Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-20 / 292. szám, hétfő
6 Vélemény ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 20. www.ujszo.com SZEMPONT Szélhámosok paradicsoma Nagyon jól jön a pénz mindenkinek, legyen akár karácsony előtti időszak, akár húsvét hete vagy sima hétköznap. Nem csoda, ha sokan gyakorta böngészgetik a napilapok apróhirdetéseit, amelyek sok esetben a szó szoros értelmében aprók. Itt-ott felvillannak a nagyobb betűk, és a munka utánáhítók éppen azok között lelnek rá a bőséges ajánlatra. Csakhogy a folyamatot türelemmel végig kell csinálni. Először is hívni a hirdetésben feltüntetett telefonszámot. Amely általában vagy foglaltat jelez, vagy nem elérhető a mennyei mannát hirdető jótevő. Hogyan tovább? Mit tenni, hogy hozzájussunk ahhoz a fránya néhány euróhoz, fontolgatják a tízeurós bankót régen látott szlovákiai földi halandók. Ja, hát itt van, nem is hívni kell, hanem SMS-t küldeni. Hogy még véletlenül se alakulhasson ki szóbeli kontaktus a munkát kínáló és a munkát kereső között. Menjen az SMS! Nem olcsó, de üsse kő, valamiképpen meg kell szerezni a pénzt! Élni kell valamiből... A munkanélkülisegély jó ideje kimerítve, a tartalékok felemésztve, a sógor sem tud kölcsön adni, a szomszéd talán adna is. Munka otthonra, ez az, ez kell. Mi is szerepel a hirdetésben? Most egy postai cím, oda kell elküldeni tizenkét eurót. De honnan előkeríteni ezt a hatalmas tételt? Na mindegy, megpróbáljuk a szomszédot. És mit ad a sors, akad neki, irány a posta. Háromnap múlva érkezika levél a „munkaadótól”. Hogy még kell hét euró, aztán már postázza a kínálatot, a prospektust, annak alapján lehet választani: otthon, a konyhaasztal mellett mondjuk 800 vagy 1200 eurót akarunk-e keresni. Mert csak rajtunk múlik. Azon, mennyire vagyunk türelmesek és ügyesek, mennyire vonjuk be a családot a borítékolásba, a lityefi- tyeragaszgatásba, a herkentyűk összetákolásába, az ügyfélszerzésbe... Hát ez fantasztikus, ordítunk fel örömünkben. Hiszen az ilyen munkát a főállás mellett is lehet végezni, a hosszú téli estéken, a hétvégeken, tévézés helyett. Akkor még összekaparintani a hét eurót. És jöhet a csomag, utána belelendülni. Hogy a hétvégén meglegyen legalább az a háromszáz euró. Ahirdetésben az áll, ennyi úgy összejöhet, akár a karikacsapás. Csakhogy a láncreakció hirtelen leáll. Valami nincs rendjén, kezdjük sejteni, amikor már vagy harmadik hete várjuk a szállítmányt, hogy végre dolgozhassunk. Hogy mi esett ki a gépezetből? Tessék csak felhívni egy-egy polgármestert, létezik-e községükben a hirdetésben feltüntetett cég, amely elhalmoz bennünket tennivalóval - és bőségesen fizet. Igaz, hogy ez a hívásdíj további néhány euróba kerül, de az biztos, hogy postára már nem megyünk a pénzszerzés reményében. Viszont annál nagyobbat csapunk a homlokunkra, hogy mennyire hülyék vagyunk, mert bedőltünk a hazugoknak - és a szélhámosok paradicsoma tovább virágzik. Susla Béla ’ / , -- -—1 ioooOOOOOj (Képarchívum) SZEMSZÖG Svätopluk király?! Tavasz óta a hazai média Svätopluk nevétől hangos. Szobrát az országgyűlési választások előtt a pozsonyi várban az ország legfőbb közjogi méltóságainak - a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a parlament elnöke és az egyházak képviselői - jelenlétében leplezték le. Talapzatára az „Ószlovákok királya” felirat került. A választások után Richard Sulik, a parlament elnöke hivatala átvételekor kijelentette, hogy első dolga a szobor eltávolítása lesz. Tudvalevő, hogy ez nem történt meg. A szobor a helyén maradt és rajta - a bizottság által javasolt - „kozmetikai” átalakításokat hajtottak végre. Nevezetesen a Hlinka-gárda jelvényére hasonlító jelképet kellett kicserélni, talapzatára pedig VIII. János pápa „Industrie tue” bullájából a következő szöveg került, szlovák és latin nyelven: „Szeretett Svätopluk fiamnak, a dicső uralkodónak. Lelkesültsé- ged tudomására hozzuk, hogy ismerjük tenmagadat és a te néped odaadását és vágyait.” Matúš Kučera történész - a középkor szakértője (sic) - tollából könyv jelent meg, a Matica Slovenská gondozásában: Kráľ Svätopluk (Svätopluk király) címmel. Erről a könyvről Vladimír Turčan archeológus a Sme c. napilap 2010. november 22-én megjelent recenziójában azt írja, hogy politikai megrendelésre készült. A könyvet lapozva az ember úgy érzi, mintha a fent említett „királyi szoborállítás” helyességét, illetve mindenáron Svätopluk királyi mivoltát akarná megerősíteni. Matúš Kuče- rának mint történésznek a tényeket illene tiszteletben tartani és arra keresni a választ, hogy Svätopluk „királyt” hol, mikor, milyen koronával koronázták meg. Mióta és meddig uralkodott mint király stb. Ami a koronázást illeti, a szerző az állítja, hogy Svätopluk a koronát az „övéitől” (!?) kapta. A királyi koronázásnak szertartása volt, melynek része a szent olajjal történő felkenés is. Tudni kell azt is, hogy a középkorban királynak (Rexnek), csak a keresztény királyokat nevezték, miután megkoronázták őket az egyháztól kapott koronával. A szerző a mitológia világába vezeti az olvasót. A Nagy Morva Birodalmat, melynek földrajzi fekvése nem volt ismeretes (Malá Českoslov. encyklopédie, 5. kötet, 954. o.), az ószlovákok államává kreálja, majd alább lehetségesnek tartja, hogy Svätopluk nemcsak a szlovákok, hanem a morvák királya is volt. Amit úgy is lehet értelmezni, hogy a szlovákok tulajdonképpen a morvából szlovákká átképzett Svätopluk utódai. A szerző fantáziája odáig terjed, hogy tudni véli, Svätopluk bölényekre (azokra esetleg, de nem valószínű) és vadszamarakra is vadászott. Ismert tény, hogy a szamár sivatagi eredetű állat (ismert volt a núbiai és Szomáliái vadszamár) és az egyetlen nagyemlős, amelyet az afrikai kontinensen háziasítottak. Európában vadon soha nem volt fellelhető. A szerző a történelmi tények és a hiteles forrásmunkák idézése helyett legendákat teremt. Szlovák népi és nemzeti tradícióra hivatkozva próbál történelmet gyártani. Egy dologban azonban igaza van, hogy Szlovákiában ez idáig nem jelent meg történelmi munka Svätoplukról. Sajnos a legendák és csúsztatások miatt ez a könyv sem tekinthető komoly történelmi munkának, bár Szlovákiában nagyra tartott történész tollából kerekedett ki. Feltehető a kérdés, milyen „történelmi öntudatot” formál az ilyen mű. Nézzük a fellelhető történelmi tényeket: Svätoplukot sem a Pallas Nagylexikona (1897), sem a francia Nagy Larousse Enciklopédiája ((1975) külön címszóban nem említi. A Révai Nagy Lexikona (1925) morva hercegnek, a Malá Československá Encyklopédie (1987) pedig a Nagy Morva Birodalom hercegének titulálja. Svätopluk I. Mojmír fiaként, a frank birodalom hűbéres morva uralkodója volt, és For- cheimben (Bajorországban) hűséget esküdött II. (Német) Lajos keleti frank császárnak és adófizetésre kötelezte magát. A történelemnek nincsen tudomása „Morva királyságról”, még kevésbé arról, hogy ennek a nem létező morva királyságnak „szlovák” uralkodója lett volna. Amikor Német Lajos frank császár elcsapta a hűtlenné vált I. Mojmírt, helyére nem Svätoplukot, hanem nagybátyját Rastislavot nevezte ki morva fejedelemnek. Rastislav nagyratö- rő ember volt. Életcéljául tűzte ki, hogy kiszakítsa a morvákat és az őket uraló szláv törzseket a Frank birodalom hűbéri viszonyából és önálló szláv államot létesítsen. (Az ő idejére esik Ciril és Metód a szláv liturgiát szorgalmazó „hittérítése”.) A Frank Birodalom és Rastislav között kirobbant háborúskodások során Karimán (Carloman), Német Lajos fia, a mellőzött Svätopluk segítségével tőrbe csalta nagybátyját, Rastislavot, akit aztán Német Lajos megvakíttatott és kolostorba záratott. Helyére 871-ben Svätoplukot nevezte ki morva fejedelemnek aki, amint már említettük Forcheimben hűséget esküdött Német Lajos császárnak. Egyébként Svätopluk árulása Metódot is börtönbe juttatta. Csak VIII. János pápa közbenjárására szabadult, s mivel ebben a térségben a szláv liturgia helyett a latin rítusú liturgiát kezdték előnybe részesíteni Metódot szerémségi, tehát a déli szlávok érsekének nevezte ki. Matúš Kučera, könyvében azt írja, hogy: „Svätopluknak nem volt köze Metód és tanítványai- nakkiűzéséhez, ezt csak tanulatlan történészek állítják.” A dolog pikantériája, hogy Kučera is egyike ezeknek, mert a diktatúra időszakában a Szocialista Akadémia brosúrájában még azt állította, hogy „mindez Svätopluk király beleegyezésével és támogatásával történt” (ahogy ezt Vladimír Turčan archeológus is a fent idézett cikkben írja.) Micsoda pálfordulás! Mi lehet az oka? Talán a politikai klíma változása? A Nagy Morva Birodalom és Svätopluk személye már a múltban is különböző történelmi és politikai interpretációk alanya volt. Az igazság az, hogy a köztudatban a közép-európai szlá- voknak a IX. és X. századok homályába borult időszakáról nagyon kevés dokumentált történelmi adat létezik. Ez a homály teszi lehetővé különböző mítoszok és legendák kreálását, annak érdekében, hogy valamiféle történelmi hátteret kanyarítson a XVIII. századtól kezdve a Magyar Királyságban nemzetté érő szlovákság múltja mögé. Az azonban dokumentumokkal bizonyított tény, hogy Pozsonyban a Szent Márton-székesegy- házban 1563 és 1830 között tizenkilencszer koronáztak: tíz Habsburg-házból származó királyt, Mária-Terézia királynőt és nyolc királynét. Egyedül csak Mária Teréziának emeltek szobrot - gyönyörű fehér márványból -, amely Fadrusz János pozsonyi magyar szobrászművész munkája. Ezt a szobrot az Impérium váltás során ledöntötték. Azóta a Pozsonyban koronázott királyok közül az utókor egyiküket sem tartotta érdemesnek arra, hogy szobruk legyen a koronázó városban. E helyett a pozsonyi vár udvarán egy olyan személynek állítottak szobrot, akinek sem királyi mivolta, sem a a szlovák történelemben játszott személyes szerepe, korabeli dokumentumokkal nem bizonyítható. FóthyJános
