeretet és jóság ma is beköltözne minden ember szívébe! Köszönöm e múltidéző gondolatokat az Alistáli Ecori polgári társulás és az ALIBI túra- kerékpár-klub tagjainak, akik idén rendbehozták a zsidó temetőt, a faluvégi kőkeresztet és környékét, és most ezzel a csodálatos betlehemmel kedveskedtek szülőfalunk lakosainak. Kosár Éva ( Kapcsoljon nagyobb sebességre! j Az első azok közül, akik egy évre egy összegben előfizetik az Új Szót, 50€ értékű 2011-es autópálya-bélyeget kap ajándékba Megrendelőlap Megrendelem az Új Szót Keresztnév: ........................................ Vezetéknév: .......................................... Utca, házszám: .................................... Település (szlovákul is): ..................... Postai irányítószám: ........................... Telefonszám: ........................................ Mobilszám: . .* ...................................... Egyéves előfizetés: 138€ A kitöltött és aláírt megrendelőt küldje az alábbi címre: Vydavateľstvo Petit Press a.s., distribučné oddelenie, Lazaretská 12,814 64 Bratislava Internetes megrendelés: predplatne@petitpress.sk Tájékoztatás: 02/323 77 777 Az autópálya-bélyeg a Új Szó egyéves elóftzetesenek egytételes megtérítésével kapja meg az első 200 leggyorsabb előfizető. A lista a befizetés» időpont (nem megrendelés! szerint alakul ki. Ez an ajanlat csak magánszemélyekre vonatkozik. Az előfizetés időtartama alatt nem lehet lerendelni az Uj Szót! Az előfizetés összegének és időtartamának megváltoztatását az előfizetésre vonatkozó általános keieskedelm* feltételek szabályozzák. Az előfizető beleegyezik, hogy a Petit Press Kiadó a megrendelőlapon feltüntetett személyes adatokat postai/telefonos kommunikációs célokra használja fel. A személyes adatok helyességet az előfizető aláírásával »gazolja. Az ajánlat 2010. december 7-töl 2011. január 10-ig érvényes.
