Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-09 / 258. szám, kedd
ŤA SZINFOLK 2010. november 9., kedd 3. évfolyam 3. szám Fennállása tizedik évfordulóját ünnepli idén az egyetlen szlovákiai magyar hivatásos táncegyüttes, az Ifjú Szivek Magyar tánciskola Fennállása tizedik évfordulóját ünnepli idén egyetlen hivatásos táncegyüttesünk, az Ifjú Szivek. A tíz év alatt csak a márkanév maradt, az egyetüttes célja, műsorai, előadásainak tartalma alapjaiban megváltoztak. Könyv is készül a forradalmi tíz esztendőről, ebből közlünk részletet. HOLOP ZSOLT Ha van jelző, amely ritkán illik egy oktatóműsorhoz, az a sziporkázó. Az Ifjú Sziveknek ez is sikerült: egy sziporkázó, kacagtató oktatóműsor gyerekeknek, amit a felnőttek is élveznek. Ez volt a 2004-ben bemutatott Magyar tánciskola. Frappáns, pazar ötletekkel teletűzdelt, játékos, csupa poén, csupa mosoly előadás, amely 50 percen át leköti a legőszintébb színikritikusokat, az óvodás és iskolás gyerekeket. A Szivek 2001 óta folyamatosan tartott délelőtti matinéelőadásokat az éppen futó műsorok részleteiből, oldottan, játékosan, mesé- lősen. A gyerekek egy kis bátorságpróbára felmehettek a színpadra, kipróbálták a botolót, játékos feladatokkal kellett megbirkózniuk, és átélhették, hogy a tánc az bizony nem más, mint kisördögtől való szórakozás. Ezekből a rögtönzött műsorokból érlelődött össze egy hamisítatlan gyerekelőadás, amelyen a gyerekek nemcsak szórakoztak, hanem tanultak is, úgy, hogy ez a legkevésbé sem fájt. A színpadon osztályt látunk, a táncos-diákok iskolapadban ülnek, a tanár egy matematikaprofesszor szigorával kérdezi ki a házi feladatot: énekelj egy magyar népdalt. Aki slágerbe kezd, műdalra fakad, azt leinti. Aztán elkezdődik a táncóra, és kiderül, hogy fejes vonalzóval pompásan lehet botolót táncolni, az ugróstánc az ugróiskolában és a kifeszített gatyagumi felett is ugrós, és üres műanyag üveggel csapkodva is jól mutat a r*s legényes. Az osztályterem többször is villámgyorsan rendeződik át, a padokból pillanatok alatt ragyogó kisszínpad építhető egy ka- násztánc kedvéért. Csak egy-két szakmabeli fanyal- gott ezeken a káprázatos őrieteken, nagyon okosan néprajzidegen elemnek nevezve például a táblai vonalzót. Az iskolákból viszont sorra érkeztek a visszajelzések, hány vonalzó törött el a fellépés utáni hetekben, tehát volt haszna és foganatja a tánciskolának. A bemutató után 11 hónappal az együttes már a századik előadást ünnepelte, volt nap, amikor háromszor adták elő, este pedig következett a főműsor. A tánciskolát több mint 30 ezer gyerek látta. Mivel az együttes saját iskolapadokat és székeket használt díszletként, a műsort bárhol előadhatta. Falusi kul- túrház híján felléptek iskolaudvaron, folyosón, tornateremben, focipályán. Az órarendként használható műsorfüzettel pedig autogramért sorakoztak a gyerekek. „Ezt a műsort felnőtteknek kiskorúak felügyelete mellett ajánljuk!” - állt a figyelmeztetés a műsorfüzetben, de ezt nem mindenhol sikerült kivitelezni. A délelőtti gyerekelőadás láttán a szervezők néha azt kérték, az esti műsor helyett is a tánciskolát adják elő. A Magyar tánciskolával két év alatt több mint Műszer lépett fel az együttes. Már nemigen akadt iskola, ahol ne jártak volna, ezért 2006-ra elkészült a Tánciskola 2. Táncórák idősebbeknek és haladóknak - az alsó tagozat után jöhet a felső. A könnyed és szikrázó előadásmód maradt, a „tananyag” változott. A két produkcióból érdemes lett volna egész estét betöltő, „vígszínházi” előadást összeállítani, de erre nem került sor. A tánciskolában igazgatócsere történt, és hirtelen mindenki és minden bukásra állt. Hégli Dusán, aki megálmodta és létre is hozta a hivatásos táncegyüttest (Somogyi Tibor felvételei)
