Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-20 / 267. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 20. www.ujszo.com Volt egy érdekes szokása: a diákjaival, doktoranduszaival és kollégáival való beszélgetések alatt maga is írt. Mindig készenlétben volt nála a toll és egy darab cetli František Miko, az iskolateremtő Nem megszokott dolog, hogy egy, a doktori disszertációját író ember a saját „témájával” konzultálhat. Nekem megadatott ez a lehetőség, s meg kell, hogy mondjam, akkor nem éreztem úgy, hogy ez feltétlenül megkönnyítette volna a dolgomat. BENYOVSZKY KRISZTIÁN Pedig előtte lelkes voltam. Úgy képzeltem, megkérdezek tőle mindent, ami érdekel vagy amiben, elméletét illetően, nem vagyok biztos. Alaposan kifaggatom, s ezzel egy csomó időt megspórolok magamnak, nem beszélve arról, hogy hipotéziseim sem lesznek teljesen légből kapottak. Felkészültem. Bemutattak bennünket egymásnak. Elkezdtem feltenni „tudományos” kérdéseimet. Megszemélyesült „témám” viszont úgy tett, mintha nem hallotta volna őket vagy egyszerűen elengedte volna őket a füle mellett. Ott és akkor az volt az érzésem, hogy nem is a kérdésekre válaszolt. Értelmüket csak néhány nappal később kezdtem el kapis- kálni, mint ahogy azt is, miért úgy válaszolgatott beszédpartnerem, ahogy válaszolgatott. Ő volt František Miko. November 13-a óta immár csak volt. A neves szlovák nyelvész, irodalomtudós és esztéta kilencvenéves korában hunyt el. Iskolateremtő filológus volt, teoretikus, rendszerező alkat, a módszer embere; és zseniális szövegértelmező is, a jelentésbeli és stilisztikai nüánszok iránti hihetetlen érzékkel. Gazdag és a mai napig inspiráló életművet hagyott hátra. (Műveinek legutolsó bibliográfiája szerint 23 monográfiát és közel ötA kép František Miko 90. születésnapján készült, idén áprilisban száz szakcikket - tanulmányt, esz- szét, kritikát, recenziót publikált.) Tudósi pályájának hozadékát számos tanulmány méltatta már idehaza és részben külföldön is. Csak az idén, a 90. jubileum alkalmából két rendezvényt is szenteltek neki František Miko Az emiLito, imiz ö Az irodalmi mű stilisztikai vizsgálata NAP Kiadó A szerző főművét megjelenését követően huszonhét évvel 2000-ben ták ki magyarul, Zeman László fordításában ad(egyet Pozsonyban, egyet pedig Nyitrán), ahol nyelvészek, irodalomtudósok, esztéták és a fordítás szakemberei beszéltek arról, mit is jelentett és jelent nekik František Miko személye, irodalomfelfogása, oktatói és értelmezői munkássága. A nyitrai konferencián magam is részt vettem, a nyitó előadást Voigt Vilmos tartotta angolul. Miko már nem tudott jelen lenni, de a helyszínen levetített rövid portréfilmnek köszönhetően mégiscsak megelevenedett az alakja. Ekkor, a vásznon láttam utoljára. Volt egy érdekes szokása: a diákjaival, doktoranduszaival és kollégáival való beszélgetések alatt ő maga is írt. Mindig készenlétben volt nála a toll és egy darab cetli. Azóta sem beszélgettem egy hozzá hasonló formátumú tudóssal úgy, hogy az, a beszélgetésből maga is tanulni akarván, jegyzetelt volna. Ez volt talán a legkülönösebb az idős (79 éves volt akkor), de még szellemileg friss professzorral való beszélgetésekben. Nem kioktató válaszokat adott, nem dobálózott „menő” nevekkel, irányzatokkal (nem „osztotta az észt”), hanem hangos együttgondolkodásra invitált. Mindig a konkrétat, a személyest, az egyénileg megéltet részesítette előnyben, s ezt tekintette az irodalom- tudományi vizsgálódás, a műelemzés kiindulópontjának is: a recepciós empíriát. Kulcsfogalma volt az élményszerűség. František Miko nevét hallva a szakmabelieknek egyaránt eszükbe juthat a leíró és funkcionális nyelvészet, az irodalmi kommunikáció elmélete, az interpretáció, az irodalom- és művészetszemiotika (jeltudomány), a befogadásesztétika, a fordításkritika - attól függően, hogy ki-ki munkásságának mely szeletével is került közvetlen František Miko ASPEKTY LITERÁRNEHO TEXTU ŠTÚDIE S ÚSTAV JAZYKOVEJ A LITERÁRNEJ KOMUNIKÁCIE PEDAGOGICKEJ FAKULTY V NITRE A nyitrai Pedagógiai Fakultás Irodalmi Kommunikációs Intézetének sorozatában több Miko-könyv is megjelent kapcsolatba. Egyvalami azonban mindenkinek eszébe kell, hogy jusson róla - ez pedig a stilisztika. Ez volt ugyanis az a diszciplína, amely a legközelebb állt hozzá, s ami szinte összeforrt a nevével. Ennek keretében fejtette ki az irodalom és a művészetek funkciójáról és létmódjáról alkotott nézeteit, s ennek köszönhető egy olyan fogalomrendszer kidolgozása is, amely egy ma is működő műelemző iskola alapjait vetette meg. A stilisztika Miko felfogásában egy széles hatósugarú, különféle tudományterületek (retorika, poétika, műfajelmélet, esztétika, szemiotika, kommunikációelmélet) eredményeit és fogalmait integráló diszciplínát jelentett. (TASR-felvétel) A stílust holisztikusán (egész- elvűen) fogta fel. Szerinte az áthatja a megnyilatkozás egészét, a szöveg minden szintjén vannak jelölői, az ő szakkifejezését használva „indikátorai” vagy - Zeman László megfogalmazásában - „kitevői”. A szövegben semmi sincs, ami ne volna a stílus része, nem létezik a stílus szempontjából „semleges” vagy Jelöletlen” kifejezőeszköz. Minden nyelvi elem előhív a befogadóban valamilyen stílushatást. Stilisztikája tehát recepciós stilisztika, mivel a stílus kérdését a szövegösszetevők olvasóra gyakorolt hatása felől tartja megragadha- tónak. Ebből adódóan aztán Miko elmélete a 60-as évek végén teljesen szinkronban volt a korabeli nyugati törekvésekkel - még ha nem is azok hatása alatt formálódott. A kifejezés esztétikája (1969) egymaga vitte véghez a szlovák irodalomtudományban azt, amit a francia (Barthes), olasz (Eco) vagy német (Jauss, Iser) kutatók munkái nyomán „recepciós” vagy „olvasói” fordulatként szokás emlegetni. A stílushatás minél differenciáltabb megragadása végett dolgozta ki a stilisztikai univerzálék sajátos jelentésekkel bíró fogalomrendszerét. Ez kezdetben a nyelvészeti és irodalmi elemzés céljait szolgálta, később azonban az egyre bővülő és finomodó kifejezésrendszert (výrazová sústava) a társművészetek (zene, képzőművészet, színház) területén is sikerrel alkalmazták. Miko stilisztikája csakhamar bölcseleti kérdésfelvetésekkel gazdagodó esztétikai elméletté nőtte ki magát. Halálával kész a mű, az alkotó immár megpihen; maradt bőven gondolkodnivaló. Béke poraira!
