Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-27 / 273. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 27. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Könnyített honosítás Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) januártól legalább 20 demokráciaközpontot fog működtetni Erdélyben és a Partiumban, azok a könnyített honosításban segítenek -jelezte Toró T. Tibor, a szervezet ügyvezető elnöke. Az EMNT szerdán együttműködési megállapodást írt alá a magyar kormánnyal arról, hogy az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérdésekben és az ügyintézés egy részében is az EMNT romániai területen partnerként segít. Toró elmondta: az EMNT megalakulása óta az autonómia mellett a határok fölötti nemzetegyesítést tekinti fő céljának, a státustör- vény, a magyarigazolvány a „valódi megoldás”, a könnyített honosítás előszobája volt - tette hozzá. Toró szerint az EMNT a demokráciaközpont- hálózat kiépítésén nagyjából egy éve dolgozik - Tőkés László már 2007-ben, első európai parlamenti képviselői mandátumának megszerzésekor különböző városokban nyitott tizenhárom képviselői irodája a most kialakuló rendszer csírájának tekinthető. A demokráciaközpontok országos koordinátora, Gergely Balázs elmagyarázta: az irodák a konzulátusok részleges tehermentesítését szolgálják, hiszen Erdély két magyar konzulátusán, Kolozsváron és Csíkszeredában is hatalmas az érdeklődés. A demokráciaközpontok abban segíthetnek, hogy a magyar állampolgárságot igénylők iratcsomóit ellenőrzik, mielőtt benyújtanák, vagy előkészíthetik az esetleges kihelyezett konzuli napokat azokon a településeken, ahol nincs konzulátus. Állandó kapcsolatban maradva a külképviseletekkel, az állampolgársági fogadalomtétel dátumának egyeztetésében is segítenek az igénylőknek. A demokráciaközpont- hálózat három fő régiót vesz alappillérül, a Partiumot, Kö- zép-Erdélyt és a Székelyföldet. (MTI) Szöveg nélkül (Peter Gossányi rajza) Szabad emberek és szabad sajtó nélkül nem segíthetünk községünknek Mi lesz holnap? A szabad választás jogát november hozta el nekünk. Csak annak köszönhetően választunk most új főpolgármestereket, polgármestereket, önkormányzati képviselőket. De mi lesz holnap? Mi is lesz holnap? ŠTEFAN HRÍB Holnap minden megismétlődik. Néhány várost és falut tisztességes emberek fognak irányítani, de más községek-valószínűleg a többség - olyan kapzsi emberek kezébe kerül, akik csak játsszák a politikust. Ezért ismét annak a tanúi leszünk, hogy városainkat, falvainkat kifacsarják, kihasználják, rablók és szűkkeblűek megalázzák. Meg lehet ezt előzni? Szavatolhatja valaki, hogy voksunkat nem adjuk le fölöslegesen, hogy naivul nem érdemtelen embereket támogatunk? Valóban segíthetünk városainknak és falvainknak? Segíthetünk, de ez nem sikerülhet két dolog nélkül - a szabad emberek és a szabad sajtó nélkül. Ha azok, akiket választunk, nem tudják, hogy városuk, községük lakói szabad emberek, nagy lesz a kísértés bennük, hogy visszaéljenek hatalmukkal. Ha az új helyi politikusok nem fogják érezni, hogy figyeljük döntéseiket, hogy fontosak nekünk, és ha elégedetlenek leszünk, kiabálni fogunk, mindent úgy csinálnak, ahogy korábban tették. A sötétség leple alatt, titokban, tekintet nélkül arra, jót tesznek-e a falunak, városnak, vagy sem. Ha azt akarjuk, hogy a városok, falvak jobbak legyenek, nem az egyetlen kötelességünk, hogy ma elmenjünk szavazni. A választás után négy évig aktivizálni kell magunkat, szükség lesz az igyekezetünkre és ellenőrzésünkre. Igényes feladat, a köz érdekében is angazsálni kell magunkat, nem elég csak magunkról és családunkról gondoskodni. Ha nem így teszünk, ma fölöslegesen megyünk szavazni. Nem elég azonban, hogy szabad emberek vagyunk. Ahhoz, hogy az új helyi politikusokat kellőképpen ellenőrizzünk és visszajelzést is kapjanak, hogy a szabad emberek nyomást gyakorolhassanak rájuk, elengedhetetlen a szabad helyi sajtó. A helyi újság, rádió, televízió, amelyek nem lesznek a városháza vagy a községháza kezében, hanem független kiadók és újságírók kezében lesznek, amelyeknek, illetve akiknek nem az előny, a haszon az elsődleges, hanem az igazság és a tiszta játékszabályok. Ez óriási probléma, talán nagyobb, mint arra ösztönözni az embereket, hogy anga- zsálják magukat - a helyi médiák többségének nincs gazdasági ereje, nem kap elegendő reklámot, ezért elfogadják a város, a község támogatását, ezáltal megszűnik ellenőrző szerepük, a politikai üzletelés tárgyává válnak. Ha ez nem változik meg, és a város- és községházának nem lesz opponense a szabad sajtó, nem lépünk előbbre. Tisztelem a szabad választás jogát. Elmegyek szavazni, de ezzel nem ért véget minden. Azon gondolkodom, mi lesz holnap. Hogyan lehetne támogatni a szabad helyi sajtót, hogy ne szavazzak fölöslegesen? A szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője JEGYZET Emberség pénzért? PÉTERFl SZONYA Nem új a megállapítás: beteg az egészségügy. A rendszerváltás óta ugyanazt halljuk: az aktuális költségvetés nem fedezi az ágazat kiadásait, a fehérköpenyesek alulfizetettek. Az aktuális tárcavezető pedig mindig ugyanazt ígéri: megreformálja, korszerűsíti és szavatolja az ellátásjobb minőségét, hozzáférhetőségét, orvosolja elődje téves intézkedéseit. A betegek és hozzátartozóik, az ápolónők serege és az orvosok is tudják, olykor üres szólamokról van szó. Míg a betegek az emberséges bánásmód hiányát, a fehérköpenyesek általában csak alacsony bérüket kifogásolják. (Részben igazuk van, nincs ember a világon, aki ne akarna munkájáért magasabb fizetést.) Közben hangsúlyozzák azt is - az államiak épp úgy, mint a magánorvosok -, hogy kevés pénzből képtelenek orvosolni a bajokat. Amiről viszont nem szívesen beszélnek: sok minden nem azért nem működik, mert nincs rá fedezet. Mert a magatehetetlen betegek rendszeres forgatása, hogy testükön ne képződjenek felfekvések, nem kerül külön pénzbe. Ha már nem megfelelő ágyban fekszenek, ha nincs pénz azokra a segédeszközökre, amelyek meggátolnák, késleltetnék a nyűt sebek kialakulását. Hallom az ellenvetést: kevés az ápolónő, az éjszakai ügyeletes egyedül látja el a harmincágyas osztályt. Ami sajnos igaz, ám a kórház jól fizetett vezetőségének kell megoldania a beosztást a betegek szükségletei szerint. Miközben az ápolónőknek teljesen mindegy, hogy nappal, vagy éjszaka forgatják a beteget. Ha tisztességesen végzik teendőiket, atest nem sebesedik ki, tehát elmarad a drága sebápolás költsége is. Nem pénz kérdése az sem, hogy a magánorvos figyel-e a páciensre, vagy sem. Mert ha rosszul értékeli ki a 87 éves törött karú betege RTG-leletét, és távolítja el a gipszet, mielőtt összeforrt volna a csont, igenis többletkiadást jelent, ha két hét elteltével a fájdalomtól szenvedőnek - a kilószámra bevett fájdalomcsillapító dacára - újra röntgenezteti, gipszeli karját. Aligha hihető, hogy ha bére magasabb volna, jobban látná, mit is mutat az a fránya RTG-lelet?! Tudom, nem szabad általánosítani, nem is teszem, bár az utóbbi években egyre többen jelzik, hogy általános és szakorvosuk tetszés szerint módosítja a rendelési órákat-magyarul: késve kezd, előbb távozik-, olykor értesítés nélkül meg sem jelenik a rendelőben. A kórháziakat, beleértve a szobaorvosokat is, délután már alig látja a beteg, az ügyeletes esti vizitje annyiból áll, hogy benéz a kórterem ajtaján. Tudom, ajóléti országokban a szakvizsgázott orvosok tisztességes bért kapnak. Nem kell annyit túlórázniuk, vagy olyan ellátást számlázni az egészségbiztosítóknak, amit nem végeztek el. Szlovákia nem jóléti ország, de az orvosok fizetése (nem csupán a fővárosi intézetekben, vidéken is) két évtized alatt jócskán megemelkedett, az ápolónők béréhez viszonyítva aránytalanul. Mégis a dokik hallatják hangjukat és riogatják a betegeket. KOMMENTÁR Sátán sátán hátán KISS TIBOR NOÉ Ez az ősz a felelős politikusoké és nagyformátumú médiaszemélyiségeké volt. „Úgy tűnik, az EU nem akarja észrevenni (...) Magyarországot, ahol a nagy parlamenti többséggel bíró kormánypárt azon dolgozik, hogy lebontsa a jogrendet, és erodáljon egy törékeny demokratikus politikai kultúrát” - idézte ezen a héten a nagytekintélyű Guardiant a HVG az Orbán-kormány politizálásával kapcsolatban. A kritikákban nincs semmi új, legfeljebb Európa számára: a baloldali lap szerint visszás a közmédia feletti kormánypárti uralom megszerzése, az alkotmánybíróság megtámadása, valamint a köz- társasági elnök inkompetenciája. Mielőtt azonban a Fidesz-fanok fennék a késeket: a Guardiant nehéz lenne a „magyarországi ballib károgók” körébe sorolni, a brit lapnak nincs Orbán-fóbiája, nyáron még hősként ünnepelte a „bankokkal szembeszálló” magyar kormányfőt. S ha már említettük az inkompetens köztársasági elnököt, Schmitt Pál is aktivizálta magát. Az alkotmányhoz írt javaslat- csomagjában Sátán és Isten országairól értekezett, s a Szent Korona-tan körül is elmélázott. A kritikák után a szöveg váratlanul eltűnt a köztársasági elnök honlapjáról, az államfő saját állítása szerint nem is látta az írást, amelyben hitet tett a magyar nyelv védelme mellett. Ez azonban többször is csak helyesírási hibáktól hemzsegő mondatokban sikerült neki, a Szent Korona-tan például emitt „Szent Korona tan”, amott „Szent korona-tan”. S akit még érdekelnek a Schmitt-magyar gyöngyszemei: az anyanyelv elnökünk szerint „érzelemrokonító forraszték”, a világ pedig „Világ”. Világ után Való Világ, elindult az új szezon, Stohl Andrással a színpadon. A színész május nyolcadikán ittasan, kábítószer hatása alatt okozott balesetet Budapest és Fót között. A balesetben négyen sérültek meg, s egyikük szerint Stohl meg sem kérdezte tőlük, hogy jól vannak-e, csak kért egy szál cigarettát. November húszadikán aztán Buci - ez a szeretnivaló, bohém csirkefogó - már ott táncolt az RTL Klub Való Világ című műsorában. „Rossz vagyok, de használható” - énekelte a műsorvezető, a táncoslányok legyezői forogtak, s forgott a gyomrunk is. Majd még tovább forgott az undortól, amikor azt hallottuk, hogy Damu Roland megerőszakolta, majd megverte egykori barátnőjét. Ügyvédje szerint a harminc napra előzetes letartóztatásba helyezett színészt megviseli a fogva tartás. Vérzik a szívünk. Damut egyébként néhány évvel ezelőtt már elítélték, két évet kapott, felfüggesztve. „Féltékenységi jelenetnek indult, és elszabadultak az indulatok. Pedig nem tartozom a nőverő, brutális férfiak közé. Sőt! De már mindez a múlté” - nyilatkozta később az esetről az önmagát „régi vágású” színésznek tartó Damu. Ä helyében nem aggódnánk. Bár a TV2 az újabb balhé után kirúgta, nem csodálkoznánk, ha fél év múlva újra visszatérne a képernyőre, könnyes szemmel megismételve ugyanezeket a mondatokat. (A cikk címét a Prosectura együttes 1995-ös albumától kölcsönöztük.) Nemzetállamosítás VERES ISTVÁN Orbán Viktor kormánya megdöbbentő lépéseket tervez. A rendszerváltás után húsz évvel a Fidesz és a KDNP megfordítja a fejlődés kerekét. Az indok: az államnak pénzre van szüksége. A cél: a nemzetállam. A magyarok fellélegezhetnek végre! Lesz már hatékony ifjúságnevelés, az m2 valószínűleg gyermekcsatornává alakul. A Bolygó kapitánya és Dexter viszont valószínűleg nem kerülnek műsorra. Ha jobban meggondolom, a magyar népmeséken kívül még a Süsü-Frakk vonal rúghat labdába. A fiatalokról tehát valószínűleg levan a gond. Azért biztos, ami biztos, a Petőfi rádióba is visszakerül a Kispál helyett a nemzetibb tartalom, talán mondjuk Tarnai Kiss László a nótabarátok műsorával. Kár. Az egyetlen dolog ugyanis, ami az MR2-ből hiányzik, a vízállásjelentés. Az ml-ből vajon mi lesz? Propagandatelevízió? A magyar kormány viszont nem csak abba szól bele, hogy az ország lakosainak mit kell nézniük és hallgatniuk, azt is megmondják, hová tegyék a pénzüket. A jó magyarok a pénzüket kiveszik a magánnyugdíjpénztárakból, és az államkasszába folyósítják. Ellenkező esetben az állami nyugdíjat elfelejthetik. Január végéig van idejük. Robert Fico és Viera Tomanová szociális elképzelései ehhez képest liberális kacérkodásnak tűnnek. Orbánék a kétharmaddal nemcsak a magyar közgondolkodást államosítják, hanem az emberek pénzét is. Hatalomra jutottak a demokrácia eszközeivel, hogy aztán elkezdjék leépíteni a demokráciát. Akinek nem tetszik, mehet a fenébe. És ez nem vicc, mert egy olyan országban, ahol központilag mondják meg, mi a helyes és a követendő, nem fog semmi felvirágozni, legfeljebb a klientel- izmus. Aki nagyon nemzeti lesz, annak nagy esélye van elérni valamit, aki csak kicsit nemzeti, annak a mozgástere is kicsi marad. Aki nem lesz elég nemzeti, azt elpöccintik, mint a legyet. Magyarország viszont önmagában nem rossz hely, ezért sokan úgy döntenek, valahogy átvészelik ezt az időszakot, aminek egyelőre nem látni a végét. Aki tehát sikeres akar lenni, jobb, ha rágyúr a nemzeti bicepszekre. Munkába érkezve például köszöntheti kollégáit az „unalmas mainstreamhez” tartozó jó napot helyett így is: Magyar vér! Kezdetnek elég ennyi. Aztán jön a piros-fehér-zöld pöttyös Túró Rudi.
