Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-27 / 273. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 27. www.ujszo.com RÖVIDEN A szülőföld ás tájai Pozsony. Sidó Zoltán festményeiből nyílik kiállítás A szülőföld és tájai címmel november 29-én, hétfőn 17 órakor a Csemadok Május 1 téri székházának dísztermében, a Csemadok Országos Tanácsa és a Csemadok Művelődési Intézete szervezésében. A kiállítás kurátora és a művész méltatója Kopócs Tibor festőművész. Közreműködnek a Csemadok Érsekújvári Alapszervezetének tagjai és a pozsonyi Miloš Ruppeldt Zeneiskola tanulói. Sidó Zoltán több csoportos kiállításon vett részt az elmúlt évtizedekben, képei láthatók voltak Zebegényben, Érsekújvárban és Komáromban. Egyéni kiállítással idén mutatkozott be először, Komáromban. Pozsonyban első alkalommal lesznek láthatók munkái, (ú) Az irodalom visszanéz Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar írók Társasága szeretettel váija az érdeklődőket „Ahol a 20 hatvanat ér, avagy Az irodalom visszanéz” című jubileumi kiállítására a Csallóközi Múzeumba (Sárga Kastély, Múzejná 2.). A tárlat november 29-ig tekinthető meg. (ú) Jubiláló kassaiak - kiállítás Kassa. Kiállítással tiszteleg a Kassai Polgári Klub azok előtt a híres történelmi személyiségek, művészek előtt, akik ugyan nem Kassán születtek - mint például Révész Kálmán, Bethlen Gábor, Lorántffy Zsuzsanna, Mihalik József, Hohenouer Ignác, Fischer- Colbrie Ágoston, Benczúr Gyula -, ám életük egy szakaszában munkájukkal, művészetükkel fontos szerepet játszottak a város életében, s 2010-ben születésük vagy haláluk kerek évfordulója van. A kiállítás megnyitója november 30-án, kedden 16.30-kor lesz a Löffler Béla Múzeumban, (me) Exkémfőnök a Booker-díj zsűrielnöke London. Stella Rimington, a brit titkosszolgálat korábbi főnöke lesz a rangos brit irodalmi díj, 2011-es Man Booker Prize zsűrijének elnöke. Csütörtökön a testület további tagjait is megnevezték a szervezők: Matthew d'Anconda újságíró, Susan Hill író, Chris Mullin politikus és Gaby Wood, a The Daily Telegraph könyvrovatának vezetője került be. Rimingtont 1992-ben nevezték ki az MI5 főigazgatójának: személyében először vezette nő a szigetország belső biztonságáért felelős titkosszolgálatot. A Booker-díj zsűrijének elnöke persze azért lehet, mert maga is író, több kémthriller szerzője. Könyveinek főhőse Liz Carlyle, az MI5 ügynöke, akit a magyar olvasók a Végveszélyben című regényben ismerhettek meg. A kémelhárítás élén töltött éveiről Nyílt titok címmel adta ki visszaemlékezéseit. Az irodalmi díjra jelöltek listáját 2011 júliusában hirdetik ki, szeptemberre pedig ezt a hosszabb listát szűkítik le arra a néhány esélyesre, akik közül végül kikerül a győztes. A díjátadó ceremóniára 2011. október 18-án kerül sor. (MTI) A dióspatonyi damolhS3 (Képarchívum) Kassai és dióspatonyi szuperprodukciók az NFG-ben Sötétség, szépség és ambient AJÁNLÓ Dunaszerdahely. Ma este két kassai és egy dióspatonyi szuper- produkciót iát vendégül az NFG Klub. A BIOS egy audiovizuális duó - Boris Sirka (audio) és Jozef Tusán (video) alkotják, és túlzás nélkül állítható, hogy az év egyik legizgalmasabb elektronikus felfedezettjei. Mindketten képzőművészeti főiskolát végeztek, multi- mediális művészettel és festészettel foglalkoznak, zenei projektjüket ez év márciusában alapították. Stilárisan a screamo, metal és industrial határozza meg repertoárjukat, a látványra pedig hatással van a sötét középkor, a japán képzőművészet és a horrorfilmek. A másik kassai vendégbanda a Jelly Belly - ők a Deadread Records védőszárnyai alá tartoznak, akárcsak a nemrég a klubban járt YouCoco. A háromtagú, túlnyomórészt instrumentális zenét játszó együttes klasszikus dob (Tomáš Šperňák) - gitár (Boris Kuruc) - basszusgitár (Mišo Hu- dák) felállásban koncertezik, dalaik elszállósak, néhol poszt-roc- kosak. Az éjféltől színpadra lépő minimal tech/deep/ambient house damolh33-at, azaz a dióspatonyi Bernáth fivéreket Tibor Holodától Richie Hawtinig sokan hallgatják és dicsérik. Mikké és Gabbo szorgalmasan gyártják a trackeket és remixelnek is. Hogy jelenleg mire képesek, kiderül szombat éjjel a klubban, (mv) Ma este mutatja be a Szlovák Nemzeti Színház Csehov Ivanov című művét Czajlik József rendezésében A búskomorság menekítő energiái „Nézzenekrám, fényképezzenek le, és minden feltárul önök előtt Ivanovról” - mondta Robert Roth szerdán a próba után tartott sajtótájékoztatón. „Egy géniusz ő” - nyilatkozta a Nemzeti fiatal színészéről a darab rendezője, Czajlik József. AGadus Erika díszletei közt játszódó, Lakatos Róbert zenéjével kísért izgalmas, változatos és dinamikus előadásban Ivanov melankóliájának arcait orvosi szakleírásokkal nyo- matékosítható pszichorea- lizmussal teremtette meg színész és rendező. A premier előtt Czajlik Józseffel beszélgettünk. TALLÓSl BÉLA (TASR-felvétel szerű páros jelenetekkel. Ezek teszik szakmailag is izgalmassá az Ivanovot. Robert Roth alakításait ismerve, talán nem túlzás azt állítani, hogy nála jobb Ivanovot kívánni se kívánhatott volna. A görögök rossz néven vették, etikátlannak tartották a szembe dicséretet. Reméljük, hogy mivel ez magyarul hangzik el, nem fogja visszahallani. Tudni kell róla ugyanis, hogy ő korunk egyik színészgéniusza, aki ezt a géniusz- ságát kordában is tartja. Mérhetetlenül felkészült, tájékozott és pontos eszközei vannak. Kiváló csapatjátékos, kiváló partner mind a rendezőnek, mind a színésznek. Nagyon nagy szerencsének tartom, hogy találkoztunk. Milyen érzésekkel várja a premiert? Reményteljesekkel. Azért ugyanis, amit megtettünk a munkatársaimmal, egy pillanatig sem kell szégyenkeznünk. Azt gondolom, hogy mind a külső, mind a belső csapat, a színpadon lévők és a színpad körül lévők is, valamennyien nagyon várjuk a bemutatót, várjuk a közönség reakcióját, és reménykedünk abban, hogy ezt nem csak mi érezzük így. Hogy nem csak mi érezzük jónak. Szlovákiában ritkán játsszák az Ivanovot, a Nemzeti Színházban 1961-ben mutatták be. Említette azonban, hogy ismer Ivanov-előadásokat. Nagy Ivanov-rajongóként természetesen megnéztem a létező Vladimír Kobielsky Lvov és Robert Roth Ivanov szerepében (Jana Nemčoková felvétele) A sajtótájékoztatón elárulta, régi elképzelése válik valóra ezzel a lehetőséggel, hogy Ivanovot színpadra viszi. Mindig is nagyon tetszett ez a darab. Főiskolás koromban olvastam, és attól fogva kerestem az alkalmat, hogy bemutathassam valamelyik színházban. Több helyen kopogtattam vele, de nem talált elfogadásra. Viszont álmomban sem kívánhattam volna többet, mint hogy itt, a Szlovák Nemzeti Színházban, ilyen nagyszerű színésztársulatban és nagyszerű műszaki feltételek mellett valósulhasson meg ez a darab. Megérte kitartani, mert remélem, hogy a legjobbat sikerült kihozni az Iva- novból, és a csapat is a legjobbat tudja kihozni magából. „Ivanov harmincöt éves korára fásultan és életkedvét veszítve gyötrődik, próbálja megfejteni állandó levertségének okát, s visszatalálni régi, életerős önmagához” - olvasható a legtöbb helyen az irodalmi alapról. Ez érdekelte? Ivanov Csehov korai darabja, nagyszerű írás és dráma egyben, amely arról az alaphelyzetről szól, amikor egy ember nem tudja, mi a baja, és nem tud mit kezdeni magával. Vagyunk így többen, de általában tudjuk, miért vagyunk ilyen állapotban, meg tudjuk indokolni a szomorúságunkat. Ivanov azonban nem. Ő nem tudja, mi az oka az állapotának, és ez hatalmas energiákat indít meg benne. Próbál felállni, kikecmeregni, erőteljesen menekülni ebből a helyzetből, a Csehov által spleennek nevezett állapotból. Tudjuk, hogy akkoriban ez még a művészek betegsége volt, mondhatni, úri passziónak tekintették a búskomorságot. Mi már azonban tudjuk, hogy ez a társadalmi értékváltásból és a különböző társadalmi folyamatokból kialakuló, s főként az urbánus emberre jellemző lelki betegség. Aminek ma már több neve és több diagnózisa van, különböző oldalairól meg tudják már határozni. Ivanov tragédiája, hogy ezt nem tudta. Czajlik József a bemutató előtt tartott sajtótájékoztatón előadásokat, köztük sok érdekeset láttam. Kiemelném Ascher Tamás rendezését, melyet Moszkvában Arany Maszk Díjjal jutalmaztak. Ezek csak megerősítettek abban, hogy óriási lehetőségek vannak ebben a műben. Minthogy különböző módokon lehet hozzányúlni, különböző módokon lehet felfogni. Ellentétben mondjuk a Hamlettel, és azért említem a Hamletet, mivelhogy Ivanovot az orosz Hamlet- nek is nevezik. Hamlettel kapcsolatban nem éreztem azt, hogy megrendezném, bár nagyszerű darabnak tartom, jóllehet, több nagyszerűbbet is ismerek. Rengeteg variációban láttam, de kevés előadás fogott meg. Nincs kulcsom hozzá, nem tudnék többet, újat, mást kibontani, hozzátenni vagy elvenni belőle. Míg az Ivanov folyamatosan kínálja az értelmezési lehetőségeket. Ezért is szeretem nagyon. Mi az a meghatározó elem a darabbal kapcsolatban, amiért eldöntötte, hogy kitartóan várni fog, amíg eljön a lehetőség és megrendezheti? Több okról beszélhetek. Elsőd: legesen magára a történetre utalnék, amely, ahogy már említettem, olyan alaphelyzetet boncol, amikor az ember nem tudja, mi a baja. Nem tudja, hol keresse önmagát, hol keresse a helyét, kikkel érezné jól magát, s miközben ezt a helyzetet próbálja oldani, szétesik körülötte a kapcsolatrendszer, a viszonyrendszer, a vagyona is kezd elpárologni. Mindezt olyan nagyszerű írói megjelenítéssel oldotta meg Csehov, amellyel rengeteg teret hagyott vagy hagy az emberábrázolásnak, a humornak és a legmélyebb emberi vonzatok kibontásának. A másik ok kimondottan belső, szakmai dolog. Főiskolás koromban olvastam az Ivanovot, és attól fogva kerestem az alkalmat, hogy bemutathassam valamelyik színházban. Nagyszerű lehetőségeket nyújt egy társulat számára. Az Ivanovot játszó színésznek például kitűnő lehetőség a bravúros alakításra. De a többi szerep, az Ivanov mellett létező figurák is kiemelkedők. Kihívás a zseniálisan megírt, igencsak nehéz második felvonás, amit csak összjátékkal, kemény szakmai munkával, csapatjátékkal lehet megoldani. Folytathatom azzal, hogy telis-tele van nagyszerű monológgal, nagy
