Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-18 / 291. szám, szombat
8 Kultúra ,ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 18. www.ujszo.com Ahol a profizmus szívvel és lélekkel párosul Carissimi, az egyedülálló LAP AJÁNLÓ Xavier Dolan játékfilmje Cannes és Karlovy Vaty után nemrég Pozsonyban hódított A háromszög meleg csúcsa Hárman az ágyban: Xavier Dolan, Niels Schneider és Monia Chokri (Képarchívum) Van a szlovákiai magyar írott sajtónak egy ritka-tüneménye, a Carissimi. Egyedülálló a maga nemében, sem elődje, sem konkurenciája. Amin nem is lehet csodálkozni, hisz csak bolond vagy megszállott alapozhat lapot olyanokra, akik nemhogy megvásárolni, de gyakran segítség nélkül még elolvasni sem tudják. Ráadásul ingyen osztogatja, miközben hasznot nem hoz, csak rengeteg munkát ad. De hát nem is lap a Carissimi, hanem az, aminek az alcímben vallja magát: esély fogyatékos és egészségkárosodott embereknek. Mert értük, miattuk jött létre. Nekik és az őket ápolóknak, gondozóknak szól. Arról, hová fordulhatnak, milyen kezeléseket vehetnek igénybe, milyen jogszabályokra hivatkozhatnak, hogy életük elviselhetőbb, emberhez méltóbb legyen. Ha valaki fogalmat akar alkotni arról, micsoda különös betegségek vannak, lapozza át a Carissimit. Sok közöttük az olyan, hogy még az olvasottabb ember is szomorúan rácsodálkozik: hát ilyen baj, nyomorúság is létezik? És-bármennyire hihetetlenül hangzik is - a Carissimi mégsem szomorú olvasmány. Nem is lehet, mert az odafigyelés, a segélynyújtás soA megjelent számok a www.carissimi.sk honlapról letölthetők (Képarchívum) ha nem szomorú, hanem reményt adó és olyan szívet melengető, mint a lap címe, amely latinul annyit jelent, mint „legdrágábbak”. Itt nincs sajnálkozás, csöpögős részvét, de üresjárat, töltelékanyag se, csak fontos, gyakran sorsfordító információk, szaktanácsadás és az érintettek vallomásai. Közérthetően, szép magyarsággal, és úgy megírva, hogy ä nem érintett is érdeklődve olvassa. Ebben a lapban mindent csak dicsérni lehet: a gyönyörű borítóktól egészen a lektor munkájáig. Nem csoda, hogy még Magyarországon is felfigyeltek rá, ahol pedig több ilyen jellegű lap létezik. Onnan is jelentkeznek szakemberek, hogy ingyen kínálják fel közlésre cikkeiket, mert mindenki ingyen ír, nincs miből honoráriumot fizetni. A lapnak nincs is saját költségvetése, amely lehetővé tenné a nyugodt tervezést és a rendszeres megjelenést. Csak nagyvonalú szponzorok adományainak köszönhetően létezik. De akadtak támogatók, akik húsz eurót küldtek, köztük olyanok, akik maguk is támogatásra szorulnak. Hála és köszönet nekik, akárcsak a Szlovák Humanitárius Tanácsnak, mely a Carissimi nonprofit alappal együttműködve adja ki ä lapot, de pénzt adni nem tud, viszont a pályázatokban segít. Nem rajta múlott, hogy sem az illetékes kormányzati szervek, sem alapítványok nem tartották támogatásra érdemesnek ezt a hiánypótló, a legrászorultabbakat segítő lapot. Pedig egyre többen igénylik. Tóth Erika felelős szerkesztő, a lap megálmodója és lelkesen kulizó mindenese csak a karját tárja szét kérdésemre, hogy akkor hogyan is lesz tovább? Mert félő, hogy a támogatásokat osztogatok érthetetlenül mostoha hozzáállása miatt végképp eltűnik a hazai magyar nyelvű sajtónak ez a ritka tüneménye. Hát nálunk csak ilyen és ennyi a fogyatékosok esélye? (vk) Bár az idei cannes-i mustra Egy bizonyos tekintet (Un certain regard) szekcióját egy mesterien szerkesztett koreai emlékmozi nyerte (Hong Sang-soo: Haha- ha), a legnagyobb feltűnést mégis egy friss kanadai film keltette. SZABÓ G. LÁSZLÓ Alkotója ugyanis, a québeci Xavier Dolan még mindig szemtelenül fiatal. Huszonegy éves létére pedig nemcsak bátor - elképesztően tehetséges is. Méghozzá több síkon. író, producer és még színész is amellett, hogy rendez. Négyévesen állt először kamera előtt, előbb reklámokban és tévésorozatokban, majd mozifilmekben kapott szerepet. Azon ritka kivételek egyike, aki vele született tehetségét nem engedte elkoptatni, inkább tovább fejlesztette. így hívta fel magára a nemzetközi sajtó figyelmét 2009 nyarán, amikor a cannes-i mezőnyből kimagasodva húszévesen (!) tett „beismerő vallomást” Megöltem anyámat című első nagyjáték- filmjével. Három díjjal a zsebében úgy búcsúzott lelkes francia közönségétől, hogy az önéletrajzi elemekkel átszőtt, intenzív élményt nyújtó intellektuális kamaszmozit a világ legrangosabb fesztiváljaira hívták meg. Egy év leforgása alatt nyert is még vagy harminc jelentős díjat, miközben új filmjén, a Képzelt szerelmeken dolgozott, amelyet nemrég Pozsonyban a Másság fesztiválján is bemutattak. A Képzelt szerelmek valahol ugyanaz a kategória, mint Tom Ford remeke, az Egy szingli férfi. Itt is, ott is a látvány viszi a finom esztétikai érzékkel felépített, pár mondattal elmesélhető történetet. A látvány, amely alatt elsősorban a kifejezetten szép arcok, vonzó egyéniségek, a gondosan megválasztott, lenyűgöző helyszínek értendők, illetve ezek kompakt egysége, a költőien megkomponált képi világ. Romantikus melodráma? Poétikus szerelmi vígjáték? Ez is, az is, de még mindig a kilencvenes években oly népszerű tini love storyk műfajából - megkavarva némi nemi identitászavarral. A szerelmi háromszög egyik csúcsa, Francis (maga Xavier Dolan) ugyanis barátságnál többet érez a váratlanul feltűnt, antik (és angyali) szépségű Nicolas iránt. A gond persze nem az, hogy Nicolashoz Francis barátnője, Marie is erősen vonzódik, hanem hogy az égből pottyant, ártatlan (nak tűnő) fiú mindkettőjükkel kegyetlen játékot űz. Veszedelmes viszonyok 2010-ben. Francis és Marie, akik eddig lelki társak voltak, most hirtelen érzelmi riválisokká válnak. Egymás ellen küzdve vívnak szerelmi csatát közös barátjuk kisajátításáért. Lángoló nagy szerelemről talán szó sem esik a történetben, inkább a test követeli a magáét, semmint a szív. A Képzelt szerelmek, ahogy a cím is jelzi, még csak meg sem közelíti a valós, nagy érzelmeket, az égési sebekkel járó, mindent felforgató, szenvedélyes szerelmet, ez a „megszerzem, hogy megkóstolhassam” izgalmas kis sztorija, amelyet a karakterek remek ütköztetése, a vágyaktól fülledt, sűrű atmoszférájú jelenetek érzékletes felvezetése, a szexuális vonzerő állandó pulzálása tesz érdekessé. Miközben végig sejtjük: a testi szerelem sem Marie és Nicolas, sem Francis és Nicolas között nem fog beteljesülni. Még azon a csodás őszi hétvégén sem, amikor tényleg minden megtörténhetne. A választás tulajdonképpen végig Nicolas kezében van. Akit láthatóan nem aggaszt, hogy ketten kaparnak érte. Mint „égi tüneményről” ki sem derül, ki iránt érez többet. Sem Marie, sem Francis nem élvez előnyösebb helyzetet nála, az ő vágyai mindkét irányban kifürkészhe- tetlenek - ha egyáltalán léteznek. Marie erősebb jellem, rajta nem ejt mélyebb sebeket Nicolas „lehet bármi, de nem ígérek semmit” magatartása. Francis láthatóan megszenvedi ezt az érzelmi egy helyben topogást. A történet keretét (ál)interjúk sora adja. Ismeretlen fiatalok dokumentumfilmbe illően mesélnek szerelmi baleseteikről, csalódásaikról, ismétlődő szívzűrjeikről. Igazából ezek a vallomások teszik intenzív hatásúvá a filmet, s természetesen a három főszereplő színészi játéka. Xavier Dolan akkor is hibátlan, amikor a belső vívódását látjuk, Monia Chokri a lány szerepében kitűnően egyensúlyoz a két fiú között. Itt a barátságot igyekszik megőrizni, ott szerelmet remél szívét-lelkét kitárva. A Nicolast megformáló Niels Schneider a vágy elérhetetlen tárgya. Érzelmeiben megfejthetetlen. Szexuálisan bevehetetlen. Nemi identitása beazono- síthatatlan. És mégis, vagy talán éppen ezért harcolni lehet érte. Ezen vagy azon a parton megéltünk már ilyet. Aztán elkönyveltük, mint plátói, egyoldalú vagy éppen képzelt szerelmet. Amit, ha fájt is, valahogy mégis csodaként éltünk meg. És ilyen Dolan is. Lenyűgöz, pedig csak játszik velünk. Plácido Domingo, a világhírű tenor első alkalommal lépett fel Pozsonyban - karácsonyi koncertje hatalmas sikert aratott * Lélektisztító est volt ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a közönség csütörtökön este Plácido Domingo világhírű operaénekesnek a karácsonyi koncertet, amelyet a szervezők joggal neveztek szlovákiai kultúrtörténeti eseménynek. Az operacsillag, aki januárban tölti be 70. születésnapját, az egy nappal korábban tartott sajtóértekezletén elmondta: 43 éve rendszeresen fellép Bécs- ben, sokat hallott Pozsonyról, mindig szeretett volna bemutatkozni a szlovák fővárosban, de a körülmények csak most tették ezt lehetővé. A Verdi- operaáriákon és a legismertebb karácsonyi dalokon kívül két Lehár-dal is szerepelt a művész műsorán. Amikor felcsendült a Vágyom egy nő után című dal, az Incheba Expo Aréna közönsége tapsviharban tört ki. Az est egyik vendége Virginia Tola argentin énekesnő volt, aki a Plácido Domingo által 1993-ban elindított Operába énekverseny többszörös győztese. Mivel a mester korábban azt mondta, nem fog szlovákul énekelni, óriási volt a meglepetés, amikor az est utolsó dalát, a Csendes éjt - Virginia Tolával, fiával, ifj. Plácido Domingóval és persze a közönséggel - szlovákul énekelte el. A karácsonyi koncertet a 65 tagú kassai Állami Filharmonikus Zenekar kísérte Eugene Kohn vüághírű karmester vezényletével. Az egyik szervező, Peter Michalka hegedűvirtuóz professzor a sajtóértekezleten azt mondta: előre tudja, hogy Plácido Domingo pozsonyi koncertje megtisztítja a lelket, amire - nemcsak karácsony előtt - oly szükség van. A hegedű- művésznek igaza volt. (ki) A Csendes éjt szlovákul énekelte Virginia Tola argentin szoprán, ifj. Plácido Domingo és édesapja, az operatörténet legendás alakja. A háttérben Eugene Kohn karmester. (TASR-felvétel) Elhunyt Blake Edwards Számos filmje lett örökzöld Washington. 88 éves korában, tüdőgyulladás szövődményei következtében elhunyt Blake Edwards, az Álom luxus- kivitelben és a Rózsaszín párduc-filmek rendezője, forgatókönyvírója, producer. Blake Edwards alkotásaiban olyan, világklasszissá vált sztárok szerepeltek, mint Jack Lemmon, Audrey Hepburn, Tony Curtis, Peter Sellers, Dudley Moore, Lee Rémiek, vagy Julie Andrews, akivel 42 éven át élt házasságban. Noha névjegyéttöbb műfajban is letette az asztalra, reputációt alapvetően a vígjátékban vívott ki magának, főleg ha azt keser- édes romantikával fűszerezte, mint az Álom luxuskivitelben című filmben. Noha számos filmje vált örökzöld alkotássá, mindössze kétszer jelölték Os- car-díjra. Végül a filmakadémia 2004-ben odaítélte Edwardsnak az életműdíjat. (MTI)
