Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-16 / 289. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 16. Kultúra 9 Márai Sándor világsikert aratott regényének színpadi adaptációja a kassai Thália Színházban A gyertyák csonkig égnek Márai Sándor regényé­nek színpadi változatát a tavalyi évad végén, az író születésének 110. évfor­dulója alkalmából mu­tatta be a kassai Thália Színház, Beke Sándor rendezésében. A színmű a mostani, 2010/2011-es évadtól szerepel a szín­ház műsorán. FECSÓ YVETT A világsikert aratott regény egy barátság története: a dús­gazdag grófi családból szárma­zó Henrik és a hivatalnoki csa­ládból származó Konrád gye­rekként egy bécsi katonaisko­lában köt életre szóló barátsá­got. A két férfi közé azonban belép egy harmadik: a nő. Hen­rik gyönyörű felesége, a fiatal Krisztina. A két férfi közötti kapcsolat akkor szakad meg, mikor Konrád és Krisztina egymásba szeretnek. Konrád egy vadászaton majdnem lelö­vi legjobb barátját, de a döntő pillanatban mégis megfutamo­dik, nemcsak a ravasz meghú­zása elől, hanem a kapcsolat elől is. Negyvenegy év eltelté­vel találkozik újra a két férfi, mikor Konrád egy levélben ér­tesíti volt barátját, hogy még egyszer utoljára meglátogatja. A darab a Komádtól kapott levél olvasásával kezdődik. Henrik tábornok szobájában ül, s miután elolvasta Konrád sorait, teljes izgatottság ural­Nem a feleség, nem a nő, nem az életre szóló társ a fontos, hanem a barát. Mióta ő elment, egyedül van a világban. kodik el rajta. Szeretné, ha minden olyan lenne, mint negyvenegy évvel ezelőtt, az utolsó közös vacsorán. Ninit, a kilencvenéves dadát arra kéri, mindent úgy rendezzen, ahogy azon az estén volt. Ugyanabba a szobába, ugyanazzal a terí­tékkel terítsen. Mintha a baráti kapcsolatot szeretné ugyanott folytatni, ahol egykor abbama­radt. Mintha visszavágyna a rég eltűnt időbe, talán nemcsak a múltat szeretné tisztázni ba­rátjával, hanem a jövő lehető­ségét is szeretné hinni ebben a találkozásban. Az éjszaka azonban, amelyet átbeszélget­nek, inkább két ember valaha volt közös életének a végső ha­láltusája. Valami végképp kö­zöttük áll, a barátságokat is szétválasztó elemi erő, amit még a szeretett nő sok évvel korábbi halála sem tud megvál­toztatni. A megszakadt barát­ság negyvenegy évvel ezelőtt kezdődött hattyúdala ez a ta­lálkozás, az utolsó kísérlet, hogy mindent megértsenek, de megmásítani, visszahozni a ré­gi „aranykorszakot” már lehe­tetlen. Beke Sándor, a darab rende­zője nem akarta a darabot egy bizonyos korszakba helyezni. Mindegy, mikor, hol játszódik, a lényeg az emberi kapcsolato­kat meghatározó értékek el­vesztésének bemutatása. A színpad díszlete (Haščák Jó­zsef) ennek megfelelő. Két ol­dalon áttetsző, zöld paraván, amely mögött Krisztina szelle­me jelenik meg időnként. Bár eredetileg egy kastély a talál­kozás helye, a berendezett tér egy elegáns, antik bútorokkal berendezett szobát mutat, amely ma is, bármely lakásban elképzelhető. Általánossá, kö­zelivé és aktuálissá is válhatna ezzel a téma, a barátság, a sze­relmi háromszög tematikája. Ha azonban aktualizálni sze­retnénk, mégis gondban va­gyunk, mégpedig a két barát viselkedését tekintve. Egy olyan világ elevenedik meg a színpadon, amely egy rég le­tűnt kor gondolkodását és vi­selkedési formáját tükrözi. Henrik barátja nélküli életét Don Quijote szélmalomharcá­hoz hasonlíthatjuk. Egy saját világába bezárkózott, fikciókat kergető ember, aki a valóság­gal nem képes kiegyezni, csa­lódásával nem képes megbir­kózni, s egy olyan világba me­nekül, ami talán soha nem lé­tezett. Feleségét sajátos módon szereti, ez a fajta szeretet túllé­pi az erkölcstelenség határát. Nem kommunikál, nem tisztáz, nem bocsát meg. Egy őskövü­let, rendíthetetlen katona, egy olyan „arisztokrata” gondolko­dás utolsó csökevénye, amely hazugságra, idegenségre, meg­vetésre, sértettségre, önzőség- re alapoz. Nem valóságszerű, s mai (női) szemmel elítélendő magatartás megtestesítője. A Henrik tábornokot meg­formáló Pólós Árpád a lehető­ségekhez mérten a legjobb vá­lasztás erre a szerepre. Magas, tekintélyt parancsoló, erőteljes hang, feszes testtartás. Nem lehet kétség afelől, hogy igazi katona. A negyven évvel ez­előtti találkozás folytatása már első pillanatban is a hangos és feszült számonkérésre, szem­rehányásra alapoz. A zavart- ság, harag és feszültség, a re- ményvesztettség csöndes meg­formálásával a színpadon és a nézőtéren is átélhetőbbé tette volna a történéseket. Henrik tábornok se nem arisztokrata, se nem polgár, csak egy sértett és kegyetlen katona. Nem a fe­leségéhez intézte a fontos kér­dést, hogy vajon tudott-e barát­ja gyilkossági szándékáról. Nem próbál érteni, elfogadni, békülni. Nem a feleség, nem a nő, nem az életre szóló társ a fontos, hanem a barát. Mióta ő elment, egyedül van a világ­ban. Pólós Árpád heroikus küzdelmet vívott a szereppel. Egyrészt a színpadon való ál­landó jelenlétével, másrészt azzal, hogy mivel a történetet az ő szemszögéből követhetjük végig, hatalmas mennyiségű szöveggel, hosszú, nehéz mo­nológokkal kellett megbirkóz­nia. Talán eddigi legnehezebb Mintha kézmozdulatait hívná segítségül, hogy a szöveg hatását, mon­danivalóját erősítsék, vagy alátámasszák. szerepében láthatja a Thália közönsége. Konrád századost Kelemen Csaba, az Egri Gárdonyi Géza Színház színésze alakítja. Ő a másik oldal, aki visszajön, aki­nek van mersze, hogy kéretle­nül szembenézzen a múlttal, és kitegye magát a kellemetlen kérdések sorának. Érzékeny művésziélek, aki mégsem bo­hém, hanem olyan ember, aki negyvenegy év távlatából fon­tosnak tartja, hogy barátjával tisztázza az eseményeket. Egy­kor mindent megértettek a má­sik lényéből, s az eltelt időszak után is úgy érzi, a közös vilá­gukból talán megmaradt vala­mi. De csak az emlékek kötik össze őket. Ő az, aki inkább a nőre, Krisztina életére, sorsára kíváncsi, az ő jelenlétét próbálja megérezni, átélni. Most tudja, meg, hogy szökése reggelén Krisztina a lakásába érkezett, hogy vele menjen, s ez bizonyí­téka annak, hogy az érzelmek a nő részéről is erősek és elszakít- hatatlanok voltak. Nyugodtan élhet tovább, mert igazolást nyert, hogy okkal tett volna meg „bármit” ezért a kapcsolatért. Kelemen Csaba játéka kissé félszeg, bátortalan gesztusok­kal teli, amelyek gyakran is­métlődnek. Mintha kézmozdu­latait hívná segítségül, hogy a szöveg hatását, mondanivaló­ját erősítsék, vagy alátá­masszák. A Krisztinára való vá­gyakozást, kíváncsiságot azon­ban élénken tudja visszaadni. Nini, a dajka szerepében Cs. Tóth Erzsébet színesen jeleníti meg a mindent tudó, mindent ismerő öregasszonyt. Bármit csinálhat a figurával, olyan képlékeny számára a szerep, hogy a látott verzión kívül még rengeteg módon tudná előad­ni. Mindegy, mi az, amit föl­használ, akár egy törlőrongy, akár a hangja, a szeme, jelenlé­te van a színpadon, ami érde­kessé és színessé teszi a dara­bot. Az ember szívesen kérdez­ne rá a dadus nem látható éle­tére és sorsára is. Tóbisz Titusz kissé fiatalnak tűnik a vadász alakjának meg­formálására. Egy bizalmasko­dó, hebehurgyának tűnő figu­ra, nem igazán illik bele a da­rab hangulatába. Amikor Hen­rik és Konrád az ominózus va­dászat jeleneteit beszélik meg, jól adja elő a zavarban lévő, kí­vülálló szerepét. A jelenléte nem szükséges, inkább csak megtöri a színpadon jelenlévő két barát hosszas párbeszédét. Krisztinaként Ábaházi Tóth Lívia időnként szótlanul van je­len paraván mögötti fényben, vagy átvonul a színpadon, mint a soha el nem múló emlék kí­sérteié. A falu a maga módján ápolja a költő emlékét Miért nyugszik Rilke a raroni hegytetőn? POSTA ÁKOS ISTVÁN Rainer Maria Rilke, a neves osztrák költő 1875. december 4-én született Prágában, s 1926. december 29-én hunyt el a ma Montreux részét képező Valmontban. Rilkét a világirodalom leg­nagyobbjai közt tartja számon az irodalomtörténet, közvetlen környezete azonban általában nehezen viselte el életmódját, szerelmi afférjait, ezért gyak­ran vándorolt Prága, Bécs, München és Párizs, valamint kisebb települések között. 1919-ben otthagyta Mün­chent, és Svájcban telepedett le, hogy az I. vüágháború okoz­ta traumát kiheverje. Mivel ti­zenévesen Sankt Pöltenben járt katonai akadémiára, ahol sok negatív élményben volt része, a háborús események különösen megviselték lelkileg. Kétéves bolyongás után talált rá végül állandó lakhelyére, a Cháteau de Muzot-ra, amely a Sierre melletti faluban, Veyrasban ta­lálható. Rilke itt fejezte be a Duinói elégiák című versciklusát (me­lyet Hamvas Béla a 20. század legnagyobb lírai műveként jel­lemzett). A háborús időszak után ismét termékeny alkotói periódus következett életében. Mivel azonban leukémiában szenvedett, melyet későn diag­nosztizáltak, gyakran kellett különböző szanatóriumokban kezeltetnie magát. Amikor elhunyt, nem Veyras temetőjébe temették, hanem a közeli Raron temploma mellé. Hogy miért, arra több magyará­zat is van. Egyesek szerint a köl­tő kívánsága volt, hogy Raronba temessék, míg mások szerint Veyras nem kívánta eltemetni, mert a falu lakosai kifogásolták léha életmódját. Rilke nyughelye a középkori templom mellett, a hegytetőn található, s a sírfeliratát is ma­ga a költő írta. A hegy különlegessége, hogy a régi templom alá építettek egy modem sziklatemplomot, mely 1974-ben készült el. A szik­latemplom teljes egészében a hegy gyomrában van, ami vi­lágszerte ritkaságnak számít. A tipikus wallisi falu a nagy költő emlékét a maga módján ápolja: a helyi turizmust szer­vező borász, Alfréd Kalbermat- ter vörös- és fehérborai Rilke- weine néven ismertek. Rilke sírhelye Raronban (A szerző felvétele) A nagy presztízsű Variety filmes szaklap szerint Colin Firth az év nemzetközi sztárja MTl-HÍR Dubai. Colin Firth kapta az Év nemzetközi sztárja díjat a Variety magazintól. Á brit szí­nész az elismerést a Dubai Nemzetközi Filmfesztiválon vehette át, amely a The King's Speech (A király beszéde) című filmjével nyitotta meg kapuit. A nagy presztízsű filmes Colin Firth (SITA/AP-felvétel) szaklap díját Carey Mulligan színésznő adta át Firth-nek a fesztiválon. Az ötvenesztendős színész 1995-ben, a Büszkeség és bal­ítélet című brit minisorozat Mr. Darcyjaként lopta be magát a rajongók szívébe. Tavaly, az A Single Man című filmért Oscar- díjra jelölték, és A király beszé­dében nyújtott alakítása miatt idén szintén Oscar-esélyesként emlegetik. Firth a Tom Hooper rendez­te filmdrámában VI. György brit uralkodót alakítja, aki be­szédórákat vesz, hogy leküzdje dadogását. A fesztiválra várták még Sean Penn amerikai színészt is, akit életműdíjjal tüntettek ki Dubaiban. Penn közleményben köszönte meg a megtisztelte­tést. Jelezte, hogy személyesen szeretné átvenni azt, ám a sú­lyosra fordult haiti helyzet mi­att nem teheti. Penn a földrengés óta rend­szeresen megfordul a kataszt­rófa sújtotta országban, és igyekszik segíteni a földönfu­tóvá vált embereken. Az idei Dubai Filmfesztivál programjában 57 ország 157 filmjét vetítik. (Bodnár Gábor felvétele) Konrád. (Kelemen Csaba) és Henrik (Pólós Árpád)

Next

/
Thumbnails
Contents