Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-13 / 262. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 13. www.ujszo.com KÖNYV A SZALONBAN Comix Commedia BENYOVSZKY KRISZTIÁN Dante a XX. században - ilyen címmel jelent mega Helikon irodalomtudományi folyóirat 2001/2-3 -as száma. A lap, profiljának megfelelően, a régebbi, immár klasszikusnak számító és újabb szempontokat bevonó szövegelemzések és a befogadástörténeti áttekintést adó tanulmányok mellett a témával kapcsolatos kiadványok recenzióiból is válogat. A tematikus összeállítás szerkesztője, Kelemen János a bevezetőben hangsúlyozza, hogy az olasz poéta életművében „szoros egységet alkot a költészet, a teológia és a filozófia”. Kétségtelen, hogy a Dantéról és főként a Divina Commediától született könyvek száma légió, ezért bármilyen válogatás készül is, mindig lehet hiányérzetünk. Hadd ejtsek szót most csupán arról, hogy miről olvastam volna még szívesen ebben az összeállításban. Az Isteni Színjáték megjelenése óta nemcsak a világ irodalmainak számos íróját, költőjét ihlette meg, hanem képzőművészeket is. Freskók, olaj- festmények, miniatúrák és különféle technikákkal (rézmetszet, akvareli, grafika) készült könyvillusztrációk százaiban elevenedett meg a túlvilági út valamely emlékezetesjelenete vagy figurája; különösen közkedvelt volt ilyen szempontból az első rész, a Pokol egyes köreinek és szenvedő bűnöseinek ábrázolása. Lorenzo Vecchietta, Bartolomeo di Fruosi- no, Sandro Botticelli, Federico Zu- ccari, Luca Signorelli, Joan Heinrich Füssli, William Blake, Giovanni Stradano, Eugenio Delacroix, Dante Gabriele Rossetti, Gustav Dóré, Salvador Dali - e messze nem teljes névsor is jelzi, hogy a Dante-illusztrációk története önálló összeállítások tárgya lehetne. Elmondható tehát, hogy a teológiai és a filozófiai szempontú kommentárok mellett a képzőművészeti interpretációk is immár integráns részét képezi a Commedia utóéletének. Az új médiumok megjelenése és fokozatos térnyerése valamilyen módon mindig visszahatott az irodalomra - részben kiterjesztette s ezáltal gazdagította, tovább árnyalta a művek befogadását, részben viszont (s talán manapság is ez a hangsúlyosabb szólam) szegé- nyítette, egyszerűsítette azt, és közvetve hozzájárult az irodalom és tágabban a könyves kultúra státuszvesztéséhez. Én ezúttal, Dante apropóján, a jelenség pozitív ho- zadékát emelném ki. A szövegek és képek hipertextuális és multime- diális elrendezésének köszönhetően ma már párhuzamosan olvashatjuk az Isteni Színjátékot a rá vonatkozó kommentárokkal és illusztrációkkal. Sokkal gyorsabban mozoghatunk a szövegben, illetve a magyarázatok, olvasatok és képek szerteágazó hálózatában, ami hatékonyabb keresést és alaposabb vizsgálatokat tesz lehetővé (vö. pl. http://www.mediasoft.it/ dante/index.html). De nem erről akarok beszélni. Az eddig elmondottak csupán arra szolgáltak, hogy előkészítsék a talajt egy rendhagyó kiadvány ismertetéséhez. Egy olyanéhoz, amely része a Commedia vizuális hatástörténetének, ugyanakkor a kultúra - első pillantásra legalábbis - meglehetősen távolinak tetsző tartományai felé vezet el bennünket. Marcel Ruijters Inferno-Poko- li színjáték címmel megjelent képregényéről van szó (Nyitott Könyvműhely, 2008). Dante és a képregény? Elsőre talán bizarrnak tetsző párosítás, de azután már talán nem vagy legalábbis kevésbé, ha utalunk a műhöz készült korai miniatúrák narratív vizualitására (cselekvések ábrázolása, sorozat jelleg) vagy a könyvillusztrációkat kísérő feliratokra és idézetekre - ezek a vonások a képregény intermediá- lis műfaji kereteinek is jellegadó vonásai közé tartoznak. Persze ez még túl kevés ahhoz, hogy eloszlassa a holland szerző műve iránti esetleges fenntartásokat. Milyen indíttatásból és kinek is készült ez a pokoli képes történet? Erről maga a szerző nyilatkozik a bevezetőben. Mint írja, számára a megértési kulcsot a műhöz a szatirikus látásmód adta, az a felismerés, hogy „az Isteni Színjáték sok egyéb mellett politikai szatíra is”. (5.) A másik fontos inspirációt Lorenzo Vecchietta és Bartolomeo di Fruosino képregényszerű minia- túrái jelentették. Ruijters egy olyan átdolgozást kívánt létrehozni, mely tartja magát a Pokol szerkezetéhez, ugyanakkor kitekintés- szerűen a Purgatóriumból és a Paradicsomból is bevon elemeket, mégpedig - teszi hozzá finom iróniával - e két rész „népszerűségének közel megfelelő arányban” (azaz éppen hogy csak). A képregényszerű újramondás nem titkolt célja a kedvcsinálás volt: „magam is ajánlani szerettem volna a történetet.” (7.) Az eredeti mű és a képregény közti különbségek rövid számbavételéhez érdemes abból az előfeltevésből kiindulni, hogy ebben az esetben művészet- vagy médiumközi fordításról van szó. Akárcsak a természetes nyelvek közötti fordításnál, a szövegből képre történő átalakítás esetében is számolni kell veszteségekkel és nyereségekkel egyaránt; van, ami átmenthe- tő-újrateremthető, van ami nem, s van, ami csak részben, különféle kompromisszumok és „trükkök” árán alkotható újra a célnyelvben. Ezen túl természetesen fontosak lehetnek a transzformáció eredményeként létrejövő stílus- vagy értelembeli (hangsúly) eltolódások is. Ami a képregény nyelvi összetevőit illeti, Ruijters a tercinákat prózára cserélte fel, és természetesen a maximális leegyszerűsítésre, a történet követhetőségét biztosító alapinformációk rögzítésére szorítkozott. Nyelvezete tehát leíró, tárgyilagos, csak ritkán folyamodik idézetekhez (a fordító, Balogh Tamás a Babits-féle változatot használja ilyenkor), előfordulnak viszont benne az eredetit nem jellemző élőnyelvi és humoros fordulatok. Az elvont szókincs teljesen háttérbe szorul, s erőteljesebb lesz a kifejezés konkrétsága és cselekményessége. Említést kell még tenni a szóbuborékok funkcióját betöltő latin feliratokról, melyek azon túl, hogy utalnak a mű keletkezési idejére, hol kiegészítik a kísérőszövegben mondottakat (pl. a műfajban hagyományos hangutánzó szavakkal - aaah, grrr, ooh -, vagy az adott eseményt beazonosító kifejezésekkel: mea culpa, retributio, veri- tas est), hol pedig a humor forrásává válnak (nyelvjáték, stílustö- rés, kétértelmű áthallás). Amikor hősünk megbotlik és elnyúlik a földön, a fölötte lebegő felirat „Error”-t jelez. Cerberust úgy sikerül megszelídíteni egy pillanatra, hogy költőnk elhányja magát, a kutya pedig - a bibliai mondás szerint ugye - visszatér a saját hányására. A példa azt mutatja, a másokét sem veti meg. A kísérő felirat ekkor: „Ad nauseam”. A túlvilági történet közvetítésében a képi alkotóelemeknek van nagyobb szerepük. A középkori metszetekre emlékeztető feketefehér, karikaturisztikus rajzok nagyon sajátos és kreatív módon teremtik újra a pokoli út szcenériá- ját. A legsötétebb borzalmak ábrázolása sem a szorongató félelem vagy az ámulatot és rettegést egyesítő fenséges kategóriája szerint történik, hanem sokkal inkább a groteszk jegyében, ami utat enged a komikum derűsebb és söté- tebb (morbidabb) megnyilvánulási formáinak is. Ezt olykor tovább fokozzák az egyes jelenetek kimondottan szellemes vagy „fárasztóan” abszurd megoldásai. Az utazóknak például Plútó figyelmét egy kis fakereszt elhajításával sikerül kijátszaniuk (Aport!), a Mi- notaurusét pedig egy torreádornak is javára váló „ollé”-szerű kendőlegyintéssel. S amikor a Fúriák gyilkos dühe már-már eléri őket, a költő kalauza talál egy deus ex ma- chinát (jelen esetben az egy kis lá- dikó), amiből villámok, mennydörgések és püfölő öklök formájában érkezik a segítség. Apropó, kalauz: Ruijters femi- nizálja az Isteni Színjátékot, a főhős egy fiatal apáca, Danta, aki egy „középkori golfra” emlékeztető labdajáték közben esik bele egy megáradt folyóba, ami aztán a pokolba sodorja őt. Itt pedig már egy csuhás csontvázfigura veszi gondjaiba, akiről hamarosan kiderül, hogy Virgiliának hívják, s amíg élt, maga is írt verseket. Talán a nemváltásnak is köszönhető, hogy hősünk főként nők válogatott szenvedéseinek és tanulságos élettörténeteinek lesz a szem- és fültanúja. A képregényből hiányoznak az antikvitás nagy írói, költői, a szerző a névtelen szenvedőkkel folytatott beszélgetésekre összpontosít. Az a kevés férfi pedig, akikkel találkozik vagy akikről másoktól hall Danta, mind torzonborz vademberre emlékeztet. Hogy miért? A Pokoli színjáték az irodalmi forrás ismerete nélkül is élvezhető mű - kiváló a maga nemében- műfajában. Dante alkotásával együtt olvasva azonban még inkább az. De nem feledkezhetünk meg azokról az olvasókról-olvasa- tokról sem, akik-amik a képregényen keresztüljutnak majd el először vagy akár újra, ismételten a Divina Commediá hoz. Borges Dante-tanulmányainak előszavában „mindent magába foglaló kép”-hez hasonlította a toszkán költő halhatatlan alkotását. Egy olyan varázsképhez, amely magában egy mikrokozmosz, s benne van nemcsak a múlt és a jelen, hanem a jövő is. Tehát - ugyanúgy Ruijters egyéni víziója is. Ha készül majd egy „Dante a XXI. században” című összeállítás, mely a művészetközi kapcsolatoknak is figyelmet szentel, abban biztosan szerepel majd a Pokoli színjátékot elemző tanulmányis. HANGJEGY Porból lettem. S lemez leszek? PUHA JÓZSEF A halálom után elhamvasztanak. Ehhez ragaszkodom, a környezetem tudja ezt. Szerintem klausztrofób vagyok, bár ez eddig nem nyilvánult meg, de attól kiráz a hideg, ha belegondolok, hogy engem bezárnak egy koporsóba. Azt nem élném túl... Sír, zarándokhely sem kell, a hamvaimat szétszólják. Most bizonyára sokan csóválják a fejüket, azt gondolják, lökött ez a fickó, és bogaras. Pedig nem, csupán ehhez az egyhez ragaszkodom. De mivel a világ gyorsan változik, s remélhetőleg legalább ötven év még előttem van, lehet, módosul a forgató- könyv. Néhány napja rátaláltam az interneten egy brit cégre, amely engem célzott meg - akinek élete része a zene -, és végső nyughelyei kínál. „Nem volna szép, ha az életed lemeze az idők végezetéig foroghatna? A hamvaidból vinil- lemezt készítünk, amit szeretteid generációkon át őrizhetnek kegyelettel. Rád kerülhet a személyes üzeneted, végakaratod, néhány kedvenc dalod, vagy arra is lehetőség van, hogy csak a hamvaid sercegése szóljon” - olvasható az And Vinyly honlapján. A cég azt írja, csupán látszólag kezeli könnyedén a témát, a valóságban a lehető legnagyobb tisztelettel végzi a szolgáltatásait. Hamvaimból akár harminc vinillemez is készíthető, az alapár darabonként 2000 font. A lemezen hallható szöveget vagy zenét (sajátot) én szolgáltatnám, oldalanként tizenkét percet, felárért többet. Lehetőségem van arra, hogy különböző stílusú zenét vásároljak magamra, dalonként 250 fontért. Rendelhetek személyre szabott felvételeket is a céggel szerződésben álló zenészektől, beleszólhatok a stílusukba, szövegükbe is. A borítón a nevemet, valamint a születési és halálozási dátumomat tüntetik fel, de 3500 fontért kérhetek rá eredeti portrét a festőjüktől, fotó alapján, esetleg már most modellt ülhetek - az utóbbi óránként plusz 300 fontba kerül. Ha nem tudnék dönteni a hagyományos temetés és a lemezgyártás között, ez is, az is kivitelezhető, készítenek lemezt az egyes szerveimből is - az ár azonban ugyanannyi, mint a teljes test esetében. Az is megoldható, további 1000 fontért, hogy komoly lemezboltokba jussak el a világ bármely részébe. Raknának rám Rolling Stonest, a szőke cicababa megvenne, nem, ez képzavar. Raknának rám dalokat kigyúrt testű rapperektől, a bombázó megvenne, s bekerülnék a hálószobájába. 10 000 fontért a cég emberei megszervezik a búcsúztatásomat is, ahol lejátsszák a lemezemet. Egy ideje azon gondolkodom, milyen dalokat kérnék magamra. Az biztos, hogy a Locomotiv GT slágere, a Mindenki másképp csinálja felkerülne rám. Meg további LGT-dalok, legalább öt-hat. Aztán Zorán, egy kis Katona Klári, a közelmúltból a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk, a Heaven Street Seven, Ákos, Sub Bass Monster, napjainkból a Kowalsky meg a Vega, a Kaukázus, Caramel, Bartók Eszter repertoárjából ez-az. És folytathatnám a sort. Arról nem írnak, hogy kilóim számának emelkedésével a lemezeim száma is emelkedik-e, mert ha igen, már most hízókúrába kezdek... ... s ezzel Dania utazása is, aki egy medréből kilépett fóliába pottyan.
