Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-24 / 270. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZO 2010. NOVEMBER 24. Vélemény És háttér 7 TALIÓZÓ NÉPSZABADSÁG Atermészeti katasztrófákje- lentette kockázatok mérséklése érdekében a lakóingatlanokra kötelező vagyonbiztosítást írnának elő, a fiatalokat polgári védelmi szolgálatra „soroznák be”, akik a veszélyeztetett területeken bűncselekményt követnek el, gyorsított eljárásban ítélnék el - írta a Népszabadság a katasztrófa- védelmi rendszer fejlesztését célzó koncepcióról. Bevezetnék a köteles polgári védelmi szolgálatot: a veszélyeztetett települések22-27 éves lakosait „besoroznák”, de ha kell, a következő korosztályokat is. Az állampolgárokat „anyagi motiváción túl morális eszközökkel ösztönöznék”. (MTI)- Látom már szomorú sorsomat. Most a városi hivatal vezetője vagyok, a helyhatósági választások után meg önt követem. (Peter Gossónyi rajza) A különböző méretű településekért különböző szinteken folyik a választási harc Ki lesz a győztes? Az önkormányzati választások közeledtével elemzőként egyre gyakrabban szegezik nekem a kérdést, melyik magyar párt nyer. Erre általában jómagam is kérdéssel szoktam válaszolni: mit jelent az, hogy nyerni? RAVASZ ÁBEL Hiszen a parlamenti választásokkal ellentétben, ahol a végeredmény egy aránylag könnyen eredményezhető százalékos mutató, az önkormányzati választások eredményeit sokkal nehezebb egyértelműen értékelni. Természetesen november 27-én is látunk egy összegzést, mely beszámol arról, a két párt közül melyikre szavaztak többen. Ám ez gyakran csalóka lehet, hiszen sok^szavazattal is lehet egy párt eredménytelen a nyertes polgármesterek és képviselők terén. Emellett minden ilyen kimutatás eltérően kezeli a koalíciós jelölteket, megnehezítve az eligazodást. Ráadásul, az országos szinttel ellentétben ajelöltek helyi szinten döntően és településenként eltérő módon befolyásolják a leadott szavazatok számát és arányát. . Egy másik lehetséges mutató a polgármesterek (és képviselők) abszolút száma, esetleg az indított polgármesterek és képviselők bejutási aránya. Mindkét mutatót előszeretettel szokták használni, azonban magyarázó erejük korlátozott. Valójában értelmetlen összehasonlítani a pozsonyi főpolgármesteri tisztséget egy kis falu elöljárójának pozíciójával. A különböző méretű településekért különböző szinteken folyik a választási harc. Éppen ezért érdemes lenne olyan statisztikai adatokat szemlélni, melyek a település nagysága szerinti bontásban hasonlítják össze a pártokat - adódik a falvak, nagyközségek, városok, nagyvárosok, valamint Kassa és Pozsony ötkategóriás leosztás, mely kategóriák pontos határa mindig a statisztikus belátásán múlik. Egy ilyen leosztás lehetővé tenné azt is, hogy rétegzettebb módon értelmezzük a szavazati arányokat, megtudván például azt is, vajon a „falu” és a „város” választói viselkedése hasonló, vagy markánsan eltérő. Ez a módszer azonban tovább finomítandó, ha a valós politikai térképet szeretnénk megalkotni. Nem mindegy, hogy a megválasztott polgármesternek baráti vagy ellenséges képviselői testülettel kell igazgatnia a következő ciklusban. Ez indokolná a „teljes” és a „vegyes” győzelem megkülönböztetését az értékeléskor. Ä politikai valóságból kiindulva egyetlen párt javára sem írhatnánk egy ilyen vegyes győzelmet, hiszen az egymásra szorultság az ilyen esetekben nyilvánvaló (lásd Botka László MSZP-s polgár- mester esetét Szegeden, aki egy fi- deszes többségű közgyűléssel bajlódik hónapok óta). A valós közgyűlési többség sem mindig nyüvánvaló az adatok alapján - a függetlenek, valamint az egyéb pártok által bejuttatott képviselők bonyolítani tudják a választási matematikát. Egy választási kampány azonban nem csak a számok tükrében nyer értelmet, értékelésünk kö: zéppontjába a lakosság politikai képviseletének minőségét helyezve. Ebből a szempontból Dél-Szlo- vákia lakossága máris nyertesnek tűnik. A két párt egymásra való hatása nyilvánvaló: az MKP-kampány szokatlan módon a szlovákokra is koncentrál (szlovák zenekarok, szlovák arcok a kampányban), a Híd pedig mindent bevet azért, hogy a magyar érdek legitim képviselőjeként fogadják el. Ráadásul, a pozitív kampány intenzitása a városokban szokatlanul nagy (ellentétben a változatlanul főként klánalapon szerveződő falusi politikai erőviszonyokkal), a jelöltek az életképes konkurenciával szembesülve kénytelenek a lakosok kedvében járni. Azt is mondhatnánk, 2010 a szlovákiai magyarok több mint tízéves kihagyás utáni újabb randevúja a képviseleti demokráciával. Érdekes, hogy a licit mennyire anyagi jellegű, azaz mintha a felek a lehető legalsó szinten próbálnák megfogni a választók érdeklődését. A kétpárti szlovákiai magyar rendszer esetleges stabilizálódása feltétlenül az ígéretek és adományok megkomolyodá- sát, felsőbb szintre lépését vonhatná maga után - kérdés azonban, hogy tart-e majd ennyi ideig a kétpárti modell. Azt sem szabad elhallgatni, hogy azokon a magyar többségű településeken, ahol a két magyar jelölt versenyéből egy harmadik, szlovák jelölt kerül ki győztesen, előfordulhat hogy a magyarság jön ki vesztesen a demokráciából - bár nem szükségszerű, hogy egy szlovák jelölt ne tudná képviselni a magyarok érdekeit is. Ezeken a településeken a magyar pártokra adott voksok aránya dönti el, kinek kellett volna engednie, ki az, aki nem fogta fel a választói akaratot és aki ezért ellen- felénél nagyobb mértékben hibás az elkerülni kívánt végeredményért. Afelől azonban ne legyenek kétségeink, hogy november 27-én - hacsak nem történik óriási meglepetés - mindkét párt vezetője győzelemként fogja leírni a választási eredményeket. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője Megfelelő ajánlatra van szükségük, szó sem lehet olyan ajánlatról, amelyre a Cseh Köztársaság ráfizetne Németország megvenné a Lobkovic-kastélyt KOKES JÁNOS Németország szeretné megvenni prágai nagykövetségek épületét, a Lobkovic-palotát, amely 1989 nyarán és őszén történelmi események színhelye volt. Petŕ Nečas cseh miniszterelnök megerősítette, hogy a téma Christian Wulff német köztársasági elnök hétfői prágai látogatása során is szóba került. „A Lobkovic-palo- táért Németország egy telket ajánlott fel a Cseh Köztársaságnak Berlin központjában” - nyilatkozta Nečas. Hozzátette: a külügyminisztérium elemezni fogja az új ajánlatot, egyelőre nem született döntés. Korábban az USA volt berlini nagykövetségének épületét és telkét ajánlotta fel Németország a cseheknek, de ezt Prága nem tartotta megfelelőnek. Az új telek a Tiergarten park közelében van, s értéke igen magas. Az épületet azonban a cseheknek kellene felépíteniük saját költségükön. „Megfelelő ajánlatra van szükségünk. Szó sem lehet olyan ajánlatról, amelyre a Cseh Köztársaság ráfizetne. De ha megnézzük a mai berlini telekárakat, látjuk, hogy Európában a legmagasabbak közé tartoznak. Az új ajánlat az első elemzések szerint olyan, hogy arra Csehország nem fizetne rá” - vélekedett Nečas. Elismerte, hogy Csehországnak szüksége van egy új nagykövetségi épületre Berlinben. „Aki látta, milyen állapotban van a diplomáciai képviseltünk, az tudja, hogy szükség van a megoldásra” - szögezte le. „Mi azt az épületet nagyon szívesen megvennénk, ha az ára nem lesz túlságosan magas, s el tudjuk fogadni” - közölte a német álláspontot Wulff. Megjegyezte: a téma szóba került, de nem tárgyaltak róla. „Erről nem államfői szinten folynak a tárgyalások” - tette hozzá Wulff. Václav Klaus államfő csak annyit mondott: ő nem foglalkozik ezzel. A Lobkovic-palota Nyugat-Né- metország diplomáciai képviseletének székhelye volt. 1989 au- gusztusában-szeptemberében több ezer keletnémet állampolgár menekült a nagykövetség területére, hogy kikényszerítse az eltávozást Nyugatra. Szeptember vége felé a helyzet kezdett kritikussá válni. Kelet-Berlin végül szabad utat adott állampolgárainak a másik német államba való távozásra, az NDK területén keresztül. Ezt a hírt Hans-Dietrich Genscher akkori nyugatnémet külügyminiszter jelentette be szeptember 30-án az épület erkélyéről. „Ez az épület jelkép, a német történelem része” - indokolta a vásárlási szándékot a német külügyminisztérium. Úgy vélik, gazdaságosabb egy ilyen épületet megvenni és saját erőből működtetni, mint bérelni. A volt Csehszlovákia 1978-ban nyitotta meg új nagykövetségét Kelet-Berlinben. A mai cseh diplomáciai képviselet számára az épület túl nagy, üzemeltetése rendkívül költséges. Prága ezért új helyet keres nagykövetségének Berlinben. KOMMENTÁR Egy év? NAGY IVÁN ZSOLT Orbán Viktor valamiért visszatérően arról beszél, hogy egy esztendeje maradt Magyarországnak mindenféle feladatok végrehajtására. Legutóbb a jövő évi költségvetés parlamenti vitájának kezdetén mondta, hogy egy év maradt kitörni az adósságcsapdából, október 23-án viszont azt fejtegette, hogy Magyarországnak a teljes megújulásra maradt egy esztendeje. Hogy pontosan miért ez a határidő, egyelőre nem sikerült megfejteni. Legfeljebb találgatni lehet. És elővenni azokat a tudósításokat, amelyek még bő két és fél éve jelentek meg, miután a mai kormányfő akkor elfogadta egykori tanára, Kéri László meghívását egy szűk politológuskor rendezvényére. Keveset beszélnek ma már erről, nem csak a társadalom felejt, elsodorják a napi események az elemzőket is, pedig Orbán ott és akkor víziót vázolt: 12 éves Fidesz-kormányzást, amiből az első kettő kőkemény megszorításokat hozna, amikor „sokaknak sok minden fájni fog”, utána azonban jönne egy tízéves program. Ha tehát ebből indulunk ki, legalább részben érthető lesz az is, ami most történik. És elvileg még reménykedni is lehetne, hogy már csak egy évet kell kihúzni, aztán tényleg jobb lesz. A gond csak az, hogy nagyon nehéz ebben hinni. Egyfelől azért, mert Orbán Viktort hallgatva, nehéz elképzelni, hogy az olykor populista tartományokba átcsúszó retorika nem más, mint körítés, a lakosság támogatását megőrizni hivatott porhintés, és valójában mindezek mögött ott áll a felépített, józan terv, amelynek végrehajtásán dolgozik. Másfelől, elég végignézni a jogállamiság szaporodó romjain, és kétségbeesésünkben azt is elfelejtjük, amiben hinnünk kellene. Vegyük csak a rövid listát: az alkotmánybíróság jogköreit megnyirbálták, mert megsemmisített egy fideszes javaslatot; a jövő évi büdzsé tervezetét kritizáló, amúgy nemzetközileg elismert szakértőkből álló Költségvetési Tanácsot most nyírják ki, jövő évi pénzéből 825 milliót vesznek el, így marad működésre tíz (!); a szintén e témában bírálóan megszólaló jegybankelnököt elintézték azzal, hogy véleménye csak sértettségéből fakad; a teljes közszolgálati médiát szoros ellenőrzés alá vonják, még önálló hírműsorok sem készülnek tévénél, rádiónál, ezeket ugyanis megkapják majd egy központi hírgyárból, éljen az agit-prop: ha lesz is rosszalló hang, az nem kap nyilvánosságot. Itt tartunk most. A rombolás folyamatban van, egy év alatt be is fejezhető. És akkor mi lesz? Lehet azt mondani, hogy kényszerpálya ez, ezekre a lépésekre szükség van, mert csak így lehet kibillenteni tragikus állapotából a gazdaságot. De azért ez sem túl meggyőző. Félő ugyanis, hogy ezt a szellemet egy év múlva nem lehet visszazámi. Akkor sem, ha Orbán Viktor netán ezt tervezi. Ahhoz túlságosan szabadjára engedte. ívek és nyelvek KOCUR LÁSZLÓ Jövőre népszámlálás lesz, ezt mindenki tudja. Az ország lakosságának számba vétele a feldolgozás szempontjából a statisztikai hivatal legigényesebb projektje, így a felkészülést indokolt időben kezdeni. A hivatal hétfőn közleményt adott ki arról, hogy a kisebbségek számára előnyös módon változnak a népszámlálási • ívek. Míg 2001-ben hat nemzetiséghez tartozónak vallhatták magukat a lakosok, aki pedig az előre nyomtatott lehetőségeken túl kívánta meghatározni önmagát, az ezt az „egyéb” rubrikában vallhatta be. A nemzetiségek száma a jövő évi számlálóíven 14-re bővül, csökkentve ezzel a „kicsik” diszkomformitásérzetét; ugyanígy növekszik a választható anyanyelv száma, hatról tizenegyre. Valószínű, hogy a szlovákiai magyar kisebbség képviselőit leginkább e két adat foglalkoztatja, megtudhatjuk, mennyi az annyi, csökkentünk-e újfent 50 ezerrel, mint legutóbb, vagy legalább a stagnálásra futotta? Masszív növekedésre senki sem gondolhat komolyan. Jövőre lesz egy újdonság is a népszámlálási íveken. A megkérdezettek arra is válaszolhatnak, milyen nyelvet használnak a leggyakrabban otthon, és milyent nyilvános helyen. A közelmúltban lelkes civil fiatalok jóvoltából elkészült a szlovákiai magyarság eddigi legátfogóbb kétnyelvűség-vizsgálata, melynek eredményei lesújtóak. Ha a felmérés korábban készül el, Ficóék az államnyelv abszolút primátusát hirdető, a legrosszabb gyarmatosítók kulturális imperializmusára hajazó nyelvtörvénnyel járó nemzetközi blamázst megspórolhatták volna maguknak, ha időben megtudják, a szlovákiai magyarok ott és akkor sem használják anyanyelvűket, ahol erre lehetőségük, mi több, joguk van. Nem beszélnek magyarul a hivatalokban, nem kémek magyar nyelvű nyomtatványokat, igaz, ezt a tendenciát az önkormányzatok sunyi alibizmusa is erősíti, hisz minek a magyar nyomtatvány, szlovákul úgyis mindenki tud. Félő, hogyha a népszámlálási íven szereplő „nyilvános hely” fogalma nem lesz nagyon pontosan meghatározva a módszertani útmutatóban, akkor borítékolható az eredmény. Az jön ki, hogy míg a kisebbségek képviselői otthon az anyanyelvet, nyilvános helyen az államnyelvet használják, így a kisebbségi nyelvek jelenlegi, alárendelt státusukból tovább degradálódnak: konyhanyelvvé. Pedig ha egy kisebbséget buzdítani kell arra, hogy használja a nyelvét, akkor azt már megette a fene.
