Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-26 / 272. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 26. Ízvilág Kezdők számára fontos útmutató lehet az ár - nagyjából az is meghatározza a tartalom minőségét Az üveg teszi a bort Márton napja már elmúlt, azonban az idei borok fesztiváljai, bemutatói még csak most kezdődnek. Ifj. Kamocsay Ákossal, a móri Maurus Borászat tulajdo­nosával beszélgettünk, mi­lyen szempontok alapján érdemes választaniuk azoknak, akik most ismer­kednek a tőkék levével. PATAY GÁBOR Hogyan választana bort, ha kezdő volna? A legtöbb ember, így a kezdő borfogyasztó is, a külső alapján dönti el, hogy milyen nedűt vá­sároljon. Ez jó esetben szeren­csés is lehet, mert ha a borász jól végzi a dolgát, akkor a kezéből kikerülő italt a hozzá illő palack­ban, illetve kiszerelésben kínál­ja, például a komoly, elegáns címke testesebb, érettebb bort takar. A vidám címke pedig in­kább a könnyebb, gyümölcsös bort jelzi. Persze előfordul, hogy nincs ez így, és belefutunk egy téves választásba. Ha külföldön járok, és ismeretlen borokkal ta­lálkozom, akkor én is az alapján választok, hogy milyen marke­tinggel kínálják azokat. Egyéb­ként a borokkal ismerkedőknek azt ajánlhatom, hogy látogassa­nak el fesztiválokra, ott lehetősé­gük van decis vagy félkóstolót kérni, így szinte az összes jelen­lévő szakember bora megkóstol­ható. Miért töltik az egyik bort vilá­gos, a másikat pedig zöld üveg­be? Azért, mert az esetleges erős napsugárzás miatti túl nagy fény nem jut be az üvegbe, így nem tudja megtörni a bort. Ha átlátszó a palack, akkor látszik az ital. A fe­hér borok esetében ez azt jelenti, hogy a világosabb szín a könnyed­ség, a gyümölcsösség jele, mé­lyebb színű bornál pedig érlel- tebb, testesebb, tartalmasabb bor­ról beszélhetünk. Olyan bor meg már szinte nincs is, amelyben tö­réssel találkozhatnánk, ezt ma már senki nem engedi meg magá­nak. Milyen szempontok léteznek még a kezdők számára? A másik, kezdők számára fon­tos útjelző az ár lehet. Bár előfor­dulnak melléárazások, de nagyjá­ból az ár is meghatározza, hogy milyen minőségű bort kapunk. Ez nem jelenti azt, hogy az ötszáz fo­rintba kerülő bor nem lehet jó, de nagyobb eséllyel találjuk meg a jobb minőségűt az ezer-kétezer fo­rintos kategóriában. A fajta lehet még árulkodó első látásra. Az Ir- sai Olivér, a Királyleányka vagy a Sauvignon Blanc könnyű, üdítő, friss bor, a Tramini, a Rajnai Riz- ling vagy a Móri Ezerjó pedig a tartalmasabb, testesebb borok kö­zé tartozik. Persze, ebben sem rit­ka a kivétel, mert a Chardonnay lehet könnyű, reduktív ital, de le­het barique, azaz tölgyfahordó­ban érlelt testes nedű is. 13 SHOP TIPP Hogyan vásároljunk bort? Egy alapvető dolgot minden­képpen érdemes tisztázni, mi­előtt valaki borvásárlásra indul egy szuper- vagy hipermarket- be. Az ilyen típusú üzletek nagyjából két csoportra osztha­tók. Az egyik meglehetősen szé­les borkínálattal rendelkezik, míg a másik szinte csak alsópol­cos termékeket árul. Megfelelő bort csak az első esetben talál­hatunk. Ha nem vagyunk szakértők, és szupermarketben szeretnénk bort vásárolni, sokszor tanácsta­lannak és kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat. Nincs kóstoló, nincs útmutatás - ma­gunkra vagyunk hagyatva. Ha nem túl drága, de fogyasztható bort szeretnénk leemelni a polcról, néhány tanácsot érde­mes megfogadni: I Rosé és fehérbor - csakis • az utolsó évjáratból! Tételezzük fel, hogy 5 eurónál többet nem szívesen költenénk egy palackra. Ebben az árkate­góriában az utolsó évjáratú rosé és fehérborok között érdemes válogatni. Egy könnyű asztali borral nagyon nem nyúlhatunk mellé. Nehezebb a választás az ennél drágább fehér- és vörösbo­rok között mérlegelve, itt ugyan­is bizonyos tételek fiatalon, bizo­nyos tételek idősebb korukban érik el a csúcspontjukat. 2 A termelő hiánya gya- • nús Nem túl bizalomgerjesztő, ha a bor készítője nem írja rá pincé­szete nevét a címkére, e helyett egy nehezen azonosítható szám­kód mögé bújik. Nagy való­színűséggel ez nem sok jót ígér, így az üyen üvegeket inkább ke­rüljük. 3 A műanyag flakonost fe- • lejtsük el! Tájainkon PÉT palackba kizá­rólag alacsony minőségű boro­kat csomagolnak. Érdekesek le­hetnek azonban olyan alternatív csomagolások, mint az ún. Bag- in-box, amely egy 2-4 literes do­boz csappal ellátva. Ezt a csoma­golást több európai országban is alkalmazzák egyszerűbb bo­roknál. Mifelénk még ritkán lát­ni, pedig kiváló megoldás bulik­ra, vagy akár házi használatra is, mivel viszonylag hosszú ideig megőrzi a már nyitott bor fris­sességét. 4 A koronakupak gáz, a • csavarzár menő! A koronakupak, egy­szerűbben sörös kupak ritkán fed nagy értéket. A csavarzár vi­szont egyre inkább hódít szerte a világon, sok esetben pont fo­gyasztói nyomásra. A pincésze­tek már nemcsak alapboraikat záiják le vele, hanem a közepes kategóriájú boroknál is szívesen használják. Előnye, hogy könnyen visszazárható, így ha valaki nem szándékozik a palack teljes tartalmát egy este leguríta­ni, könnyen elteheti még egy-két napra. PLUSZ EGYRIZSES TÁL Nincs paella sáfrány nélkül... RECEPT A paella spanyol nemzeti étel. Alapanyaga mindig rizs, általában valamilyen húsfélével elkészítve. Ízesítése nagyon változatos, min­den tájegységnek, minden háznak van paella-specialitása, mint ahogy nálunk is minden tájegy­ségnek megvan a maga gulyása vagy halászléje - már csak ezért is nyugodtan variálhatjuk a paella- recepteket saját elképzelésünk, le­hetőségeink és a család ízlése sze­rint. Egy dologhoz kell ragaszkod­ni: sáfrány nélkül nincs paella... Útmutatásként álljon itt egy gaz­dag recept: Hozzávalók: 2 csirkeszárny, 1 mokkáskanál őrölt sáfrány, 25 dkg nagyobb garnélarák, 12 dkg kisebb garnélarák (mindkét fajta rák páncéljában), 50 dkg élő kagyló, só, frissen őrölt fekete bors, olaj a főzéshez, 1 kis zöld­paprika, 1 kis piros húsú paprika, 1 lila hagyma, 2 gerezd fokhagy­ma, 20 dkg hosszúszemű rizs, 35 dkg paradicsom, 5 dkg mélyhűtött zöldborsó. Elkészítés: A megtisztított és megmosott csirkeszárnyat serpenyőbe tesz- szük, vizet öntünk rá, beletesszük a babérlevelet. Felforraljuk, az edényt lefedjük, huszonöt perc múlva kivesszük a csirkeszárnyat és a babérlevelet, a levét félre­tesszük. Ebben megfőzzük a meg­tisztított nagyobb és apróbb gar­nélarákot, amelynek előzőén le­fejtjük a páncélját. A kagylót víz­csap alatt hideg vízben alaposan lemossuk, lábasba tesszük, hideg vizet öntünk rá, s addig forraljuk, amíg ki nem nyílik. A kagylót ki­fejtjük a héjából, amelyik nem nyílt ki, eldobjuk. A levét egész fi­nom szitán leszűrjük, hogy azon a homok fennmaradjon. Ä csirke­szárnyak bőrét lenyúzzuk, a húst lefejtjük, a csontot félretesszük. A csirke- és kagylóiét összeöntjük, vízzel nyolc dl-re feltöltjük, bele­tesszük a csirkecsontot és a félre­tett rákpáncélt, s addig forraljuk, amíg a felére nem apad. Sóval, borssal ízesítjük. A kétfülű vasedényt vagy a tűzálló tálat, amelyben a paellát elkészítjük, kikenjük olajjal. A kétféle paprikát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk, olaj­ban lassú tűzön két-három percig fonnyasztjuk, majd kivesszük, félfetesszük. A megtisztított és fi­nomra vágott hagymát és a fok­hagymagerezdeket ugyanabban az edényben megfonnyasztjuk. Beleöntjük az edénybe a rizst, a hagymával és a fokhagymával jól elkeverve pároljuk. Hozzáöntjük a csirke- és kagylóiét, hozzáadjuk a csontról lefejtett csirkehúst, és addig kevergetjük a rizzsel, míg a massza bugyogni nem kezd. A lángot levéve tovább keverget­jük, hogy a rizs felszívja a lét. A paradicsomot forró vízbe márt­juk, hogy le tudjuk fejteni a héját, és darabokra vágva belekeverjük a paellába. Néhány nagyobb rá­kot félreteszünk, a többit az apró­val és a kagylóval együtt beleke­verjük a rizsbe. Megszórjuk őrölt sáfránnyal, az edényt lefedjük, a lángot a le­hető legalacsonyabbra állítjuk, s most már keverés nélkül még húsz percig főzzük a paellát. Ak­kor újra megkeverjük, hozzáad­juk a megfonnyasztott paprikát és a felengedett borsót, még egy­szer megkeverjük, s a tetejére szórjuk a félretett garnélarákot. Alufóliával lefedjük, öt-tíz per­cig forró sütőben főzzük, amíg a rizs össze nem áll. Forrón tálal­juk. (mmte)

Next

/
Thumbnails
Contents