Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-13 / 262. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 13. Szalon - hirdetés 15 A bécsi közönség operakarmesterként istenítette, rendezőként elfogadta, zeneszerzőként viszont Bécsben soha nem kapta meg a műveinek kijáró elismerést... Mahler Ünnep 2010 Mahler Ünnep. A magasztosan, sőt pateti­kusan hangzó fogalom a Budapesti Fesztiválzene­kar nagyszerű kezdemé­nyezését rejti. H1ZSNYAN GÉZA Az 1983-ban alakult, és az el­múlt esztendőben Fischer Iván karmester vezetésével a világ tíz legjobb zenekara közé rangsorolt együttes immár hagyományosan ezzel a rendezvénnyel nyitja meg szeptember elején a koncertéva­dot. A természetesen Gustav Mah­ler zeneszerző munkásságához fűződő rendezvénysorozat válto­zatos programot kínál. A Feszti­válzenekar saját koncertjein kívül a Mahler-művek megszólaltatásá­ra minden évben neves hazai és külföldi közreműködőket is fel­kérnek, és szerepel a programban egy Mahler életével és munkássá­gával kapcsolatos, valamint az ép­pen megszólaló művek lemezki­adásaiból készült kiállítás is. A Mahler Ünnep talán legnagy­szerűbb kezdeményezése mégis az, hogy rendszeresen felkérnek kortárs zeneszerzőket új művek írására, amely(ek)et a rendezvé­nyen mutatnak be. A 2010-es esz­tendőben a vendég a Hamburgi Rádió (NDR) Zenekara Michael Gielsen karmesterrel, valamint Christiane Oelze énekesnő (szop­rán) és a kiváló klarinétművész és zeneszerző Jörg Widmann voltak. A hamburgi zenekar Widman Con Brio c. koncertnyitányát, Mozart A-dúr klarinétversenyét (K.622) - melynek szólistája Jörg Widmann volt - és Mahler 4. szimfóniáját ját­szotta. A másik koncert a Budapes­ti Fesztiválzenekaré volt Fischer Iván vezényletével. Az erre az évre felkért, nagyszerű színházi zenék komponistájaként is ismert zene­szerző, Melis László a színház ős­forrásának számító Dionüszosz- kultuszt, annak rituális eseménye­it igyekezett fölidézni Dionysia c. művében, fölhasználva az ókori görög zenéről, annak elméletéről és gyakorlatáról fönnmaradt töre­dékes ismereteket is. A Dionysia első hallásra különleges, magával ragadó, izgalmas zeneműnek ha­tott, melyet a Fesztiválzenekar a rangjához méltó magas színvona­lon szólaltatott meg. A második részben a zenét és Mahler műveit szerető közönség különleges cse­megét kapott: a zeneszerző ritkán hallható 7. szimfóniáját, Fischer és a Fesztiválzenekar lenyűgöző in­terpretációjában. De ki is volt valójában a 150 éve született Gustav Mahler? A 19-20. század fordulójának zseniális ze­neszerzője és karmestere, a szív­szorító dalok és monumentális szimfóniák szerzője, az operaját­szás reformátora, egy valódi közép­európai, ezen belül is osztrák-ma­gyar monarchiabeli művész. A dél- morvaországi Kalischt (Kališté) községben született, gyermekkorát Iglauban (Jihlava) töltötte, majd a bécsi konzervatóriumban tanult. Opera-karmesteri működését Lai- bachban (Ljubljana), kezdte, majd Olmützben (Olomouc), Prágában és Lipcsében volt színházi karmes­ter. 1888-ban Beniczky Ferenc in­tendáns meghívja Budapestre, ahol a Magyar Királyi Operaház igazga­tója lesz. Ezt az időszakot tartják az 1884 szeptemberében megnyílt Operaház első „aranykorának”. Mahler végezte az első következe­tes társulatépítést, hívott ugyan neves külföldi vendégművészeket, de igyekezett a társulatot fiatal ma­gyar tehetségekből kialakítani, föl­karolta a magyar nemzeti balett ügyét. Betanításaiban nem csak a zenei megformálással, az énekesi teljesítményekkel is törődött. Az operajátszás történetében egyike volt az első rendező-karmesterek­nek. Már Budapesten nagy gondot fordított az énekesek színészi alakí­tásaira, a színpadi mozgásra, a sze­replők közötti viszonyok ábrázolá­sára. Ez akkoriban az operákban forradalmian új hozzáállást jelent. Érdekes módon ő volt a nemzeti nyelvű operajátszás egyik élharco­sa is, többször neves külföldi ven­dégeknél is elérte, hogy magyarul énekeljék szerepüket. A repertoár terén mindenekelőtt Richard Wag­ner műveinek magyarországi szín- revitelére törekedett. Tervezte a Ring bemutatását (ebből végül csak A Rajna kincse és A walkür ke­rült színre), színpadra állította a Lohengrint. Ezek az előadások nemcsak Magyarországon, nem­zetközi viszonylatban is visszhan­got keltettek, jelentős szakmai (s közönség-) sikert arattak. Ugyan­csak fontos része volt a Mahler által elképzelt repertoárnak a már akkor klasszikusnak számító szerzők, mindenekelőtt Mozart operáinak magas színvonalú bemutatása. Mindjárt az első évadban a Figaro házasságával aratott fényes sikert. A magyar kritika „Mozart föltáma- dása”-ként üdvözölte az előadást. Utolsó budapesti évadában pedig a Don Giovanni előadása (Don Juan címmel játszották és Brahms is nagy elismeréssel nyilatkozott ró­la) volt színháztörténeti jelentősé­gű. Gondot fordított az Erkel-kul- tusz továbbépítésére is. Színvona­las előadásban vitte színre a Bran- kovics Györgyöt és a Bánk bánt. Mahler budapesti időszakának jelentős eseménye volt I. szimfóni­ájának ősbemutatója, melyet a Filharmóniai Társaság élén maga vezényelt a Vigadóban. Az Opera új intendánsával, gróf Zichy Gézá­val hamar konfliktusba került, 1891 márciusában lemondott igazgatói posztjáról, és a hamburgi városi színházhoz szerződött veze­tő karmesternek (zeneigazgató­nak). 1897-ben következik be a Mahler és a Bécsi Udvari Opera életében egyaránt meghatározó jelentőségű esemény: kinevezik őt a Bécsi Udvari Opera főigazgató­jává. Ha budapesti működése az Operaház első aranykorát jelentet­te, akkor Bécsre ez a meghatározás fokozott mértékben érvényes. A bécsi Opera az ő tízéves igazgató­sága alatt vált Európa legjelen­tősebb operaházává. Bécsben sike­rült szinte maradéktalanul megva­lósítani koncepcióját: az operát mint színpadi „összművészetet” fölfogva, törekedni a színpadi megvalósítás komplexitására, a zenei kidolgozás, az énekesi telje­sítménynek mellett a drámai szi­tuációk színpadi kibontására, az énekesek színészi alakításaira, a látvány és a mozgás mint a pro­dukció szerves, egyenértékű része­inek kidolgozására. Különös fi­gyelmet fordított a kortárs zenével való kapcsolattartásra, új művek bemutatására. Szinte fanatikusan támogatta az új operák színrevite- lét. Nem vett részt a stílusok, irányzatok vitájában, egyetlen szempontja a mű zenei és drámai értéke volt. Ma már szinte hihetet­lennek tűnik, hogy a Hamburgban általa vezényelt 65 operából 29 volt élő szerző műve, Bécsben 62 általa rendezett és vezényelt be­mutatóból 24 volt ősbemutató vagy első előadás. Bécsből való tá­vozásának egyik oka állítólag az volt, hogy a cenzúra betiltotta Ri­chard Strauss Saloméjának szín- revitelét. A zeneileg képzett és ké­nyes ízlésű bécsi közönség oper­akarmesterként istenítette, opera­igazgatóként, rendezőként, ha né­ha nehezen is, de elfogadta, zene­szerzőként viszont Bécsben soha nem kapta meg a műveinek kijáró elismerést. Ebben a grandiózus művek szokatlansága, újszerűsége mellett valószínűleg szerepe volt a bécsi polgárság antiszemitizmu­sának is: a zsidó Mahlert nem vol­tak hajlandók Mozarttal, Beetho­vennel vagy Brahmsszal egyen­rangúnak elfogadni. Egy kritiká­ban (Beethoven III. szimfóniájá­ban végzett hangszerelési változ­tatásaira reagálva) pl. ezt írták: „Mahler úrnak az esz-klarinét jár a fejében! Nem elég, hogy ezzel megspékelte az Eroicát, a felerősí­tett bőgők és harsonák mellett állí­tólag majd sógorával elhozatja Je­rikóból Józsué sófárjait is, az árja trombiták hangja ugyanis neki nem kielégítő.” Bécsből a New York-i Metropolitan Operához szerződött, itt nyugodtan dolgoz­hatott, de ekkor már betegsége korlátozta. 1911-ben hazatért meghalni a szívének legkedvesebb városába, Bécsbe. Mahler, az operaigazgató és karmester mély alázattal végezte munkáját, melynek érdekében háttérbe szorította magában Mah­lert, a zeneszerzőt. Szinte hihetet­len, hogy a színházi évad alatt gyakorlatilag nem komponált. A bécsi évek idején keletkezett 4., 5., 6., 7. és 8. szimfóniát és számos zenekari kíséretes dalát csak a nyári színházi szünetben alkotta. Pedig mára elsősorban Mahlert, a zeneszerzőt ismerik és szeretik. A karmesteri és színházigazgatói ténykedése ugyan fényes fejezete a zene- és színháztörténetnek, de a mai zenekedvelők számára a Mah- ler-koncertek, az ott fölhangzó művek az igazán fontosak, azok nyújtják a maradandó művészi, esztétikai élményt. Mert Mahlert mára a legnagyobb zeneszerzők között tartjuk számon. Igaz, széle­sebb körű elfogadása, műveinek valódi reneszánsza csak a múlt század 60-as éveiben következett be. Életében inkább csak néhány művének sikeres bemutatásáról beszélhetünk, a kortárs közönség nem könnyen fogadta be az új­szerű, grandiózus műveket, még a zenészek, zeneszerzők körében is ambivalens volt a fogadtatása. Zsenialitását inkább a fiatalok, az új dolgokra fogékony művészek ismerték fel: Zemlinsky és Schön­berg, a 20. század zenéjében legje­lentősebb reformot hozó új bécsi iskola alapítói már fiatalon rajong­tak Mahlerért. Zeneszerzői élet­művének középpontjában a szim­fóniák és a dalok állnak. Művé­szetére legnagyobb hatással Ri­chard Wagner és Anton Bruckner voltak. Kilenc szimfóniát kompo­nált, a tizediknek már csak az első tételével készült el, de a szimfóni­ák közé sorolják a Dal a Földről c. művét is. A szimfóniák monumen­tális, hatalmas apparátust mozga­tó, nagyszerű zenék. Több szimfó­Gustav Klimt: Beethoven-friz a Sze­cesszió Házában. Bécs, 1902, részlet. A lovag a hagyomány szerint Mah­lert ábrázolja (Képek.wikipedia) májában találunk vokális részeket - énekes szólistákat és kórusokat. Dalai közül számosat zenekari kí­sérettel írt. Dalai szövegeit leg­többször A fiú csodakürtje c. né­met versgyűjteményből (melynek szövegeihez egész életben vissza­visszatért) és Friedrich Rückert költő verseiből választotta. Gustav Mahlernak, a morvaor­szági zsidó család fiának helye ott van a zenetörténet legnagyobbjai­nak panteonjában. A Mahler Ün­nep nagyszerű kezdeményezés. Hálásnak kell lennünk, hogy a Bu­dapesti Fesztiválzenekar és Fi­scher Iván karmester minden év­ben világszínvonalon idézi meg a műveit, Mahler (közép-európai!) szellemét, s figyelmeztet a jelenre is, konfrontálja a kortárs szerzők alkotását Mahler géniuszával. Gustav Mahler. Emil Őrlik rézkarca (1902) Családi könyvhónap nyereményjátékkal a Bookline-on Nagy kedvezménnyel vásárolhatjuk meg a Vince Kiadó akciójában szereplő könyveket november 30-ig a Családi könyvhónap keretében a Bookline.sk-n. A30-50%-os árengedménnyel kínált szakácskönyvek, továbbá hobbi, kertészke­dés, ismeretterjesztés témakörben összeállított kötetek között a család minden tagja találhat lapoznivalót. A Vince kiadó akciós választékában megtalálható a Nélkülözhe­tetlen vegetáriánus szakácskönyv és a Nélkülözhetetlen desz- szertek mellett, az Orosz kulinária, valamint a Görög kulinária című kötet, és a Szakácskönyvtárcímű sorozat is (Tészták, Édes és sós sütemények, Kínai konyha, stb.). De az összeállításban szerepel a Nemzetközi szivarkalauz, valamint Vass László és Molnár Magda A klasszikus férficipő című alapos munkája is. A megrendelt könyvek, albumok kifizetése átvételkor, euróbán történik, a zökkenőmentes házhoz szállítást futárszolgálat biz­tosítja Szlovákia egész területén. Az akciós ajánlatból vásárlók között öt darab gyönyö­rű ajándékkönyvet sorsolnak ki. A sorsolás 2010. de­cember 6-án, hétfőn lesz a Vince Kiadó székházában. A nyertesek nevét a www.bóokline.sk-n közzéteszik. bookline.sk MP911229

Next

/
Thumbnails
Contents