Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-14 / 287. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 14. Vélemény És háttér 7 Bugár többször hangsúlyozta a sajtóban, hogy pártja a büntetések teljes eltörlését szorgalmazza A Híd nyelve Az elmúlt hét nem csak az újabb kormányválságról és a koalíciós partnerek civakodásáról szólt. TOKÁR GÉZA Szinte észrevétlenül, a valós társadalmi párbeszéd kialakulása nélkül elfogadták a nyelvtörvény módosítását. Olyan módosítást, amely nem euro- konform, a törvénytervezet körüli mizéria pedig megmutatta, hogy Bugár Béláék számára a nyelvtörvény egy sokadrendű, kényelmetlen kérdés. A Híd elnökének és vezető politikusainak nyilatkozatait visszanézve sokszor meglepetések érhetik az olvasót: nincs ez másként a nyelvtörvény ügyében sem. A kérdésben a párt négyszer változtatta meg az álláspontját, bízva abban, hogy a korábbi nyilatkozatok feledésbe merülnek. A júniusi választások előtt a Híd álláspontja világos volt. Bugár többször hangsúlyozta a sajtóban, hogy pártja a törvénnyel járó büntetések eltörlését szorgalmazza. A választások után a párt mégis azon kapta magát, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás, Dániel Krajcer, az SaS kulturális minisztere pedig konkrét - és kisebbségi szempontból elfogadhatatlan - elképzeléseket szorgalmazott a törvény ügyében. A kormány- koalíció egyeztetései viszonylag gyorsan eredményeket hoztak, megszületett egy olyan tervezet, amely komoly formai hiányosságokat tartalmazott. S mit mondott erre a Híd? Bugár Béla szerint a lehető legtöbbet érték el, a büntetések léte bizonyos esetekben pedig érthető és védhető, egyébként is mindent ki lehet javítani a második olvasat elfogadása előtt. Az újabb váratlan fordulatot a Velencei Bizottság szakvéleményének nyilvánosságra hozatala jelentette, amikor Idderült, Európa nyugati felén másként értelmezik a tolerancia fogalmát, mint a „lehető legtöbbet” elérő kormánypárt. A Híd hivatalos üzenete ismét változott, Bugár hangsúlyozta, decemberre hely- rehozzákahibákat. December van, a törvényt elfogadták, az eredményt mindenki láthatja. A problémás pontok nem változtak, a Híd vezető politikusa pedig megismétli pár hónapja egyszer már elhangzott érveit: a törvény a lehetőségekhez képest jó, a büntetések védhetők, aggodalomra semmi ok. A Híd előszeretettel hangoztatott érve, hogy a nyelvtörvény módosítására nincs meg a „politikai akarat”. Mert hiszen mit is kellene tenniük: fenyegetőzni, zsarolni, veszélyeztetni a koalíció egységét? Napok, sőt, órák kérdése volt, hogy kiderüljön, a pártban bizonyos esetekben mégiscsak megvan az a bizonyos politikai akarat - miután az SDKÚ-s Zoltán Horváth meggyanúsította Jakab Elemért azzal, hogy a főügyészválasztáskor együttműködött a Smer- rel, Bugár azonnal meglebegtette a koalícióból való kilépést (később ezt átértelmezte), az érintett pedig bírósági eljárást helyezett kilátásba Horváth ellen. Hiába, más téma, más hozzáállás, más hangnem. A gazdasági növekedés általában nagyobb környezetszennyezést okoz, ám most nincs növekedés Egy klímacsúcs kapcsán HORBULÁK ZSOLT A gazdasági és politikai események elnyomták a hírt, hogy múlt hét végén Cancúnban klímakonferenciát tartottak. Az ilyen találkozókra mostanság csak akkor figyelnek fel, ha a szintén megjelenő természetvédő csoportok felvonulása randalírozásba csap át. Most ez sem történt, ezért a konferenciát még a külpolitikai elemzők sem méltatták figyelemre. Azt sajnos megszokhattuk, hogy ezek az összejövetelek csak szépen hangzó nyüatkozatok- kal végződnek. A tárgyalások alatt bizonyos országok ugyan ellenkeznek, de a végén beadják a derekukat. Nem történt másként Mexikóban sem, ellenben a határozat méltatására sem kell időt fecsérelni. Egy évtizeddel ezelőtt a klimatikus változások még sok embert izgattak, napjainkra azonban az érdeklődés visszaesett. Nő azoknak a tábora, akik kevésbé hisznek abban, hogy a klímaváltozásokban az emberiség is szerepet játszik. A nézőpontok szektásodnak, a két tábor között mélyül az árok. A probléma természetesen ökológiai jellegű, de csak hosszú .távon. Rövid távon ugyanis a gazdasági érdekek játszanak szerepet. Egyenes összefüggés van az érdeklődés lanyhulása és az aktuális válság között. A gazdasági növekedés általában nagyobb környezetszennyezést hoz magával, most viszont olyan időszakban élünk, amikor a növekedésnek híján vagyunk. A klímavédelemnek ilyenkor kevés az esélye. A gyorsan fejlődő hatalmak, mint Kína és India, értelemszerűen kerékkötői a károsanyag-kibocsátás csökkentésének, de az „amerikai életforma” megtartása miatt az Egyesült Államok is ellenzi a megszorításokat. Éppen régiónk mondhatja magát a környezetszennyezés mérséklése egyik éllovasának. Ebben segített a szocializmus bukása után a nehézipar leépülése, és persze a munka- nélküliség növekedése. A probléma azért szinte megoldhatatlan, mert túl nagy léptékű. Egyrészt a változás generációk alatt játszódik le, másrészt tudományosan olyan bonyolult, hogy mindkét oldal bőven talál magának érveket. Igaz, hogy az emberiség létezése során voltak a jelenleginél jóval melegebb korszakok, viszont a mostani változás a sebességével jelent veszélyt. Tény, hogy pontos mérések alig két évszázada vannak, de krónikák mindig feljegyezték az átlagtól elütő esztendőket. Ötezer évre visszamenőleg pontosan ismerjük a Nílus évenkénti áradásának mértékét. A problémának számos etikai vonala is van. Európában, így a Kárpát-medencében is, már az ókortól elkezdődött az erdőirtás a szántóföld növeléséért, és csökkent az erdők kiterjedése az eredeti negyedére- ötödére. Megtagadhatjuk-e ezt a jogot a braziloktól vagy az indonéziaiaktól? Vagyis önmérséklő magatartásra az szólít fel, aki korábban alaposan kivette a részét a természet pusztításából, a most felzárkózóknak a fejükhöz vágják, hogy úgy szennyezik a természetet, mint ahogyan a fejlett országok az 1950-es és 1960-as években. Ilyen különböző álláspontok ütköztetése láttán nem csoda, hogy lassan elszürkülnek a „zöld” csúcstalálkozók. KOMMENTAR A szabad net vége? NAGYANDRÁS Érdemes figyelemmel kísérni az elmúlt hetek legfontosabb cyber-eseményét, most dől el, mennyire fog belemarni az internet szabadságába az állam. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya most valószínűleg nem feni senki másra úgy a fogát, mint Julian Paul Assangera, a WikiLeaks internetes oldal alapítójára, nem hivatalos tulajdonosára, szellemi atyjára, főszerkesztőjére. Bár mindenki számára egyértelmű, hogy ez az ausztrál férfi képtelen lett volna egymaga ekkora kárt okozni az USA diplomáciai tekintélyének, ahogy az jelenleg kinéz, mégis ő az ellentámadás egyetlen fizikai célpontja. Az amerikai kormány - vagy bárki, aki a WikiLeaks elleni hadjárat mögött áll - úgy véli, ezt a réveteg tekintetű, ősz hajú fickót kell lekapcsolni. Ahogy az egész történik, a világ szeme láttára, felháborító és gyomorforgató. Nincs az az értelmes ember, aki ne látná az összefüggést a között, hogy a WikiLeaks elkezdte szivárogtatni az amerikai külügy dokumentumait, és hogy Assange ellen Svédország nemzetközi elfogatóparancsot adott ki. Arról, hogy valóban követett-e el nemi erőszakot, könnyedén meggyőződhetünk, ha beleolvasunk az elmúlt időszakban megjelent anyagokba. Az USA-ról kezd kiderülni, képtelen saját hibáit jól takargatni, saját titkait megőrizni. S amikor valaki feltárja ezeket a titkokat, megpróbálja ellehetetleníteni. Assange nem terrorista. Őt nem kaphatják úgy el, ahogy azt az amerikai akciófilmek alapján elképzeljük, amikor titkos ügynökök zsákot húznak a célpont fejére, majd egy autóba lökve elszállítják. Szerencsére már nem a hidegháborúban élünk, az amerikaiak sem engedhetnek meg maguknak bármit. Svédország az állítólagos erőszak miatt kérte kiadatását, London is emiatt tartóztatta le Assanget. Az USA nem tudta pontosan meghatározni, mivel is gyanúsítanák a WikiLeaks első számú emberét, de biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan előállnak valamivel, ami a hadititkok kiszivárogtatása, nemzetbiztonság veszélyeztetése szintű bűncselekménynél nem lesz csekélyebb. Addig jól jön, hogy a svédek egy kicsit besározzák. Sokan azt hiszik, ez a történet még mindig csak az amerikai külügyi dokumentumokról, egy bolond ausztrál férfiről, meg egy észak-európai országról szól. Óriási tévedés, a háttérben vívják meg azt a harcot, melynek a tétje nem más, mint az, hogy az internet megmaradhat-e a szólásszabadság talán Utolsó igazi, független fóruma. A legszomorúbb, hogy ez nem Kínában, nem Oroszországban, vagy valamilyen afrikai diktatúrában történik, hanem a világ leghangosabb demokráciájában. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ha az USA korlátozni fogja az internetes szólásszabadságot, a világ államainak legalább fele tapsikolva követi. TALLÓZÓ ROMÁNIAI MAGYAR SAJTÓ A Romániai Magyar Demokrata Szövetség előtt álló kihívásokról, változásokról és a szervezet jövőjéről írt a romániai magyar sajtó annak kapcsán, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke bejelentette: nem kíván újabb elnöki mandátumot vállalni a szervezet élén. A vezető romániai magyar politikus a Szövetségi Képviselők Tanácsának hétvégi marosvásárhelyi ülésén közölte döntését. A Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó szerint csak akkor lenne esélye annak, hogy a Markó utáni RMDSZ összeroppanjon, széttöredezzen, és a széthulló törmelékeket magába szippantsa a Szász Jenő által vezetett Magyar Polgári Párt (MPP), valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által megalapítani tervezett erdélyi magyar néppárt, ha Markó maga lenne az RMDSZ. De Markó nem azonos az RMDSZ-szel, még akkor sem, ha az elmúlt tíz évben ő vállalta éles helyzetekben a kommunikációt. A bukaresti újság másik véleménycikke szerint Markó erőteljesen jelen és jövő is, nem mondta ki minden szavát. A szavainak pedig hitele van - írta a szerző. A kolozsvári Krónika arról írt, hogy az RMDSZ-ben hatvá- nyozottanjelenlesznek azoka dilemmák, mekkora belső hatalmi harcokat generál Markó visszavonulása, lesz-e irányváltás az alakulat politikájában, és mennyire lesz képes a bukaresti és az erdélyi magyar politikai életben megtartani a szervezet meghatározó pozícióját. Az RMDSZ politikusai fellélegezhetnek, Markó csak az elnöki tisztségről mond le, annak gyakorlásáról nem. A Háromszék szerint hatalmas esélyt jelenthet az RMDSZ- nek, hogy Markó nem vállal újabb elnöki tisztséget, hiszen sokan remélik, nyitottabbá vá- likaszövetség, visszafordul választóihoz, a pártosodást felváltja a belső demokrácia megerősítése, ám a hétvégi SZKT „inkább csak koronaátadást sejtet, nem igazi verseny nyitányátjelzi”. (MTI)JL— .....—-— (Peter Gossányi rajza) A nyelvtörvény a gyakorlatban