Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-02 / 252. szám, kedd
16 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 2. www.ujszo.com (Képarchívum) Jelentős mértékben javítják a talaj szerkezetét Zöldtrágyanövények ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ Annak ellenére, hogy a műtrágyák alkalmazása az utóbbi fél évszázad alatt jelentősen háttérbe szorította a talajok tápanyagokkal való természetes alapú feltöltését, a zöldtrágyázás máig is jelentős mértékben képes befolyásolni a talaj szervesanyag-tartalmát. Legelterjedtebb módja a gabonák utáni tarlóvetés. Egyes pillangós virágú növények - pl. somkó- ró, bíborhere, homoki borsó, lóbab - fő terményként is hasznosíthatók a gyenge minőségű és ugarolt területeken. A bükkönyféléket, az őszi borsót és a bíborherét őszi vetés után kora tavaszi le- szántással juttaiják be a talajba, ezt követi a fő vetésű növény. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy egy esetleges tavaszi takarmányhiány esetén a zöldtömeget akár takarmányozásra is hasznosítani lehet. A zöldtrágyaként vetett növények által elérhető hektáronkénti 40-50 tonna zöldtömeg elsősorban a talaj szervesanyag-tartalmát növeli, ezáltal kedvezően befolyásolja annak szerkezetét, a víz és a tápanyagok hasznosulását. A pillangós virágú növények a talaj nitrogéntartalmának növekedésében is jelentős szerepet játszanak. A gabonatarlóba vetett csillagfürt vagy egyéb pillangós növény 200-300 kg/ha nitrogénnel is gyarapíthatja a talaj tápanyagszintjét. Ezek a növények a talajéletet, a talaj szerkezetét és vízgazdálkodását is kedvezően befolyásolják. A zöldtrágyázásra főleg az olajretek alkalmas. Rövid idő alatt nagy zöldtömeget ad, optimális vetési ideje augusztus. Kedvező viszonyok között akár 50 t/ha zöldtömeget is adhat, de száraz időszakban is képes 30-35 t/ha teljesítményre. Hektáronkénti vetőmagszükséglete 15-20 kg. Az olajretek kitűnő szervesanyagpótló zöldtrágya. Mélyre hatoló, gazdagon elágazó gyökérzete erőteljes fejlődést tesz lehetővé kedvezőtlenebb talaj- és éghajlati viszonyok között is. A nagytömegű gyökérzet lazítja és levegősen tartja a talajt, ami igen kedvező életteret kínál a talajban lévő mikroorganizmusok számára. A rövid tenyészidejű fehér mustár sok helyen igen elterjedt zöld- trágyanövény. Augusztusi vetését követően nagyon gyorsan kel, majd a rövidülő nappalok hatására fejlődése is lassul, ami a vegetatív részek fejlődésére kedvező hatású. Állománya gátolja a talajeróziót, és a bemosódó nitrogént a talajfelszín közelében visszatartja. Kiváló gyomelnyomó hatású növény. November közepén érdemes leszántani. Ekkor gyökérrendszere is jelentős tömeget képvisel, és 50-70 cm mélységben szövi át a talajt. A gyakorlat szerint minél sűrűbb a vetés, annál jobb hatású az utódnövények számára. A takarmányrepce jó hatású zöldtrágyanövény, értéke az olajretekhez hasonlóan igen magas. Jelentős, 35-45 t/ha zöldhozama igen értékes takarmány a tejelő állatok számára is. Az állomány feletetése után földben maradó - a talajt 1 m mélységben behálózó - gyökérzet humuszképző és szerkezetjavító hatása önmagában is nagyon értékes. Kizárólag zöldtrágya céljából vetett takarmányrepce esetében késő ősszel - szárzúzást követően - jóval kisebb energiafelhasználással végezhető el a szántás a fellazult talajban. A facélia magyar nevén mézontófű sokak számára úgy ismert, mint mézelő növény. Zöldtrágya- növényként - zárt termelési rendszerekben - a cukorrépa termesztéstechnológia jászéként írják elő termelőiknek. Őszi alászántása jelentős szervesanyagtömeget jelent, és - egy korábbi álláspont szerint - ciántartalmú bomlástermékei távol tartják a fonálférgeket. A biotermesztésben nélkülözhetetlen. A kezdeti fejlődése nem túl gyors, de később a bundaszerű borítást adó állomány igen jó gyomelnyomó. A pohánka a keserűfüvek családjába tartozik. Korábban a lápvidékek elterjedt, igénytelen szemes növénye volt. Szerepe gabonaként és méhlegelőként volt jelentős. A növény egyéves és 50-80 cm magas, egy vezérhajtással és számos mellékhajtással. A fehér vagy rózsaszínű virágok áthajtó bugákba fejlődnek. Gyorsnövésű, fagyérzékeny növény, napjainkban vált kedvelt zöldtrágyává. ZöldtrágyakeverékekSen a pohánka hüvelyesekkel, mustárral és olajretekkel nemcsak a gyökértömeg kialakulását segíti elő, hanem a keverékkultúrák szinergeti- kai hatását is felerősíti. A bíborhere csapadékos vidékek áttelelő zöldtrágyanövénye lehet másodvetésben. Vetőmag- szükséglete 30 kg/ha, zöldhozama 15-18 t/ha. A pillangósvirágú zöldtrágyanövények - amelyek borsós, bük- könyös, tóbabos, stb. keverékek is lehetnek - nélkülözhetetlenek a biológiai talajjavítás területén, de ugyanolyan fontosak a jó fizikai és biológiai tulajdonságokkal rendelkező talajok termőképességének szinten tartásában is. A légköri N megkötése révén növelik a talaj N-készletét. (agronap) Segít megőrizni a talaj nedvességét, hatékonyan véd az erózió ellen, és késlelteti a gyomok kelését Művelettakarékos talajművelés (Archív felvétel) Mivel a termőtalajon elvégzett minden egyes művelet legalább 10-15 mm vízveszteséggel is együtt jár, a talajművelésben az ésszerűség mindig fontosabb szempont, mint a pillanatnyilag elvégzett munka tetszetőssége, külleme. ÖSSZEFOGLALÓ A művelettakarékos talajművelés már a betakarításnál kezdődik, ahol a szármaradványok megfelelő aprítása és a kombájn munkaszélességében történő egyenletes terítésük alapvető fontosságú. Ez a művelet segít megőrizni a talaj nedvességét, hatékonyan véd az erózió ellen, és késlelteti a gyomok kelését. Mindezek eredményeként egyszerűbbé válik a műtrágyázás és a sekély mélységű vetés. Ä szármaradványok aprítását és terítését célszerű a betakarítással egyidőben, a kombájnra szerelt szalmaszecskázóval végezni. Nagy tömegű szármaradvány (pl. kukorica) esetén a betakarító adapter alá szerelt aprítóberendezés jelentősen csökkenti a kombájn teljesítményét. Ezért ésszerűbb egy független - lényegesen olcsóbb - géppel végezni a szár aprítását. A részben már zúzott kukorica és napraforgó valamint a kalászosok szármaradványának a betakarítással egyszerre történő aprítására és részleges bedolgozására eke helyett jóval nagyobb hatékonysággal alkalmazható a ne- hézkultivátor. Az így megművelt kukoricatarló például vetőkultivá- torral azonnal vethető. A vetőkultivátoros művelés azért számít talajkímélő műveletnek, mert talajtakarást végez a vetősávok között, javítja a talaj vízbefogadó képességét. A műveletek összevonása, kombinálása folytán így kevesebbet bolygatjuk a talajt, ezáltal csökkentjük a visszatömörödést, elkerülve egyben a taposás okozta káros hatásokat. Agronómiái előnyei, hogy mérséklődik a talajfelszín elhord- hatósága, javul a talaj biológiai tevékenysége, hordképessége és kultúrállapota. Nem utolsósorban pedig javul a művelhetőség, vagyis szélesedik az a nedvesség-állapot-tartomány, amiben jó minőségű talajmunkát lehet végezni, elenyésző rögösödés és porosodás mellett. Az elővetemény tarlómaradványai értékesek, és ha ezt a talajba keverjük, növeli annak szervesanyag-tartalmát. Ha a talaj felszínén hagyjuk, akkor csökkenti a talajnedvesség veszteségeit. A talaj vízgazdálkodása a fizikai állapotától függ, ha ez kedvező, akkor a termőtalaj alkalmas a csapadékvíz befogadására és tárolására. Még az aszályos időjárás okozta károk is nagy biztonsággal enyhíthetők ott, ahol nincs a felszín alatt tömör záróréteg, és a talaj egy része tartómaradványokkal borított. A művelés során alkalmazkodni kell a talaj kötöttségéhez, annál is inkább, mivel a költség- és talajkímélő művelés minden kötöttségi érték mellett megvalósítható. A középkötött talajok művelhetősége a legjobb. Ezek szerkezetét ne rontsuk taposással, felrögösítéssel vagy elporosítás- sal. Ha az erős kötöttség a sok talajmunka eredményeképp sem enyhül, akkor a feltalaj fokozatos mélyítésével érdemes próbálkozni, így ez a réteg alkalmassá válik nagyobb mennyiségű csapadék befogadására. Az altalaj tömörödését időnkénti mélylazítással lehet megszüntetni, de mindenképpen törekedni kell a menetszám csökkentésére. A laza talaj magasabb víztartalma ellenére is jól művelhető. Nem tanácsos feleslegesen bolygatni, vagy levegőztetni és - a többnyire - kis mennyiségű szerves anyagot elvesztegetni. Ökonómiai előnyei a művelési költségek csökkenésében mutatkoznak meg, és a művelési kockázat is lényegesen mérséklődik alkalmazása esetén. Az eddigi tapasztalatok alapján igazolható, hogy az elérhető időmegtakarítás más technológiákkal szemben 50-55%, a termelés költség-megtakarítás - mint a várható nyereség legbiztosabb eleme - 35-40% között mozog. A vetőkultivátor hagyományos technológiával előkészített területeken is nagy teljesítménnyel használható. Magágykészítés, vetés, műtrágyázás tehát egy menetben történhet. A vetőkultivátor használata száraz években is - a lehető legkevesebb vízveszteséggel - megfelelő vetési és kelési eredményt biztosít. Csapadékos őszi időszakban úgyszintén idejében és biztonságosan, a legkevesebb talajkárosítással vethetők az őszi kalászosok. A takarékos talajművelés megkezdése utáni második, harmadik évben pedig már a talaj vízforgalma is bizonyíthatóan kedvező irányban változik. (Táp-talaj) A szakszerűtlenül elvégzett terményszárítás jelentős mennyiségű energiatöbbletet igényel A túlszárításnak is vannak veszélyei (Archív felvétel) ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Betakarítás után a kukoricaszemek nedvességtartalma jelentős mértékben meghatározza a szárításukra fordítandó hő mennyiségét. A lehetséges megtakarítás ezen a téren elsősorban a hibridek érési idejének megválasztásával és összehangolásával érhető el. A szárítások során a gyakorlatban azonban gyakran megtörténik, hogy jóval az optimális 13,5-14,0 % nedvességtartalom alá szárítanak. A túlszárítást az üzemek többnyire a biztonságra hivatkozva végzik. Ugyanakkor nem veszik figyelembe azt, hogy a szakszerűtlenül végzett szárítás egyrészt jelentős energiatöbbletet igényel, másrészt nagymértékben károsítja a termény minőségét is. A kukoricaszem szárításakor ugyanis a nedvesség először a mag felületéről távozik, majd egyre nagyobb energiafelhasználással a szem belsejéből a felületre kényszerítjük a víztartalmat. Nyilvánvaló, hogy az erősebben kötött ozmotikus víz felszabadításához több hőenergia kell, ráadásul a héjzsugorodás miatt lezáródó kapillárisokból csak megnövekedett energiafelhasználással lehet a vizet a felületre juttatni. A túlszárítás ugyanakkor csökkenti a kukoricaszemben levő fehérjék emészthetőségét, rontja az aminosavak, főleg a lizin használhatóságát, de károsodik az arginin, a hisztidin, a tripto- fán és a treonin is. A túlszárítás következménye, hogy a kukorica esetében a szemek daráláskor üvegesen törnek. Az ilyen kukorica etetése sertésnél az ún. nyelőcsői gyomorfekély kialakulásához vezethet, (sz)
