Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-27 / 273. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 27. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Könnyített honosítás Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) januártól legalább 20 demokráciaköz­pontot fog működtetni Er­délyben és a Partiumban, azok a könnyített honosításban se­gítenek -jelezte Toró T. Tibor, a szervezet ügyvezető elnöke. Az EMNT szerdán együtt­működési megállapodást írt alá a magyar kormánnyal ar­ról, hogy az egyszerűsített ho­nosítási eljáráshoz kapcsoló­dó kérdésekben és az ügyinté­zés egy részében is az EMNT romániai területen partner­ként segít. Toró elmondta: az EMNT megalakulása óta az autonómia mellett a határok fölötti nemzetegyesítést te­kinti fő céljának, a státustör- vény, a magyarigazolvány a „valódi megoldás”, a könnyí­tett honosítás előszobája volt - tette hozzá. Toró szerint az EMNT a demokráciaközpont- hálózat kiépítésén nagyjából egy éve dolgozik - Tőkés Lász­ló már 2007-ben, első európai parlamenti képviselői mandá­tumának megszerzésekor kü­lönböző városokban nyitott tizenhárom képviselői irodája a most kialakuló rendszer csí­rájának tekinthető. A demok­ráciaközpontok országos ko­ordinátora, Gergely Balázs elmagyarázta: az irodák a konzulátusok részleges te­hermentesítését szolgálják, hiszen Erdély két magyar konzulátusán, Kolozsváron és Csíkszeredában is hatalmas az érdeklődés. A demokrácia­központok abban segíthet­nek, hogy a magyar állampol­gárságot igénylők iratcsomóit ellenőrzik, mielőtt benyújta­nák, vagy előkészíthetik az esetleges kihelyezett konzuli napokat azokon a települése­ken, ahol nincs konzulátus. Állandó kapcsolatban marad­va a külképviseletekkel, az ál­lampolgársági fogadalomté­tel dátumának egyeztetésé­ben is segítenek az igénylők­nek. A demokráciaközpont- hálózat három fő régiót vesz alappillérül, a Partiumot, Kö- zép-Erdélyt és a Székelyföl­det. (MTI) Szöveg nélkül (Peter Gossányi rajza) Szabad emberek és szabad sajtó nélkül nem segíthetünk községünknek Mi lesz holnap? A szabad választás jogát november hozta el nekünk. Csak annak köszönhetően választunk most új főpol­gármestereket, polgármes­tereket, önkormányzati képviselőket. De mi lesz holnap? Mi is lesz holnap? ŠTEFAN HRÍB Holnap minden megismétlődik. Néhány várost és falut tisztességes emberek fognak irányítani, de más községek-valószínűleg a többség - olyan kapzsi emberek kezébe ke­rül, akik csak játsszák a politikust. Ezért ismét annak a tanúi leszünk, hogy városainkat, falvainkat kifa­csarják, kihasználják, rablók és szűkkeblűek megalázzák. Meg lehet ezt előzni? Szavatol­hatja valaki, hogy voksunkat nem adjuk le fölöslegesen, hogy naivul nem érdemtelen embereket tá­mogatunk? Valóban segíthetünk városainknak és falvainknak? Segíthetünk, de ez nem sike­rülhet két dolog nélkül - a szabad emberek és a szabad sajtó nélkül. Ha azok, akiket választunk, nem tudják, hogy városuk, községük lakói szabad emberek, nagy lesz a kísértés bennük, hogy visszaélje­nek hatalmukkal. Ha az új helyi politikusok nem fogják érezni, hogy figyeljük döntéseiket, hogy fontosak nekünk, és ha elégedet­lenek leszünk, kiabálni fogunk, mindent úgy csinálnak, ahogy ko­rábban tették. A sötétség leple alatt, titokban, tekintet nélkül ar­ra, jót tesznek-e a falunak, város­nak, vagy sem. Ha azt akarjuk, hogy a városok, falvak jobbak le­gyenek, nem az egyetlen köteles­ségünk, hogy ma elmenjünk sza­vazni. A választás után négy évig aktivizálni kell magunkat, szük­ség lesz az igyekezetünkre és el­lenőrzésünkre. Igényes feladat, a köz érdekében is angazsálni kell magunkat, nem elég csak ma­gunkról és családunkról gondos­kodni. Ha nem így teszünk, ma fö­löslegesen megyünk szavazni. Nem elég azonban, hogy sza­bad emberek vagyunk. Ahhoz, hogy az új helyi politikusokat kel­lőképpen ellenőrizzünk és vissza­jelzést is kapjanak, hogy a szabad emberek nyomást gyakorolhassa­nak rájuk, elengedhetetlen a sza­bad helyi sajtó. A helyi újság, rá­dió, televízió, amelyek nem lesz­nek a városháza vagy a községhá­za kezében, hanem független ki­adók és újságírók kezében lesz­nek, amelyeknek, illetve akiknek nem az előny, a haszon az elsőd­leges, hanem az igazság és a tiszta játékszabályok. Ez óriási problé­ma, talán nagyobb, mint arra ösz­tönözni az embereket, hogy anga- zsálják magukat - a helyi médiák többségének nincs gazdasági ere­je, nem kap elegendő reklámot, ezért elfogadják a város, a község támogatását, ezáltal megszűnik ellenőrző szerepük, a politikai üz­letelés tárgyává válnak. Ha ez nem változik meg, és a város- és községházának nem lesz oppo­nense a szabad sajtó, nem lépünk előbbre. Tisztelem a szabad választás jogát. Elmegyek szavazni, de ez­zel nem ért véget minden. Azon gondolkodom, mi lesz holnap. Hogyan lehetne támogatni a sza­bad helyi sajtót, hogy ne szavaz­zak fölöslegesen? A szerző a .týždeň főszerkesztő­je, a Lámpa műsorvezetője JEGYZET Emberség pénzért? PÉTERFl SZONYA Nem új a megállapítás: beteg az egészségügy. A rendszerváltás óta ugyanazt halljuk: az aktuális költségvetés nem fedezi az ága­zat kiadásait, a fehérköpenyesek alulfizetettek. Az aktuális tárca­vezető pedig mindig ugyanazt ígéri: megreformálja, korszerűsíti és szavatolja az ellá­tásjobb minőségét, hozzáférhe­tőségét, orvosolja elődje téves intézkedéseit. A betegek és hozzátartozóik, az ápolónők serege és az orvosok is tudják, olykor üres szólamokról van szó. Míg a betegek az em­berséges bánásmód hiányát, a fehérköpenyesek általában csak alacsony bérüket kifogásolják. (Részben igazuk van, nincs em­ber a világon, aki ne akarna munkájáért magasabb fizetést.) Közben hangsúlyozzák azt is - az államiak épp úgy, mint a magán­orvosok -, hogy kevés pénzből képtelenek orvosolni a bajokat. Amiről viszont nem szívesen be­szélnek: sok minden nem azért nem működik, mert nincs rá fe­dezet. Mert a magatehetetlen be­tegek rendszeres forgatása, hogy testükön ne képződjenek felfek­vések, nem kerül külön pénzbe. Ha már nem megfelelő ágyban fekszenek, ha nincs pénz azokra a segédeszközökre, amelyek meggátolnák, késleltetnék a nyűt sebek kialakulását. Hallom az ellenvetést: kevés az ápolónő, az éjszakai ügyeletes egyedül lát­ja el a harmincágyas osztályt. Ami sajnos igaz, ám a kórház jól fizetett vezetőségének kell meg­oldania a beosztást a betegek szükségletei szerint. Miközben az ápolónőknek teljesen mind­egy, hogy nappal, vagy éjszaka forgatják a beteget. Ha tisztessé­gesen végzik teendőiket, atest nem sebesedik ki, tehát elmarad a drága sebápolás költsége is. Nem pénz kérdése az sem, hogy a magánorvos figyel-e a páciens­re, vagy sem. Mert ha rosszul ér­tékeli ki a 87 éves törött karú be­tege RTG-leletét, és távolítja el a gipszet, mielőtt összeforrt volna a csont, igenis többletkiadást je­lent, ha két hét elteltével a fájda­lomtól szenvedőnek - a kiló­számra bevett fájdalomcsillapító dacára - újra röntgenezteti, gip­szeli karját. Aligha hihető, hogy ha bére magasabb volna, jobban látná, mit is mutat az a fránya RTG-lelet?! Tudom, nem szabad általánosí­tani, nem is teszem, bár az utóbbi években egyre többen jelzik, hogy általános és szakorvosuk tetszés szerint módosítja a rende­lési órákat-magyarul: késve kezd, előbb távozik-, olykor érte­sítés nélkül meg sem jelenik a rendelőben. A kórháziakat, bele­értve a szobaorvosokat is, dél­után már alig látja a beteg, az ügyeletes esti vizitje annyiból áll, hogy benéz a kórterem ajtaján. Tudom, ajóléti országokban a szakvizsgázott orvosok tisztessé­ges bért kapnak. Nem kell annyit túlórázniuk, vagy olyan ellátást számlázni az egészségbiztosítók­nak, amit nem végeztek el. Szlovákia nem jóléti ország, de az orvosok fizetése (nem csupán a fővárosi intézetekben, vidéken is) két évtized alatt jócskán meg­emelkedett, az ápolónők béré­hez viszonyítva aránytalanul. Mégis a dokik hallatják hangju­kat és riogatják a betegeket. KOMMENTÁR Sátán sátán hátán KISS TIBOR NOÉ Ez az ősz a felelős politikusoké és nagyformátumú médiaszemélyi­ségeké volt. „Úgy tűnik, az EU nem akarja észrevenni (...) Magyarországot, ahol a nagy parlamenti többséggel bíró kormánypárt azon dolgo­zik, hogy lebontsa a jogrendet, és erodáljon egy törékeny demok­ratikus politikai kultúrát” - idézte ezen a héten a nagytekintélyű Guardiant a HVG az Orbán-kormány politizálásával kapcsolatban. A kritikákban nincs semmi új, legfeljebb Európa számára: a balol­dali lap szerint visszás a közmédia feletti kormánypárti uralom megszerzése, az alkotmánybíróság megtámadása, valamint a köz- társasági elnök inkompetenciája. Mielőtt azonban a Fidesz-fanok fennék a késeket: a Guardiant nehéz lenne a „magyarországi ballib károgók” körébe sorolni, a brit lapnak nincs Orbán-fóbiája, nyáron még hősként ünnepelte a „bankokkal szembeszálló” magyar kor­mányfőt. S ha már említettük az inkompetens köztársasági elnököt, Schmitt Pál is aktivizálta magát. Az alkotmányhoz írt javaslat- csomagjában Sátán és Isten országairól értekezett, s a Szent Ko­rona-tan körül is elmélázott. A kritikák után a szöveg váratlanul eltűnt a köztársasági elnök honlapjáról, az államfő saját állítása szerint nem is látta az írást, amelyben hitet tett a magyar nyelv védelme mellett. Ez azonban többször is csak helyesírási hibák­tól hemzsegő mondatokban sikerült neki, a Szent Korona-tan például emitt „Szent Korona tan”, amott „Szent korona-tan”. S akit még érdekelnek a Schmitt-magyar gyöngyszemei: az anya­nyelv elnökünk szerint „érzelemrokonító forraszték”, a világ pe­dig „Világ”. Világ után Való Világ, elindult az új szezon, Stohl Andrással a szín­padon. A színész május nyolcadikán ittasan, kábítószer hatása alatt okozott balesetet Budapest és Fót között. A balesetben né­gyen sérültek meg, s egyikük szerint Stohl meg sem kérdezte tő­lük, hogy jól vannak-e, csak kért egy szál cigarettát. November hú­szadikán aztán Buci - ez a szeretnivaló, bohém csirkefogó - már ott táncolt az RTL Klub Való Világ című műsorában. „Rossz va­gyok, de használható” - énekelte a műsorvezető, a táncoslányok legyezői forogtak, s forgott a gyomrunk is. Majd még tovább forgott az undortól, amikor azt hallottuk, hogy Damu Roland megerőszakolta, majd megverte egykori barátnőjét. Ügyvédje szerint a harminc napra előzetes letartóztatásba helye­zett színészt megviseli a fogva tartás. Vérzik a szívünk. Damut egyébként néhány évvel ezelőtt már elítélték, két évet kapott, fel­függesztve. „Féltékenységi jelenetnek indult, és elszabadultak az indulatok. Pedig nem tartozom a nőverő, brutális férfiak közé. Sőt! De már mindez a múlté” - nyilatkozta később az esetről az önma­gát „régi vágású” színésznek tartó Damu. Ä helyében nem aggódnánk. Bár a TV2 az újabb balhé után kirúgta, nem csodálkoznánk, ha fél év múlva újra visszatérne a képernyőre, könnyes szemmel megismételve ugyanezeket a mondatokat. (A cikk címét a Prosectura együttes 1995-ös albumától kölcsönöztük.) Nemzetállamosítás VERES ISTVÁN Orbán Viktor kormánya megdöbbentő lépéseket tervez. A rend­szerváltás után húsz évvel a Fidesz és a KDNP megfordítja a fejlő­dés kerekét. Az indok: az államnak pénzre van szüksége. A cél: a nemzetállam. A magyarok fellélegezhetnek végre! Lesz már haté­kony ifjúságnevelés, az m2 valószínűleg gyermekcsatornává ala­kul. A Bolygó kapitánya és Dexter viszont valószínűleg nem kerül­nek műsorra. Ha jobban meggondolom, a magyar népmeséken kí­vül még a Süsü-Frakk vonal rúghat labdába. A fiatalokról tehát valószínűleg levan a gond. Azért biztos, ami biztos, a Petőfi rádió­ba is visszakerül a Kispál helyett a nemzetibb tartalom, talán mondjuk Tarnai Kiss László a nótabarátok műsorával. Kár. Az egyetlen dolog ugyanis, ami az MR2-ből hiányzik, a vízállásjelen­tés. Az ml-ből vajon mi lesz? Propagandatelevízió? A magyar kormány viszont nem csak abba szól bele, hogy az or­szág lakosainak mit kell nézniük és hallgatniuk, azt is megmond­ják, hová tegyék a pénzüket. A jó magyarok a pénzüket kiveszik a magánnyugdíjpénztárakból, és az államkasszába folyósítják. Ellenkező esetben az állami nyugdíjat elfelejthetik. Január végé­ig van idejük. Robert Fico és Viera Tomanová szociális elképze­lései ehhez képest liberális kacérkodásnak tűnnek. Orbánék a kétharmaddal nemcsak a magyar közgondolkodást államosít­ják, hanem az emberek pénzét is. Hatalomra jutottak a demok­rácia eszközeivel, hogy aztán elkezdjék leépíteni a demokráciát. Akinek nem tetszik, mehet a fenébe. És ez nem vicc, mert egy olyan országban, ahol központilag mondják meg, mi a helyes és a követendő, nem fog semmi felvirágozni, legfeljebb a klientel- izmus. Aki nagyon nemzeti lesz, annak nagy esélye van elérni va­lamit, aki csak kicsit nemzeti, annak a mozgástere is kicsi marad. Aki nem lesz elég nemzeti, azt elpöccintik, mint a legyet. Ma­gyarország viszont önmagában nem rossz hely, ezért sokan úgy döntenek, valahogy átvészelik ezt az időszakot, aminek egyelőre nem látni a végét. Aki tehát sikeres akar lenni, jobb, ha rágyúr a nemzeti bicepszekre. Munkába érkezve például köszöntheti kol­légáit az „unalmas mainstreamhez” tartozó jó napot helyett így is: Magyar vér! Kezdetnek elég ennyi. Aztán jön a piros-fehér-zöld pöttyös Túró Rudi.

Next

/
Thumbnails
Contents