Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-18 / 291. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 18. Vélemény és háttér 7 A kultúrát is át akarják rendezni, ami azon túl, hogy ostobaság, csak ellenállást vált ki... Nagyságrendi probléma Veszélyes és ostoba játékot játszik a Fidesz a határon túliakkal címmel közöl interjút Markó Bélával a Hírszerző. HÍRSZERZŐ-ÚJ SZÓ Az ismert publicisztikai hírportálon Kosa András főszerkesztő-helyettessel beszélgetve az RMDSZ leköszönő ^elnöke egyebek közt kijelenti: „Fide- szes hátszéllel szeretnék megosztani a romániai magyarság politikai képviseletét, de ezzel csak azt érhetik el, hogy végül megszűnik a parlamenti képviseletünk.” Arra a kérdésre válaszolva, mekkora kihívást s milyen veszélyt jelent a Fidesz-kormány áltaí támogatott Tőkés László- féle új párt, Markó Béla kifejti: „Ebben a kezdeményezésben éppen a budapesti hátszél az aggasztó. Ez elég erős, sőt tudomásom szerint döntő tényező: Tőkés Lászlóék nem fogtak volna pártalakításba, ha nem kaptak volna támogatást ahhoz, hogy egy úgynevezett Demokrácia Központ-hálózatot hozzanak létre. Én ezt egy rendkívül felelőtlen döntésnek tartom.” De szükség van még etnikai alapon szerveződő pártokra? - kérdezi Kosa László. - A Híd, szlovák-magyar vegyes formáció sokkal sikeresebb volt, mint az etnikai alapú Magyar Koalíció Pártja. A szlovákiai magyar választók jelentős része láthatóan pragmatikusan gondolkozik: arra szavaz, akitől fejlesztést, hatékony képviseletet remél. Markó Béla válasza: „Szlovákiában valószínűleg arról van szó, hogy a magyar párt több éven át nem tudott eredményt elérni ellenzékben, miközben nőtt a feszültség szlovákok és magyarok között, és a magyarok a párbeszédre szavaztak inkább a feszültség helyett. Vagyis van két lehetőség, de Budapesten sajnos most éppen a harmadikon, a legostobábbon gondolkoznak. Etnikai képviseletet akarnak, de azt viszont megosztva. Ezáltal magunkat verjük szét. Kárpátalján is ez történt, sikerült tökéletesen kettészakítani a magyarságot... Rám nagyon sok magyarországi politikus azért »haragszik«, mert mindenkit zavart, hogy az RMDSZ önálló politikát folytat. Én senkinek nem engedtem, hogy diktáljon, se Budapestről, se Bukarestből, miközben szinte mindenki megpróbálta. Bukarestben hamarabb rájöttek, hogy ez nem megy, Magyarországról folyamatos volt a sértődöttség, hogy nem tudtak ránk telefonálni, hogy »fiúk, adjatok már ki egy nyilatkozatot«, vagy csináljátok ezt, vagy azt. Számtalan példát hozhatnék fel ezekre a próbálkozásokra - akiben volt bölcsesség, előbb-utóbb rájött, hogy ez nem megy... Mindig az volt az érzésem, hogy a magyar politika a ló egyik oldaláról a másikra esik, biztos valamilyen történelmi frusztráltság az oka. Hol azzal kell szembesülnünk, hogy »ti most már önállóak vagytok, nem támogatunk titeket«, hol azzal, hogy »támogatunk, de úgy, ahogy mi akarjuk, mi jobban tudjuk, és különben is nálunk van a pénz« - ami persze igaz. De biztosan van valami nagyságrendi probléma a magyar kormányok szemléletében.” ERDÉLY MA Tőkés László: „Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács feladatköre és felelőssége már így is jócskán megnőtt a honosítási folyamatban vállalt igen fontos szereppel, ráadásként az új párt megalapításának feladatát is a vállunkra yettük. Hiszem, hogy az erdélyi magyarság ki tud tömi abból a politikai infantilizmusból, amelyre szocializálták, rászoktatták... Eljött az ideje, hogy a kommunizmus után lezárjuk a posztkommunizmus időszakát, és új fejezet kezdődjék a nemzetpolitikában. Ennek alapvető lépése egy új, ezen az alapon nyugvó alakulat létrehozása.” (erdely.ma)- Látja, főnök, ezért kértem karácsonyi prémiumot: már ruhára se telik (PeterGossónyi karikatúrája' JEGYZET Az angol pázsit ötszáz éve NAGY ILDIKÓ A napokban olvastam a hírt, hogy a pozsonyi közlekedési vállalat üzembe helyezetthárom narancssárga autóbuszt, amely a mozgás- korlátozott gyermekeket szállítja iskolájukba. Az autóbusz nagy előnye, nyilatkozta a közlekedési vállalat vezér- igazgatója, hogy öt tolókocsit lehet benne elhelyezni, mi több, rögzíteni. És további 22 személy számára van benne ülőhely. A buszok akadály- mentesek, tehát megálláskor a járdával egy szintre kerül a padlójuk, így tolókocsival is fel lehet rájuk szállni minden különösebb gond nélkül. Annak csak örülni lehet, hogy végre a tolókocsis gyerekeket is hordhatják szüleik autóbuszon iskolába, és ezek a gyerekek is élvezhetik ezt a fajta utazást. Mert ha hiszi, ha nem, kedves olvasó, a mindig személyautóban utazó gyermekek igenis vágynak arra, hogy tömegközlekedhessenek: vonaton, buszon, villamoson. Könnyebbséget jelent az is a szülőknek, hogy a tolókocsis iskolás szállításához szükséges személyautót nem kell folyton készenlétben tartaniuk, és naponta használniuk. Amiatt azonban sírhatnékom van, hogy ezeket a gyermekeket az integráció helyett ismét csak elkülönítik. És még meg is jelölik autóbuszukat, bár kedves, életvidám, narancssárga színnel. Aki, mint jómagam, valaha megfordult Európa nyugati részén, láthatta, hogy ott nem újsághír a tolókocsikat - is - szállító autóbusz. Ugyanis eleve olyanok a tömegközlekedési eszközök, vonatok, villamosok, autóbuszok, hogy azokra a térdfájós idős emberek, a babakocsis kismamák és a tolókocsisok is fel tudjanak szállni. Nagy-Bri- tanniában soha nem jelentett gondot tolókocsis lányommal akár a távolsági, akár a városi busz bármelyikére felszállni. Igaz, a londoni metrón bonyolult volt a közlekedés, de ott mega menetrendből kiolvashattuk, melyik állomáson van lift, tehát ott lehetett gond nélkül ki- és beszállni. És ha már a szigetországi példát hoztam fel, hadd mondjak el még egy tapasztalatot arról, miben gyökerezik az angol demokrácia. Mert azt tudjuk, hogy az angol pázsit titka az, hogy ötszáz éve vágják. És a demokráciáé? Azé mega másság elfogadására való nevelés már egészen kicsi kortól, például a mesekönyvekből vagy a tévé gyermekműsoraival. Angliában élő kisunokám csodaszép mesekönyveiben, nem a Disney-félékben, hanem az angol szerzők által írtakban a szereplők mindig sokfélék: fekete, kreol és fehér bőrűek, szemüvegesek, szeplősek, szőkék, barnák, vörösek. Tehát olyanok, mint amilyen maga a brit társadalom. Az egyik tévécsatorna gyermek- műsorának vezetője pedig egy csinos, rokonszenves, félkarú fiatal lány. Jobb alkarja hiányzik, de könyökének csonkja soha nincs eltakarva. Sőt, állítólag nem is szabad eltakarni, hanem így is hangsúlyozni kell az ő esélyegyenlőségét. A sok zenés-táncos gyermekműsorban pedig magától értetődően ott pörög szinte mindig egy- egy tolókocsis kisgyerek. És mivel ezt nézik, ezt látják kiskoruktól a gyerekek, ezt tartják akkor és később is természetesnek. A sokféleséget, meg azt, hogy a tolókocsi, a hiányzó alkar, a szeplő vagy a szemüveg miatt nem kevesebb, csupán más az a valaki. És a helye ott van a közös műsorban éppúgy, mint a közös autóbuszban, vonaton vagy villamoson. KOMMENTÁR A mézeshetek vége LAKNER ZOLTÁN Novemberről decemberre nagyjából ugyanannyit csökkent a magyar kormánypárt népszerűsége, mint amennyit májustól novemberig. AFidesz még mindig nagyságrenddel a többi párt felett van, ez rávilágít arra, mi az egyik legfőbb erőforrása: azellenékgyengesége. A Fidesz nyolc évután vette át a kormányzást. Olyan nyolc év után, amelyet a közvélemény többsége nagyon negatívan értékel. A változtatás szándékán túlmenően a nemzeti retorika és az MSZP-ellenesség megteremtette a kormányzás politikai alapjait, ehhez járul még az erős kéz iránti - meglehet, veszélyes - igény, az elmúlt két év kaotikus politikai viszonyai után. Ahogy azonban távolodunk a választás időpontjától, úgy lesz egyre erősebb az elvárás a kormányzattal kapcsolatban, hogy lépései hozzanak pozitív változást a hétköznapi életben. A korábbiaktól eltérő és a korábbi gyakorlat gyakranjogos kritikájára építő gazdaság- és társadalompolitika azonban menet közben születik, sokdöccenővel, és újabb ellentmondásokhoz vezet, miközben a régieket igyekszik feloldani. Nem ördögtől valók a válságadók, ahogy az sem, hogy a ma- gánnyugdíjpénztárakbanfelhalmozottvagyontaz államadósság csökkentésére fordítsák. Közben azonban a személyi jövedelemadó rendszerének módosításával egy szűk, igen magas keresetű kisebbségjármajdjól,anyugdíjügybenpedigakor- mány nyíltan átlépi az alkotmányt- és még be is vallja, hogy ezért igyekszik hatástalanítani az alkotmánybíróságot. A kabinet pénzt von ki a munkaerő-piaci alapból és járulékot emel, holott deklarált célja a foglalkoztatás növelése. A gazdasági elemzők zöme nem számít arra, hogy olyan dinamikájú lesz a gazdasági növekedés, mint amit a kormány tervez. 2013-14-re vonatkozóan egyedül a nemzetgazdasági tárca terveiben találkozhatunk 5% feletti növekedési prognózissal. AFidesz ehhez képestjói áll, mert az ellenzék pártjai egyelőre a komolyan vehetőségért küzdenek. Az MSZP-nekújrakelllegi- timálnia önmagát, a Jobbik alig látszika Fidesz mögött- és kétségbeesésében ismét egyre szélsőségesebb megnyilvánulásokat tesz -, az LMP pedig a tartalmával és pozíciójával kapcsolatos alapvető kérdésekkel van elfoglalva. Amíg így áll a helyzet, a Fidesztől elszivárgó szavazókelbizonytalanodnak, tehát nem állnak másvalaki mellé. Mégis, az év végi adatok tanulsága az, hogy lehet mégújra verseny a magyar politikai életben. Virágzabálók VERES ISTVÁN Egyesek rojtosra pötyögik a billentyűzetüket arról írva, hogy ezért nem jó az új magyar sajtótör- vénymegazértnemjó. Másokaztmondják, az Orbán-kormánypéldátlanulnehézhelyezetben vergődő Magyarországot örökölt, és azok szapul- ják csak, akik egyébként sem szeretik a Fideszt. A j anuár 1 -tői életbe lépő magyar sajtószabályozás viszont túlmutat Magyarország minden létező problémáján. A nyugdíjreform brutális megszorítás, de valahol érthető, akor- mánynak pénzt kell varázsolnia a semmiből is. Az új médiaalkotmányt ^viszont pusztán az indokolja, hogybeakarjákfogni az újságírók száját. Az újságolvasóktól és a nézőktől-hallgatók- tól az információhoz való jogot veszi el. Szándékosan nem írtam szabad információt, olyan ugyanis nincs; amint egy szerkesztő elkezd egy hírrel dolgozni, attól kezdve az az információ már nem szabad, közöljék később bármilyen tárgyilagos stílusban. Egyébként ez lenne az egésznek a lényege, mindenki olvassa vagy nézze azt a sajtóterméket, amely közel áll hozzá, ha meg néha kíváncsi a másik oldal véleményére, olvassa el azt is. Havanharmadikvagynegyedikoldalis,azannáljobb,amé- diarétenhadd virágozzon minden virág, hogy ki-ki szagolgathassa a neki tetszőt. A magyar kormány viszont a közeljövőben beindítja az állami hírgyárat, az MTV, a Duna TV és az állami rádiók innen kapják majd az előre csomagolt híreket. A tévénézőkés a rádióhallgatók nagy része nem veszi észre a változást. Viszont ennyi erővel sugározhatnának naphosszat Hupikék törpikéket is, bár az belga rajzfilm, így talán nem méltó a szerepre. Amagyarválasztópolgárokkönnyenabba a helyzetbe kerülhetnek, hogyha valamit meg akarnak tudni országukról, a külföldi médiában kell bogarászniuk. Ami pedig a legrémisz- tőbb, hogy ennek a politikának ma nincs életképes alternatívája Magyarországon. Az MSZP leszerepelt, az LMP és a Jobbik pedig rétegpártok, és ez ajövőben sem valószínű, hogy megváltozik. Azoknak a választóknak a száma növekszik majd, akik az egész politikából ábrándulnakki. Ezeket egy teljesen új párt gyűjtheti majd hálójába, olyan politikusokkal, akikneknincs politikai előéletük. Ez a párt viszont még nem létezik. Úgyhogy az elkövetkező években tévéhíradó helyett nézhetünk nyugodtan mesét, mondjuk Mátyás királyról. Áz is egy erős és bölcs államférfi tetteit dicséri. És még a zenéje is kellemes.
