Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-11 / 260. szám, csütörtök
. www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 11. Kultúra 9 A 80 éves Szeberényi Zoltán irodalomtörténész, irodalompedagógus volt a Múzeumi Szalon vendége Tervszerű véletlenek írta élet (Zsemlye Mária felvétele RÖVIDEN Zorán koncertje új időpontban A szervezők értesítik a tisztelt közönséget, hogy a Dunaszer- dahelyi Városi Művelődési Központbanban mára (november 11.) tervezett Zorán-koncert a művész tavaszi turnéja egyik állomásaként, 2011. április 28-án, csütörtökön 19 órai kezdettel valósul meg. (ú) Tarzisz felé - Fecsó Szilárd kiállítása Szepsi. Tarzisz felé címmel Fecsó Szilárd képzőművész, a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola tanára alkotásaiból nyílik kiállítás holnap 18 órakor a Vállalkozók Házában (Iskola utca 10.) A kiállítást Veress Zsuzsa, a Pápai Református Gimnázium tanára nyitja meg. Közreműködik a Gondola zenekar. Fecsó Szilárd képeit december 3-ig tekinthetik meg a látogatók. (ú) Hol a határ a népzene és a feldolgozások között? Etnoklub a Csík zenekarral Komárom. Szeberényi Zoltán, a jeles hazai irodalomtörténész, kritikus, tanár, vagy ahogyan ő magát legszívesebben jellemzi - irodalompedagógus volt a SZNM - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősorozata, a Múzeumi Szalon legutóbbi, rendhagyó rendezvényének vendége, nem utolsósorban abból az alkalomból, hogy idén augusztusban töltötte be 80. életévét. MISLAY EDIT A Komáromban tartott Múzeumi Szalon azért is volt rendhagyó, mert a szokástól eltérően nem délután, hanem délelőtt zajlott, a nagy múltú Selye János Gimnázium aulájában, diákközönség körében - nem véletlenül. Szeberényi Zoltán Komárom szülötte, az iskolához is szoros szálak fűzik, hat évig járt az épületbe (akkor persze még nem gimnáziumként működött), tagja az intézményt támogató baráti társaságnak, s nyugdíjba vonulása után Nyitráról visszatért szülővárosába, mi több, a szülői házba. A nyitrai tanárképző főiskola nyugalmazott oktatója elárulta, jólesik egy kicsit újra fiatalok közt lennie, hiszen már jó ideje abbahagyta a tanítást. „Egy híján negyven évig” elhivatottan, szeretettel oktatta a jövendő pedagógusokat (1968-74-ben, majd 1980-85-ben tanszékvezető is volt), a tanítást, az irodalom népszerűsítését szívügyének tartotta. Nem meglepő tehát, hogy tanítványai is szerették, és bizonyára máig hálásak azért a szellemi táplálékért, amelyet útravalóként kaptak tőle. „Ha valami hiányzik nekem nyugdíjasként, az a fiatalok társasága”-vallotta be. Azok, akiknek nem volt olyan szerencséjük, hogy a tanítványai lehessenek, a művein keresztül kerülhetnek közelebbi kapcsolatba Szeberényi Zoltánnal, hiszen, mint megjegyezte: „írtam nyolc- kilenc tanulmányt a szlovákiai magyar irodalomról, összeállítottam négy-öt antológiát, valamint megírtam vagy húsz tankönyvet.” Nagyszabású vállalkozása az 1945 utáni hazai magyar irodalom alkotóiról írt kétkötetes munkája - Magyar irodalom Szlovákiában Miklósi Péter és Szeberényi Zoltán (1945-1999) -, amely portréesszékben mutatja be a szerzőket. Miklósi Péter publicista, a Múzeumi Szalon házigazdája az eltelt 80 esztendőről faggatta a vendéget. Szeberényi Zoltán megjegyezte: az ő nemzedéke nem voít a sors kegyelte, gyerekként élte meg a II. világháborút, 15 éves volt, amikor következett a „nagy pokoljárás”, a hontalanság évei, és 18 évesen „belecsöppent” a szocializmusba. Büszke azonban arra, hogy egy olyan generáció tagja, amely bizonyított a világban, hiszen a Holdra elsőként eljutott Apollo 11 legénységének tagjai is 1930-as születésűek, akárcsak ő - tette hozzá tréfásan. Mesélt gyerekkoráról, arról, hogy Komárom és környéke mit jelentett számára gyerekként, a tanulóéveiről, arról, hogy szívesen járt a polgári elemi iskolába, ahol kiváló tanítói voltak. A továbbtanulása azonban gondot jelentett, mert megszűntek a magyar iskolák, édesanyja pedig nagyon féltette, és nem engedte, hogy sok nemzedéktársához hasonlóan átszökjön Magyarországra. így kitanulta édesapja mesterségét - szűcs lett. „Eletemet a tervszerű véletlenek irányították, ami pompás paradoxon” - jegyezte meg Szeberényi Zoltán. Merthogy véletlen volt, hogy szűcsmesterként megtudta, esti iskolát indítanak a dolgozók számára - így került a komáromi hajógyárba. Majd amikor egyik munkatársnője bejelentette, hogy az akkor nyíló pozsonyi pedagógiai főiskolára készül, nem sokat tétovázott, ő is belevágott. „Gondoltam, magyarul tudok, olvasni pedig rettenetesen szerettem. Igen ám, csakhogy ponyvát” - mesélte. A főiskolai felvételin, vallotta be, nem igazán brillírozott, azonban munkás káderként mégiscsak felvették. Szerencsére, mert nagy kár lett volna, ha egy ilyen ízig-vérig tanáregyéniséget elveszít a hazai magyar felsőoktatás. Nem titkolta azt sem, hogy nemzedékének tagjai közül sokaknak autodidakta módon kellett megszereznie a hivatásához elengedhetetlen tudást - sok esetben a főiskolai tanárok is „kezdők” volták, és csak keveseknek adatott meg, hogy színvonalas, nagy múltú iskolában kapják meg az elengedhetetlen alapokat, de „az akarat, hogy legyen belőlünk valami, hajtott bennünket, és fölfejlődtünk”. Szeberényi Zoltán úgy látja, az ő idejében még sokkal ambiciózusabbak és törekvőbbek voltak a diákok, jobban fűtötte őket a vágy, hogy bizonyítsanak. Az őket követő generációkban azonban „mintha lazult volna a tanulni akarás vágya”. Eleinte egyáltalán nem gondolt arra, hogy a tanításon kívül a kutatómunkába is belevág, ezért is történt úgy, hogy szerinte elég későn, harmincévesen jelent meg az első publikációja. A sokat emlegetett tervszerű véletlen azonban ebben az esetben is működésbe lépett, s ennek köszönhetően Szeberényi Zoltán a hazai magyar irodalom avatott kutatója lett. (Mint Tőzsér Árpád írta róla A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995 című kötetben: „A szlovákiai magyar irodalom teljességéről ebben a pillanatban valószínűleg ő tudja a legtöbbet. ..”) Elsősorban azonban azt szerette volna, ha az emberek minél többet olvasnak, így a kutatómunka helyett sokszor az irodalom népszerűsítésére szánta inkább az idejét. Kritikusnak lenni nem könnyű mesterség, vallotta be mert nehéz olyan szerzők műveit bírálni, akikhez ismeretség, barát ság köti az embert. Szó esett a magánéletéről is „bűnösen keveset láttam a világból, de így hozta a sors”, jegyezte meg. Legmesszebb az Egyesült Ál lamokba, Philadelphiába jutott, a kisebbik lánya ugyanis ott él. Azt is elárulta, nem idegen tőle az amerikai életforma, „tudtam volna ott élni”, mondta, bár, tette hozzá, azzal is szembesülnie kellett a tengerentúlon, hogy „a homo sapiensből mohó sapiens lett”. Egyedül az, bántja, hogy a mai fiatalok körében nem túl népszerű az olvasás, és csak a tévé meg az internet érdekli őket. De talán némi vigasztalást jelenthet számára, hogy még mindig sokan vannak olyanok, akik irodalom, könyv nélkül nem tudják elképzelni az életüket. MŰSORAJÁNLÓ Az immáron 23 éve működő és fiatalok-idősek körében egyaránt nagyon népszerű Csík zenekar lesz Katona Erika műsorvezető e heti vendége a Duna Televízió Et- noklubjában. A nézőket nemcsak hagyományos népzenével, hanem a klasszikus, könnyűzenei és népi alapokat ötvöző muzsikával váija a számos díjjal jutalmazott együttes és a Quimby frontembere, Kiss Tibor. A Kárpát-medencében aligha van olyan népzenekedvelő, aki ne hallott volna a több mint két évtizede működő Csík zenekarról, amely az utóbbi években sorban seperte be a szakmai elismeréseket. Idén az együttest Prima Pri- missima-díjra is jelölték. A Csík zenekar elsősorban a magyar népzene hiteles tolmácsolója. Néhány éve azonban úgy döntöttek, olyan zenei utat választanak, amely sokkal szélesebb rétegekhez juttatja el a népzene élményét, s így sikerült megteremteni a népzene és a könnyű műfajok eddig soha nem alkalmazott, igazán sikeres ötvözését. De hol a határ a népzene és a feldolgozások között? Miért fontos életben tartani a hagyományt, és mi a szerepe ebben a könnyűzenének? A Csík Zenekar díjai vajon csak az együttesnek szólnak, vagy a népzenének magának? Mindezt megválaszolja az alapító, Csík János, Magyarország egyik legkedveltebb énekese, Majorosi Marianna és az együttes többi tagja: Barcza Zsolt, Bartók József, Kunos Tamás, Makó Péter és Szabó Attila. Ismerkedjenek meg velük és nem utolsósorban Kiss Tiborral, a Quimby frontemberével, aki nem véletlenül játszik ma a népzenészekkel, hiszen dalai többször megihlették már a Csík Zenekar muzsikusait, (dtv) Duna Televízió, november 13., szombat, 15.30 A Csík zenekar (Képarchívum) November 12. és 14. között Kassán is bemutatják a pozsonyi filmfesztivál legérdekesebb alkotásait a Kultúrparkban, a Cinefil filmklubban és az Úsmev moziban Mundruczó Kornél három filmjét is vetítik a holnap kezdődő szemlén Stephen Frears angol rendező Tamara Drewe című filmjének egyik kockája (Képarchívum) ELŐZETES Kassa. A 12. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál programjából a kassai közönség is láthat válogatást. Három napon keresztül, három helyszínen a versenykategória és az információs szekciói filmjeiből is levetítik a legérdekesebb alkotásokat. Az ország legjelentősebb film- fesztiváljának kassai szemléje november 12-én kezdődik, és november 14-éig tart. A háromnapos programnak az egykori kaszárnyák helyén kialakított Kul- túrpark, a Cinefil filmklub és az Úsmev mozi ad otthont. A rendezvényt Stephen Frears angol rendező Tamara Drewe című filmjének vetítése nyitja meg. A pozsonyi filmfesztivál kassai szemléje több szekcióra oszlik. A kassaiak egyebek között az Itt és ott szekció filmjeiből kaphatnak egy kis ízelítőt: ez a blokk olyan filmekre összpontosít, melyek vagy közvetlen közelünkben, vagy nagyon távol készültek. Az összeállítás célja, hogy felhívja a figyelmet a filmvilág olyan alkotásaira, melyek általában elkerülik a figyelmünket. Az Arany panoráma szekcióba olyan filmeket soroltak be, melyeket Cannes- ban, San Sebastianban vagy a Sundance filmfesztiválon díjaztak, Szlovákiában azonban még nem láthatta őket a közönség. Ebben az összeállításban láthatják a kassaiak minden idők legsikeresebb bolgár filmjét, a Mission: London című komédiát. A fesztivál külön fókuszál három kiváló alkotóra. Mindhárman harminc év körüliek és tizenkét év alatt - vagyis a pozsonyi szemle 12 éves történetével azonos időben - komoly sikereket értek el a filmszakmában, egyebek közt rendszeres meghívottjai a cannes-i filmfesztiválnak. A magyar Mundruczó Kornél, a francia-izraeli Raphael Nadjari és az argentin Pablo Tra- pero filmjeiből összeállított válogatást a kassai közönség is megtekintheti. A vetítéseken kívül hazai dokumentumfilmről, illetve -projektekről is szó esik majd. Peter Begányi (Erotic Nation), Miro Remo (Arsy Versy) és Iveta Gró- fová (Gastarbeiteri) személyesen beszélnek majd filmes munkájukról. (mars)
