Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-27 / 273. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 27. Szalon - hirdetés 15 Adjon erőt az iskolateremtőnek, az egyik legnagyobb élő magyar művésznek a magyarok istene, hogy alkotásai még sok embernek szerezzenek gyönyörűséget... Egy élő hungarikum: Makovecz Imre A hetvenöt éves Makovecz Imréről régebben azt írta valaki, hogy ha Magyarországot szeretné bemutatni egy idegennek, az ő épületeivel kezdené a sort. Afféle élő magyar hungarikumokként. KÖVESDl KÁROLY Amire a Mester enyhe malidéval Kós Károlyhoz utalná az illetőt. Pedig volna/van mit megmutatni! Az egri sportuszodát, a sevillai világ- kiállítás magyar pavilonját, a makói Hagymaházat, a piliscsabai Ste- phaneumot, a paksi Szentlélek templomot, a lendvai színházat, a Csíkszeredái, siófoki, százhalombattai, csengeri, kolozsvári templomot, az egyiptomi kopt kolostort, a mogyoróhegyi és sárospataki művelődési házat, a kakasdi faluházat, a Kétarcú házat Debrecenben, vagy „itthon” maradva, mondjuk Duna- szerdahely főutcáját’mely a diktatúra évtizedei alatt lepusztított mezővárosnak ismét levegőt és perspektívát adott. Hogy csak néhányat említsünk, hiszen az általa tervezett alkotások között találunk vendéglőt, üdülőt, csárdát, síházat és ravatalozót. A sorban „előkelő” helyen szerepelnek a megtervezett, de meg nem valósult épületek. E lista túlmutat önmagán; közös nevezője, hogy- ha jól szemléztem a felsorolást - egy kivétellel valamennyi Budapest fényét emelte volna. De Makovecz, bár kellett a világnak, nem kellett Budapestnek! Magyar fátum? Jó pár éve találkoztam vele budai székhelyén, a Magyar Művészeti Akadémia épületében, amely egyben emeleti műtermét is magában foglalja. Makovecz Imre akkor öt évvel fiatalabb volt, kevesebb betegség gyötörte, de az indulatból akkor is kijutott neki bőven. Pedig éppen japán építészek jártak nála, ami nem meglepő, hiszen a világ minden tájáról adják egymásnak a kilincset a Kecske utcában, hogy tapasztalatot cseréljenek a Mesterrel, akinek munkásságát az egész világ elismeri és tiszteli. Az indulat jogos volt, hiszen bármily megdöbbentő, a magyar organikus építészet megalapozójának feje fölött mindig ott lógott Damoklész kardja. Szinte hihetetlen, de cége, a Ma- kona ez év elején becsődölt. Köszönhetően a közélet és a politika linkségének. A mai (közelmúlti) Magyarországon egy kis körbetartozás elég volt ahhoz, hogy az ország címerébe illő, a legérdemesebb cég lehúzza a rolót! Makovecz munkásságáról any- nyit írtak, hogy fölösleges lenne tovább ragozni a klapanciákat. Szemmel, szájjal, arccal fogadó házai él- hetők, lakhatók és lelki békével töltik el az embert. Lógnak a föld és az ég között, kapcsolatot teremtve a mindenség és az esendő ember között. Az organikus anyagok meleget árasztanak, és meglódítják a képzeletet. Nem komorak, mint korunk beton-, szilikon-, acél- és üvegfalansztere, amelyek lakhatatlanok. S van bennük humor. Az oly kevés helyen kitapintható derű. A pártállami évtizedekben háttérbe szorított és a szabad világban sem érdemei és tehetsége szerint kezelt művész állami és külföldi kitüntetésein túl (a Francia Építészeti Akadémia aranyérmese, Kossuth- díjas, Magyar Örökség-díjas, tagjaa Nemzetközi Építészeti Akadémiának, elnöke a Magyar Művészeti Akadémiának) saját bevallása szerint talán a legnagyobb szakmai elismerést egy szatmári öregasszonytól kapta. Az ottani nagy árvíz idején, amikor utcákat sodort el a víz, utcákat, házakat épített a Mako- vecz-cég. Mindenki akkora házat kapott, amekkora volt neki. A világ egyik legjelesebb építésze megkérdezte az öregasszonyt: „Na, anyja, hogy tetszik az új háza?” „Mérnök úr, olyan, mintha mindig itt lett volna!” S ez mondat valószínűleg felér egy nemzetközi aranyéremmel. Melengeti a szívet, és erőt ad. De adjon erőt, Imre bátyánknak, az iskolateremtőnek, az egyik legnagyobb élő magyar művésznek a magyarok istene, hogy még sok embernek, kis- és nagyközösségnek szerezzenek gyönyörűséget alkotásai. Amelyek - hiszen az Úr malmai lassan, de biztosan őrölnek - úgyis megtalálják a címzettet. Az a bizonyos „eleven ház” élettel telik meg, életerejét megsokszorozza a benne élőnek. S a táj befogadja. Merthogy ettől organikus és univerzális. Égi és természeti. Emberi. Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia Kollégium, Felcsút. Terv: 2006, elkészülte: 2008-2009 (Somogyi Tibor felvételei) napirend November 30-tól int vi életébe! Olvasóink jobb minőségű lapot kapnak, csupa színes oldallal. Ugyanazokon a napokon, de az eddiginél nagyobb méretben jelenik meg az Egészség, Focitipp és a Presszó. Más napon, de az eddiginél nagyobb terjedelemben jelennek meg a regionális mellékletek. Szerda (kedd helyett): Csallóköz és Mátyusföld, Duna, Vág, Garam és Ipoly mente, Kelet- és Közép-Szlovákia Ez a lap jár Önnek! ÚJ SZÓ
