Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-10 / 259. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 10. Kultúra 9 Kenyeres Bálint A repülés története című alkotását is láthatta a közönség a pozsonyi filmfesztiválon Késő őszi tengerparti mozizás Daniel (Rodrigo Vélez) ritusos halászaton a helyiek vezetőjével a Rákcsapda című filmben (Fotó: MFF Bratislava) RÖVIDEN Mikszáth Kálmán 100 éve Komárom. A Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulója alkalmából idén januárban nemzetközi összefogással indított programsorozat lezárásaként kerül sor ma 15 órakor a Selye János Egyetem konferenciatermében Mikszáth Kálmán 100 éve címmel a program- sorozat záró rendezvényére a SZNM - Á Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a Mikszáth Társaság, a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a házigazda, a Selye János Egyetem szervezésében. A rendezvényen, melynek védnökségét Rudolf Chmel, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese vállalta, sor kerül a Mikszáth-év rendezvényeinek ismertetésére, a programsorozat és a nemzetközi Mikszáth-esszépályázat kiértékelésére, melyre a díjakat a Szlovákiai Magyar írók Társasága, a Lüium Aurum Kiadó, a Nap Kiadó és a Kalligram Kiadó ajánlotta fel. (ú) Tóth Elemér kötetének bemutatója Dunaszerdahely. Tóth Elemér A bátor nyúl című gyermekverskötetének bemutatója lesz holnap 18 órakor a VámSéry Irodalmi Estek keretében a Budapest Kávézóban. A Lilium Aurum gondozásában megjelent kötetet Z. Németh István költő, író méltatja, (ű) Csurka Eszter Késői szürete Kassa. Késői szüret címmel Csurka Eszter magyar képzőművész alkotásaiból látható kiállítás a Visegrádi Napok keretében november 20-ig a Kelet-szlovákiai Galériában. „Csurka Eszter képei látszólag hagyományos olaj-vászon festmények, valójában sajátos technikájában egy olyan, új médiumok elemeiből táplálkozó, bonyolult rétegstruktúrájú kommunikációs közeget hoz létre, amely figuráinak is vesztét okozta. Bár alkotónk a fotográfia és a film felől érkezett a festészet médiumához, a festmények alapjául, kiindulási pontjául egy csak önmaga, illetve a fényképezőgép számára előadott magán-per- formansz szolgált. Az erről készült fotókat számítógépbe vitte, manipulálta, majd a vászonra printeltette, s végül szinte a felismerhetet- lenségig átfestette. Különös módon a végeredmény irreális színei mégis egy színes fotó negatívjának vagy a test röntgenképének benyomását (is) keltik”-íijaaművészképeirőlStrucz János, (ú) Már csak vasárnapig látható Klimt festménye Elmegy az Arany lovag MTl-HÍR Pozsony. Sok időt tölt a tengerparton a 12. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál közönsége. Természetesen csak virtuálisan „strandol”, szemlélő beleélőként, ahogy korunk csúcstechnikával működő filmszínháza kínálni és adni tudja a tengerélményt. Jó ötlet volt a késő őszbe nyarat varázsolni a Mindenki a strandra elnevezésű szekcióval, melybe a nagy víz vonzásában játszódó mozgóképeket gyűjtötték csokorba. TALLÓS1 BÉLA Töményen kaptuk a tengert, minden mennyiségben és formában, még animált változatban is a Mindenki a strandra elnevezésű szekció rövidfilm-blokkjában. Ebben a témakörben ugyanis nemcsak „tengeres” nagyjátékfilmek láthatók - melyek között ott van Luchino Visconti nagy klasszikusa, az 1971 óta újra és újra (vissza)né- zett és megunhatatlan Halál Velencében, a kései plátói fellobba- nás és az egyoldalú szerelem kimúlásának szívszorongató története. Ezek a rövidek-3-18 perces alkotások - a kísérleti nyelvet, pl. a homokrajz animált változatát és a klasszikus elbeszélés nyelvét alkalmazzák ahhoz, hogy tengerhangulatot varázsoljanak a vászonra. Benne nyolc rövidfilm, valamennyi egyetlen nyári szelet a partra csapódó tengervízzel, mellé egy élethelyzettel, egy tömör sztorival. Csupa derűt és napfényt is kaphattunk volna, mégsem erről szóltak a filmek. Inkább valami megdöbbentő, lemondó, tragikus színezetű életszelettel, agresszióra utaló viselkedésformákkal peregtek a kockák a vásznon. Mint annak a három fiatalnak a története, akik unalomból „ellopnak” egy fedett furgont sofőrjével együtt, majd túszul ejtenek egy prostituáltat, s egy közös tengeri fürdőzés során porig alázzák, halálfélelembe kergetik őket. Kegyetlen kilenc perc a film arról, hogy az unatkozó, zavart személyiségű kamaszoknak mit sem ér mások emberi méltósága. E mesés környezetben elkövetett brutalitás mélyen elgondolkoztat a fiatalkorú bűnözés problematikájáról. A rövidfilmek nyújtottak ugyan tengerhangulatot, ám zömük ezt a hangulatot nem tudta olyan mélyen elültetni, hogy élménnyé váljon, és maradandó legyen. Egyik kivétel a három fiúról fentebb említett történet, Bogdan Mustata román rendező munkája, ez azonban cseppet sem meglepő, hiszen tudvalevő, a román filmnek nagy híre van a világban. A rövidfilm-összeállítás másik maradandót nyújtó darabja Kenyeres Bálint A repülés története című negyedórás alkotása volt, amely nemcsak ebből a rövidfilm- összeállításból, hanem a látott filmek közül is gyöngyszemként ragyogott ki. A repülés története mélyen beivódó látvány, elraktározódó hangulat a múlt század eleji, tüllruhás nagypolgári társasági megnyilvánulások szépséges ikonja. Érzékelhető kiterjedése, mélysége van annak a tengerparti létezésnek, amelyet Erdély Mátyás kamerája pazar festményként vászonra örökített. A normandiai tengerparton egy nagypolgári társaság tagjai észveszejtő riadalommal keresnek valakit. Idegfeszítő érdeklődéssel vonzza bele a külső szemlélőt (a nézőt) a vásznon kibomló realitásban vázolt rejtélybe a riadalmuk. Meredten nézzük, hogy el ne mulasszuk a pillanatot, amikor megtalálják azt, akit vagy amit keresnek. Keresésük ugyanis nagy titkot, nagy felfedezést, valami őrületes nagy dolgot, történést, eseményt ígér. Valamit, amit - a címből sejtve - a repüléssel vélünk összefüggésbe hozni. Szétáradó monumentális képekben vetül a horizont: s ott, ahol a tenger, a sziklás part és az égbolt összeér, kifejletként történik is valami... A Mindenki a strandra szekció nagyjátékfilmjei között nemcsak ismert alkotások szerepeltek, mint a Halál Velencében vagy Fred Zinnemann klasszikusa, a Most és mindörökké (1953), hanem egészen új alkotások is. Amire sikerült bejutni, az a kolumbiai Oscar Ruiz Navia rendező tavaly forgatott Rákcsapda (El vuelco del cangrejo / Crab Trap) című munkája. Ez a festői szépségű, balladai homályú és szaggatott ritmikájú film a Csendes-óceán partjára viszi el a nézőt, La Barra falu törzsi körülmények között élő lakosai közé. Főhőse, Dániel, a fehér fiatalember a múltja elől menekül ebbe a hagyományaihoz ragaszkodó környezetbe, az óceánnal ölelkező dzsungel zárt világába, ahol az idegen a modem szemléletet is jelenti. La Barra addigi egyetlen fehér lakosa cölöpfalat épített a saját és a „bennszülöttek” világa között. Ezzel megbontotta a nyugalmat, azt a természetközeli életet, ahogy a falusiak viszonyultak a környezetükhöz. A titkait mindvégig magában őrző Daniel nem őmellé áll, inkább megpróbál beilleszkedni, elfogadni a falu szabályait, a közösség vezetőjével még ritusos halászaton is részt vesz. Égy idő után azonban csalatkozik. Ellene fordulnak, kirabolják, ezért mielőbb szeretne továbbállni. A nyűt tengeren lebeg a csónakjával, amikor a parton összecsapnak a modernséggel viaskodó tradíciók. A Dánielt alakító Rodrigo Vélez mágikus erővel tölti meg az egyébként is misztikusan egzotikus látványt. Budapest. Már csak vasárnapig látható Gustav Klimt Arany lovagja a Szépművészeti Múzeum Nuda veritas - Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei című tárlatán, amely eddig csaknem 50 ezer látogatót vonzott. A múzeum közleménye szerint a híres Klimt-festmény azért nem maradhat a kiállítás végéig, január 9-ig Budapesten, mert a kölcsönzőjapán múzeum egy közeljövőben nyíló időszaki tárlatán szerepel. Az Arany lovag, más néven Az élet küzdelem című festmény Klimt gazdag aranyhasználattal jellemzett, úgynevezett „arany korszakának” első műve volt. Az osztrák festő egyik főműveként számon tartott, a művészet szabadságát hirdető metaforikus festmény 1903-ban készült, és csak ritkán látható európai kiállításokon. Gustav Klimt: Arany lovag (Arch.) Kanovits Gábor fotóművész egyéni tárlata, valamint a X. Nemzetközi Magyar Fotóművészeti Kiállítás anyaga látható a dunaszerdahelyi Art-Ma Galériában Kanovits Gábor Testépítő című képe különdíjas lett a X. Nemzetközi Magyar Fotóművészeti Kiállításon (Fogas Ferenc felvétele) Alaposság, önfegyelem, érzékenység LŐR1NCZ ADRIÁN Dunaszerdahely. Közel kilencven, a legkülönbözőbb zsánerek- be sorolható fotográfia tekinthető meg november 3-ától az Art-Ma Galériában. Kanovits Gábor fotóművész egyéni tárlata, valamint a X. Nemzetközi Magyar Fotóművészeti Kiállítás anyaga már a megnyitó napján jelentős tömeget vonzott a képtárba. A kiállítás megnyitóján Nagy Tivadar, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke elmondta: a tárlat célja mindazon alkotók munkásságának népszerűsítése, akik a Kárpát-medencében, illetve annak határain is túl az egyetemes fotókultúra gazdagítása mellett tettek hitet, ugyanakkor tevékenységükkel kapcsolatokat építenek országok és népek között. „Lévén szó vándorkiállításról, az alkotások Komárom és Dunaszerdahely után Léván, Naszvadon és Párkányban is láthatók lesznek, majd Erdélybe kerülnek - mondta. - Nem volt könnyű helyzetben a zsűri, hiszen az itt kiállított hetvenhat fotót ezerszáznál több, a legkülönfélébb zsánereket és témaköröket felölelő felvételből kellett kiválogatni. A pályázatba szerbiai, romániai, új-zélandi, USA-be- li, izraeli, magyarországi és szlovákiai alkotók kapcsolódtak be.” Az idei válogatásban tíz hazai fotós, Bátky Tamás, Holop Ferenc, Kanovits Gábor, Kálmán H. Szilvia, Kálmán Roland, Prez- meczky Péter, Svec Andrea, Varga Tamás, Dr. Szőke Attila és Varga Tibor felvételei is szerepelnek. A Dunaszerdahelyen élő és alkotó Kanovits Gábor fiatal kora ellenére keresett reklám- és divatfotós, aki a képalkotás lehetőségeinek felfedezéséből fakadó kezdeti eufóriát követően a tudatos útkeresést választotta. Érdeklődési körét mára a művészi portréra, illetve aktra szűkítette. Hét éve van a pályán; ez idő alatt a FujiFilm által meghirdetett pályázaton három alkotását díjazták, ami ösztönzőleg hatott fotóművészi pályája további alakulására. Mesterségbeli tudását az ismert budapesti divatfotós, Kari Péter műtermében alapozta meg, majd Szipál Martin, a magyar fényképészek doyenjének fogadott tanítványa lett. A mester alaposságra, önfegyelemre, érzékenységre és a hivatás iránti alázatra nevelte - Dunaszerdahelyen kiállított fotói arról tanúskodnak, magáévá tette a fényírás mesterfogásait. Elmondása szerint tudását a művészi igényű portrékészítés terén kívánja kamatoztatni, továbbadni; decembertől portréfotózás témakörében ad elő egy budapesti tanfolyamon. Mindkét kiállítás az Art-Ma Galériában tekinthető meg november 13-áig.
